A HospInvest–egri kórház ügyében októberben határoz a Gazdasági Versenyhivatal. Első lépésként vélhetőleg arról, a versenyjog hatálya egyáltalán kiterjed-e az egészségügyre, illetve az adott esetre. Ha igen, akkor jöhet a fúzió jóváhagyásának kérdése.

Torjákné Amberger Teréz, a GVH irodavezetője a Világgazdaságnak rámutatott, nehéz a hivatal dolga, ugyanis uniószerte nincs egységes gyakorlat arra, hogy az egészségügyi intézményi szolgáltatóra vonatkozik-e a versenyjog, vagy sem. A HospInvest kérelmet nyújtott be, hogy húsz évre irányítást szerezhessen az egri kórház felett. Miközben a versenytörvény a vállalkozások piaci magatartására terjed ki, a közegészségügyi és szociális szférában általában nem piaci tevékenység folyik. Ám például a nálunk is egyre gyakoribb funkcionális privatizáció (amikor a korábban önkormányzati egészségügyi szolgáltatót – az intézményi ingatlan tulajdonjogának megszerzése nélkül – gazdasági társaság működteti), már felveti a versenyjog alkalmazását. Különösen akkor, ha az adott cég – mint a HospInvest is – kórházi hálózat kialakítására törekszik. E tranzakcióknál már számíthat a 15 milliárd forintos fúziós küszöbérték, csakhogy nincs egyértelmű jogszabály, amely megmondaná, hogy a korábban költségvetési formában működő intézmény mely bevételei minősülnek árbevételnek.

Nem megvásárolta az egri kórházat, hanem a működtetését kívánja átvenni a HospInvest – mondta lapunknak Kollányi Gábor vezérigazgató. Hozzátette: reméli, novembertől a kiskunhalasi, a gyöngyösi, a hatvani és a parádi kórház mellett az egrit is a társaság működtetheti.

A HospInvest 2004 óta folyó tevékenységét számos vita, bírálat övezte, ezek mára elcsitultak, s az említett kórházakban közel kétmilliárd forintos fejlesztést hajtottak végre. Az egri kórház működtetésére beadott pályázatuk hatmilliárdos fejlesztést tartalmaz. Eredetileg júliustól vették volna át az intézményt, de a tüntetések, sztrájkok ezt megakadályozták. Az intézmény megbízott vezetője egy számára küldött, fehér port tartalmazó boríték után le is mondott. Végül megkötötték a szerződést az önkormányzattal, ám a közigazgatási bíróság az önkormányzat döntését formai hibára hivatkozva a közelmúltban megsemmisítette. Emiatt a működtetésbe adást pártoló megyei önkormányzat a Legfelsőbb Bíróságnál keresi a jogorvoslatot. KK–NTE

A HospInvest egyik tulajdonosa az EBRD

A 840 millió forintos alaptőkével rendelkező HospInvestnek kisebbségi társtulajdonosa az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD).

A társaság hálózatként egy-egy régióban működő egészségügyi intézményrendszert hozna létre, amely költséghatékonyan működhet.

2008.09.30 Könnyen megcsappanhat Lenkei doktor \"életereje\" - Napi Gazdaság

„Jelenleg egy 193 millió forintos lejárt tőketartozás követelésünk, illetve egy 350 millió forintos kintlévőségünk van a Hospinvest Zrt.-nél" – nyilatkozta Zrínyi Miklós, a Teva Magyarország Zrt. kórházi üzletágának vezetője

A TEVA Magyaroszág Zrt.-nek nem először gyűlik meg a baja a HospInvesttel. Az első jelentős adósságot még 2005-ben halmozta fel a Heves megyében kórházbirodalmat építő magáncég a gyógyszerforgalmazóval szemben. Akkor a 275 millió forintnyi lejárt követelés miatt felszámolás is indult a részvénytársaság ellen, amit állítólag hitelből sikerült rendeznie a cégvezetésnek. A tartozásállomány úgy tűnik, most ismét körbeért, amit a Teva menedzsmentje szerint csak bírósági úton, vagyis újbóli felszámolás megindításával lehet és kell kezelni.

„Az ehhez szükséges iratok már a Fővárosi Bíróságra bekerültek. Tulajdonképpen az alapproblémát az jelenti, hogy ez egy ilyen visszatérő folyamat, és sajnos már a múltban is - ahogy ezt említettem - hasonló helyzetben voltunk, úgy hogy valószínűleg ez a lépés a részünkről indokolt ebben a szituációban is” – mondta el Zrínyi Miklós.

A kórházbirodalom elnöke egyelőre nem tud a céggel szemben kezdeményezett felszámolási eljárásról. Kollányi Gábor furcsállja a tőketartozásról megjelent számokat és arra sem emlékszik, hogy a Teva Magyarország Zrt. korábban már indított volna hasonló jogi procedúrát a céggel szemben.

„A havi gyógyszerforgalomhoz képest - úgy, hogy általában itt azért olyan 90 napos fizetési határidők vannak - tehát a függő számlák értéke, ami a gyógyszerkereskedelemre vonatkozik, az 2-3 milliárd forint között mozog. Ahhoz képest itt az egy nagyságrenddel kisebb számokat én furcsának értelmezem, de ismétlem magam, tájékozódnom kéne ahhoz, hogy konkrétat tudjak mondani” – nyilatkozta a hírTV-nek Kollányi Gábor.

A pénzügyi követelésen túl az egri Markhot Ferenc Kórház dolgozói is nyomás alatt tartják a HonpInvestet. Az intézmény érdekvédői ugyanis általános és határozatlan idejű sztrájkot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a magánbefektető október 1-jén átveszi az intézmény működtetését.

2008.09.24 Fontos az új és a régi orvosságok harmóniája - Világgazdaság

Ő meggyógyulni szeretne, vagy mint például a vakcinák esetében, megelőzni a betegséget. A gyógyulás ismérve pedig az, hogy az alkalmazott terápia legyen hatékony és a lehető legkevesebb mellékhatással járjon.

Miért is e rövid bevezető? Azért mert laikus fejjel (is) nézve érthetetlen számunkra az a vita, amely a gyógyszerek ilyen nemű megkülönböztetése mentén folyik. Illetve nem is maga a vita az, amit nehezen értünk meg, hanem az irány, ami a disputa mögött húzódik.

Önmagában az, hogy hazánkban van egy generikus program, mindenképpen üdvözlendő. A generikumok előnyben részesítése az innovatív és általában drágább készítményekkel szemben olyan módszer, amely a fejlett nyugat-európai országokban is teljes mértékben elfogadott és általánosan alkalmazott a gyógyszerkassza kiadásainak mérséklésére. Azt tudni kell, hogy ez kizárólag gazdasági célokat szolgáló program, azaz semmilyen egészségügyi szempont nem kap szerepet a gyógyszerkiválasztásban. Mielőtt a hazai tapasztalatokról beszélnénk, érdemes röviden áttekinteni, mi is a generikus és az innovatív gyógyszer között a különbség.

Innovatív vagy originális szerről beszélünk, ha a készítmény új hatóanyagot és terápiás lehetőséget biztosít, és amelyet egy-egy gyógyszercég 12-15 éves kutatással fejlesztett ki. A kutatásban több száz – akár több ezer – kutató vesz részt világszerte, szorosan együttműködve. Ez nemcsak hosszú, de rendkívül kockázatos folyamat, hisz annak során bárhol „elbukhat” az ígéretesnek vélt molekula. Több százezer vizsgált molekulából már csak 25 kerül klinikai tesztelésre, ötből lesz törzskönyvezett gyógyszer és mindössze egy termel profitot. Ráadásul a kutatás csillagászati összegeket emészt fel, egy-egy gyógyszer kifejlesztése hozzávetőleg egymilliárd dollárba kerül.

Ahhoz, hogy a befektetett horribilis pénzmennyiség megtérüljön, az innovatív gyógyszer kifejlesztője 20 éves szabadalmi védettséget kap a kutatása elején. Ha ebből levonjuk a kutatásra fordított évtizedet, láthatjuk, a gyógyszergyáraknak nyolc-tíz évre van szükségük (Európában 10 év garantált), hogy a befektetései megtérüljenek és a további fejlesztésekhez szükséges profitot előteremtsék. Ugyanis a szabadalmi védettség lejárta után bárki „lemásolhatja” a készítményt.

A másolt, generikus terméket az eredeti készítmény dokumentációjának felhasználásával könnyen elő lehet állítani, ekkor már nincs szükség magas szintű kutatásra és fejlesztésre, nem kell dollármilliárdokat elkölteni, ezenkívül a generikus gyártó kockázata jóval kisebb, hiszen megengedheti magának, hogy csak azokból a termékekből készítsen másolatot, amelyek hatékonyak, sikeresek és széles körben elterjedtek. Így juthat el a készítmény olcsóbban a betegekhez. A generikumok az eredeti gyógyszerrel megegyező hatóanyagot tartalmaznak (itt a biológiai készítményektől most tekintsünk el), de a segédanyagaik és a technológia, amellyel előállították őket, valamint az egyéb paramétereik eltérhetnek. Öszszességében a generikumokról elmondhatjuk, általában jól használható másolatai az eredeti készítménynek, azokat legtöbbször helyettesíteni tudják.

Mivel a „másolt” gyógyszerek általában olcsóbbak, nemcsak a betegnek jelentenek kiadáscsökkenést, hanem a társadalombiztosítás gyógyszerkasszájának fenntarthatóságát is segítenek megvalósítani. Hazánkban is pontosan ez a folyamat figyelhető meg, 2007-ben hosszú idő óta először nem volt deficites a gyógyszerkassza, és várhatóan a 2008. év is hasonló eredménnyel zárul.

Ha azonban a dolgok mögé nézünk, akkor már nem ennyire üdítő a helyzet, a problémák közül most csak néhányat emelünk ki.

Elsőként: a generikus program nem egyenlő az olcsóság programjával. A generikus program fő célja a gyártók közötti verseny megvalósulásával a lakosság terheinek a könnyítése. Ez praktikusan annyit jelent, hogy az orvosnak kötelessége a beteg számára az olcsóbb szer felajánlása, és a páciens maga dönthet arról, él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem. Ha nem óhajtja igénybe venni a felajánlott készítményt, a különbséget meg kell fizetnie, mivel a biztosító mindig a legolcsóbb gyógyszer meghatározott százalékát téríti. A legolcsóbb gyógyszer nevesítése azonban felveti azt a problémát, hogy esetleg a negyedévenkénti árkorrekció után (fixesítés) új készítményre kell átállítani a beteget, ez pedig elbizonytalanítja őt, s emellett az is elképzelhetővé, hogy számára nem a megfelelő készítményt választják ki. A jól működő modell az lenne, ahol mindenki az anyagi lehetőségeihez mérten választhatna a gyógyszerek közül, és nem lenne rákényszerítve arra, hogy a legolcsóbbat kérje.

A hazánkban működő generikus program alkalmazásának másik problémája, hogy nem segíti a generikus-innovatív készítmények egészséges egyensúlyát. E program nem azt jelenti, hogy kizárólag generikus készítményeket használhat a beteg, sőt! Amikor a generikus árverseny hatására a medicinák árai csökkennek és ez mérsékli a lakosság és a társadalombiztosító terheit, akkor arról is kell beszélnünk, a szufficitet hogyan költik el. A jelenlegi elképzelések szerint a megmaradt pénzt az egészségbiztosítási alap és a központi költségvetés egyéb területeire csoportosítják át.

A generikumok által elért megtakarítást azonban – hasonlóan a fejlett nyugati világban bevált gyakorlathoz – éppen hogy az új, innovatív készítmények támogatására lehetne és kellene felhasználni, azaz mindenképp a gyógyszerkasszában kellene tartani. Ezáltal folyamatosan frissülhetne a hazai gyógyszerkincs, az új, modern készítmények hamarabb juthatnának el a magyar betegekhez, a szabadalmi védettség lejárta után pedig a jól működő generikus programnak és versenynek köszönhetően az árcsökkentés és megtakarítás újabb termékek támogatását tenné lehetővé. Ha nincs jól működő generikus programunk, akkor lesznek ugyan másolt termékeink, de azoknak az ára magas marad a verseny hiánya miatt – ha viszont nem lesznek új gyógyszerek, akkor nem lesznek generikusok sem. Nagyon fontos fenntartani ezt a körforgást, mert hosszú távon biztosítja az új termékek támogatását és a kassza betarthatóságát, sőt, ezáltal lesznek érdekeltek az innovatív készítmények gyártói is a program támogatásában.

Az elmúlt két évben igen kevés új terápiás megoldást nyújtó készítmény kapott helyett az OEP által támogatott gyógyszerek listáján. Nem lehet végső cél az, hogy az állam a lehető legkevesebbet költse gyógyszerár-dotációra, mivel az olcsóság túlhangsúlyozása, valamint a nagy értékű kutatás- és fejlesztésorientált gyógyszeripar folyamatos és egyre fokozódó megsarcolása nem teremt értéket. Az új készítményekre pedig nemcsak az árverseny-generálás miatt van szükség, kötelességünk a betegeknek lehetőséget biztosítani a legmodernebb terápiás megoldásokhoz, mivel egy új, innovatív készítmény akár évekkel is meghosszabbíthatja az életét vagy javíthat az életminőségén. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy nem csak a generikus verseny biztosíthat fedezetet újabb készítmények befogadásához. A régi – esetleg elavult – készítmények támogatásának felülvizsgálatára is nagy szükség lenne. Részben ezért is javasolja a piac több szereplője a protokollokon, illetve a tudományos bizonyítékokon (és egészség-gazdaságtani értékeléseken) alapuló kezelések irányelveinek jogszabályba építését. Ehhez azonban – a szemléletváltáson túl – elengedhetetlen az informatikai rendszer korszerűsítése, amelynek segítségével a transzparens ellenőrzés megteremti a fenti megközelítés kereteit. Az itt megtakarított pénz segítségével elérhetővé válnának a legkorszerűbb készítmények, s ezzel újabb lehetőség nyílna a betegek gyógyulásának elősegítésére.

Az ehhez szükséges rengeteg munkán és szemléletváltáson túl azonban még fontosabb lenne ezen irányelvek betartása és betartatása. Ennek elengedhetetlen követelménye egy jól működő, hatékony és transzparens ellenőrzési rendszer megteremtése, ahol a hatóság partnerként kezeli a gyógyító orvosokat. A kezelés és ellenőrzés hatékonyabbá tétele tehát további források felszabadítását tenné lehetővé. Ezen összegek gyógyszerkasszán belül tartása nagyban hozzájárulna a gyógyszeres terápiák hatékonyságának további javításához, valamint a betegségek gyors, sikeres és komplikációmentes gyógyításához, hiszen – túl a gazdasági sikereken és kedvező sajtóhíreken – ne felejtsük el: az egészség a legfontosabb.

Egy rövidesen elinduló kísérleti program keretében a nagy értékű élelmiszerek, gyógyszerek és autóalkatrészek egyedi azonosítókat kapnának, a tapasztalatok értékelése után pedig kiterjesztenénk a védett termékek körét - közölte Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság kormánybiztosa egy a rendőrség gazdaságvédelmi nyomozói számára szervezett, az élelmiszerekkel összefüggő bűncselekményekkel kapcsolatos képzésen. Ez a fajta nyomon követés azért szükséges, mert az utóbbi időben egyre több ilyen terméket hamisítanak, a felderítést pedig nehezíti az uniós belső piac szabadsága és az elkövetők nemzetközi tevékenysége. Példaként a táplálékkiegészítőket és az interneten rendelhető gyógyszereket említette. Még nem dőlt el, hogy milyen technológiát használnak az egyedi azonosítókhoz, de a döntés előtt az ORFK szakértőit is megkérdezik.

Törvényben és nem miniszteri rendeletben kell szabályozni a kórházi kapacitásokat az Alkotmánybíróság szerint. A közjogi testület ezért megsemmisítette tegnap a 2006-ban elfogadott és 2007. április 1-jén hatályba lépett kórháztörvény egyes rendelkezéseit, amelyek túlságosan széles jogkörrel ruházzák föl az egészségügyi tárca mindenkori vezetőjét az egyes kórházak ágyszámainak meghatározásában. Az AB kimondta azt is, hogy a regionális egészségügyi tanácsok határozathozatali rendje sérti többek között az ellátás biztosítására kötelezett önkormányzatok alapjogait. A testület szerint az egészséghez fűződő jogot törvényben kell szabályozni, és az államnak akkor is garantálnia kell az egészségügyi szolgáltatások teljesítését, ha az az Egészségbiztosítási Alapból nem finanszírozható.

Az egészségpolitikai elemző szerint két dolog következik az AB határozatából: egyrészt "el kellene felejteni" a közfinanszírozott szolgáltatások korlátozását és az új kapacitások létrehozását célzó Biztonság és partnerség programot, másfelől szakmailag pontosan és jól kell tervezni az E-alap költségvetését. Gilly Gyula elmondta, hogy az AB-nak ezzel a határozatával megsemmisült a 2002 óta regnáló kormány utolsó egészségügyi bástyája, most jöhet a bocsánatkérés a társadalomtól, az orvosoktól és a bezárt intézmények dolgozóitól. Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa szerint az egészségügyi struktúra újraszabályozására, valamint olyan kormányra van szükség, amelyik élvezi a társadalom többségének bizalmát.

2008.09.24 Sok kárt okozott a patikaliberalizáció - Világgazdaság

A gyógyszerellátással kapcsolatos mélyebb összefüggések keresését indokolja az is, hogy a kormány új egészségügyi vezetése „Bizalom és partnerség” címmel közzétett programtervezetében az egészségügyi ellátásoktól a minőség javulását várja, ugyanakkor a gyógyszerellátásra fokuszálva a lakossági és biztosítói kiadások egyidejű csökkenését ígéri. Kérdés tehát, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben, a gyógyszerre szánt központi és lakossági források egyidejű csökkentése mellett, lehet-e a gyógyszerellátás minőségének javulásával számolni. A kérdésre – a teljesség igénye nélkül – két szempontból keressük a választ.

A lakossági gyógyszerellátás alapvető minőségi tényezője a gyógyszerek tér- és időbeli hozzáférhetőségének biztosítása: jogos elvárás, hogy a szükséges gyógyszerek ne csak a városokban, hanem a kistelepüléseken is beszerezhetők legyenek, illetőleg sürgős esetben a patikák normál nyitvatartási idején túl is lehessen gyógyszerhez jutni. E két igény megfogalmazásakor azonban nyilvánvalóan ésszerű kompromisszumra van szükség, mert a hozzáférhetőség nem lehet korlátlan: vannak olyan kistelepülések, amelyek gyógyszerfogyasztása nem elégséges egy gyógyszertár fennmaradásához, és az ügyeleti ellátás sem szervezhető meg mindenhol. Beavatkozásra van tehát szükség, amelynek célja a gyógyszerészetileg indokolt és gazdaságilag aktuálisan lehetséges megoldás megkeresése.

A politika, a társadalom és a szakma között kialakult korábbi „kompromisszum” lehetővé tette, hogy azokon a (kis)településeken, ahol a gyógyszerfogyasztási és árrésviszonyok közepette rentábilisan nem működtethető közforgalmú gyógyszertár, ún. fiókgyógyszertárak létesüljenek, amelyek a teljes körű gyógyszerellátást rövidebb nyitva tartással biztosítják. Azokon a – jellemzően 1000-1500-nál is kisebb lélekszámú – településeken pedig, ahol létezik háziorvosi rendelés, azonban még a fiókgyógyszertárak sem működtethetők rentábilisan, a kompromisszum a háziorvosnak tette lehetővé a rendelőben ún. kézigyógyszertár tartását. Ezzel a megoldással a liberalizációt megelőzően mintegy 3300 helyen volt biztosított a gyógyszerellátás. Ez egy jól működő rendszer volt, abból a szempontból mindenképpen, hogy országosan az ötvenet sem érte el azoknak a kistelepüléseknek a száma, ahol az orvosi ellátás mellett nem volt gyógyszertári szolgáltatás.

Ma az új gyógyszertárak döntő többsége a városok eddig jól ellátott térségeiben és a bevásárlóközpontokban nyílik. Ez egyrészt az adott települések ellátásának átstrukturálódását okozza, másrészt a város és a vidék közötti korábbi egyensúlyt is megbontja: a városok és plázák forgalomelszívó hatása az eddiginél is erőteljesebben érvényesül. Ez a második éve tartó erőteljes forgalomcsökkenés negatív hatásával együtt a kistelepülések kis patikáinak olyan bevételkiesést okoz, amely a korábban is borotvaélen táncoló vidéki gyógyszerellátást szinte lehetetlen helyzetbe hozza. Az üzemgazdaságilag veszteséges patikák döntő hányada ebből a körből kerül ki.

A csökkenő fedezeti hányad először a tartalékok felélésével jár, aztán a nagykereskedővel szemben adósodik el a gyógyszertár, majd a nehezedő feltételek a működtetés minőségi elemeit kezdik ki: a romló készletezés ellátási zavarokat generál, és a hozzáférési esélyegyenlőség sérülését okozza. A leépülő patika végül a munkatársait sem tudja fizetni. Ennek a leépülésnek már az elején másodlagossá válik a generikus helyettesítés (hiszen az tovább növeli a veszteségeket), egyre kevésbé érvényesül a szakmai kontroll (mert megnő az eladási kényszer), és háttérbe szorulnak a minőségi tényezők. Mivel ez a folyamat sok vidéki gyógyszertárat érint, a vége könnyen az ottani ellátás elsorvadása lehet. Mielőtt tehát a vidék „megmentése” érdekében újra előtérbe kerülnek a mozgó patikák és a gyógyszer-automaták, vagy kistérségi centrumokból akarnák a környező települések ellátását biztosítani, jó lenne végre azokat az elmaradt intézkedéseket foganatosítani, amelyek a gyógyszerellátás működőképességét garantálják. A kistelepülési patikák megszűnése miatti forgalmi koncentráció drámai mértékben megnöveli a hozzáférés társadalmi költségeit, és komoly orvosszakmai kockázatokat is hordoz.

Az új gyógyszertárak létesítésének következményeit az ágazati szaklétszámban bekövetkező változások szemszögéből is érdemes elemezni. Már a liberalizáció kezdetét megelőzően is jól látható humánerőforrás-problémák voltak az ágazatban, mivel az utolsó 15 évben mintegy 600 új patika és 700 új fiókgyógyszertár létesült, s a szaklétszám növekedése az igényekkel alig tudott lépést tartani. A 2000 gyógyszertárban és a 700 fiókgyógyszertárban 2006-ban az átlagos statisztikai létszám szerint 4900 gyógyszerész, 6600 (szak)asszisztens és 2830 egyéb beosztású személy dolgozott. A liberalizáció kezdete óta alig 3 százalékkal nőtt a gyógyszerészi és asszisztensi ágazat statisztikai létszáma (5020 és 6800), ugyanakkor a gyógyszertárak számának növekedése – 2008. júliusi adatok szerint – már 15 százalék körüli (több mint 320 új patika kapott engedélyt). Mivel a szakágazati aggregált heti működési idő kb. 3-4 százalékkal növekedett, az eltelt másfél évre a munkavégzésre egyidejűleg rendelkezésre álló szakképzett létszám legalább 8 százalékos csökkenésével kell számolni.

A nehezedő helyzetet fokozza, hogy a határon túli magyar anyanyelvű területekről a gyógyszerészek beáramlása megállt, és elindult a fiatal, nyelveket beszélő szakemberek nyugat-európai országokba vándorlása. A növekvő igényekkel a képzés nem tart lépést: a négy gyógyszerészképző helyen az idén 180-nál kevesebb a frissen diplomázottak száma, és ez nem elegendő az új patikákba és a nyugdíjba vonulók pótlására (főleg úgy, hogy a gyárakba, a közigazgatásba és az intézeti gyógyszerellátásba szükséges utánpótlást is ebből a körből kell megoldani). További súlyosbító tényező, hogy nagyon rossz szerkezetű a korfa: jelentős a nyugdíjaskorúak és a nyugdíj előtti éveikben lévők aránya. A munkaerőhiány a bérigény növekedését és a fluktuáció felpörgését is eredményezi, valamint olyan patikai tevékenységek elhanyagolását, amelyek a nagy munkaerőigény mellett veszteségesek (pl. magisztrális gyógyszerkészítés).

A gyógyszertár szakmai tevékenységével szemben támasztott követelmények ma már messze meghaladják a gyógyszerbiztonsági előírások és a logisztikai jellegű feladatok teljesítésének kötelezettségét: a társadalom joggal várja el a minőségi ellátást, hogy a beteg a patikában az orvosságokkal kapcsolatos valódi többletinformációkhoz jusson, tanítsák meg a különleges készítmények használatára, figyelmeztessék a lehetséges kockázatokra, szűrjék ki az egymással nem szedhető medicinákat, azaz a gyógyszerész a gyógyszeres terápia valódi irányítójává váljék. Az egészség- és a gazdaságpolitika pedig joggal várja el, hogy a több százmilliárd forintos támogatás költséghatékony módon kerüljön utalványozásra, aminek az előfeltétele a beteg együttműködő készségének (szaknyelven compliance-ének) biztosítása.

A gyógyszerész megfelelő tevékenységével érhető el, hogy a beteg ne csak megvegye, hanem adekvát módon használja fel orvosságait. Jogos elvárás, hogy a gyógyszerész kapcsolódjon be az egészséges életmód promóciójába, a prevencióba, valamint a krónikus betegek gondozásába. Ennek a tevékenységnek a végzését a különösen a városokban kialakult szakemberhiány ma már komolyan gátolja.

A szaklétszám, a felkészültség és a minőség közötti összefüggés világos. A gyógyszertári szolgáltatás minőségének többet kell jelentenie a csillogó officinánál és a villogó reklámoknál: a felkészült szakembereket is megfelelő létszámban kell tudni biztosítani. A szakember-ellátottság alakulását nyilván másként ítéli meg a patikalétesítésben érdekelt vállalkozói-befektetői kör, az államigazgatás és a szakma. Abban azonban minden felelősen gondolkodó szereplő egyetérthet, hogy gyógyszerész nélkül a patika nem működhet, mert a betegnek szüksége van rá. A patikaliberalizáció hatásainak elemzésekor és a szükséges korrekciók tervezésekor ezt a szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A HospInvest Zrt. nem kaphat működési engedélyt az egri Markhot Ferenc Kórház működtetésére és vagyonkezelésére, mert nem képes biztosítani a szükséges feltételeket az üzemeltetéshez - tudatta lapunkkal Nagy Kálmán KDNP-s honatya, miután betekintést nyerhettek a veszprémi ÁNTSZ-nél a működési engedély kiadásához szükséges iratokba. Deák Gábor, a magántársaság alelnöke viszont bízik abban, hogy október 1-jén átvehetik a hevesi megyeszékhely kórházát. Nagy Kálmán harmadmagával minden olyan dokumentumba betekintést nyert az Észak-dunántúli Regionális ÁNTSZ-nél, amely nem tartalmaz személyes adatokat. A borsodi képviselő elmondta, hogy az iratok áttekintése alapján egyértelművé vált: a feltételek valóban hiányosak, a közép-dunántúli népegészségügyi intézet pedig ismét hiánypótlásra szólította fel a HospInvest Zrt.-t, mondván, gyakorlatilag semmilyen bizonyítékot nem adott be a működőképesség biztosításának szavatolásával kapcsolatban a cég. Nem tisztázott, miképpen biztosítanák átvétel esetén egyes osztályokon a szakellátást, mivel a magáncég vezetői erre utaló anyaggal nem látták el az ÁNTSZ-t. Az orvos-politikus úgy véli, legkésőbb október második feléig minden kérdésre meg kell kapni a választ. Emlékeztetett Perédi Győzőnek, az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézete jogtanácsosának lapunk kérdésére adott válaszára, miszerint a HospInvest a márciusban elnyert működtetői és vagyonkezelői pályázatban megfogalmazottak alapján - a teljes kórházat köteles birtokba venni, mert ezúttal új intézményként kezelendő a Markhot. Nagy Kálmán megjegyezte: az üzemeltetés és vagyonkezelés nyertese semmilyen olyan információval nem szolgált, ami arra utalna, hogy egyes osztályokon milyen képzettségű és mekkora létszámú stábot képes biztosítani. Éppen ezért róttak szeptember 16-án hiánypótlási kötelezettséget a HospInvestre, miután kiderült: nem lehet tudni, vajon mennyi munkaszerződést sikerült megkötnie a pályázat győztesének. Deák Gábor, a befektető társaság alelnöke lapunknak úgy fogalmazott tegnap délután, hogy október 1-jén mindenképpen átveszik a kórházat, s a hiánypótlást folyamatosan teljesítik. Azt állította, hogy semmilyen körülmények között nem mondanak le a még mindig a Heves megyei önkormányzat által fenntartott súlyponti egészségügyi centrum működtetési és vagyonkezelői jogáról, hiszen pályázatot nyertek, ez a siker pedig kötelezettségekkel jár.

MILLIÁRDOS TARTOZÁS. A Fidesz tegnap ismét felhívta a figyelmet a HospInvest Zrt. magas tartozásaira. Herman István Heves megyei frakcióigazgató rámutatott: a cégnek 2,6 milliárd forint rövid lejáratú kötelezettsége van, amelyet év végéig vissza kell fizetnie. Emlékeztetett: még 2005. január 1-jéig visszamenőleg kellett volna igazolnia, hogy nincs hatvan napnál régebbi tartozása, ám a HospInvest máig nem mutatta fel a három évre visszanyúló banki igazolást.

2008.09.20 Eger: a szakmai tartalom a lényeg - Népszabadság

Az egri kórház és a HospInvest esetében nem az a döntő kérdés, lesz-e működési engedély, hanem a szakmai tartalom, vagyis hogy minden szakterület megkapja-e az engedélyt - közölte tegnap Bujdosó László főorvos, az ÁNTSZ közép-dunántúli régiójának igazgatója.

Az egri kórház működési engedélyéről a veszprémi székhelyű tisztiorvosi szolgálatnak kell döntenie, mivel az ottani ÁNTSZ elfogultságot jelentett be. Október 15ig születik döntés arról, "milyen kapacitásokkal, szakmai tartalommal" működhet az egri kórház.

2008.09.16 Az egészségügyi koncepció délibábja - Magyar Nemzet

Ezzel csupán az a baj, hogy a kofáknak koránt sincs semmiféle gyógyszerész vagy orvosi képzettségük, mégis előszeretettel árulják a kétes eredetű pirulákat. Újságírónk a Verseny utcai piac földre leterített mocskos pokrócain találkozott megsárgult és feltépett dobozokban árult, lejárt szavatosságú vagy éppen lopott kapszulákkal, amelyeket a kispénzű emberek előszeretettel megvásárolnak. A jelenséggel kapcsolatban megkerestük a Magyar Gyógyszerészi Kamarát. – A piacon beszerzett gyógyszerekkel kapcsolatban több probléma is felmerül. Egyrészt vagy nem jó minőségű, hamisított medicinákról van szó, vagy esetenként lopott, rosszul tárolt, lejárt szavatosságú pirulák találnak gazdára. Másrészt az a baj, hogy az így megvásárolt pirulák orvosi vagy gyógyszerészi kontroll nélkül kerülnek használatba. A vevő ezáltal olyan gyógyszert is beszerezhet, amelyet egy orvos még receptre sem adott volna neki. Az ily módon kúrált betegség akár halálos kimenetelű is lehet - mondta lapunknak a kamara alelnöke, HANKÓZOLTÁN. Egy konkrét példát is említett: ha egy magas vérnyomásban szenvedő beteg piacon akar hozzájutni a gyógyszeréhez, azontúl, hogy kezeletlen maradhat a hipertóniája, azt is kockáztatja, hogy nem létező betegségére használatos gyógyszerre költi el a pénzét. Az alelnök szerint a helyzeten sokat javíthatna, ha a szociális háló a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben vállalna szerepet. Az sem elhanyagolható tény, hogy tavaly év elején a kormány ötven százalékkal növelte a gyógyszerek árát. - Summázva tehát elmondható, hogy a gyógyszerek piacon történő jelenléte a mai magyarországi egészségkultúra gyenge színvonalát mutatja tette hozzá.

2008.09.04 Magyar Gyógyszerészi Kamara Közleménye - hirextra.hu