Miért nem kellene adóforintokból támogatni a homeopátiát? - Magyar Nemzet


Magyar Nemzet 2010. március 27.

Cukorgolyócskák

Miért nem kellene adóforintokból támogatni a homeopátiát?

Molnár Csaba

A homeopátiás gyógyszerek gyártói a héten támadásba lendültek: európai uniós szintr?l igyekeznek arra kötelezni a tagállamokat, hogy bizonyítatlan hatékonyságú készítményeiket részben a gyógyszerkasszák fizessék. Eközben sokan semmit sem tudnak a homeopátia mögött rejl? elvekr?l, hiszen a reklámok csak e szerek kíméletességét hangsúlyozzák. Mi a homeopátia? Az orvoslás forradalma, vagy a sarlatánság legkifinomultabb formája?

Van-e a víznek emlékez?tehetsége? A kérdés teljesen abszurd, mégis fel kell tennünk, hiszen a válaszon áll vagy bukik egy egész iparág létjogosultsága. A homeopátiáról van szó, amely sok más országhoz hasonlóan hazánkban is divatossá vált az utóbbi évtizedekben. A gyógyszertárak kirakatát, a metróaluljárók falát, s?t az orvosi várók polcait is elárasztják a homeopátiás gyógyszerek reklámjai. A hirdetések azt sugallják, hogy e gyógymód kíméletes, természetes, ellentétben a gonosz gyógyszercégek által sulykolt hagyományos orvosságokkal.

Mir?l is van szó valójában? A homeopátia gondolatát a XVIII-XIX. század fordulóján élt Samuel Hahnemann német orvosig vezetik vissza. M?vel?i szerint, ha a kezelni kívánt betegség tüneteit el?idéz? hatóanyagot (például a mérgezést okozó vegyületet) nagyon felhígítva beadjuk a páciensnek, attól meggyógyul. A hígítást és az oldatok összerázását potenciálásnak nevezik, a homeopátia hirdet?i úgy tartják, eközben megn? az anyag hatása. Ez az állítás teljesen ellentmond minden tudományos alapelvnek.

Gondoljunk csak arra, hogy az alkoholnak hogyan van nagyobb hatása: ha tiszta, kilencvenhat százalékos formájában isszuk, ha felhígítjuk negyvenszázalékosra (a pálinkához hasonló töménység?re), esetleg még több oldószert adunk hozzá, és már nem lesz töményebb a sörnél.

- A homeopátiának semmilyen tudományos alapja nincs. Az az alaptétel, miszerint ha minél jobban felhígítjuk a hatóanyagot, az annál hatásosabbá válik, minden épesz? ember számára, aki járt középiskolába, világos, hogy ?rültség - mondja Duda Ern?, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének egyetemi tanára, aki Sarlatánság az orvoslásban: homeopátia, elsavasodás, bioenergia címmel tart el?adást a szegedi egyetemen.

Az egyik legismertebb, influenza ellen hatásosnak mondott homeopátiás termék története, amely Franciaországban egyike a leggyakrabban vásárolt orvosságnak hitt szereknek, iskolapéldája a szakmai tévedésnek indult, kés?bb azonban dollármilliókban mérhet? üzletté fejlesztett vállalkozásoknak. Joseph Roy francia felcser a múlt század húszas éveiben az influenza áldozatainak vérét vizsgálta, és azokban oszcilláló (pulzáló) baktériumokat vélt felfedezni, kezdi a történetet Duda Ern?. Kés?bb e baktériumokat számos más beteg vérében is megtalálta. Elnevezte ?ket oscillococcusoknak, és úgy hitte, hogy sok betegséget, például az ekcémát, a reumát, a tuberkulózist, a kanyarót és a rákot is ezek okozzák. Tovább kutatott, és így talált rá a pézsmakacsára, amelynek a májában hasonló képleteket vélt látni. A pézsmakacsa májának és szívének "kivonatát" hígította fel, ezt tartalmazza elvileg a készítmény.

Szép történet, nagy kár azonban, hogy ha a homeopátiát nem is keverjük bele, akkor sincs egyetlen eleme sem, amely tudományosan megállná a helyét. A felsorolt betegségek okai sokfélék, de egyiket sem valamiféle oszcilláló baktérium okozza.

De nem csak a hatóanyag hatástalansága a probléma. Az igazi gond a homeopátia alapelvében keresend?. A "nagyon felhígítva" kifejezés nem fejezi ki megfelel?en a hígítás mértékét. A fenti gyógyszer alkalmazási el?iratában - amely minden engedélyezett gyógyszer esetében elérhet? az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) honlapján - az szerepel, hogy a pézsmakacsa májának és szívének kivonatát 200 K hígításban tartalmazzák a cukorgolyócskák. A K bet? egy híres orosz homeopata, Szemjon Korszakov módszerére utal. ? minden hígítási ciklusban vett egy részt az el?z? oldatból, és kilencvenkilenc rész oldószert adott hozzá, tehát százszorosára hígította a szert. A 200 azt jelenti, hogy ezt a m?veletet kétszázszor ismétlik. A folyamat végén az eredeti kivonatot kimondhatatlanul sokszorosára hígítják tehát. Ha ezt a számot le szeretnénk írni, akkor az egyes után négyszáz darab nulla következne, ahogy arra Hraskó Gábor biológus, a Szkeptikus Társaság elnöke is utalt a társaság blogján megjelent írásában.

Bár még néhány milligrammnyi anyag is rengeteg részecskéb?l áll, ezek száma korántsem végtelen. Nem nehéz belátni, hogy ekkora hígításnál egyszer?en elfogynak a molekulák, a homeopátiás szerek így statisztikailag semennyi hatóanyagot nem tartalmaznak. Ezzel a homeopaták sem tudnak vitatkozni, és itt jön a képbe a víz memóriája. Azt állítják ugyanis, hogy a hígítás és a rázogatás közben az oldószerként használt víz molekulái valamilyen módon megjegyzik a hatóanyagot, átvéve annak rezgéseit, bármit is jelentsen ez.

Jacques Benveniste, egy egykoron elismert kutató 1988-ban "felfedezte", hogy a vízmolekulák tényleg emlékeznek. A szenzációs cikket a Nature közölte, de csakhamar kiderült, hogy humbug az egész. Benveniste ragaszkodott az állításaihoz, ezzel kiírta magát a tudományos közösségb?l. Új társaságában azonban feltalálta magát, Digibio néven céget alapított, és azt állította, hogy a víz memóriája elektronikus úton, interneten keresztül is átvihet? egyik pohárból a másikba. Az így megváltoztatott víz pedig gyógyhatású. A szolgáltatása természetesen nem volt ingyenes.

A homeopátia hívei általában azzal vádolják a módszer hatékonyságában kételked?ket, hogy a nagy multinacionális gyógyszercégek szekerét tolják. Elképzelésük szerint a hatóanyagot tartalmazó orvosságok gyártói csak a profitért dolgoznak, a homeopátia viszont a segítségnyújtásról szól. Csakhogy a homeopátiás készítmények sincsenek ingyen a gyógyszertárakban. Az összetételük alapján egyszer? cukorgolyócskákhoz igen drágán juthatunk hozzá. E szerek forgalma pedig folyamatosan n? a magyar gyógyszerpiacon. Az IMS Health piackutató Pharmatrend felmérése szerint Magyarországon a többkomponens? homeopátiás készítmények forgalma 2007-ben 1,23 milliárd, 2008-ban 1,58 milliárd, míg tavaly már 1,89 milliárd forintra rúgott. A homeopátia tehát üzletnek sem utolsó.

Persze még jobb üzlet lenne, ha a homeopátiás szerek árát nem kizárólag a betegeknek kellene fizetniük, hanem a gyógyszerkassza e szereket is támogatná. Az Egyesült Királyságban ma is így van ez. Az ottani évi negyvenmillió fontos (11,7 milliárd forintos) homeopátiásgyógyszer-forgalomból négymillió fontot az állam finanszíroz. A homeopátiás szerek gyártói most a teljes európai piacot igyekeznek a saját szájuk íze szerint megreformálni. Lobbistáik kedden "EU homeopátiás napot" tartottak Brüsszelben. Arról gy?zködték az unió vezetését, hogy kötelezze az összes tagállamot arra, hogy az állami egészségpénztárak támogassák a homeopátiás készítményeket. Ha sikerrel járnak, a már ma is egymilliárd eurós európai homeopátiás piac tovább er?södhet.

Természetesen nem tagadható meg az állami támogatás a homeopátiás készítményekt?l sem, ha legalább annyira hatásosak a betegségekkel szemben, mint a konvencionális gyógyszerek. A homeopátiás szerek gyógyhatását ezért rengetegen próbálták már igazolni.

Biztosan van olyan olvasónk, aki már szedett ilyen orvosságot, és tényleg javult az állapota, így bizonyítottnak látja a szer hatásosságát. Nem biztos azonban, hogy valóban a hatóanyag segített.

Számos homeopátiás szer alkalmazási el?iratában szerepel a következ? tételmondat: "Mivel a homeopátiás szerek a szervezet öngyógyító törekvését serkentik..." Az öngyógyító képesség hallatán talán az immunrendszerre gondolhatnánk, de rossz úton járunk.

Megkérdeztük az OGYI-t, hogy ez az állítás min alapul.

Válaszukban leírták, hogy a fenti mondat - amely a homeopátiairodalomnak ismert, sarkalatos része - azt jelzi, hogy a szert?l nem várható farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatás. Kétségtelen, hogy sok beteg valóban meggyógyul, miután kizárólag homeopátiával kezelték. A hétköznapi életben azt mondanánk, hogy ?magától gyógyult meg?. Ezt fejezi ki az idézett mondat. A szert?l tehát nem várható objektív módszerekkel kimutatható hatás, a beteg néha azonban meggyógyul. Ez nem más, mint a placebohatás.

A placebohatás, bár mechanizmusa minden részletében még ma sem ismert, kétségtelenül létezik, a biológia egyik legleny?göz?bb jelensége. Ha az emberek (s?t állatok) egy orvosi beavatkozástól azt várják, hogy javítani fog állapotukon, akkor bizonyos esetekben akkor is meggyógyulnak, ha a beadott gyógyszer nem is tartalmazott hatóanyagot. Egyes kutatások eredményei szerint a placebohatás kialakulásában a szervezetben termel?d? endogén opiátok játszanak szerepet. A hatás általában elt?nik, ha a pácienssel közlik, hogy elvárásai nem reálisak.

A betegeket, akik egészségi állapotuk miatt egyébként is kiszolgáltatottabbak egészséges társaiknál, érthet?en megzavarhatja az, hogy a homeopátiás készítményeket sok orvos is ajánlja, és a patikában a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek között árulják ?ket.

S?t a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapján közölt információk szerint olyan kurzusokat is szerveznek, amelyekért az orvosok és az asszisztensek kreditpontokat kaphatnak. (A szakmai továbbképz? programokban, hasonlóan az egyetemi képzésekhez, a felvett és elvégzett kurzusok után kreditpontokat kapnak a hallgatók. E pontokból kell a meghatározott mennyiséget összegy?jteniük ahhoz, hogy a képzést teljesítettnek fogadják el.) Egy ötnapos szemináriumért (A homeopátia alapjai), amelyet orvosoknak ajánlanak, például ötven kredit kapható, díja pedig 52 ezer forint.

A klasszikus homeopátia alapjai címmel például most szerdán indult egy két féléves, a hirdetés szerint "nemzetközileg akkreditált" szemináriumsorozat, amelynek el?adásait a budapesti Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjében tartják. Megkérdeztük a rendezvénynek otthont adó egyetem illetékeseit, hogy elfogadják-e tudományos tényként a homeopátia alapelveit, és milyen szerepet szánnak e gyógymódnak a modern orvosképzésben. "A tudományos evidenciákra épül? modern orvostudomány és a homeopátia alapelvei gyökeresen ellentétesek. A homeopátia alapelvei nem állják ki a tudományosság próbáját, s?t sokszor ellentétesek a természetr?l alkotott képünkkel írta válaszában Rácz Károly, a Semmelweis Egyetem II. Számú Belgyógyászati Klinikájának igazgatója. - A homeopátia sajátosságának kinyilvánított holisztikus szemléletmódot és a gyógyulásban való hit és a lelki tényez?k fontosságát a betegségek gyógyításában a modern orvostudomány is elismeri és figyelembe veszi.

Ezért aligha találunk indokot, amely bármilyen szerepet adhatna a homeopátia nem evidenciákon alapuló tételeinek a modern orvosképzésben." Az egyetem tájékoztatása szerint náluk nem akkreditáltatták a hirdetett kurzust, így az orvostanhallgatók nem kaphatnak kreditpontokat az elvégzéséért. A helyszínen túl tehát a szeminárium nem kapcsolódik az egyetemhez.

Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a laikusok azt hiszik, a homeopátia pont olyan hatásos, mint a hagyományos gyógyszerek. Joggal feltételezik ezt, hiszen e készítmények megkapták a forgalomba hozatali engedélyt, tehát hatékonyságuknak ellen?rzöttnek kell lennie. Ahhoz, hogy hazánkban egy készítményt gyógyszerként forgalmazhassanak, rendelkeznie kell az OGYI engedélyével. A homeopátiás szerek engedélyezése abban az esetben egyezik meg a nem homeopátiás ( allopátiás) szerek esetében alkalmazott gyakorlattal, ha a forgalomba hozatali engedély kérelmez?je javallatokat nevez meg kérelmében, tehát megnevezi azt az indikációt, amelyben a készítmény alkalmazása javasolt. Ha ezt nem teszi, az engedély a klinikai vizsgálatok eredményeinek benyújtása nélkül is kiadható.

"A gyógyszerek engedélyezésének alapvet? feltétele a min?ség, a hatásosság és a biztonságosság igazolása. Ez történhet saját vizsgálatokkal és/vagy releváns szakirodalmi adatokkal" - válaszolták lapunk a homeopátiás szerek bizonyított hatékonyságát firtató kérdésére az OGYI illetékesei. A hatósági munka fontos eleme e szakirodalmi adatok relevanciájának értékelése. A hatóság keze azonban gyakran kötött. "Terápiás javallat nem szerepelhet olyan készítmény esetében, amelyet klinikailag emberen nem vizsgáltak. A javallat nélkül forgalmazandó homeopátiás szereket - amelyeket homeopátiás orvos fog más ilyen szerekkel együtt alkalmazni - az Európai Unió szabályai szerint engedélyeznünk kell, ha min?ségük megfelel?. A megfelel? min?ség azt jelenti, hogy a gyógyszerkönyv el?írásai szerinti mértékben tartalmazzák az alapanyagokat, illetve hogy szennyez? anyag nincs bennük." Az Európai Unió közösségi szabályozása szerint tehát nem minden esetben kell ellen?rizni a hatásosságot. A homeopátiás monokomponens? szerek gyógyhatására vonatkozó ismereteket az OGYI illetékeseinek tájékoztatása szerint nem farmakológiai módszerek, hanem a betegeken történ? alkalmazás tapasztalatai és a toxikológiai ismeretek adják.

Nézzük hát, hogy vannak-e kísérletes bizonyítékai a homeopátia hatásosságának. Amint korábban említettük, egy gyógyszer hatékonyságának vizsgálatakor mindig felmerül, hogy nem is maga a gyógyszer, hanem a placebohatás okozta a beteg állapotának javulását. Ezért e klinikai vizsgálatokban általában placebót adnak a kontrollcsoportba sorolt embereknek, és csak akkor fogadják el a hatásosságot, ha a kezelt emberek állapota a placebósokénál jobban javult. Számos tanulmány jelent meg az utóbbi évtizedekben orvosi szakfolyóiratokban, amelyek a homeopátia placebóval szembeni hatásosságát vizsgálták. Némelyik pozitív hatást mutatott ki, a dönt? többségük azonban semmilyen értékelhet? különbséget nem talált. Több összefoglaló elemzés szerint minél jobban tervezett volt a kísérlet, és több emberen végezték el, annál valószín?bb volt a negatív eredmény.

A sok vizsgálat eredményeit Aijing Shang és munkatársai együttesen értékelték többek között a világ legtekintélyesebb orvosi szaklapjában, a The Lancetben megjelent analízisükben, olvasható az alternatív gyógyászat hatásosságáról szóló Trükk vagy terápia cím? napokban megjelent könyvben (Park Kiadó, 2010). Az eredmény meglehet?sen lesújtó a homeopátiára nézve.

A szerz?k összegzése szerint "eltérések mind a homeopátiás, mind a hagyományos gyógyszereket vizsgáló placebokontrollos vizsgálatokban jelen vannak. Amikor figyelembe vettük ezeket az eltéréseket az elemzésben, gyengén találtuk bizonyítottnak a homeopátiás gyógyszerek specifikus hatását, viszont er?sen bizonyítottnak bizonyultak a hagyományos beavatkozások hatásai. Ezek az eredmények összeegyeztethet?k azzal az állítással, miszerint a homeopátia hatásai valójában a placebohatásra vezethet?k vissza." Sok kétked?ben felvet?dhet a kérdés: a tudományos bizonyítékok fényében be kellene-e tiltani a homeopátiás szereket? - Nem zavarna, hogy homeopátiás szereket is árulnak, ha egyértelm?en feltüntetnék a csomagoláson, hogy "a tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a homeopátia hatástalan, csak placebóként hat" - válaszolta ironikusan kérdésünkre a Trükk vagy terápia írója, Simon Singh. Az írót jelenleg is angol csontkovácsok százai perlik jó hírnevük megsértése miatt, mert kijelentette, hogy a csontkovácsolás hatásossága nem bizonyított. - Esetleg csábító lehet a gondolat, hogy a homeopátiás szerek, placebohatásuk okán, támogatandók volnának. Ez azonban veszélyes út. A placebohatás megbízhatatlan, és nem kellene arra bátorítanunk a gyógyszercégeket, hogy placebót adjanak el nekünk, miközben valódi gyógyszerként hirdetik a terméket.

Ennek borzalmas következményei lehetnek. Találkoztam emberekkel, akik homeopatikus szereket szedtek a malária megel?zésére. A placeboeffektus senkit sem véd meg a maláriától.

A The Lancet indokoltnak tartotta a Shang-tanulmány megállapításait egy szerkeszt?ségi cikkben is megismételni, amelyet - szokásuktól eltér?en - "közszolgálatként" ingyenesen elérhet?vé tettek honlapjukon. A homeopátia vége cím? cikkben így írnak: "Az orvosoknak most már venniük kell a bátorságot, és ?szintén tájékoztatniuk kell betegeiket arról, hogy a homeopátiának nincsenek el?nyei."