Dr. Hankó Zoltánt, a kamara nemrégiben újraválasztott elnökét egy „karácsonyi beszélgetésre” kértük az elmúlt, illetve a következő négy év kamarai munkájával kapcsolatban.

 –A most kezdődő ciklus elején aligha kerülhetjük el, hogy visszatekintsünk az elmúlt négy évre. A küldöttközgyűlésen elhangzott elnöki beszámolójából ugyan ismertek az elért eredmények, mégis arra kérem, hogy az új 12 pont függvényében röviden értékelje ezt az időszakot!

– Valójában többször volt szó az elmúlt években bekövetkezett változásokról, sőt ezek összegzését egy néhány oldalas kis füzetben ősszel minden kamarai tagnak eljuttattuk. Ezért a küldöttközgyűlésen már csak utaltam ezekre. Így maradt idő arra, hogy az elmúlt félév eseményeit csokorba szedjem, és a mögöttünk hagyott ciklus néhány olyan momentumáról is beszéljek, amelyek meghatározták a munkánkat.

A liberalizált modellt magunk mögött hagytuk, és ha a tulajdonosi programot sikerül befejezni, erősebb lehet a gyógyszerészet, mint valaha is volt. Ma már nem a liberalizáció ellen küzdünk, hanem egy olyan struktúra kialakítása és finomhangolása folyik, amely szükséglet alapon szervezett, betegorientált, és amelyben a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális önállósága is biztosított.

A gyógyszertárak gazdálkodási paraméterei is jelentősen javultak. Az elmúlt években először a veszteséges gyógyszertárak száma csökkent radikálisan, majd a gyógyszertárak eladósodottsága. A javuló eredményesség már harmadik éve segíti a gyógyszertári vállalkozások feltőkésítését. Ez az előfeltétele a készletezés javításának, amiben már érzékelhető a trendforduló. Nagy kihívás a személyi javadalmazás rendbe tétele, de már itt is elindult a változás. A 2014-es mérlegbeszámolók, az eddig ismert 2015-ös adatok és a jövő évi költségvetés alapján reálisan várható a stabilizáció folytatása és két-három éven belül már kialakulhat egy hosszú távú egyensúly. A stabilizálódást segíti, hogy a nagykereskedelem konszolidációja lényegében már befejeződött.

A gyógyszerészi kompetenciák rendezésében is jelentős előrelépés volt. Talán elég, ha a személyi jog rehabilitálására és a menedzsment jogokra, a beosztott gyógyszerészek szakmai önállóságát biztosító rendelkezésekre, vagy a kognitív szolgáltatások fejlesztésére és finanszírozására utalok. Jó lenne, ha előbb-utóbb minden gyógyszerész tisztában lenne a jogaival és kötelességeivel. A kompetencia-rendezés a szakmai progressziót is elősegíti. Gondolok például azokra a gondozási irányelvekre, melyek fejlesztése központi forrásból valósul meg, vagy a népegészségügyi programokba való bekapcsolódásunkra.

És végül: a kamara szakmai érdekvédelmi tevékenységét ma sokan – persze inkább csak a külső szemlélők – professzionálisnak tartják, és a társadalmi presztízsünk is jobb, mint korábban volt.

– Az új elnökségbe – néhány kivételtől eltekintve – a régi tagok kerültek… tehát minden marad a régiben?

– A régi és az új elnökség közötti átfedés szerintem nem a változatlanságot, hanem az irántunk megnyilvánult bizalmat jelenti. Nemcsak engem választottak újra elnökké, hanem az alelnököket és a főtitkárt is újraválasztották. Az előző elnökség két tagja más irányú kötelezettségei miatt az új ciklusban már nem tudta vállalni az elnökségi tagsággal járó feladatokat. Egy harmadik elnökségi tag pedig a kilencedik legjobb eredményt érte el a nyolc elnökségi tag megválasztásakor. A többi elnökségi tagot szintén újraválasztották, így a tizenhárom tagú elnökségben tízen folytatjuk a régiek közül. Mindhárom távozót köszönet illeti az elmúlt négy év munkájáért.

– A cél tehát változatlan… de melyek azok a területek, ahol változást szeretnének elérni? Úgy is kérdezhetem, hogy milyen új feladatok állnak önök előtt?

– Nem tudom, hogy beszélhetünk-e változatlan célról. A negyedszázaddal ezelőtt megalakult kamara legfőbb alapvetése az volt, hogy „rólunk többé soha ne döntsenek nélkülünk”. Ez az érdekvédelem egyik kulcsmozzanata, és ezt a célt mindvégig szem előtt tartottuk. Bár sokszor kellett és bizonyára kell is majd még kompromisszumokat kötni, a döntés-előkészítésben a kamara megkerülhetetlenné vált, és ez így jó. Szakmai önkormányzati feladataink elvégzésekor azonban már egy másik alapvetést kell érvényesítenünk: rólunk magunknak kell döntenünk. Az elmúlt negyedszázadban ezt így még soha nem fogalmazhattuk meg.

A célok abban a tekintetben ugyanakkor változatlanok, hogy az alapszabály céljainkat meghatározó fejezete azt tartalmazza, amit négy évvel ezelőtt a küldöttközgyűlés megszavazott. Ezek megerősítése ránk vár, csakúgy, mint az új 12 ponté, amit szintén a korábbi testületek hagytak jóvá. Az újraválasztott vezetőség elkötelezett abban, hogy a gyógyszerellátás új modellje teljes körűen kiépüljön, beleértve a gyógyszertárak tényleges többségi gyógyszerészi tulajdonlásának határidőre történő megvalósítását. Elkötelezettek vagyunk a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozását illetően csakúgy, mint a gyógyszertárak működőképességének hosszú távú biztosításában. A program része például az ügyelet szabályozásának és finanszírozásának a rendezése és a kisforgalmú vidéki gyógyszertárak működési feltételeinek javítása is. A megújuló egészségügyben a gyógyszerészi kompetenciák kiteljesítése és a gyógyszerész-társadalom népegészségügyi programokba való bekapcsolódása szintén reális cél. Ehhez a feltételeket meg kell  teremteni.

– Ezek elvégzéséhez terveznek-e valamilyen strukturális változást? Várható-e szerkezeti átalakítás a kamarai munkán belül?

– Ha elfogadjuk, hogy a szakmai érdekvédelmi tevékenység mellé fel kell zárkóztatnunk az önkormányzatiságot, akkor a kamara belső szervezeti struktúrájának és a feladatvégzésnek is változni kell. Ezek végiggondolása már elkezdődött. Összegeztük, hogy milyen területeken szükséges az eddigiekhez képest új, vagy kibővített feladatvégzés. Ilyen például a fiatalok és a beosztottak integrálása, a gazdasági elemző munka, a gyógyszertár-működtetés szakmai hátterének erősítése, a költségracionális gyógyszertár-működtetés eddiginél hatékonyabb segítése, a kamarai továbbképzések szervezése, a szakmai progresszió kamarán belüli koordinálása, vagy akár a pályázatfigyelés is. Ehhez meg kell erősíteni az országos szervezet és a területi szervezetek együttműködését. Újra kell szervezni a bizottsági struktúrát, valamint a döntés-előkészítés és a végrehajtás folyamatát. Ezekről beszéltünk már a területi szervezetek elnökeinek alakuló ülésén, aztán a Táltosképző ez évi utolsó találkozóján, majd az új elnökség első ülésén is. Mindhárom testületnek január első felében kell kialakítania az álláspontját, hogy ezek minél hamarabb harmonizálhatók legyenek és elinduljon az érdemi munka.

– Vélhetőleg egy valamin nem akarnak majd változtatni: a Gyógyszerész Köztestületi Napok több előadója is hangsúlyozta, hogy a kamara jó viszonyt ápol a hatóságokkal…

– Igen, és ezt nem a kamarai előadók mondták, hanem az államtitkárság, az OGYÉI és az OEP előadói, ami a kijelentés súlyát növeli. Másrészt mindig kettőn áll a vásár. Az együttműködés elveiről a kamara 25 éves működésének tapasztalatait összegző sorozatban a Gyógyszerészi Hírlapban már részletesen írtam, és ezt az anyagot néhány kiegészítéssel kibővítve a Gyógyszerész Köztestületi Napok kiadványában is megjelentettük. Negyedszázad pozitív és negatív eseményeit kellett átélni ahhoz, hogy letisztuljanak a köz- és pártpolitikával, valamint a hatóságokkal való kapcsolattartás tapasztalatai. Mi az ebben foglaltakhoz tartjuk magunkat továbbra is, és bízom abban, hogy kormányzati és hatósági partnereinknek is megfelel a kormánnyal 2014-ben megújított megállapodással megerősített együttműködésünk.

– Több interjúban is hangsúlyozta, hogy a szakma most már eljutott oda, hogy nemcsak kérhet, hanem adnia is kell. Már eddig is találtunk példákat arra, hogy a gyógyszerészek kivették a részüket a népegészségügyi feladatokból. A jövőben milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban? 

– Hadd kezdjem egy kicsit távolabbról a választ. Egy hivatásrendi kamara feladata nemcsak abban áll, hogy érdekvédőként előmozdítsa az adott hivatás működési feltételeinek a javítását, és nemcsak az a funkciója, hogy a szakma művelőinek korporatív érdekeit közvetítse az államhatalmat gyakorlók felé, hanem a kötelező tagság és az ehhez kapcsolódó közfeladatok révén a közhatalmat is közvetítenie kell a tagság felé. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a kamarának a hivatás gyakorlói és az államhatalom, illetve a társadalom közötti hídként kell működni. Az igényeink megfogalmazásakor figyelembe kell venni a másik fél igényeit is, különösen egy olyan területen, mint a gyógyszerészet, ahol nagy a közkiadások aránya és segítségre szoruló betegeket kell ellátni. Tehát hozzá kell járulnunk a gyógyszer- és ellátásbiztonsághoz, valamint garantálni kell a szolgáltatásaink minőségét és a költséghatékonyságot. Továbbá, ha kiegyensúlyozott gazdasági feltételeket szeretnénk, szakmai és egzisztenciális önállóságra törekszünk és a középosztályba akarunk tartozni, ehhez nemcsak kérni kell a támogatást, hanem mindazt meg is kell tennünk, amire önmagunkért képesek vagyunk. Mert segíteni csak annak lehet, aki minden tőle telhetőt megtett saját maga boldogulásáért. És mindezeken felül vállalnunk kell az önállósággal járó, valamint a középosztályba tartozó értelmiségitől elvárható társadalmi felelősséget is. Az ehhez illeszkedő programok egy részét – például az OBDK-val és a NEFI-vel való együttműködésben, vagy az önkormányzatokkal való kapcsolatfelvétel révén – már elindítottuk. Ezek mellett megkezdődött az előkészítése egy közös programnak az OGYÉI-vel, aminek az indítása a következő patikanapon várható, és 2016-ban szeretnénk megkezdeni az általános iskolából kikerülő fiatalok felelős gyógyszerhasználatát elősegítő programot is.

– Ez az interjú közvetlenül karácsony előtt készül…

– Igen. Olyan családban nőttem fel és gyermekként olyan környezet vett körül, ahol karácsonykor a Megváltó földi születését ünnepeltük, és ez nálunk ma is így van. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben a magyar társadalomban a karácsony több járulékos értelmezése is polgárjogot nyert. Ezek közül a béke, valamint a szeretet ünnepe áll közelebb hozzám. A béke azonban nem a viszálykodás ünnepnapi szüneteltetésével és nem a konfliktusok kikerülésével, hanem a másik szabadságának kölcsönös elfogadásával és jogos érdekeinek elismerésével alapozható meg. A szeretet pedig – legalábbis felnőttek között – a másikért vállalt felelősségben és a másik javának előmozdításában teljesedhet ki. Sem a béke tisztelete, sem a szeretet nem áll távol a gyógyszerészektől. A gyógyszerészet ethoszához ugyanis hozzá tartozik a függetlenség és a normák betartása, a munkánk során pedig felelősséggel tartozunk a betegünkért és mindig az ő üdvét kell szem előtt tartanunk. Mindezekre figyelemmel, békében és szeretetben megélt, áldott karácsonyt kívánok a kamara minden tagjának és minden gyógyszerésznek. 

B. Zs.

vissza