2 x 2 néha öt – hangzik a jól ismert régi dal. És kétszer 12?  A 2010. februári vándorgyűlésen Debrecenben fogadták el az első 12 pontot, majd 2014-ben a másodikat. Ez utóbbi előkészítésének egyik fő állomása a tavaly februárban Sümegen megrendezett vándorgyűlés volt. Így kézenfekvő, hogy az idei vándorgyűlés közeledtére dr. Hankó Zoltánnal beszélgetés-sorozatot indítunk az új 12 ponttal kapcsolatban.  

 – Önök 2010-ben, majd 2014-ben újra, 12 pontban fogalmazták meg a Kamara legfontosabb célkitűzéseit. Hogy ennek jelentőségére jobban rávilágítsunk, és hogy választ kapjunk a „miértekre” és a „hogyan tovább” kérdésre, először hadd kérdezzem: 2010-ben miért tartották szükségesnek, hogy egy kiáltvány-szerű formában összegezzék az elvárásaikat?

 –  Hadd kezdjem egy kicsit messzebbről. A rendszerváltás és a kamara megalakulása óta eltelt két és fél évtizedet lényegében három szakmapolitikai korszakra lehet osztani. Az 1990-1998 közötti években ment végbe a patikaprivatizáció, és akkor fogadták el az alapvető jogszabályokat. Az 1998-2006 közötti időszakra a „status quo őrzése bármi áron” célkitűzés volt jellemző, de ez a cél az időszak végére elbukott. 2006 és 2010 között a liberalizációé volt a főszerep, de a kezdetétől elindult a küzdelem a leállításáért és visszafordításáért. 2010-ig csupán részleges eredményeket sikerült elérni, azonban az akkori kormányváltás megnyitotta a lehetőséget egy új gyógyszerellátó modell kialakításához. Ezek az évtizedek megtanítottak arra, hogy a jó szél csak annak jó, aki tudja hogy hová, melyik kikötőbe akar eljutni. Mivel az irány kijelöléséhez a kamarai tagságtól a 2007-2009 közötti időszakban egyértelmű felhatalmazást kaptunk, már jóval a kormányváltást megelőzően intenzív egyeztetéseink voltak a kormányváltó erők egészségpolitikai műhelyeivel. A legfontosabb kérdésekben, sőt az intézkedések ütemezésében is, már a kormányváltást megelőzően kialakult egyfajta konszenzus. A 2010. februári 12 pont ennek a munkának volt az összegzése.

 – Ennek ismeretében sejthető, hogy miért vált szükségessé a 12 pont megfogalmazása 2010-ben…

 –  Az volt az elsődleges célja, hogy könnyen értelmezhető keretet adjon a gyógyszerellátás meginduló átalakításához, és mindenki számára egyértelművé tegye: mit kíván a magyar gyógyszerész 2010-ben. A 12 pontot az akkori problémáinkból kiindulva fogalmaztuk meg. Ezt egy olyan kormány asztalára tettük le, amelyik már korábban deklarálta, hogy a 2006-ban elindított liberalizált modellt nem tartja jónak, és amelyiknek a képviselőivel sok mindenről hasonlóan gondolkodtunk. Azt is tudtuk, hogy az új modell kialakításában partnerként tekintenek ránk, és azt is egyértelművé tettük, hogy a munkában számíthatnak ránk.

 –  Az új 12 pont megalkotásában minden bizonnyal szerepet játszott, hogy 2014-re sok minden csúszott össze: véget ért a 4 éves kormányzati ciklus, az 1989-től számított harmadik 8 éves szakmapolitikai ciklus is nagyjából ekkor zárult, és a 2010-ben megfogalmazottak jelentős része is teljesült.

 – Ez valóban így volt. 2014-ben értékelni kellett a megelőző négy évet. Ennek során egyértelművé vált, hogy a gyógyszerellátás strukturális átalakítása lényegében megtörtént és a lakossági gyógyszerellátás gazdasági helyzete is visszaigazolta, hogy jó irányban indultunk. Eredményre vezetett a gyógyszerészi kompetenciák rendezésének a szándéka is. Az is egyértelművé vált, hogy a liberalizáció utáni romeltakarítás megtörtént, sőt már van mire építenünk. Így egy új cél- és feladatrendszer kialakítása vált szükségessé. Ehhez támpontot adott, hogy miután a Kamara visszakapta a köztestületi státuszát, az alapszabályunkba önálló fejezetként beépültek azok a célok, amelyek a Kamara szervezeti céljain túl a gyógyszerészet fejlesztésének alapvető pilléreit is kijelölik.

–  A gyakorlatban hogyan történt mindez?

 –  Először egy tavaly januári kétnapos elnökségi ülésen értékeltük az elmúlt időszakot és elkezdtük az elkövetkező időszak feladatait összegyűjteni. Ez a munka folytatódott a februári sümegi vándorgyűlésen is, ahol már a területi szervezetek delegáltjai is bekapcsolódtak az elmúlt négy év értékelésébe és – tematikus bontásban – a célkitűzések megfogalmazásába. Ennek eredményeként egy terjedelmes összeállítás készült Hogyan tovább gyógyszerészet? címmel. Ez egy problématérképnek tekinthető. Ezt elfogadta az elnökség és a területi elnökök értekezlete is. A kormánnyal történő egyeztetéseken egyetértés volt abban, hogy mindkét fél meg akarja újítani a 2010-ben kötött együttműködést, így ennek bejelentésekor, március 20-án átadtuk a kormány képviselőinek ezt a dokumentumot. Sőt a kormányalakítást megelőzően alkalmunk volt arra, hogy miniszterelnök úrnak, a miniszterelnökséget vezető miniszternek és ágazati miniszterünknek is személyesen adjuk át. Ezzel párhuzamosan a kormány három pontban deklarálta az elkezdett út folytatását: kötelezettséget vállalt a tulajdonosi program végig vitelére és a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozására, hogy gyógyszertár-tulajdonossá válhassanak, valamint a gyógyszertárak gazdasági működőképességének a biztosítására.

Ezt követően is folyt az elemző munka. Minden elnökségi ülésen három-négy elnökségi tag ismertette a saját helyzetértékelését és javaslatait, és a kamara állandó és munkabizottságai is bekapcsolódtak a munkába. Ősszel egy fórumsorozat keretei között tekintettük át a gyógyszerészek helyi társadalomban betöltött szerepét és lehetőségeit. Mindezek eredményeképpen egyértelműen körvonalazódott mindaz, amit az új 12 pontban fontosnak tartottunk rögzíteni.

A tervezetet betűről betűre végigtárgyalta az elnökség és mondatonként hagyta jóvá a területi elnökök értekezlete is. Megjelentettük a Köztestületi Napok kiadványában és ugyanott előadásban is ismertettük. A tavaly novemberi küldöttközgyűlési beszámoló keretei között tájékoztattam a küldötteket, a beszámolót pedig a küldöttközgyűlés ellenszavazat nélkül elfogadta. Az így véglegesített új 12 pontot Zombor Gábor államtitkár úr december 22-én vette át.

 –  Van-e valami lényegi és alapvető különbség a két 12 pont között azon túl, hogy értelemszerűen a négy év különbséggel megfogalmazott pontok más feladatokat jelölnek ki, mint a korábbiak?

 –  Amikor megkezdtük az új 12 pont összeállítását, egyértelmű volt, hogy alapvetően más helyzetben vagyunk, mint négy évvel ezelőtt. Ezért ennek céljaiban, tartalmában és stílusában is másnak kell lennie, mint a négy évvel azelőttinek.  A szakma – és benne a kamara – 2010-ben még olyan helyzetben volt, hogy a reális igények megfogalmazása is nagy eredménynek számított, de saját kéréseink támogatásán túl sok mindent nem ígérhettünk. Mára a helyzet megváltozott, de nem lett volna méltányos önmagunkkal sem, hogy ismét csak a kormányzattal szembeni elvárásainkat fogalmazzuk meg és hallgatunk arról, hogy a saját magunk jövőjéért mit akarunk, és mit tudunk tenni. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak az a rendszer lehet működőképes, amelyiknek a szereplői mindent megtesznek ami tőlük elvárható, és ennek tudatában kérik a segítséget mindazokban a kérdésekben, amelyek megoldása túlmutat a lehetőségeiken. Ezzel az állásponttal a kamarai testületek is egyetértenek. Így az új 12 pontba nemcsak az került bele, hogy mit kérünk a kormánytól és a hatóságoktól, hanem az is, hogy mi várható el a gyógyszerészektől, és a Kamarának mit kell tennie és kezdeményeznie azért, hogy rendezettek legyenek a dolgaink.

 –  Mindez jól hangzik, de az eddigiek ismeretében felmerülhet az a kérdés, hogy céljaik megvalósulása mennyire függ az egyes kormányoktól, kormányváltásoktól?

 –  Nagyon. Egyrészt azért, mert a gyógyszerészet a szabályozott szakmák közé tartozik, másrészt a gyógyszerellátásban magas a közfinanszírozási hányad. Ezért nem mindegy, hogy a mindenkori kormánypolitika milyen társadalompolitikai célok mentén és milyen gyógyszerellátási modellben gondolkodik, továbbá milyen finanszírozási hátteret tud biztosítani a gyógyszerellátáshoz. De legalább ennyire függ a céljaink megvalósulása attól, hogy a gyógyszerészettel szemben támasztott reális igényeket felismerjük-e és hajlandóak vagyunk-e ezeket figyelembe venni a célkijelölésekor és a magunkkal szembeni elvárásainkban. Emlékszem, néhány hónappal a liberalizáció megkezdését követően két szervezetközi munkacsoport vezetését is elvállaltam a kamarában. Az egyik a gyógyszerészi kompetenciák rendezését tűzte ki célul – lényegében ma is az akkor elindított program mentén folyik a kompetencia-rendezés –, a másik a szakmai jövőkép kialakításával foglalkozott. Ez utóbbi munkát azonban felfüggesztettük. Rájöttem ugyanis, hogy amíg nyakig merülünk a liberalizációba, lehetetlenség kialakítani egy olyan szakmai jövőképet, ami koherens, megvalósítható és elfogadható a gyógyszerészeknek és a társadalomnak is. Ezért a 2010-es 12 pont még nem foglalkozhatott a kívánatos jövőképpel, sőt még az új 12 pont sem erre alapoz. Úgy látom azonban, hamarosan elkezdődhet az a munka, amely egy hosszú távú szakmai jövőkép kialakítását eredményezheti. Ha ugyanis az új 12 pont megvalósításában is előre jutunk, néhány év múlva remélhetően már nem az lesz az elsődleges cél, hogy az azt követő évekre egy harmadik 12 pontot is megfogalmazzunk, hanem egy szakmai jövőkép elkészítését követően, annak a jövőképnek lehet majd része egy megújított cselekvési program. A majdani jövőkép-alkotás pedig akkor lehet sikeres, ha társadalmi, politikai és ágazati konszenzus övezi.

B. Zs.

Az Ăşj 12 pont itt olvashatĂł.