Műsorvezető: - A kormány szerint a lakossági gyógyszerellátás rendszerének nemzeti kézben kell maradnia. Ennek eszköze, hogy a gyógyszerészek többségi tulajdoni hányadát jogszabályban írják elő. A most benyújtott törvényjavaslat éppen ezt a célt szolgálja. A stúdióban köszöntöm Heintz Tamást, az országgyűlés Egészségügyi Bizottságának Fideszes tagját, jó reggelt kívánok! (...) Az egészségügyi kormány októberben készített jelentést a KSH, az ÁNTSZ és az APEH adatai alapján. E szerint a patikaliberalizáció ártott a gyógyszerellátásnak. Most milyen a jelenlegi helyzet, és hogyan lehet ezen segíteni? Sok mindent kell kijavítani?
Heintz Tamás: - Igen, bejött a papírforma, sajnos. Ez a törvény, ami lehetővé tette a patikaliberalizációt, ezt 2006. karácsony-táji ajándékként kaptuk a szocial-liberális kormánytól. Mi már akkor megmondtuk, hogy ebből baj lesz, és bizony a baj bekövetkezett. Az Ön által említett felmérés tényeken alapul (...). A lényege a dolgoknak, hogy mindaz, amit az előző kormány ígért a törvény bevezetése kapcsán, abból semmi nem valósult meg azon kívül, hogy a nemzeti érdekkör keményen háttérbe szorult a patikák működtetése során. Szerencsére az Európai Unió többféle tagországból áll és a nemzeti érdekek ott is képviselve vannak. Ennek egyik jele, hogy 2009. május 19-én kimondta az Európai Bíróság azt a döntést, mely szerint nem ellentétes az európai joggal és nem korlátozza a szabad letelepedés illetve a vállalkozás szabadságát az, hogyha egy kormány úgy dönt, hogy ezt a gyógyszerellátást nemzeti érdekkörben hagyja, ezt tervezzük most végrehajtani.
Műsorvezető: - Milyen szerepet szánnak a gyógyszerész-társadalomnak?
Heintz Tamás: - A gyógyszerész-társadalom tulajdonképpen egészségügyi dolgozó, egészségügyi hivatást vállalt személyekből áll, gyógyszerészek is és a szakgyógyszerész-asszisztensek is. Ők tehát a végleges, definitív ellátásnak a kulcspozícióiban vannak. Amikor ma azt mondjuk az egészségügy komplett átalakítása kapcsán, amelyet tudunk mindannyian, hogy meg kell végre lépni, ott ha kulcsszerepet szánunk az alapellátásnak, (...) akkor lehetetlen helyzet az, hogy ott, helyben nem lesz meg a gyógyszerellátás biztosítva. Tehát nyilvánvaló, hogy ezt az érdekkört kell nekünk erősíteni, amely a patikaláncokkal és a multikkal nem oldható meg. Ők ezt nem vállalták, volt rá 4 évük, nem tettek ezügyben semmit.
Műsorvezető: - És hát jelentős pénzeket vontak ki az egészségügyi, az egészségügyből. Ezeket hogyan lehet pótolni? Merthogy ugye tüzet is kell oltani, meg a jelenlegi helyzetet, a frontot is tartani kell.
Heintz Tamás: - Igen. Picikét váltottunk, de én szívesen partner vagyok ebben. Hiszen amit most Ön említ, az maga az egészségügynek a rendbetétele. Jól tudjuk, hogy rettentő nagy baj van az országban. (...) A 2011-es év nem a csodák éve, hanem a talpraállás éve, a megmaradás éve, amit meg kell tennünk, és ennek az első eleme az, hogy egyáltalán részint az egészségügy ne omoljon össze, részint pedig a patikusok, megkapva ezt a lehetőséget, tovább már ne kínlódjanak, és egy kicsit jobb legyen nekik, vagy ahogy tegnap mondta egyik patikus kollégám, idézve miniszterelnök urat, hogy már valóban nekik sem övig, hanem állig ér a víz.
Műsorvezető: - Akkor nézzünk még egy másik véleményt. Az alapellátásban fogyatkozó orvostársadalmat a gyógyszerészek segíthetnék. Ezt a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke mondta, Mikola Bálint, az ellátás gazdasági és szakmai irányítását is átadná a patikusoknak.
Heintz Tamás: - Igen. Ez a koronája annak a rendszernek, amiről beszélünk. Tehát vannak a gyógyszergyártók, vannak a gyógyszerforgalmazók és vannak a gyógyszerellátásban szereplők. Az ellátás emberközeli tevékenység, a patikus az utolsó láncszem a gyógyítási folyamatban, amikor még az esetleges hibákat ki lehet küszöbölni, amikor a gyógyszerész látva, ismerve a betegeket tud ajánlani egy olcsóbb, jó és hatékony gyógyszert a beteg számára, ezzel a beteg pénztárcáját is menti, és azt a 350 milliárd forintot is, amit mi egy évben például a gyógyszereknek a finanszírozására költünk.
Műsorvezető: - Merthogy ez egy ugyanolyan személyes kapcsolatnak kell, hogy legyen, mint az orvossal.
Heintz Tamás: - Pontosan! És egyet ne felejtsünk el: amit a gyógyszerészek ma kényszerből, mint alkalmazottak csinálnak, tehát, hogy eladják a gyógyszert és alkalmazottként a multi-menedzsmentnek megfelelően teszik a dolgukat, és mondjuk két plusz egy receptre adnak egy öblítőszert, ismerik ezeket a technikákat. Ehelyett egészségügyi szakemberként például vállal prevenciós munkát, vállalja azt, hogy a patikákban is legyen egy olyan helyiség, eahol lehet egy testzsír mérést tenni, ahol meg lehet mérni egy vércukrot ilyen kora reggeli órában, éhgyomorra, amikor van is annak értelme. Olyan prevenciós programokban vehet részt, amelyet az alapellátás önmagában ma túlterheltség miatt nem képes. Ezek mind-mind olyan lehetőségek, amelyek a szakma szintjét emelik fel, és valóban, eladóból végre és újra azt a feladatot kapják meg a gyógyszerészek, amelyre hivatottak, amiért az egyetemet elvégezték, amiért diplomájuk és doktorátusuk is van már.
Műsorvezető: - Így van. Ha már erről beszélgetünk, a szakképzésről, a jelentés azt is megállapította, hogy az esetek közel negyedében képzettség nélküli személy adta át a gyógyszert.
Heintz Tamás: - Igen
Hát nem is tudom, hogy kommentáljuk ezt egyáltalán? Ez rettenetes, ez rettenetes, igen! (...) Mindenki követ el hibát. Éppen ezért van úgy kitalálva ez a rendszer, hogy a végső esetben, amikor valóban a mérget, a gyógyszert, ami ha rossz, akkor méreg, ha jó, akkor gyógyszer, és akkor segít, ez nem adhatja át, csak szakavatott ember. Nem véletlenül van ténylegesen mondjuk szakasszisztensi képzés, több éves képzés, hogyha ezt egy olyan ember adja ki, aki valóban tudja, hogy mi az, rákérdez még egyszer a betegségre, ellenőrzi a beteget, szembenéz vele. De ugyanezt mondhatnám esetleg a házi kiszállítások esetében is, nem lehet postai küldemény vagy pedig egy falugondnok jó szándékára bízni azt, hogy Mari néni, Kató néni milyen gyógyszert kap kézhez, mert kivitte a falugondnok. Ez nem járható út!
Műsorvezető: - Milyen változások lesznek még ezen kívül, amiről nem beszéltünk, és fontosnak tart, és ami azért megváltoztatja a helyzetet és jobbá teszi?
Heintz Tamás: - Alapvetően én azt mondanám, hogy ma a vidék Magyarországát figyeljük, hiszen a nemzet televíziójában ülök, akkor erről ejthetünk szót. 3 millió ember él Magyarországon kistelepülésen. Náluk már se orvos, se pap, se patikus, se tanár bácsi, se tanító néni nincs. Már rég elvitték a vasutat. Így él 3 millió ember!
(...)
Műsorvezető: - Hogyan lehet a vidéki kis patikákat akkor ebben a helyzetben segíteni, hiszen ezeket is erősíteni kell! Annak az embernek fontos, aki egy 5000-es településen él, vagy egy kisebb településen, hogy legyen helyben ellátás.
Heintz Tamás: - Ha helybe vittem az orvosi ellátást, tehát valóban helyben megoldható sok ember számára a végleges ellátás, és nem egy beutalót kell megírnom, mint háziorvosnak, és a betegnek aztán utaznia oda 20-30, vissza 20-30 kilométert az ellátásáért, és ott talál majd egy patikát, hanem helyben megtörténik ez az elsődleges ellátás, akkor evidencia, hogy ott a patikus, aki kiszolgálja ezeket a betegeket, akkor ő ebből meg fog tudni élni! 4-5000 emberre számítva egy patikus már nem dúskálva, de egy normális polgári életet biztosítva meg tud élni, meg tudna élni Magyarországon ma, hogyha ezt a biztos piacot tudná magának, és a biztos piac tudatában tudná magának biztosítani azt, hogy ebben a közegben ő is gyógyító emberré váljék, és ne az egzisztenciális gondjaival kelljen minden nappal küzdenie.
(...)
Műsorvezető: Mi várható akkor januártól? Mikor lehet érzékelni valamit a gyakorlatban? Mikor érzékelhetik az emberek saját bőrükön, hogy valóban van változás, figyelnek rájuk?
Heintz Tamás: - Én azt hiszem, hogy a kétharmados győzelem egyfajta türelmetlenséggel, jogos türelmetlenséggel és várakozással is jár, de még egyszer figyelmeztetnem kell mindenkit arra, hogy 2011. a talpraállás éve. Tehát az, hogy megrogyott a térdünk rendesen ebben az elmúlt időszakban, ezt mindenki tudja, érzi a saját bőrén. Tehát most türelemre és megfontoltságra kell inteni mindannyiunkat, politikusokat is és Magyarország lakosságát is egyaránt, hogy átgondoltan, összeszedve magunkat tudjunk úgy előre lépni, amelyben valóban ezek a nagyon fontos törvények hatni kezdjenek. Ehhez egy közeg kell! Egy olyan várakozás van ma Magyarországon, amelyben a túlzott várakozás nagyon veszélyes, és éppen ezért a nyugodt előrelépések időszaka lesz 2011., amelyben valóban megérezhetjük már sok apró területben, hogy kicsit föllélegezhetünk, és könnyebb lesz. Így az egészségügyben dolgozóknak, és az egészségügyet igénybe vevő betegek számára is.
