dr. Horváth Tamás MGYK elnök - az MR1 Kossuth Rádió 180 perc c. műsorában


MR1 Kossuth Rádió – 180 perc

2011. március 7.

07:32

350 milliárdot spórolna a gyógyszerkasszán a kormány. A Széll Kálmán tervben erről pontos részletek nem olvashatók, de hol van lék a hordón? Melyik része pazarló a társadalombiztosítás gyógyszertámogatási részének? Itt van a Gyógyszerészi Kamara elnöke, Horváth Tamás. Jó reggelt!

Horváth Tamás: - Jó reggelt kívánok!

Mv: - Ön szerint, megvan-e ez a tartalék a gyógyszertámogatási rendszerben?

Horváth Tamás: - Hát ha közvetlenül ezzel kell kezdeni, akkor azt tudom mondani, hogy a jelenlegi tudásom és érzésem szerint, ez a mérték nem látható a gyógyszertámogatás rendszerében, lehet, sőt valószínű, hogy kell is csökkenteni, de egyelőre szakmán belül ezt a mértéket nem tudjuk még elfogadni.

Mv: - És mi az, amit valószínűbbnek tartanak? Tehát mekkora mértékhez ehhez képest a számhoz képest?

Horváth Tamás: - Nem szívesen mondanék forintokat összegeket.

Mv: - Mondjon arányokat, fele, harmada, háromnegyede.

Horváth Tamás: - Azt gondolom, hogy a negyede éves szinten legfeljebb a negyede az valószínűsíthető, több hasznos eszköznek a kombinációjával.

Mv: - De azt is mondja válaszában, hogy azt nem tagadja, hogy pazarló a rendszer. Mit lehet tenni, melyik része pazarló ennek a bizonyos rendszernek? Tehát hogy lehetne, hogy lehetne a receptfelírás mostani gyakorlatát úgy átalakítani, hogy esetleg kevesebb gyógyszer kerüljön a szemétbe?

Horváth Tamás: - Azt, hogy pazarló a rendszer azt is vitatnám tulajdonképpen, hiszen, ha belegondolunk, hogy ha most pénzben, számokban beszélünk, akkor az egészségügy egyéb kiadásaihoz képest, valóban a gyógyszertámogatás az magasabb arányt foglal el. Azonban itt van egy olyan körülmény, amit ritkán szoktak megemlíteni, de tény, hogy a gyógyszer árát azt gyakorlatilag nemzetközi áron számolják Magyarországon is, ezzel szemben köztudott, hogy az egészségügyben az egyéb szolgáltatásoknak, egészségügyi beavatkozásoknak, szolgáltatásoknak az árát, viszont egy nyomott - nevezzük így - hazai áron számolják. Ez az arány szembetűnő, de ez nem feledhető ez a tény.

Mv: - És ha ezen változtatna a kormány, vagy változtatnának a gyógyszergyártók vagy az egészségbiztosítási pénztár, bárki, akinek ez lehetőségében áll, az azonnal spórolna a rendszeren?

Horváth Tamás: - Nem, ez önmagában ezt az arányt, kiugró arányt szüntetné meg, de térjünk vissza az eredeti kérdésre. Én azt szoktam mondani, hogy valóban vannak olyan hatékonysági tartalékok a gyógyszeres terápiában, amelyek elvezethetnek egy bizonyos támogatás, illetve gyógyszerkassza-csökkenéshez. Egész egyszerűen úgy tudnám érzékeltetni, hogy a gyógyszertámogatások csökkentése, az lehet egy hasznos cél, de nem jó eszköz. Tehát nem itt kell elkezdeni a folyamatot, hanem ki kell alakítani azokat a technikákat, többet, aminek összes kölcsönhatásával végül is csökkenhet a gyógyszertámogatásra fordított pénz.

Mv: - Ugye fontos azt hozzátenni, hogy hipotézisekről beszélgetünk., tehát spórolási mértéket tudunk, de magát a módszert egyelőre nem ismerjük. Az viszont fontos tisztáznivaló, hogy lehetséges-e úgy spórolásra kényszeríteni vagy spórolásra ösztönözni, használjuk ezt a kifejezést, a gyógyszerészeket, merthogy ez is egy lehetséges megoldás, hogy hatóanyagot írna fel az orvos, nem konkrét gyógyszernevet, csak hogy érthetően fogalmazzunk.

Horváth Tamás: - Igen, megtudom erősíteni valóban itt egyelőre hipotézisekről beszélünk, hiszen a Széll Kálmán Terv konkrétumként azt jelöli meg, hogy április 1-jétől kezdődhetnek azok az egyeztetések az érintettek között, amelyek július 1-jére elvezetnek egy új támogatási rendszer megalkotásához.

Mv: - De ha maradunk a példámnál, tehát, hogy hatóanyagot írhat-e fel az orvos és ehhez aztán a gyógyszerész rendel egy gyógyszernevet, ami adott esetben egy generikus készítmény, tehát mondjuk olcsóbb.

Horváth Tamás: - Így van. Tehát ugye ismert mindenki előtt az elmúlt évek eredményeként, hogy a generikus gyógyszerek között van egy úgynevezett referenciakészítmény, ez most idén jelenleg negyedévente változhat, hiszen negyedévente történik az a besorolás, ami alapján a homológok között, tehát a helyettesíthető készítmények között megállapítják, hogy melyiknek az ára az a bizonyos referenciaár. Na most számos esetben van az, valóban, hogy a gyári néven rendelt gyógyszer mellé, vagy terápiás indokkal, vagy pedig indok nélkül bizonyos automatizmussal az orvos bejelöli a nem helyettesíthető négyzetet, és ekkor a mi lehetőségünk a gyógyszertárban.

Mv: - Korlátozott, finoman szólva is korlátozott.

Horváth Tamás: - Így van, tehát, amit kérdezett a hatóanyag néven lévő rendelésnél, a gyógyszertárban megvan a lehetőség arra, hogy az adott hatóanyagnak adott esetben a referenciaáru vagy a referenciaárnál alacsonyabb áru, időközben az elmúlt hetekben-hónapokban megjelent készítményt ajánljuk a betegnek, természetesen a helyettesíthetőség figyelembevételével.

Mv: - És természetesen a gyógyszerésznek megvan ehhez a tudása, ugye nem olyasmiről beszélünk, ami a világban nem működik?

Horváth Tamás: - Nem, nem, ez természetes. Hát azt gondolom, hogy ebbe az irányba voltak is lépések, sőt ugye ma is hatályos olyan jogszabály, ami a tájékoztatás kötelezettség írja elő, mind az orvosnak, mind a gyógyszertárban a gyógyszerésznek, hogy az adott gyógyszeres terápiában melyik az olcsóbb készítmény.

Mv: - Jó. Vegyük a kutatás-fejlesztés támogatását, biztos-e, hogy minden esetben hasznos terápiát támogat a társadalombiztosító? Tehát nincs-e arra példa, hogy rossz szerkezetben és indokolatlan mennyiségben fogynak a gyógyszerek, a jelenlegi gyakorlat szerint?

Horváth Tamás: - Biztos, hogy van rá példa, azonban utalnék az előbb elmondottra, hogy ezt egy ilyen huszárvágással, tehát a támogatás adott összegű megnyirbálásával kikényszeríteni nem lehet. Azért utaltam arra, hogy ez egy elérhető cél lehet, viszont az eszközök között, többek között, amit Ön mond, ennek is lehet szerepe, vagy lehet szerepe például, beszéltünk az előbb a generikus gyógyszerek kérdéséről, lehet szerepe annak, hogy a szankciók helyett ösztönző rendszereket működtessünk, tehát, amit az előbb említett, az orvos és a gyógyszerész részére eddig és ma hatályosan általában szankciók szólnak a helyettesítésről, viszont a jövőben sokkal inkább úgy tűnik, hogy ösztönző rendszerekkel lehet ezeket jó irányba befolyásolni, és a betegek számára gyakorlatilag eddig is inkább ösztönző jellegű kommunikáció folyt, de ezt tovább kell erősíteni azzal, hogy az ő gyógyszeres terápiájának a hatékonyságához ő is kell, tehát az ő együttműködése.

Mv: - És ez kinek a felelőssége egyébként? Az orvos felelőssége, tehát most a betegtalálkozó, a beteg-orvos, beteg-gyógyszerész találkozásuk közül, kinek van nagyobb felelőssége ebben?

Horváth Tamás: - Hagyományosan az orvosnak volt, azonban elindultunk abba az irányba, hogy a gyógyszertár, mint egészségügyi centrum legyen az a hely, ahol a beteg gyakrabban megfordul, ugye ő jön havonta a gyógyszereiért, tehát legalább havonta egyszer van lehetősége arra, hogy áttekintsük az ő terápiájának az eredményességét, megkeressük azokat az okokat, amik esetleg azt okozzák, hogy nem eredményes, vagy pedig olyan mellékhatásokat eredményez, amik kiküszöbölhetők lennének egy helyes, jó gyógyszerszedéssel. Tehát megvan a lehetőség erre, elindultunk erre, ez például a gyógyszerészi gondozás folyamata, szeretnénk ezt kiszélesíteni és azt is szeretnénk, hogyha a betegekben élne ennek az igénye, tehát nem ott fejeződne be a gyógyszer kiváltása, hogy 3x1, igen tudomásul vettem és szedem majd, ahogy szedem, vagy ahogy ráérek, vagy ahogy az életmódom engedi. Hanem mélyedjünk el ebben, mélyedjünk el abban, hogy táplálkozással milyen összefüggésben van. Az együtt szedett gyógyszereink között, milyen kölcsönhatás van. Mi az, amiben én tudom fokozni betegként az együttműködésemmel ezt a terápia eredményességet.

Mv: - Tehát információ, információ, információ. 350 milliárdot spórolna a gyógyszerkasszán a kormány, dr.Horváth Tamása kamarai elnök ezt nehezen tartja elképzelhetőnek, a szóba jöhető módszerekről beszélgettünk.