Magyar Gyógyszerészi Kamara – értékvédő érdekvédelem
H-1068 Budapest
Dózsa György út 86/b
Tel.: (+36-1) 351-9483
(+36-1) 413-1924
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu
Keresés akadálymentes verzió
KezdőlapA KamarárólTovábbképzésekSzakmai fórumPályázati lehetőségekKamarai tagsági információkIrattár
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
 Elfelejtett jelszó
 Regisztráció
GYIK
2016. 11. 23.
Tudnivalók az étrend-kiegészítőkel kapcsolatos megállapodásról
2015. 02. 26.
Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar közleménye a továbbképzési időszak lezárásának rendjéről
2014. 09. 22.
Személyi jogosok pontszám igazolása – mgyk.hu
2014. 06. 10.
Ki állítja ki a gyakorlati pont igazolást? - MGYK Országos Hivatala
2017. 06. 20.
Az AEEK működési nyilvántartással kapcsolatos tájékoztató anyagai
Gyógyszerészi Hírlap
Hírlevelek
Sajtófigyelő
2017. 11. 23.
A homeopátia útvesztője: miben hisznek tömegek?- mno.hu
2017. 11. 23.
Korlátozhatjuk és meg is tilthatjuk egészségügyi adataink kezelését - adozona.hu
2017. 11. 22.
Nem működik? Akkor reklámozhatod! – index.hu
2017. 11. 22.
Orvoskamara: dupláznák a tagdíjat - Népszava
Szolgáltatások
2017. 03. 10.
Együttműködési szerződést kötött az MGYK és a Global Payments Europe
2012. 07. 18.
Tájékoztató a Kamara és az MKB Biztosítók közötti megállapodásról
2015. 10. 20.
Az OTP Bank ajánlata MGYK tagok részére
2015. 10. 16.
Tájékoztató a Volvo és az MGYK közti megállapodásról
2014. 07. 17.
Tájékoztató a MOL és a Kamara között kötött megállapodásról

 

Bannerek

Bannerek 

Bannerek 

Bannerek 

Bannerek

Növényigyógyszer.hu

MOL-MGYK tájékoztató!

Bannerek

 

 Vodafone

Bannerek

Gyógyszerész Gondozási Bizottság

A vizitdíj-automatáktól a patikaliberalizációig - nyolc év az egészségügyben - Magyar Nemzet
2010. március 22.
Nyomtatható változat

Magyar Nemzet 2010. március 20.

Megígérték, nem csinálták meg

A vizitdíj-automatáktól a patikaliberalizációig - nyolc év az egészségügyben

Rendbe tesszük az egészségügyet - ígérték 2002-ben a szocialisták. Nem sikerült nekik. Mint ahogy a következő, 2006-tól 2010-ig tartó kormányzati ciklusban sem váltották valóra a választási ígéretüket, azaz hogy végrehajtják az egészségügy teljes átalakítását. Most megint nagyszabású változtatásokat ígér az ágazatban az MSZP. Összeállításunk a koalíciós kormányprogramok és egyéb választási dokumentumok felhasználásával az elmúlt nyolc év ígéreteit és történéseit foglalja össze. Szót ejtünk azokról az intézkedésekről is, amelyeket a választások előtt nem "reklámoztak" ugyan - mint például a vizitdíjat -, végül mégis bevezettek.

Rendbe tesszük az egészségügyet - szólt a szocialisták ígérete nyolc évvel ezelőtt.

Ötven százalékkal emeljük az egészségügyben dolgozók bérét és négyévenként egy teljes évi munkabérnek megfelelő hűségjutalmat adunk az ápolóknak.

A hűségjutalomból nem lett semmi. Az ötvenszázalékos béremelést viszont végrehajtotta a Medgyessy Péter miniszterelnök vezette kormánykoalíció, amelynek a szakmai szervezetek szerint akkor volt még némi "megtartó" ereje, igaz, leginkább a szakdolgozóknál, s nem az orvosoknál. Noha sokszor mondták, hogy ez a bérfelzárkóztatásnak csak az első lépése, újabb már nem követte. Így mára az akkori emelést "felemésztette" az infláció. A Magyar Szakdolgozói Kamara szerint az ápolók mai bérszintje reálértéken a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek elejei mértékhez hasonlít.

Ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.

Soha nem váltak ingyenessé ezek a készítmények. 2005 közepétől 2007 januárjáig ugyan három készítményt átmenetileg ingyenessé tettek, azaz százszázalékos tb-támogatást nyújtottak hozzá, ám ezek nem a klasszikus szívgyógyszerek - azaz vérnyomás- és koleszterinszint-csökkentők - voltak, hanem a hirtelen szívhalál megelőzését szolgáló, speciális készítmények. Mára a szívgyógyszerek tb-támogatása az akkori kilencven százalékról nyolcvanra csökkent. A csontritkulás elleni szerek pedig soha nem váltak ingyenessé, sőt tb-támogatásuk az akkori kilencvenről hetven százalékra csökkent 2007-tól. A hozzáférést is nehezítették ezen készítményeknél, hetvenszázalékos támogatással már csak bizonyos szakorvosok írhatják fel, egyébként teljes árat kell értük fizetni.

A meglévők működési feltételeit is javítva 300-400 új háziorvosi és 200-300 új gyermek-háziorvosi praxis kialakítását kezdeményezzük.

Az ígéretnek éppen az ellenkezője valósult meg. Míg 2002-ben az Országos Alapellátási Intézet 6810 praxist tartott nyilván, addig 2010 elején már csak 6750-et.

Konszolidáljuk az eladósodott egészségügyi intézményeket, felújítjuk az elavult kórházi épületeket, és megfelelő élelmezést biztosítunk.

Valóban történt intézményi konszolidáció, de ennek hárommilliárd forint körüli összege az akkori adósságállománynak csak a töredékét tette ki. Ráadásul nem minden intézmény kapott a pénzből, igaz, voltak olyanok is, amelyek saját döntésük alapján maradtak ki a programból. Egyesek szerint azért, mert nem akartak adatot szolgáltatni gazdasági helyzetükről. Hamar kiderült, hogy az adósság szinte azonnal újratermelődik, hiszen a konszolidáció nem járt együtt a struktúra átalakításával. Néhány helyen intézményi felújítások is történtek, de nem egy nagy program részeként. Ráadásul voltak olyan kórházi egységek - például műtők -, amelyeket ebben az időszakban forintmilliárdokból alakítottak ki vagy hoztak rendbe, majd néhány évvel később, a Molnár Lajos miniszter nevével fémjelzett struktúraátalakítás idején bezártak. Az élelmezés színvonala ezen időszak alatt nem javult.

Megteremtjük a gyógyszerészek érdekeltségét a betegek költséghatékony gyógyszerelésében.

A patikai árrésrendszerben nem hozták meg azokat a változtatásokat, amelyek segítették volna a generikus programot, azaz hogy a gyógyszerész érdekelt legyen az olcsóbb, szabadalmi védettséggel már nem rendelkező, "másolt", de helyettesítésre alkalmas medicina ajánlásában.

Az önkormányzati tulajdonnak - mint meghatározó tulajdoni formának - a fenntartása mellett anyagilag is támogatjuk, hogy az egészségügyi intézmények közhasznú társasággá, gazdasági társasággá alakuljanak.

A befektetőkre vonatkozó ágazati megkötéseket feloldjuk.

Ezen időszak alatt folytatódott a garanciák nélküli "szabadprivatizáció", amelynek veszélyeit utóbb jól bizonyítja a Hospinvest és a Medisys Kft.-k pályája is.

Modellezzük a biztosítási reform lehetséges változatait, ezért támogatjuk és bővítjük az irányított betegellátási kísérleteket.

- Hatalmas összeget költött az egészségügyi tárca az úgynevezett reform előkészítésére, a pénzforrások felhasználását és az azokkal való elszámolást utóbb viszont az Állami Számvevőszék is kritizálta. Kidolgoztak ugyan egy törvénytervezetet, amely piaci szereplőket vont volna be a rendszerbe úgynevezett ellátásszervezőként, az ötlet végrehajtásához azonban nem volt politikai és szakmai támogatás, ezért elvetették.

100 lépés program.

Rácz Jenő miniszteri kinevezésével a rendszerszintű átalakításnak a gondolata nem került elő, sokan ezt a semmittevés időszakának is nevezték, amikor az egyetlen cél az volt, hogy nagyobb balhék nélkül kihúzzák a 2006-os országgyűlési választásokig. Ebben az időszakban azonban történtek olyan szükségszerű és ésszerű lépések is, amelyeket a kormány a 100 lépés programban - ebből huszonegy vonatkozott az egészségügyre - foglalt össze. Az egyik és talán legfontosabb a biztosítotti jogviszony ellenőrzésének elindítása volt.

2007 elején még több mint egymillió embert lehetett potyautasnak nevezni, ők voltak azok, akiknek - a bejelentés hiányában vagy adminisztrációs hiba miatt rendezetlen volt a jogviszonyuk. Mára számuk ennek töredékére csökkent. A tervezett intézkedések között szerepelt az is, hogy 2013-ig az egészségügyi dolgozók bérét az EU-s szint hetvenöt százalékára emelik. Rácz Jenő minisztersége alatt - és utána - sem történt azonban érdemi lépés a bérfelzárkóztatásban. A gyógyszergyártókkal életbe lépett viszont egy megállapodás, amely 2006 végéig garantálta a nyugalmat ezen a piacon.

2006-ban úgy szólt a választási ígéret, hogy "az elkövetkező négy évben átfogóan megújítjuk az egészségügyet".

Liberalizációs intézkedések a patikapiacon.

Az első nagy ütközetet a gyógyszerpiac szereplői vívták az új kormánnyal. Az egyik legnagyobb vitát kiváltó módosítás a patikaalapítás korlátainak eltörlése volt, hogy a kistelepüléseken élők is lakóhelyükön juthassanak hozzá a medicinákhoz. A helyzet azonban nemigen javult, az újonnan nyílt patikák többsége ugyanis nem kistelepülésen található. Noha az újaknak pluszszolgáltatást kellett nyújtaniuk, ezek azonban olyan jelentéktelen vállalások is lehettek - mint például internetes oldal működtetése -, amelyek érdemben nem javították a hazai gyógyszerellátást. A másik érv az volt a patikaalapítás korlátainak eltörlése mellett, hogy a fiatal gyógyszerészek is vállalkozhassanak. Csakhogy nem ők nyitották az új patikákat, hanem tovább bővültek a patikaláncok, amelyek hátterében tőkeerős vállalkozások, legtöbbször gyógyszergyártók és nagykereskedők állnak. Ráadásul a kis forgalmú általában kistelepülésen lévő - patikák működéséhez nyújtott állami támogatás mára megszűnt, s helyette csak a sokkal csekélyebb összegű, úgynevezett szolidaritási díj maradt, amelyet a nagy forgalmú gyógyszertáraknak kell fizetniük. Az átlagos kiskereskedelmi árrés a 2002-es 15-16 százalékról mára 11-13 százalékra csökkent, ami több patikát is csőd közeli helyzetbe vitt. A jövedelmezőség csökkenésének egyebek között az is következménye lett, hogy a gyógyszertárak alig tartanak készleten orvosságot, ezért a vásárlóknak gyakran vissza kell menniük a medicináért. Nem oldódott meg az ügyelet problémája sem, azaz, hogy a szokásos nyitvatartási idő után is elegendő helyen és kulturált módon lehessen gyógyszert vásárolni. Ezt a célt szolgálta bizonyos, vény nélkül kapható orvosságok patikán kívüli árusításának lehetővé tétele. Óriási tiltakozás övezte kezdetben ezt az intézkedést, bár a hipermarketekhez és a benzinkutakhoz kihelyezhető medicinák forgalmának ma is csak körülbelül egy százalékát bonyolítják patikán kívül, 99 százalékát pedig továbbra is a gyógyszertárakban vásárolják meg.

A gyógyszerkiadások növekedési ütemének mérséklésére hosszú távú megállapodásra törekszünk a gyógyszergyártókkal, korszerűsítjük a gyógyszertámogatás rendszerét.

2007-tól árversenyre kényszerítették a gyógyszergyártókat, amelynek következtében a cégek számos készítménynek mérsékelték az árát. Ezzel egy időben viszont átlagosan ötven százalékkal csökkentették a tb-támogatási szintet, ami miatt a vásárlók számára jelentősen drágultak a készítmények, miközben a kormány éppen azt a hamis látszatot próbálta kelteni, hogy a betegek terhe csökken.

Ám hiába voltak hangzatos bejelentések a gyógyszerárak folyamatos csökkenéséről, a statisztika azt mutatta, hogy az emberek egyre többet fizetnek az orvosságokért. Az egészségbiztosító adataiból kiderült, hogy míg 2006-ban összesen 104,63 milliárd forintot fizettek ki a betegek a tb-támogatott gyógyszerek térítési díjára, addig 2007-ben - csökkenő dobozszám mellett - már 119,2 milliárdot. Akkor átlagosan több mint 600 forintba került egy doboz medicina kiváltása, míg egy évvel korábban alig haladta meg a 460 forintot. Ez a különbség több mindennel magyarázható. Számos készítménynek csökkentették a tb-támogatását - némelyeknél meg is szüntették -, így sokszor előfordult, hogy a gyártó levitte ugyan az árat, ám a vásárlóknak mégis többet kellett fizetniük.

Hozzájárult a betegterhek emelkedéséhez az is, hogy a száz százalékban támogatott szereknél bevezették a 300 forintos térítési díjat. Kétségtelen viszont, hogy a korábbi években épp a hatalmas állami gyógyszerkiadások miatt nem lehetett kordában tartani a tb-kasszát, s ez 2007-ben először - igaz, csak egyetlen évre - sikerült. A tb-támogatás nélküli gyógyszereknél megszüntették a hatósági árrést, így ezek a termékek szabadárasak lettek.

Ennek következtében jelentős részük köztük a fogamzásgátlók és a vitaminok drasztikusan drágultak. Noha bevezették az úgynevezett maximált ár fogalmát azaz a gyártók meghatározhatták, hogy egy-egy termékükért legfeljebb mennyit kérhet el a patikus -, ezt az intézményrendszert azonban sok szernél nem alkalmazták, s nemrég el is törölték.

Javítjuk az ellátás minőségét, korszerűsítjük és új szolgáltatásokkal bővítjük a fekvő- és járóbeteg-ellátást.

Talán ezt az ígéretet próbálták megvalósítani a végül balul elsült kórházi struktúraátalakítással. Az ágyszámcsökkentést és az intézménybezárásokat elsősorban azzal a torzulással indokolták, hogy sok a kihasználatlan ágy, s az országban egyenetlenül oszlanak el a kapacitások; Budapesten sok a kórház, egyes térségekben viszont kevés. Ráadásul vannak intézmények, amelyek a beavatkozások többségéből évente csak néhányat végeztek, miközben azokhoz nagy gyakorlatra, azaz nagy esetszámra lenne szükség. Az aktív kórházi ágyak számának csökkentése mellett az ápolási-krónikus és rehabilitációs férőhelyek növelése volt a cél. A döntéshozók azt állították, hogy ezzel is enyhítik a szociális rendszerben lévő feszültséget, hogy idős, ápolásra szoruló hozzátartozót alig lehet megfelelő és az átlagember számára megfizethető helyre elhelyezni. Csakhogy az átalakítást végül civil tiltakozások mellett, minden szakmai észérvet nélkülözve, pusztán a politikai és lobbiérdekektől vezérelve hajtották végre.

A politikai alkuk eredményeképpen végül "csak" három kórházat szüntettek meg, s további néhányban tiltották meg az aktív gyógyítást, s helyette kizárólag ápolási feladatok elvégzését, krónikus ellátást és rehabilitációt engedélyeztek. Harminckilenc kiemelt kórházat jelöltek ki a bonyolultabb és költségesebb beavatkozásokra, azonban ezeket is leginkább politikai belharcok alapján, így sokukban még az alapvető feltételek sem álltak rendelkezésre. Ráadásul végiggondolatlanul konvertálták át a megszüntetésre ítélt aktív kórházi ágyak egy részét krónikus-ápolási-rehabilitációs férőhelyekké. Az újonnan létrejött kapacitás ugyanis akkora lett, hogy arra a kórházak szakmai alapon nem tudtak érdemlegesen reagálni. Inkább arra törekedtek, hogy az elszámolható teljesítéseket növeljék, amire pedig utóbb az lett az egészségbiztosító válasza, hogy korlátozták az elszámolható teljesítményt. Újra meg kellett határozni, hogy az ország egyes pontjain élők különböző betegségek esetén melyik kórházhoz tartoznak. Ebből hatalmas káosz lett, sokáig sem a mentő, sem a háziorvos, sem a kórházi orvos, sem pedig a beteg nem tudta, hová is tartozik. Egyes területek lakóit a 70 kilométerre lévő intézményhez sorolták, miközben a 7-8 kilométerre lévő is el tudta volna látni.

Átfogó egészségügyi humánerőforrásstratégiát dolgozunk ki, folytatjuk az egészségügyi dolgozók bérfelzárkóztatását. A többi ágazatot meghaladó mértékben növeljük az egészségügy költségvetési támogatását.

Ebben a ciklusban egyetlen lépés sem történt az ágazati dolgozók bérfelzárkóztatásáért. Kezdetben ugyan kis mértékben még emelték az alapilletményüket, de az intézmények - egyre nehezebb gazdasági helyzetük miatt - folyamatosan csökkentették a béren kívüli juttatásokat. Így az érintettek fizetése reálértéken egyre romlott. Aztán jött a bérbefagyasztás, majd a 13. havi fizetés eltörlése. Humánerőforrás-stratégia vagy életpályamodell pedig az ígéretek ellenére sem született. Pedig ezzel olyan, legtöbbször csak csekély állami forrást igénylő kedvezményeket - korkedvezményes nyugdíjat, kedvezményes hitellehetőséget vagy az ápolók munkarendjéhez igazodó bölcsődei-óvodai ellátást - lehetett volna biztosítani, amelyek segítik a pályán tartásukat. Ez létkérdés lenne, mert egyes szakterületeken és egyes térségekben drámaian alacsony az ápolói létszám, s ma már nemcsak orvoselvándorlással kell számolni, hanem azzal is, hogy a szakdolgozók szintén egyre nagyobb számban mennek külföldre dolgozni. Az egészségügy költségvetési támogatása reálértéken nem nőtt 2006 és 2009 között, sőt a többi ágazat költségvetési támogatásának alakulásához viszonyítva mindenképpen a vesztesek közé sorolható.

Vizitdíj, kórházi napidíj és a dobozdíj bevezetése.

A 2006-os választási kampányban folyamatosan cáfolták a díjakról szóló terveket, majd mégiscsak bevezették azokat.

Bár a szolgáltatóknak - főleg a háziorvosoknak - több bevételt jelentett, végig tiltakoztak ellene. S hiába kaptak körülbelül négymillióan mentességet a díjfizetés alól, az ellenzék és a szakma hatásosan érvelt azzal, hogy a díj a szegényeket visszatartja az orvoshoz fordulástól, s így nemcsak az indokolatlan, hanem sokszor az indokolt ellátást is csökkenti. A népszavazáson végül a választók döntő többsége elutasította a díjakat, amelyek bevezetésük után nem sokkal meg is szűntek. Sok helyen a vizitdíj-automaták ma is a kórházak pincéjében porosodnak. A dobozdíj bevezetésével megszüntették a térítésmentes gyógyszer fogalmát - legfeljebb a szociális alapon működő közgyógyellátásban lehet még ingyenességről beszélni -, hiszen a tb által száz százalékban támogatott medicinákért is 300 forintot kell fizetni. Bár az intézkedést a vizitdíjjal együtt vezették be, azzal együtt nem törölték el, így még ma is létezik.

Kötelező kamarai tagság megszüntetése.

Nagy tiltakozás közepette fogadták el az erről szóló jogszabályt.

Egészségbiztosítási Felügyelet.

Ezzel egy újabb szervezet jött létre a betegjogok védelme nevében. Bár sokak szerint eredményesebben működik, mint a korábbi szocialista miniszter, Csehák Judit vezette Betegjogi és Ellátottjogi Közalapítvány, de nem sokkal megalakulása után egyes szocialista politikusok már megpróbálták megszüntetni. Egyelőre azonban még működik.

Nagyszabású kórházfelújításokat, bővítéseket, rekonstrukciókat hajtunk végre.

Néhány helyen kezdődött ugyan jelentősebb felújítás, ám ezek egyedi alapon, általában EU-s forrásból zajlottak, zajlanak.

Átalakítjuk a háziorvosi rendszert, a már bevezetett háziorvosi pótlékkal elérjük, hogy az ország hátrányos helyzetű térségeiben is megérje háziorvosnak lenni.

Nem sikerült valójában érdekeltté tenni a háziorvosokat abban, hogy a hátrányos helyzetű térségekben is működtessenek praxist. Így - noha számuk csökkent valamelyest az elmúlt négy esztendőben - továbbra is 155 körzetben nincs háziorvos.

Ösztönözzük az egészségügyi intézmények átalakulását rugalmasabb és hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő gazdasági társaságokká, és támogatjuk a magántőke ellenőrzött bevonását. Ennek feltétele az előre kiszámítható, tervezhető, stabil finanszírozás megteremtése.

Nem valósult meg a magántőke ellenőrzött bevonása, hiszen láthattuk, miként szállt ki az egészségügyi piacról a HospInvest és a Medisyst Kft. Előbbitől például sok milliárd forintot követelnek a beszállítók, amelyből mintegy ötmilliárdnyi követelést még maga a felszámoló is jogosnak tart. Utóbbi pedig máig nem tudott maradéktalanul megegyezni az önkormányzatokkal. A finanszírozás sokféle volt, de soha nem kiszámítható. Ehhez elég csak az a tény, hogy 2009-ben háromszor alapjaiban változtatták meg a finanszírozás módszerét.

2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon működő egészségügy feltételeit. Ezek a változások egyben erkölcsi megújulást is kell hogy jelentsenek, ami elvezet a hálapénz, a korrupció megszüntetéséhez is. A szervezett és szabályozott piac feltételeinek kialakítását követően dönt a kormány az egészségbiztosítási piac több biztosító felé történő megnyitásáról.

Kétségtelenül ez volt a legnagyobb bukás ebben a kormányzati ciklusban. Nemcsak azért, mert elmaradt a biztosítási rendszer átalakítása, s a hálapénz nem tűnt el a rendszerből, hanem azért is, mert a politikai belharc végül a kormánykoalíció felbomlásához vezetett. Ebben az időszakban ugyan volt világos víziójuk a döntéshozóknak - elsősorban az SZDSZ-nek a több-biztosítós rendszer -, csak éppen nem volt hozzá sem szakmai, sem politikai támogatás. Kezdetben úgy tűnt, ezt a szabad demokraták nem bánják, mintha az ágazat szereplői közül nem is akartak volna senkit sem megnyerni maguknak.

Úgy gondolták, ők tudják, mi a jó, s azt le is nyomják mindenki torkán. A végrehajtás módja viszont az ágazat összes szereplőjét kiborította. Az MSZP nem támogatta igazán a terveket, s próbálta lassítani azok végrehajtását. Aztán eldőlt, nem valósul meg az SZDSZ által szorgalmazott több biztosítós rendszer. Helyette egy öszvérmegoldást találtak ki, amely szerint megyei illetékességű pénztárak alakulnak, amelyekben a magánbefektetők csak kisebbségi tulajdonosok lehetnek. Az erről szóló törvényt el is fogadta a parlament. A váratlan fordulat az elvesztett vizitdíjas népszavazás után és a Liga, illetve az Albert házaspár egybiztosítós egészségügyet megerősítő népszavazás-kezdeményezésének árnyékában következett be, akkor ugyanis a szocialisták kihátráltak az általuk támogatott törvény mögül, s már nem értettek egyet a magántőke részvételével az egészségbiztosításban.

A kórházi étkeztetés javítása, kórházi széfek.

Hangulatjavító intézkedések voltak Horváth Ágnes idejéből. De ezekkel csak még inkább felhergelték a szakmát, amely úgy érezte: vannak ezeknél sokkal súlyosabb gondok a rendszerben. A széfrendelet egyébként végül semmivé lett, a megvásárolt trezorok sok helyen még ma is a kórházi pincékben hevernek.

« Vissza
Betegsarok
2016. 03. 12.
Betegjogi képviselők elérhetőségei
2016. 05. 25.
Megszűnik a „diabetikus”, „cukorbetegek is fogyaszthatják” és a narancssárga kör jelölés ogyei.gov-hu
2016. 03. 11.
A tavaszi fáradtság okai – és amit ellenük tehetünk – tetplatform.hu
2015. 11. 17.
Egészséges életkezdet - Vitaminpótlás várandósság előtt, alatt és szoptatás idején I.
2015. 10. 26.
"Egészségszűrés termékbemutatóval" - prof. dr. Kata Mihály írása
Eseménynaptár

2017 november
hkszcspszv
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30
konferencia  testületi esemény  továbbképzés  szabadidős esemény 
Hirdetőtábla
Állás
Helyettesítés
Egyéb
Közös dolgaink
2017. 04. 10.
Beszámolók az MGYK IX. Vándorgyűléséről
2017. 03. 15.
A 2015-ös év gazdálkodási és pénzügyi szempontból
2016. 11. 20.
Beszámolók a VI. Gyógyszerész Köztestületi Napokról
Gyógyszertár-működtetés
2017. 03. 09.
Pályázati lehetőségek gyógyszertárak számára
2016. 03. 03.
A gyógyszertári finanszírozási előleg alakulása 2010-től 2016. januárig
2016. 03. 03.
A gyógyszertári vállalkozások 2014. évi mérlegbeszámolóinak és pénzügyi helyzetének alakulása
Hasznos linkek
Jogszabálykereső
Kamarai tájékoztatók
2016. 01. 07.
Minőségügyi kézikönyv gyógyszertáraknak – II. kiadás
2014. 06. 26.
1/2014 (VI. 19.) MGYK ELNÖKSÉGI AJÁNLÁS GYÓGYSZERTÁRI UTAZÁSI TANÁCSADÁSHOZ - MGYK
2013. 10. 01.
Elnökségi Tájékoztató (2/2013.) - MEGFONTOLÁSOK ÉS AJÁNLÁSOK A GYÓGYSZERTÁRAK MARKETING TEVÉKENYSÉGÉHEZ - MGYK
Népegészségügyi programok
2017. 10. 04.
Az allergiás rhinitisz öngyógyításának irányításáról
2017. 10. 04.
A fényérzékenységről
2017. 10. 04.
A darázs- és méhcsípésről
Archívum
A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése, de ez nem helyettesíti az orvos, gyógyszerész, vagy más szakember felkeresését.
© 2008–2017 Magyar Gyógyszerészi Kamara - Minden jog fenntartva - Impresszum, jogi nyilatkozat  -  Regisztráció a védett tartalmak eléréséhez! Hírlevélre történő le- és feliratkozás!  -  Webmaster - Utolsó módosítás: 2017. 11. 23 csütörtök