Mostanában a fősodorbeli hírekben is keringenek cikkek az általában csendes szakmáról. Két fontos téma is megjárta a nagyobb hírportálok címoldalát, akár vezéranyagként. A szakmát ráadásul három nehézsúlyú kérdés tartja lázban, amire nem talál csillapítót. Minden részletében végtelenül hosszú lenne, így csak nagy vonalakban vázolnám.
1.) Gyógyszerész nélküli patikák
Egy májustól már biztosan(?) bevezetésre kerülő rendelet értelmében lehetőség nyílik úgy nyitva tartani bizonyos kisebb forgalmú, úgynevezett fiókgyógyszertárakat, hogy nincs bennük gyógyszerész. Ők a szakma legjobban képzett szereplői, foglalkozásdoktori címmel, minimum öt év egyetemi képzéssel. Ezentúl viszont szakasszisztensek önmaguk is nyújthatnak szolgálatot, akik valamilyen elektronikus „távfelügyeletben, szükség esetén kérhetnek segítséget a munkájukhoz.
A jobbító szándék:
– Szakemberhiány van, kevés a gyógyszerész. Így kevesebb is elég.
– A szakasszisztens bére alacsonyabb, a romló jövedelmezőségű, szinte kizárólag kistelepüléseken szolgáló fiókpatikák fennmaradhatnak.
A szakma (és a Magyar Gyógyszerészi Kamara, MGYK) aggályai:
– A gyógyszerész személye minőségi és tudásbeli garancia. Nélküle jogszabályi és szakmai okokból „másodvonalbeli” szolgáltatást kap majd az ember. Sokszor a patikus önmaga oldja meg a hozzá forduló betegek problémáit, akik nehezen jutnának orvoshoz, más esetekben a gyógyszerelési hibák, mellékhatások vagy kölcsönhatások hatékony kiszűrője vagy megoldója lehet, szükség esetén az orvossal együttműködve. Nem lebecsülendő a tapasztalt és képzett szakasszisztensek tudását és munkáját, bizonyos kérdésekben ők is a gyógyszerészekre hagyatkoznak.
– A bérköltség különbsége nem túl jelentős, főleg, ha a szakasszisztens kollégák „felértékelődnek”, akikből egyébként szintén hiány van. Aránytalanná válthat a teljes értékű és a fiókpatikák közötti költségigény is, ami tovább ronthatja a vidék gyógyszerellátását.
– Pandora szelencéje. Alapvetően szűk keretek közt lehet (majd) nyitva gyógyszertár csupán szakasszisztenssel. Elvesztett jogokról és a későbbiekben tágabbra nyitott ajtótól fél a szakma, ahol a végén az egész hivatás értéktelenedhet el, annak minden társadalom-egészségügyi következményével. Távlati jövőben kevesebben választják pályául a gyógyszerészetet, ami újabb munkaerőhiányhoz vezet, amit viszont már sokkal nehezebb és hosszabb lesz orvosolni.
2.) Kórházi kiszervezés, projekttársaság…
Már a cím vagy felvetés is magyarázatra szorul. A lényeg, hogy az állami fenntartású, fekvőbetegeket ellátó intézmények gyógyszerellátását adó, úgynevezett intézeti gyógyszertárak egy külső, országos cég irányítása alá kerülnének 2025-től.
A jobbító szándék:
– Költségcsökkentés. Az egyik legnagyobb tétel a kórházi ellátásban a gyógyszerek ára. Ha csak ezrelékeket lehetne faragni belőle, súlyos százmilliókat lehetne megspórolni. Ez egy fontos cél. Egyik elméleti alapja, hogyha az ember sokat vesz egyszerre, árengedményt kap. Ha nem 80 kórház egyenként, hanem együtt szerez be, a gyártók „engedhetnek a feléből”.
– Innováció. Gyógyszerellátási rendszerek fejlesztését a projekttársaság végezné el a kórházakban.
A szakma aggályai:
– Plusz egy szereplő, ráadásul egy külsős társaság csak még egy „etetni való száj” a költségekben. Egyáltalán nem biztos, hogy amit nyerünk a réven, nem vesztjük a vámon.
– Plusz egy döntéshozó kerül a rendszerbe. Ez lassítja vagy nehezíti a beszerzést. A sebességen és egyszerűségen pedig szó szerint életek múlhatnak egy kórházban.
– Ha a projekttársaság profitorientált, ellenérdekelt a klinikai osztályokon kevés szert eredményesen felhasználó terápiákban. A klinikai gyógyszerészet pedig egy rohamosan fejlődő, egyre hatékonyabb ága a szakmának. Ez az iránymutató műhelymunka, a szakmai színvonal megőrzése és és fejlesztése egyaránt csorbulhat.
– Több európai példa van a felvetés működésképtelenségére, Szlovákiától Németországig. Ahol korábban bevezették (volna), ott mind kitáncoltak belőle, kisebb vagy sokkal nagyobb károkkal. Ilyen ország egyébként hazánk is, Hospinvest/Ispotály holding néven ugyanez a szisztéma egyszer már durván a földbe állt, nyilván nem kevés költséget hagyva maga után. Nem lehetetlen, de a „történelmi” példák alapján meglehetősen valószínűtlen, hogy ami senkinek, sehol sem jött össze, itt és most fényes sikert arat.
– Speciális területe az intézeti gyógyszertáraknak azok „közvetlen lakossági vényforgalmas egységei”, amik a kórház telephelyén lévő „sima” patikák. Ezek létesítésére és üzemeltetésére komoly kérdésekben egészen más, versenyelőnyt adó szabályok vonatkoznak. A jogi előírások alapján a projekttársaság által, egységes arculati elemekkel működtetett „közforgalmú” patikák magukban hordozzák a jelenlegi lakossági gyógyszerellátási rendszer részleges vagy akár teljes szétverését.
3.) Máltai szeretetszolgálat, Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program.
Bicskén (részben pályázati támogatásból) úgy húztak fel egy gyógyszerellátó központot, hogy arról szándékosan senkivel nem egyeztettek. Most, hogy már „kész a ház”, kérnek rá „építési engedélyt”.
A jó szánék, ami alapvetően több mint nemes:
A Máltai szeretetszolgálat a különösen hátrányos helyzetű, többnyire mélyszegénységben élő emberek gyógyszerellátását hivatott megoldani, karitatív jelleggel, ahol nemhogy orvosi ellátás nem elérhető, de még egy (fiók)patika sincs. (Amiben ugyebár hamarosan gyógyszerész se lesz…)
A szakma kifogásai:
– Elismerve a nemes célt, olyan szabályozás kidolgozását sürgeti az MGYK, ami nem bontja meg az eddig is rendkívül sérülékenynek bizonyuló (vidéki) gyógyszerellátást.
– A központosított betegellátás és a gyógyszerek kiszállítása könnyedén megnyithatja a kaput más szereplők előtt is, hogy (nem karitatív céllal) hasonlót csináljanak. Ha a szabályok nincsenek kellőképpen megfogalmazva, az egész gyógyszerpiac egy hatalmas (akár külföldi!) cég(ek) által uralt, „gépesített” gyógyszerkiadó hálózattá válhat, ahol nemcsak a vidéki patikák véreznek el zéró idő alatt, hanem gyakorlatilag minden gyógyszertár, ahová az ember bemehet a problémáival, megkérdezni a gyógyszerészét.
– Mindhárom témakör számtalan (egyéb) kérdést is felvet. Mint például a betegjogok, adatbiztonság, társadalombiztosítási finanszírozási szabályok, kettős mércék és aránytalanságok beépítése az érzékeny, túlszabályozott rendszerbe. A logisztikai központ működése még a gyártók aggodalmait is felkeltette, akár a gyógyszerrel, mint speciális termékkel kapcsolatos felelősségek kérdései. Különösen ennél a programnál tűnik megoldhatatlannak a teljes és megnyugtató jogszabályi finomhangolás.
Az új tervek és törvények egyelőre a porcelánboltba szabadított ormányos kecsességével mozognának egy sérülékeny rendszerben. Ahogy az elefánt is fel tud emelni egy pénzérmét a földről, ugyanúgy elképzelhető, hogy végül egyetlen égetett kaolin-földpát edény sem törik el, de erre egyelőre nem sok esély látszik.
A további tájékozódáshoz a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány „szakirodalmi” hivatkozás:
1.)
MGYK Elnökségi állásfoglalás a gyógyszerész nélküli fiókgyógyszertárakról (2024. február)
Miért kell gyógyszerész a gyógyszertárba? (2023. július)
A gyógyszerész képzőhelyek dékánjainak közös nyilatkozata (2024. március)
2.)
Kamarai vélemény „projecttársaság” témában (2023. augusztus)
A sajtómegjelenések közül a talán legérdekesebb, az Index lehozta a Kamara álláspontját és a kormányzati cáfolatát is, egy nap különbséggel (2024.február 29. - március 1.)
illetve
https://index.hu/gazdasag/2024/03/01/gyogyszertar-gyogyszerellatas-mgyk-hgysz-hanko-zoltan-korhazi-gyogyszertar-projekttarsasag-kormanykozeli-erdek/
3.)
MGYK küldöttközgyűlésének határozata a Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programról (2024. január)
Hír az elkészült központról (2024. január)
Az MGYK kérdései a fenti programmal kapcsolatban (2024. március)
