A XIII. Vándorgyűlését új helyszínen, a mezőkövesdi Balneo Hotelben tartja meg a Kamara április 11-13. között. A célkitűzésekről és a programról dr. Hankó Zoltán elnököt kérdeztük.

– A vándorgyűlés a „Hogyan tovább? Újratervezés vagy cselekvési program megújítás?” címmel került meghirdetésre. Miért?

– Több oka van. A tavaly őszi tisztújítást követő interjúban úgy fogalmaztam, hogy „a gyógyszerészek nem elégedettek a jelenlegi helyzettel”. Mindennapi problémáink igénylik a helyzetelemzést. Másfelől a tisztújítás során ugyan megújult a Kamara országos és területi vezetése is, de csak azokban a pozíciókban voltak személycserék, amelyek korábbi betöltői nem indultak újra. Erről úgy beszéltem, hogy a kamarai tagság „szakmapolitikai irányváltást” nem akart. Ez személyenként és a testületeinknek is erős legitimációt jelent. Ugyanakkor igényli annak tisztázását is, hogy merre kívánunk tovább haladni.

A tavaly lezárt kamarai ciklust közvetlenül megelőzően, a kecskeméti vándorgyűlésen kezdtük el és a tatai vándorgyűlésen fejeztük be a „Gyógyszerészet jövőképe és a Kamara cselekvési programja” című dokumentum megalkotását. Ez számomra iránytű volt mostanáig. Ezt nemcsak a kamarai testületekkel beszéltük végig és nemcsak a társszervezeteinkkel egyeztettünk róla, hanem minden egyes tételmondatáról megállapodtunk a kormányzati és az akkori egészségpolitikai vezetőkkel is. Tatán Ónodi-Szűcs Zoltán akkori államtitkárral közösen szignáltuk a Miniszterelnök úr delegáltjaként jelen lévő Nyitrai Zsolt miniszterelnöki biztos jelenlétében. Annak a dokumentumnak a fő üzenete az volt, hogy a strukturális rendszerváltás eredményes lezárását követően elkezdődik a szakmai rendszerváltás. A nem sokkal ezután felállt új egészségpolitikai vezetés és a Covid-járvány azonban szinte minden törekvésünket keresztülhúzott. A tatai vándorgyűlés óta eltelt évek sok krízishelyzetet hoztak és sajnos ma nem ugyanaz a helyzet, mint 2018 tavaszán volt. A strukturális rendszerváltás több eredménye megkérdőjeleződik, a szakmai rendszerváltással pedig hatéves késésben vagyunk.

– Milyen témákra fókuszál idén a vándorgyűlés programja és miért ezeket tartják kiemelten fontosnak?

– Készülve a mezőkövesdi vándorgyűlésre, újra átnéztem az akkori jövőképet és cselekvési programot. Szinte minden egyes programpontját ma is aktuálisnak tartom. A feladat tehát az, hogy tisztázzuk azokat a fő irányokat, amelyek mentén a Kamara a tevékenységét folytathatja. Nézzük meg, hogy mi vállalható az eddigi programpontokból és mit kell elfelejteni, illetve az új helyzetekhez hogyan igazodhatunk. Ezt a munkát az elnökséggel és a területi elnökökkel a februári kétnapos ráckevei összevont ülésen már elkezdtük, majd folytattuk márciusban és a munkabizottságokban. Most azt kértem az egyes szekciók vezetőitől, hogy a tématerületükön belül készítsenek egy problématérképet és jelöljék ki a lehetséges irányokat, hogy a vándorgyűlés végén dönthessünk a hogyan továbbról. A programot mindenki ismeri, így az egyes szekciókkal külön nem akarok foglalkozni. Szeretném, ha a vitaindítókat követően célirányos konzultációk lehetnének és a legfontosabb kérdésekben dűlőre juthatnánk például a gyógyszerészek és gyógyszertárak integritását, a gyógyszertárak működőképességét, a gyógyszerészi kompetenciákat, a népegészségügyi programokat vagy akár az informatikai lehetőségeket illetően.

– A stratégiai célok fontosak, de napi kihívásokkal kell megküzdeni. Ilyen például a fiókgyógyszertárak ügye vagy a kórházi kiszervezés, a Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program és a stratégiai gyógyszerlista is. Ezekről mit lehet tudni?

– Az elmúlt hetekben három rendelet jelent meg a gyógyszerész nélküli fiókgyógyszertárakról, a kórházi gyógyszerellátás kiszervezéséről és a stratégiai gyógyszerlistáról. Az első kettőt nagy kockázatnak, a harmadikat lehetőségnek látom. Továbbá egy sor olyan intézkedésre hiába várunk, amelyek a normál napi működéshez szükségesek lennének, sőt évekkel ezelőtt már esedékesek voltak.

A kockázatokról a politikának, a szakmának és a nagy nyilvánosságnak is elmondtuk a véleményünket. Voltak válaszreakciók is. Nem tudom, hogy ezek hatására, vagy más okok miatt, de elkezdődött egy egyeztetés az egészségügy politikai és hatósági vezetőivel. Túljutottunk több megbeszélésen és a következő tárgyalások időpontja és témája is kijelölésre került. Néhány napon belül lesz egy rendkívüli elnökségi ülésünk, ahová helyettes államtitkár asszony jön el, majd államtitkár úr tart előadást a vándorgyűlésen. Egyeztettünk országos tisztifőorvos asszonnyal is – ő is előadást tart –, akivel szinte minden megoldandó közös feladatban hasonlóan gondolkodunk. Azt remélem, hogy ezek a plenáris előadások reális kivezető utat mutathatnak a jelenlegi krízishelyzetből. Az nem megy, hogy folyamatosan elbeszélünk egymás mellett. A kialakult helyzetben a célunk egyfelől a kármentés, másfelől a hogyan továbbot illetően az egészségpolitikával közösen vállalható célok kijelölése. Hadd emlékezzek arra, hogy nemcsak 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban kötöttünk stratégiai megállapodást, hanem 2022 tavaszán is megállapodtunk a közös célokról és feladatokról. Ezek közül eddig szinte semmi nem valósult meg.

– Kármentésről beszél, miközben már megjelentek a jogszabályok…

– Nem egy, sőt nagyon sok olyan helyzetet tudok visszaidézni a kamarai múltamból, ahol már hatályba lépett rendelkezéseket követően sikerült jelentős változásokat elérni. Egyik sem volt egyszerű, sőt sokszor hosszú idő telt el a rendezésig. Mégis, az a tapasztalatom, hogy a krízishelyzetekből erősebben lehet kijönni, mint amilyen pozícióban voltunk a kezdetkor. De ehhez sok munkára és szívósságra van szükség. Az utóbbi időkben azonban többször rácsodálkozom, hogy szakmapolitikai legitimáció nélküli személyek és csoportok ötleteit hamarabb hallják meg, mint a szakma véleményét. Ez így nem jó, de hiszem azt, hogy ebben változtatni lehet. És mindkét fél részéről arra van szükség, hogy ne presztízskérdésként kezeljük, hogy kinek van igaza. Kedvenc focicsapatom szurkolóinak a jelmondata pedig, amit többször idéztem már: küzdeni mindig, feladni soha. A gyógyszerészet politikailag determinált hivatás, de ez nem predesztináció.

– Milyen újításokkal és megközelítésekkel találkozhatnak a résztvevők?

– Mivel a gyógyszerbiztonsági validálási irányelv javításának a többszöri javításán is túljutottunk, azt remélem, hogy a vándorgyűlésre már megjelenhet. De ha nem, addigra legalább a közlönykiadóba leadásra kerülhet az új irányelv. Hosszú évek óta végre ez lesz az első olyan esemény, amely a gyógyszerészek egészségügyi feladatainak politika által is jóváhagyott megerősítését jelenti. Ebben a szakmai kollégiumnak nagy szerepe van, amit ezúton is köszönök. A vándorgyűlésen dönteni kell arról, hogy a mindennapok gyakorlatába való beültetéséhez mit kell még tenni. Ehhez kollégáim konkrét tervet hoznak magukkal. Úgyszintén dönteni kell a vis maior expediálás bevezetéséhez szükséges teendőkről. Mivel bekapcsolódunk a Nemzeti Diabetes Programba, dönteni kell a diabetes gondozás, illetve a metabolikus szindróma irányelvének megújításáról is. Ebben reményeim szerint az MGYT is részt vesz. És beszámolót hallgathatunk meg a vakcinációs irányelv előkészítéséről is. Ezek mind olyan elemek, amelyek egyfajta progresszivitás-elvet testesíthetnek meg a gyógyszerellátásban is.

A háttérben intenzív munka folyik azért, hogy a korábbi, már megfáradt flottaszerződéseinket megújítsuk és újakat is be tudjunk vezetni. Több szerződés előkészítése lényegében lezárult, amelyek szignálása a vándorgyűlésen várható. Ez érinti például a biztosításokat és a banki szolgáltatásokat, a szinte minden autótípusra kiterjedő kedvezményes vásárlási lehetőségeket, továbbá a kamarai tagok részére kedvezményes szállodai szolgáltatásokat is.

Meggyőződésem, hogy érdemes lesz eljönni a vándorgyűlésre. Tisztelettel várok mindenkit, aki részese akar lenne az újabb újrakezdésnek.

B. Zs., T. E.

Egyéni jelentkezési lap az MGYK XIII. Vándorgyűlésére

Programtervezet

vissza