Nemcsak egy esztendő, hanem egy teljes kormányzati ciklus alatt elért gyógyszerészi eredmények értékelésén van túl a Magyar Gyógyszerészi Kamara. Folytatódik az együttműködés a kormányzat és a köztestület között, amelyben a gyógyszerészekre várhatóan több feladat is hárul. Hankó Zoltán kamarai elnököt faggattuk a részletekről.

 

- Elvégezték munkájuk szokásos értékelését. Hogyan summázná?

- Amikor a tavalyi év végén nekiláttunk a szokásos összegző munkának, hamar rájöttünk, hogy nemcsak a 2013-as évet kell értékelnünk, hanem a kormánnyal 2010-ben megkötött együttműködési megállapodás óta eltelt teljes időszakot. Amikor pedig nekiláttunk az elmúlt négy év elemzéséhez, egyértelművé vált, hogy vissza kell mennünk 2006 végéig. Az elmúlt évek fő szakmapolitikai céljait akkor fogalmaztuk meg először, nem sokkal a liberalizáció kezdetét követően. A liberalizációtól a napjainkig terjedő időszak szakmapolitikai szempontból egységes. Amikor tehát az elmúlt év vagy az elmúlt négy év értékelését elvégezzük, tulajdonképpen a 2007-ben megfogalmazott céljainkról és azok megvalósulásáról mondunk ítéletet.

- Mi az, ami kipipálható, azaz maradéktalanul teljesült?

- Az akkor megfogalmazott célok egyértelműek voltak. A liberalizáció megállítását és visszafordítását, a gyógyszerészek tulajdonosi pozícióinak rendbe tételét, a gyógyszertárak gazdasági működőképességének helyreállítását, az elvett és elvesztett gyógyszerészi kompetenciák visszaszerzését és megújítását, valamint a kamara köztestületiségének megteremtését tűztük ki célul. Sokan voltak olyanok, akik szánakozva mosolyogtak ezen, azonban azóta is ezek mentén folyt a kamarai munka. Szerintem 2010 előtt sem voltunk eredménytelenek, azonban a négy évvel ezelőtt kötött együttműködési megállapodás után új dimenzióba kerültek a céljaink. Talán ma már kimondható, hogy az akkor megfogalmazott célok lényegében teljesültek. A liberalizációt leállították, sőt a visszafordítása is megtörtént. A tulajdonosi pozíciók rendezéséhez szükséges jogi és gazdasági döntések megszülettek. S bár a Széll Kálmán-terv nehezítette a patikák működőképességének helyreállításával kapcsolatos munkát, a legkeményebb időszakon ebből a szempontból is túl vagyunk. A kompetenciák rendezését és fejlesztését illetően ma már szerintem jobb a pozíciónk, mint a liberalizáció előtti „utolsó békeévben”, és megint köztestületként működhet a kamara. A részleteket illetően persze ennél árnyaltabb a kép, de a korábbi célkitűzések teljesülésével kapcsolatban a fenti összegzés mindenképpen megállja a helyét.

- Mivel elégedett a legkevésbé?

- Engedje meg, hogy másképpen közelítsek a kérdéshez. Nyilván nem minden alakul úgy és olyan ütemben az életben, mint ahogy például személy szerint én is szeretném, de nem lehetünk elégedetlenek. Az ilyen értékelések pedig pont arra jók, hogy az el nem végzett vagy az időközben ránk találó feladatokat is számba vegyük. Ennek a munkának két kiemelt állomása is volt, az egyik a kétnapos hejcei kihelyezett elnökségi ülésünk januárban, majd a sümegi vándorgyűlés februárban. Négy területre bontva értékeltük a helyzetünket: a gyógyszerellátás struktúráját és gazdasági helyzetét, a gyógyszertárak működtetését, a kompetenciáinkat és a képzés-továbbképzés-szakképzés feltételeit, valamint a kamara működését elemeztük. Felállítottunk egy problématérképet és megfogalmaztuk a javaslatainkat. Ezeket az elnökség és a területi szervezetek elnökeinek testülete megvitatta és jóváhagyta. Március 20-án pedig ezeknek a testületeknek a felhatalmazásával ülhettünk asztalhoz dr. Szócska Miklós egészségügyi államtitkárral és Nyitrai Zsolttal, a Fidesz-KDNP társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatójával, hogy megújítsuk az együttműködésünket. A helyzetértékelést és a javaslatokat egy húszoldalas dokumentumban foglaltuk össze.

-  Az eseménynek jelentős sajtóvisszhangja is volt. A kormány a nyilvánosság előtt kötelezte el magát három érzékeny és jelentős kérdésben, a tulajdonosi program végig vitelében, a fiatalok helyzetbe hozásában, valamint a patikák működőképességének stabilizálásában. A kamara akár hátra is dőlhet.

-  Nem gondolnám. Az együttműködés megújítását nagy jelentőségű eseménynek tartom: ahogy a négy évvel ezelőtti megállapodás keretet adott a munkánkhoz, úgy ez is elvi alapot adhat a továbbiakhoz. Nagy jelentőségű, hogy a kormány a választási kampány közepén három konkrét témában is elkötelezte magát: idén kevés szakma esetében történt hasonló. Elkészítettünk egy dokumentumot is, amely a kormánynak és nekünk is segíthet a későbbi egyeztetéseken. Ám ezek nem jelentik azt, hogy befejeztük a stratégiaalkotási munkát. Úgy is fogalmazhatok, hogy az elmúlt évek lezárását követően még csak egy új korszak elindításához vezető első lépéseket tettünk meg. Egy ilyen munka sokáig tart és sok lépésből áll.

-  Lényegi változásra valószínűleg nem kell számítaniuk, hiszen a rendszer szerkezeti átalakítása megtörtént. Miért említ új korszakot?

- A strukturális keretek valóban kialakultak, ezeket törvények rögzítik. A napi gyakorlatban nyilván felmerülhetnek még korrekciós igények, de a legfontosabb feladat, hogy be kell lakni, élettel kell megtölteni az új modellt. A válság éveit magunk mögött hagyva előbb-utóbb elkezdhetünk érdemben gondolkodni a gyógyszerészet jövőjéről: ki kell alakítani egy új jövőképet is. Arra számítok, hogy a társadalmi közbeszédben dominánsabbá válik a közjó szolgálata, különösen az olyan segítő hivatások esetén, mint a gyógyszerészet. Ez a mi mozgásterünket is befolyásolja. Azt remélem, hogy az eddiginél is markánsabban érvényesül a szubszidiaritás elve, amihez nekünk is igazodni kell a külső kapcsolatrendszerünkben és a belső szervezeti munkában is. Mindezek miatt ma már nemcsak azt kell megfogalmazni, mint négy évvel ezelőtt, hogy mit kíván a magyar gyógyszerész, hanem azt is, hogy mit vállal a saját jövőjének építése érdekében. Mindehhez pedig erősebb kamarára és szövetséges partnerekre van szükségünk.

- Hogyan készülnek fel erre?

- Első lépéseként újra körbejárjuk a területi szervezeteket, a küldöttközgyűlésig ezt a road-show-t befejezzük. Kíváncsiak vagyunk a területi szervezetek vezetőinek véleményére és arra, hogy ott helyben milyen gondokat, lehetőségeket tapasztalnak, látnak a vezetők. Elmondjuk mi is, hogyan látjuk a lehetőségeinket. Újra kell gondolnunk a helyi és az országos szervezet közötti együttműködési pozíciókat is. A jövőben több feladatuk lesz, és több kötelezettség hárul a területi szervezetekre. Úgy tűnik, hogy négy konkrét területen már konszenzus van a legközelebbi feladatainkat illetően. Ilyen a fiatal gyógyszerészek kamarai integrációjának elősegítése és a vállalkozói ismeretek és készségek kialakulásának segítése a vezető és a beosztott gyógyszerészek körében egyaránt. Elő kell segítenünk a gazdaságos gyógyszertár-működtetést és foglalkozni kell az alapszabály korrekciójával is. Ezeket a feladatokat országosan egységes elvek szerint lehet szervezni, de az operatív munkát a területi szervezeteknek kell elvégezniük. Az elnökség mellett működő munkabizottságok is megkapták a maguk feladatait, így például a jogi, a gazdasági és az újjáalakult szakmai munkabizottság is.

- Térjünk vissza a kormányzattal folytatott együttműködésre és annak értékelésére. Nem lehetett hallani, hogy a megbeszélések során bármikor nézeteltérés lett volna önök között, noha nem azonos pozícióból és mozgástérrel vettek részt a tárgyalásokon. Ebből következhet, hogy ön vagy zseniális tárgyalópartner, vagy az ágazatvezetésnek különös szívügye a gyógyszerészet.

- A kormányzat és a kamara társadalomszemlélete nagyon hasonló. A kormány fontosnak tartja a nemzeti érdekek érvényesítését. Mi is. Fontosnak tartja a középosztály megerősítését. Mi is oda tartozunk. Fontosnak tartja a kis- és középvállalkozások fejlesztését. Mi is ebbe a vállalkozói rétegbe tartozunk. 2010-ben kötöttünk egy együttműködési megállapodást, amit mindketten komolyan vettünk. Mindezek elősegítették az egyeztetéseket, hiszen senkinek sem kellett az elvi alapjait feladnia. Meghatározó pillanat volt az is, hogy miniszterelnök úr 2012 nyarán eljött a kamarába, és a tárgyalásunk hozzájárult a Széll Kálmán-terv lezárásához. Korrekt és pragmatikus tárgyaló partnerei voltunk egymásnak az egészségügyért felelős államtitkársággal, ahol a fő célokat senki nem tévesztette szem elől, a vitáinkat pedig egyikünk sem a média nyilvánosságában akarta eldönteni. Mindvégig érzékelhettük Szócska államtitkár úr és munkatársai támogatását, de más kormányzati szereplőkkel is korrekt munkakapcsolat alakult ki. A személyes kapcsolatok pedig nemcsak a közös gondolkodást és egymás megértését, hanem a kritikus helyzetekben a bizalom megőrzését is szolgálták.

- Mit jelent majd a továbbiakban, hogy a polgári erők folytathatják a kormányzást?

- Az elmúlt négy évben kialakult modell hosszú távú működésére és a válságból kivezető út folytatására számítok. Van esély arra, hogy – mint ön írta egyik régebbi cikkében – az elmúlt két évtized cikkcakkjait ki lehessen egyenesíteni. Lehetőség nyílhat a gazdasági problémák megoldására. A gyógyszerellátás 1990-ben indult átmeneti időszakát le tudjuk zárni, a gyógyszerészet az őt megillető helyre kerülhet és visszaszerezheti társadalmi presztízsét. Persze nem fog minden egy csapásra megoldódni és azok a konfliktushelyzetek, amelyek például a patikák tulajdonlásához vagy a személyi jogos gyógyszerészek gyógyszertár-vezetési kompetenciáihoz kapcsolódnak, szintén nem tűnnek el varázsütésre. Ám ahogy megyünk előre az időben, úgy válhat egyre több kollégánknak nyilvánvalóvá, hogy egy hosszú távon stabil és működőképes modellt alkottunk.

- A tulajdonlással kapcsolatban sok a bizonytalanság. Hogyan lehet egy tulajdonost rávenni, hogy eladja a részét, illetve a gyógyszerésznek lesz-e szándéka, forrása, hogy azt átvegye?

- A ’90-es évek legelején szinte a vízcsapból is az folyt, hogy a gyógyszertári központokban praktizáló gyógyszerészek többsége nem akar privatizálni, ráadásul az a modell, amiért a kamara akkori vezetői síkra szálltak, rendszeridegen a modern piacgazdaságban. Jól emlékszem például arra, hogy a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége milyen erővel lobbizott a megyénkénti részvénytársasági működtetésért. Ám ahogy telt az idő és egyre inkább ismertté vált, hogy miről szól az átalakítás, a gyógyszerészek közül is egyre többen álltak a központok lebontása mellé, sőt egy idő után egyre türelmetlenebbül sürgették a privatizációt. A központok akkor önkormányzati tulajdonban voltak, ezért a viták kezelésének más volt a technikája, és a Magyar Alkotmánybíróság mondta ki a döntő szót, mert akkor még nem lehetett Brüsszelben segítséget kérni. Azt gondolom, hogy ezzel együtt lassan lejár az ideje azoknak a megoldásoknak, amelyek az elmúlt negyed században figyelmen kívül hagyták az előírásokat. Ugyanakkor nem számítok arra, hogy két évtized őszintétlen tulajdonjogi gyakorlata egy csapásra megszűnik. Ezeknek a megoldásoknak a kivezetése elhúzódó folyamat. A jogszabály azonban egyértelműen fogalmaz: a patikákat 2017-től többségi gyógyszerészi tulajdonban kell működtetni, a szindikátusi szerződések pedig semmisek. A patikusok gyógyszertár-vezetési kompetenciáit szintén törvény írja elő. Hosszú távon az a racionális megoldás mindenki számára, ha a jogszabályokhoz igazodik.

- Mi lehet a következménye, ha mégsem?

- Azt gondolom, ahogy telik az idő, ez egyre nagyobb kockázattal fog járni. Tételezzük fel, hogy létezik egy szerződés, amelyet beadtunk az ÁNTSZ-nek, valamint egy másik, amely ettől eltérően rögzíti a gyógyszerész és a nem-gyógyszerész tulajdonos kapcsolatrendszerét. Hová mehetnek egy konfliktus vagy érdekütközés esetén jogorvoslatért, ha a szindikálás semmisségét jogszabály rögzíti? Sehová, mert a bíróság és a szakhatóság is nem létező dokumentumként fogja ezeket a szerződéseket kezelni. Sőt a jogszabálysértő szerződés miatt a gyógyszerész, a tulajdonos és a szerződést ellenjegyző ügyvéd is kellemetlen helyzetbe kerülhet. Minél nagyobb egy hálózat, annál nagyobb az ilyen ügyek kipattanásával járó kockázat, mert előbb-utóbb szükségszerűen felszínre kerül egy olyan konfliktus, ami akár dominóeffektust is kiválthat. Amit a tulajdonosi programban elő lehetett készíteni, azt megtettük. Négy éven keresztül lépésről lépésre születtek meg azok a döntések, amelyek a tulajdonosi szabályok keretrendszerét és gazdasági feltételeit megteremtették. Egyébként pedig a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlensége nemcsak érdekvédelmi szempontból fontos, hanem egészség- és társadalompolitikai szempontból is. Hadd javasoljam mindenkinek az uniós bíróság 2009-es és 2010-es patikapiaci ítéleteinek újraolvasását. Az ehhez kapcsolódó indoklás egyértelmű.

-  Sok szó esett már róla, mégis beszéljünk a Patikatükör Kft. kamara elleni feljelentéseiről. Hogyan értelmezi a történteket?

-  Ha szűkebb kontextusban vizsgálom, akkor ez egy aszimmetrikus történet: egy lapkiadással foglalkozó cég feljelentett egy hivatást képviselő köztestületet egy olyan levélért, amit a köztestület vezetői a saját tagjaiknak írtak. Ha a Galenus Kft. és a Patikatükör Kft. közötti konkurenciaharc lett volna a feljelentés motivációja, akkor ebben a kamara fölösleges mellékszereplő lett volna. Ráadásul az első följelentést több másik is követte, amelyek már messze túlmutatnak a Galenussal szembeni konkurenciaharcon. A feljelentésekhez kapcsolódó kommunikáció pedig a kamara mint köztestület hiteltelenítését és a vezetőivel szembeni bizalom lerombolását célozta szerintem. Tehát olyan kontextusban is értelmezni kellett a történteket, ahol értelmet nyernek ezek a lépések. Ez megtörtént. Lehet, hogy a gyógyszerellátás új modelljének kialakításával kapcsolatos ellenérdekek egyesek számára megfelelő magyarázattal szolgálnak ehhez a kutyakomédiához, azonban az egész történet olyan morális szintet jelenít meg, amely méltatlan a gyógyszerellátásban és a holdudvarában élő személyekhez.

-  Az utóbbi időben több olyan, gyógyszerészeket érintő eset látott napvilágot, amely hatósági vizsgálatot is vont maga után. Mintha halmozódnának a gyógyszerészekkel kapcsolatos jogszabálysértő ügyek. Szigorúbbak a szabályok, vagy a sajtónak vált érzékenyebbé a hallása?

-  A NAV néhány héttel ezelőtti közleményéről valószínűleg mindenki hallott. Volt egy nagy port felvert tv-riport, a sajtóban olvashattunk egy nagykanizsai esetről és az egyik kollégám egy gyógyszerészek ellen lefolytatott bírósági eljárás első fokú elmarasztaló ítéletéről is tájékoztatott. Ezekben a napokban kell választ adnom egy további ügyben a NAV megkeresésére egy eljárás alá vont vállalkozás gyógyszerészének gyógyszertári vállalkozói tevékenységéről. És úgy hírlik, hogy a közelmúltban egy vidéki városban engedély nélkül nyitottak meg egy gyógyszertárat is. Sajátos esethalmozódással állunk szemben.

Először is, célszerű szétválasztani a gazdasági bűncselekményeket, a szakmai és etikai természetű, valamint az egyéb indíttatású ügyeket. Másodszor, amíg jogerős bírósági ítélet nincs, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Azonban tény, hogy 2006 után sok olyan történéssel kellett szembesülnünk, amelyekről soha nem gondoltuk, hogy a gyógyszerészetben megtörténhetnek. A most nyilvánosságra került ügyek 2011-ben és 2012-ben indultak. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kamara soha nem állhat ki jogszabálysértő tevékenység mellett, függetlenül az érintett személyétől és pozíciójától. Különösen így van ez a közpénzekkel való esetleges visszaéléseknél. Évekkel ezelőtt meghirdettük a normakövetés normáját, ami a jogi, a szakmai és az etikai szabályok betartását célozza. Ehhez igyekszünk tartani magunkat, a rászoruló kollégáinknak pedig továbbra is minden tőlünk telhető segítséget megadunk.

-  Nemrég úgy fogalmazott, örül, hogy vannak etikai ügyek. Ezt hogyan kell érteni?

-  Számomra az etikai bizottságok elé kerülő etikai ügyek szaporodása azt mutatja, hogy a gyógyszerészek számára kezd fontossá válni a hivatásetika. Ez alapvetően kedvező. Ugyanakkor azt látom, hosszabb időnek kell eltelni még ahhoz, hogy az új modellhez illeszkedő hivatásetika normái egyértelművé váljanak mindenki számára. Itt az etikai bizottságok munkája fontos és a felelősségük is nagy. Halad az etikai audit előkészítése is, ami szintén segítséget jelenthet.

- Említette, hogy a hatóságokkal is együttműködnek, ha szükséges. A kamara a gyakorló gyógyszerészek testülete, a hatóság a szabályokban megfogalmazott követelményekhez ragaszkodik. Milyen mértékben sikerül közös nyelvet beszélniük?

-  Vannak olyan konfliktusaink, amelyek a szakmai szabályok pontatlanságából, vagy a szabályok pontatlan értelmezéséből fakadnak. Az ilyen helyzetek kezelésében nagy segítséget jelentene, ha a kamarát végre ügyfélként ismernék el. A pontatlanságok kiszűrésére elkezdtünk egy olyan munkát, amely a szakmai szabályozás teljes körű felülvizsgálatát célozza. A jelenleg hatályos szabályaink között vannak olyanok, amelyek a gyógyszerellátás kettővel ezelőtti modelljében születtek és megértek az átfogó felülvizsgálatra. Ha ezt a munkát el fogjuk végezni, látok esélyt arra, hogy a hatóságok velünk szembeni esetleges bizalmatlanságát is fel tudjuk számolni.

 

Niczky Emőke

mgyk.hu

vissza