Az Európai Bizottság 2017. június 14-én lezárta a Magyarországgal szemben a gyógyszertárak létesítésének és tulajdonjogi korlátozása miatt indított kötelezettségszegési eljárást. Ezzel kapcsolatban dr. Hankó Zoltánt, az MGYK elnökét kérdeztük.

– Június 14-én egymondatos hírként jelent meg a honlapon, hogy az Európai Bizottság megszüntette a patikaszabályozás miatt Magyarországgal szemben elindított kötelezettségszegési eljárást. Azt gondolom, hogy ez a hír többet érdemel egy visszafogott mondatnál…

– Én is nagy horderejűnek tartom a döntést, de addig nem akartam a részletekbe belemenni, amíg az elnökséggel és a területi elnökökkel nem beszéltem erről. Együtt küzdöttük végig az elmúlt éveket és szerettem volna konzultálni velük, mielőtt a részletesebb kommunikációba belekezdünk.

– Túljutottak ezen a beszélgetésen?

– Igen. 15-én volt elnökségi ülés és 22-én találkozhattam a területi elnökökkel is.

– Mi volt a véleményük?

– Az elnökség tapssal fogadta a bejelentést; voltak ugyanis, akik csak ott értesültek az előző esti hírről. A területi elnökökkel egy héttel később egyeztethettem a döntés jelentőségéről és a teendőinkről. Örültek és lelkesek voltak. Abban maradtunk, hogy valamelyik soron következő Gyógyszerészi Hírlapban részletesebb tájékoztatót is megjelentetünk.

– Önnek mi a véleménye? Meglepte a hír?

– Abban kezdetektől biztos voltam, hogy az uniós joggal nem ellentétes a szabályozásunk és tudtuk, hogy a Kormány szívügyének tekinti az eljárásban való részvételét. Azonban benne volt a pakliban, hogy a Bizottság még tovább lebegteti az eljárást, mert nem köti szoros határidő. És bár kicsi valószínűségét láttam, azt sem lehetett kizárni, hogy politikai megfontolásból az Unió Bírósága elé viszik az ügyet. Hála Istennek nem így történt! Régen örültem már ennyire velünk kapcsolatos döntésnek.

– Az eljárás lezárását bejelentő bizottsági tájékoztatóban nincs részletes információ sem az eljárás lényegéről, sem a lezárás indoklásáról. Mit érdemes tudni róla?

– Maga a bizottsági eljárás egy hosszabb folyamatnak volt a része. Már közvetlenül a liberalizáció leállítását követően a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége az Alkotmánybírósághoz fordult, kifogásolva a gyógyszer-gazdaságossági törvény patikatulajdonláshoz, láncképzés tiltásához és személyi joghoz tapadó rendelkezéseit. Az Alkotmánybíróság nem adott helyet a panaszuknak, mondván, hogy a beadvány nem tartalmaz olyan új alapvető alkotmányjogi kérdést, amelyről korábban már ne fejtette volna ki, hogy ezek nem alkotmányellenes intézkedések. Ráadásul a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségét nem tekintette olyan érintettnek, amelynek az intézkedések közvetlenül alapjog sérelmet okozhattak volna. Ezért 2012 nyarán lezárta az eljárást. Amikor a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz fordultak – lényegében ugyanazokkal a kifogásokkal –, a beadvány aláírójaként többen is csatlakoztak a Szövetséghez. Itt kétszer is elutasították őket, másodszor 2013 májusában. Az Európai Bizottságánál 2012. májusban tettek feljelentést. Októberben történt meg a hivatalos kapcsolatfelvétel a Magyar Kormánnyal, majd 2013. januártól ún. pilot eljárás keretében vizsgálták a szabályozást. A kötelezettségszegési eljárást 2014 őszén indították el és most ennek is vége. A lezárás indoklását még én sem ismerem, de nyilván az lehet az oka, hogy nincs az uniós joggal ellentétes pont a szabályozásunkban.

– Az eredmény ismeretében mi a véleménye a beadványokról és a beadványtevőkről?

– Nem vitatom, hogy ezeket a lépéseket meg lehetett tenniük. Kár volt azonban egyik-másik kérdésben félretájékoztatni a Bizottságot, mint ahogy az sem volt szükségszerű, hogy a szabályozásváltozás miatt éveken keresztül méltatlan vádaskodásokat és időnként alpári stílusú gyalázkodásokat kelljen elviselni egyes kormánytagoknak, az elnökségnek és személy szerint nekem is. Ezt eddig a nyilvánosság előtt nem hoztam szóba, azonban azt gondolom, hogy az elmúlt évek időnként viharos történéseinek a lezárásához egyszer ennek a tisztázásra is sort kellene keríteni.

– Előbb úgy fogalmazott, hogy biztos volt a szabályozás jóságát illetően, de bizonytalan a Bizottság lépéseit illetően. Miért?

– Amikor 2010-ben elkezdődött a deliberalizáció, kezünkben voltak az Uniós Bíróság 2009-es és 2010-es döntései arról, hogy a tagállamok milyen szempontokat vehetnek figyelembe a patikapiaci szabályozás során. Ezt szinte sorvezetőként használtuk az egyeztetéseken, és a kormány is csak olyan lépéseket javasolt a parlamentnek, amelyek uniós megfelelőségében biztosak voltak. Emiatt a szabályozás megfelelőségét illetően nem voltak kétségeim és ezt minden alkalommal elmondtam, ha gyógyszerészi körökben a kötelezettségszegési eljárás szóba került. Másrészt – és ez érdekes aspektusa a történéseknek – az Uniós Bíróság imént említett döntéseit az előzte meg, hogy a Bizottság 2005-ben felszólította a tagállamokat a patikapiaci liberalizációra és azokkal szemben, akik ezt nem hajtották végre, előbb kötelezettségszegési eljárást indított, majd feljelentette őket a Bíróságon. 2009-ben tehát az Uniós Bíróság az Európai Bizottság keresetét utasította el és mondta ki, hogy az uniós joggal nem ellentétes, ha a tagállam korlátozza a patikalétesítést és akár kizárólag gyógyszerészeknek tartja fenn a gyógyszertár-üzemeltetés jogát. Még most is érdemes lehet ezeket a döntéseket elolvasni, mert nagyon sok, máig nyitott értékrendi kérdésben is megfelelő eligazítást nyújtanak. Visszatérve a kérdésére, azért volt bennem bizonytalanság, mert a Bizottság szerintem még ma is elkötelezett a liberalizált rendszerek iránt, ugyanakkor kockázatos lett volna még egyszer a Bíróság elé vinnie egy olyan ügyet, amelyet egyszer már elbukott. Nem lehetett tudni, hogy a jogi vagy a politikai szempontok bizonyulnak erősebbnek.

– Említette azt is, hogy a kormány komolyan vette az eljárást. Ez miben nyilvánult meg?

– A kötelezettségszegési eljárásban való részvétel a Kormány kompetenciája volt. A történet a deliberalizáció kezdetéig nyúlik vissza. Akkor Szócska Miklós volt az egészségügyért felelős államtitkár, és ő már akkor biztos volt abban, hogy ezt eljárás nélkül nem ússzuk meg. Ezzel együtt következetesen vitte az ügyeket. A pilot idején is az ő közreműködésével került megfogalmazásra a kormányálláspont. Később miniszterelnök úr egy személyes egyeztetésen tett ígéretet arra, hogy végigviszik az ügyet. Majd a kötelezettségszegési eljárás elindításának brüsszeli bejelentésekor a kormány azonnal kiadott egy közleményt, amelyben tájékoztatta a gyógyszerészeket az álláspontjáról. Ekkor Zombor Gábor volt az államtitkár és az ő idejében is egyértelmű és magas színvonalú volt a Brüsszel felé képviselt álláspont. Tavaly pedig, a többségi gyógyszerészi tulajdon határidejének évében, Lázár János miniszter úr kéthetenkénti gyakorisággal kért a munkatársaitól jelentést az eljárás állásáról. Jó volt ezt az elkötelezettséget megtapasztalni.

– Mi lesz ezután?

– A kötelezettségszegési eljárás megszüntetésével a kezdeményezőknek ez a kapu is bezáródott. Ugyanakkor a szabályozás biztosítja, hogy – az egyes gyógyszertárak kisebbségi tulajdonosaiként – hosszabb távon is a gyógyszerellátás rendszerében maradjanak. Ez egy olyan lehetőség, ami az ő részükről is korrektséget igényel. Mert az nem megy, ha egyesek továbbra is „kreatívan” értelmezik a szabályokat, az erőfölényükkel visszaélve szindikálnak és még ma is úgy csinálnak, mintha semmi sem történt volna. Magyarországon a gyógyszerellátásért a szakmailag és egzisztenciálisan is független gyógyszerész felel. Ezt a felelősséget meg kell tudni élni, ugyanakkor ehhez az önállóságát szakmailag és egzisztenciálisan is garantálni kell. Erről szól a törvény, most már az Unió által is megerősítve. 

B. ZS.  

vissza