Fontos, hogy elemezzük és meghatározzuk a szakma jelenlegi helyzetét és a jövő főbb célkitűzéseit – válaszolta kérdésünkre a kecskeméti vándorgyűléssel kapcsolatban dr. Blum Ferenc, az MGYK Csongrád Megyei Szervezetének alelnöke.

– Az eddigi vándorgyűlések közül melyiket tartja kiemelt jelentőségűnek? Kaphatnánk egy rövid összefoglalót az összejövetelek történetéről?

– A vándorgyűlések feladata az aktuális szakmapolitikai feladatok és kihívások megtárgyalása. Mint ismeretes, 2006 –2007 fordulóján, a 2006. évi XCVIII. törvénnyel „egyetlen éjszaka alatt” az akkori kormányzatnak sikerült szétverni az addig kiválóan működő, a magyar gyógyszerészi családi vállalkozásokra épülő gyógyszerellátást. Az 1994. évi LIV. törvény, amelyet szinte szó szerint vettünk át az osztrákoktól, az etikus gyógyszerellátást teremtette meg – kizárólag gyógyszerésztulajdonlás, egy gyógyszerésznek csak egy gyógyszertára lehet, csak gyógyszertárból lehet gyógyszerhez hozzáférni, demográfiai korlát stb. –, ezt tette tönkre a GYFTV a patika liberalizáció során. A törvényt a Magyar Gyógyszerészi Kamara minden áron megpróbálta módosítani, illetve hatályon kívül helyeztetni, de ekkor már a Kamara köztestületi funkciója is megszűnt. 2010-ben aztán az új kormány felkarolta a gyógyszerészek jogosnak tartott követelését és ígéretet tett az 1994-es törvény visszaállítására. Az Európai Bíróság döntése is megerősítette a többségi gyógyszerészi tulajdonon alapuló gyógyszertár-működtetését. A kormányzó pártok a polgárság részének tekintett gyógyszerész társadalomban szövetségesre leltek, ez alapozta meg a 2010. februárban Debrecenben rendezett vándorgyűlés témáit. Itt született meg a „Mit kíván a magyar gyógyszerész” címet viselő 12 pont, ez lett az alapja a későbbi kormány és Kamara közötti stratégia megállapodásnak.  Ez a 12 pont fogalmazta meg kéréseinket és elképzeléseinket az előttünk álló feladatokról.

A főbb célkitűzések közé tartozott a liberalizáció leállítása, a patikaláncok terjeszkedésének megakadályozása, a gyógyszergazdasági törvény megváltoztatása, ahogy magyar családi tulajdonban lévő gyógyszertárak segítése, felelős minisztérium létrehozása, illetve a gyógyszerészi kompetenciák növelése is.

– A későbbi összejövetelek milyen változást hoztak?

– A szakma és az egészségügyi szakpolitikusok közötti bizalom megteremtése is fontos cél, illetve feladat volt. A gyógyszertári modellváltásról és az ehhez vezető lépésekről a Harkányban, Sümegen majd Egerben megtartott konferenciákon tanácskoztunk.  Szóba került a patikák többségi gyógyszerészi tulajdonlása, a gyógyszerészek egzisztenciális, szakmai önállósága, ahogy a  patikák gazdasági hátterének javítása is. A fiatal gyógyszerészek integrálásásának, a képzés, szakképzés megújítása is a témák között volt. Fontosnak tartottuk, hogy a gyógyszertárak ismét egészségügyi intézmények legyenek, illetve a hatósági felügyelet megerősítése is ide tartozott.

Számomra a legemlékezetesebb a 2014-ben Sümegen megtartott vándorgyűlés volt, ahol „Hogyan tovább magyar gyógyszerész?” címmel új 12 pont született, valamint a jelenlévő gyógyszerészek közfelkiáltással fogadták el azt a bejelentést, hogy a kormánnyal 2010-ben kötött megállapodás megújításra kerül.

– Mi a véleménye, eljut-e ezeknek a konferenciáknak az üzenete a tagsághoz? Meg van-e elégedve a részvevők számával, aktivitásával?

– A vándorgyűlések mindig lehetőséget adnak a találkozásra, ahol a különböző földrajzi, szakmai területekről jövő kollégák kicserélhetik gondolataikat, megbeszélhetik problémáikat, és nem utolsó sorban, közösségépítés is folyhat.

Nagy jelentősége van, illetve volt annak, hogy mindig az ország más-más részein került sor a gyűlések megtartására. Ez lehetővé teszi a helyi önkormányzati és egészségügyi vezetőkkel való találkozást, szorosabb kapcsolatok kiépítését is.

Azt tapasztaltam, hogy a résztvevők száma megnövekedett. Úgy tűnik, hogy a gyógyszerészek felismerték, hogy az előttünk álló feladatokat együtt könnyebben tudjuk megoldani, amihez jó terepet biztosít ezeknek a rendezvények látogatása. Követendő példának tartom, hogy a megyei szervezetek segítik a részvevőket: van olyan megye, amelyik a regisztrációs díjat vagy a költségek kisebb-nagyobb részét magára vállalja. Szimpatikusnak tartom a nyugdíjas kollégák ingyenes részvételét, valamint a fiatal kollégák kedvezményének biztosítását.

– A programtervezet alapján látható, hogy idén is sok témát járnak körbe. Az Ön számára melyik a legfontosabb, melyik érdekli a legjobban?

– Megítélésem szerint törekedni kell a képzés, szakképzés fejlesztésére, nem maradhat el a gyógyszertárak gazdasági helyzetének a javítása, úgy a bevétel, mint költség oldalon. Foglalkozni kell a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális helyzetének a javításával is, ugyan úgy, mint a szakhatóság szervezetének a fejlesztésével, a munkakörülményeinek javításával.

A kecskeméti találkozástól azt várom, hogy épp olyan meghatározó lehet a szakma jövője szempontjából, mint amilyen a debreceni, sümegi és az egri összejövetel. Fontos, hogy elemezzük és meghatározzuk a szakma jelenlegi helyzetét és a jövő főbb célkitűzéseit. Remélem, hogy a gyógyszerészek minél nagyobb számban vesznek részt rajta!

B. Zs.