Kapcsolat
H-1068 Budapest, Dózsa György út 86/b.
Tel.: (+36-1) 351-9483, (+36-1) 413-1924,
Fax: (+36-1) 351-9485
E-mail: hivatal@mgyk.hu Hivatali kapu: MGYK
KRID azonosító: 338169369(fu)
Web: www.mgyk.hu
Nyomtatható változat
2014. március 14.
Szócska Miklós: Újraindítottuk a rendszert - Szalai Laura - 2014. 03. 13. (6. oldal) - Magyar Nemzet

Az egészségügyért felelős államtitkár szerint az elmúlt négy évben célzott válságkezelés történt

SZALAI LAURA

Több ezerrel fogjuk csökkenteni a várakozók számát bizonyos műtéteknél a célzott várólista-kezelési program nyomán – mondta lapunknak adott interjújában az egészségügyért felelős államtitkár. Szócska Miklós szerint az elmúlt négy évben a kormánynak sikerült megteremtenie egy XXI. századi, felelős egészségügy alapjait, ugyanakkor beismerte: még rengeteg teendő vár rájuk. A további tervek közt egyebek mellett szerepel a szűrési rendszer reformja, valamint egy rezidenseknek szánt mentorprogram.

Egy minapi kórházavatáson a miniszterelnök úgy fogalmazott: a kormányváltáskor az egészségügy romokban hevert, és azt gondolták, a ciklus végére már az is eredmény lesz, ha egyetlen kórház sem megy csődbe. Ennél – ahogy arról Orbán Viktor is beszámolt – azért jóval többet sikerült elérni az ágazatban. Mégis, a baloldali média mérlege szerint az elmúlt négy év nem hozott érdemi változást. Akkor mégsem beszélhetünk újjáéledt egészségügyről?

– Nem szabad elmenni amellett, hogy milyen állapotban vettük át 2010-ben az egészségügyet. Emberierőforrás-válság dúlt, elakadt a nővérutánpótlás, a migráció 2004 óta nőtt. Ráadásul az adatokkal sem voltunk tisztában. Még kutatóként sikerült elérnem, hogy az egészségügyi dolgozók elvándorlására vonatkozó számokat hozzuk nyilvánosságra, azóta tudjuk követni az alakulásukat, és be tudunk avatkozni. Másik fontos tényező, hogy a kórházak komoly gazdasági válságban voltak, és az előző kormány húsznál több egészségbiztosítási alapot akart létrehozni, ezzel bírni fizetésre az állampolgárokat. És akkor a vizitdíjról, kórházi napidíjról, amelyet 2008-ban népszavazás útján sikerült eltörölni, még nem is beszéltünk. Mindezek tetejébe pedig megkaptuk a gazdasági világválságot, itthon pedig egy népegészségügyi válság is tetőzött. Azt tudom mondani, hogy a válságkezelésen kívül számos eredményt tudunk felmutatni.

– Az orvoselvándorlásról a szaktárca azt mondja, hogy tavaly csökkent először a 2009-es szint alá. Bár az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai alapján valóban csökkent a hatósági bizonyítványukat kikérők száma az elmúlt években, azt mégis miből lehet tudni, hogy valóban „csak” az általuk dokumentált számú orvos hagyta el tavaly az országot, és nem több?

– A magyar adatgyűjtésből csak egyvalamire tudunk következtetni, mégpedig arra, hogy hányan kérik ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolást. Ugyanakkor megnéztük azt is, hogy hány magyar szakember van regisztrálva külföldön, és ez a két adat már 2008–2009 körül is megegyezett. Mostanra már azt is tudjuk, hogy az éves számokból mennyi a Magyarországon végzett külföldi hallgató, így az ő számukat le tudjuk vonni. Az adatok megtisztítása után világosan látszik, hogy a tavalyi már a második olyan esztendő volt, amikor egyértelműen csökkent a külföldre távozó doktorok száma. Mostanra a 2009-es szint alá kerültünk, ami óriási eredmény. Ezenkívül két körben megemeltük a béreket, ez az intézkedés csaknem százezer embert érintett mindkét körben, illetve az alapellátásban 26 százalékos finanszírozásemelést hajtottunk végre. Nem feledkeztünk meg a fiatal szakorvosjelöltekről sem, a rezidenseknek ösztöndíjprogramot indítottunk. Elmondható tehát, hogy négy éven keresztül célzott, megfeszített, a világválság ellenére zajló válságkezelés történt.

– A szakdolgozók között ugyanakkor még mindig jelentős az elvándorlási kedv.

– A múlt esztendő második fél évében már körükben is csökkent. Tény, hogy az olyan eseteket nem látjuk, amikor egy ápoló nem a szakmájában helyezkedik el külföldön; ők nem jelennek meg a diplomaigazolást kikérők között. Az ápolóhiány azonban nem elsősorban a migrációnak tulajdonítható. A kormányzásunkat megelőző időszakban megszüntették a szakközépiskolákat, módszeresen lerombolták az ápolóképzést. Ehhez képest a mostani kabinet tízmilliárd forintot költött foglalkoztatásra, és uniós pénzből tucatszámra foglalkoztatják az új szakdolgozókat az egészségügyi intézményekben. Ebben a tanévben 2300 diák kezdte meg az egészségügyi szakközépiskolai tanulmányait, és a képzés gyakorlati részét visszavittük a kórházakba.

– A rezidensek ügyét szintén a szívükön viselte a szaktárca, amihez emlékezetes akciójuk is hozzájárult. 2011-ben bejelentették, hogy az év végéig letétbe helyezik a felmondásukat, amennyiben nem változnak a fizetési körülményeik. Mit gondol, az ösztöndíjprogramok és a béremelések már itthon tartják őket?

– Amikor nemrég Londonban jártam, és kinti magyar orvoskollégákkal találkoztam, rákérdeztem: miért jöttek ki? Elmondásuk szerint a pénz csak az egyik dolog, a hazai rendszerben tapasztalt hierarchia, a szakmai lehetőségek hiánya legalább annyit nyomott a latban. Korábban megemeltük a mentoroknak járó pénzt, s a napokban ültünk tárgyalóasztalhoz a Magyar Kórházszövetséggel és angol kollégákkal, akik segítségével elkezdtünk egy mentorprogramot, amelynek első képzését már meg is szerveztük. Ennek lényege lesz, hogy módszertant adunk a szenior kollégák kezébe, amellyel a fiatal szakorvosjelöltek karrierjét, szakmai útját tudják majd egyengetni.

– A szaktárcának most leginkább a kígyózó várólistákat róják fel. A Népszabadság szerint ötvenezren állnak sorban. Miért nem sikerült érdemben csökkenteni a műtétre várakozó betegek számát?

– A várólistarendszert a szocialista–liberális koalíció vezette be, miután óriási pénzkivonás történt az egészségügyben. Intézményekre lebontott várólisták voltak, a várakozók több kórházba be voltak jelentve, országos szinten átláthatatlan volt a rendszer. Mi transzparenssé tettük, országosan központosítottuk, ez volt az egyetlen útja annak, hogy kezelni tudjuk ezeket a várólistákat. Már most látszik a beavatkozás eredménye: az év elején gerincműtétekre 860 millió forint érkezett, amivel egy év alatt „ledolgozhatóak” lesznek ezek az operációk. Ezenkívül közel 1,6 milliárd forint jutott a csípő- és térdprotézisre legrégebben várakozó 1300 betegnek. A legutóbbi, februári adatok alapján ez ideig 2100-zal csökkentek a várólisták. A kórházaktól megköveteljük a pontos nyilvántartást, a célzott várólista-kezelési programnak köszönhetően több ezerrel fogjuk csökkenteni a várakozók számát. A beavatkozás azt is magában foglalja, hogy a ténylegesen műtétre várók listáját megtisztítjuk a kényelmi előjegyzésektől.

– Mely műtétek esetében csökken majd a várakozási idő?

– Elsősorban a gerincműtétekre, a csípő- és térdprotézis-beültetésekre jut az extra pénzből. Szürkehályog-operációt most is az uniós átlagnak megfelelő számban végzünk, a várólistát érintő beavatkozást itt is tervezzük.

– A szaktárca egyik legfontosabb intézkedéseként tartja számon az ágazatban végrehajtott béremelést. Várható még folytatás?

– Idén első lépésként javítottuk az alapellátás finanszírozását, aminek nyomán a háziorvos, a házi gyermekorvos, a védőnő, a területi ellátási kötelezettséggel bíró fogorvos és külön kiemelten a háziorvosi asszisztens jut pluszpénzhez. Ezt az intézkedést úgy hoztuk meg, hogy egyúttal egészségpolitikai célokat is szolgáltunk. Komplett alapellátási programnak minősül, amikor azt támogatjuk, hogy a háziorvosok álljanak össze, foglalkoztassanak dietetikust vagy gyógytornászt. Szintén komoly előrelépés, hogy a fogorvosi alapellátásban a szájüregi daganatszűrésre is biztosítottunk pluszforrást, tehát azon túl, hogy a dolgozók többletjövedelemhez jutnak, a megelőzésre is figyeltünk. Megjegyzem, hogy az előző kormány az alapellátás finanszírozásába utoljára 2002-ben avatkozott be számottevően, ekkor volt utoljára kártyapénzemelés, illetve béremelésre is ekkor került sor. Akkor azonban szavazatvásárlás zajlott, az intézkedésnek nem volt meg a szükséges gazdasági hátterük. A következő három évben ezermilliárd forintra rúgott az Egészségbiztosítási Alap hiánya, s magát az emelést elinflálták. Ehhez képest jelenleg az E-alap egyensúlyban van, ebből tudunk kórházadósság-konszolidációt végrehajtani az év végén, a béremelést pedig a népegészségügyi termékadóból, valamint az alkohol és a dohány jövedéki adójának emeléséből finanszírozzuk. Ez tehát értékálló, kemény munkával kidolgozott és valós forrásteremtésből megvalósuló bérfejlesztés.

– Ha már szóba hozta a kórházakat, a fenntartó Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet (GYEMSZI) sokan tartják bürokratikus gigaintézménynek. Önök azonban kitartanak amellett, hogy jó döntés volt az intézmények állami kézbe vétele. Milyen, a dolgozók és betegek számára érzékelhető előnnyel járt az átvétel?

– A GYEMSZI-ben az ellátórendszer irányítását 69 ember tartja kézben, tehát korántsem egy gigahivatal. Amikor 2012-ben átvettük az intézményeket, a gazdasági társaságként működő kórházak voltak a leginkább eladósodva, mivel azok szabadon vehettek fel hiteleket. Most látjuk mind a negyvenezer szerződést, s nem mellesleg a központosított közbeszerzésekkel körülbelül tízmilliárd forintot spóroltunk meg. Az átvétellel körülbelül húszezer embert emeltünk vissza a biztonságot nyújtó közalkalmazotti státusba, így már ők is részesültek a béremelésben. Létrejött egy egységes állami egészségügyi rendszer, ami lehetőséget teremt arra, hogy Záhonytól Hegyeshalomig egységes ellátási elveket érvényesítsünk. Tudjuk, hogy ezen még sokat kell dolgozni, de a nemzeti egészségügyi szolgálat kereteit megteremtettük. Olyan intézményfelügyeleti rendszert vezettünk be, amely a fenntarthatóságot erősíti.

– A fenntarthatóságot ugyanakkor igencsak akadályozza a kórházak által felhalmozott adósságállomány, amit ugyan sikerült csökkenteni, mégis hónapról hónapra újratermelődik.

– Korábban a kórházadósságról sem voltak adataink, ráadásul 2010-ben egyhavi hiánnyal vettük át az intézményeket. Mostanra elértük, hogy az év végén az E-alap maradványából konszolidációt tudjunk végrehajtani, és össze tudjuk hasonlítani az intézmények költségvetését. Ezenkívül az uniós programokat mozgásba hoztuk, jelenleg 320 milliárdból zajlik összesen négyszáz beruházás. Kórházépületek újulnak meg, modern diagnosztikai eszközöket szerzünk be, fejlesztjük az onkológiai ellátórendszert. Míg az Országos Mentőszolgálatnál 2007 és 2010 között nem történt módszeres mentőautó-beszerzés, a szaktárca első körben 120, a közelmúltban 178 kocsit vásárolt, utóbbiak a napokban kerülnek ki az ellátási körzetekbe.

– A szaktárca gyógyszerpolitikáját ugyancsak érte bírálat, például a gyógyszertámogatás csökkenése vagy a patikák nehéz helyzetbe kerülése miatt. Milyen változásokat hozott az elmúlt négy év a betegek és a gyógyszertárak életébe?

– A lakossági gyógyszerkiadás több mint hatvanmilliárd forinttal nőtt 2002 és 2010 között a támogatott gyógyszerkörben. Mi két év alatt elértük, hogy a lakosságnak tíz és fél milliárd forinttal kevesebbet kell támogatott orvosságra költeni. Így többek között a vérnyomásés vérzsírcsökkentő, az antidepresszáns, a vérhígító készítmények, amelyeket a krónikus betegek nap mint nap fogyasztanak, néhány ezer forintosból a néhány száz forintos térítési díjú gyógyszerek csoportjába kerültek.

Ezzel a havi betegterhek jelentősen csökkentek. A gyógyszertárakat tekintve: leállítottuk a patikaliberalizációt, amelynek az volt a lényege, hogy mindenki mindenhol, akár offshore háttérrel is nyithatott patikát, veszélybe sodorva ezzel a gyógyszerellátó rendszerünket. Mi kimondtuk, hogy a patika nem kereskedelmi üzlethelyiség, hanem a gyógyszerész és a beteg népegészségügyi találkozóhelye. A liberalizáció leállítása óta felére csökkent a veszteséges patikák száma, és a gyógyszertárak nagykereskedőkkel szemben fennálló tartozásállománya jelentősen visszaesett. A generikus helyettesítési program elindítása nyomán ugyan számos orvosság ára csökkent, a patikákat kompenzáltuk a négy és félmilliárdos szolgáltatási díjjal, a 3,6 milliárd forintos, generikumok forgalmazását ösztönző programmal és a kispatikai támogatással. Ezenkívül elindítottuk a gyógyszerészi tulajdonosi programot.

– Az államtitkárság a népegészségügyet kiemelt területként kezelte már 2013-ban. Milyen további intézkedések szerepelnek a terveik között? 

– A szabályozásban minden tőlünk telhetőt megtettünk, nem is akármilyen szinten. Az Egyesült Államok keleti partjának egyik legbefolyásosabb lapjaként számon tartott The Boston Globe ódákat zengett a népegészségügyi termékadóról, s bárhová mentem a világban, mindenhol kérik az angol fordítását ennek a „hungarikumnak”. A nem dohányzók védelme érdekében tett intézkedések szintén mérföldkőnek számítanak, akárcsak a transzzsírok kitiltása. Negyedével eszünk kevesebbet abból, aminek túlzott fogyasztása az egészségünkre káros, így csökkenthető a magas vérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatok kialakulásának kockázata. Áprilisban pedig megkezdjük a mellrákszűrésre való mozgósítást, mivel az egyik legfontosabb cél, hogy tíz százalékkal növeljük az emlőszűrésen részt vevők arányát. Útjára indítjuk a méhnyakrák elleni védőoltási programot, ezenkívül az ötezer fő alatti kistelepüléseken védőnői szűrőprogramot vezetünk be, emellett jogszabályi úton megteremtjük a lehetőségét, hogy munkaidőben is el kelljen engedni a kötelező szűrésre az érintetteket. Jelenleg zajlik a mammográfia-szűrőállomások nyitvatartási idejének átalakítása, s az április második felében esedékes „szűrések éjszakája” fordulópont lesz a hazai emlőszűrés gyakorlatában. Bizonyos intézkedésekben tehát az élen járunk. Bár nem tagadom, még rengeteg a teendőnk, a rendszert újraindítottuk, kijelöltük a stratégiai irányokat, és megteremtettük egy XXI. századi, felelős egészségügy alapjait.

 

Szalai Laura

Magyar Nemzet

2018-2024 © MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
hírlevél