Előzetes a Gyógyszerészi Hírlap augusztusi számából


Előzetes a Gyógyszerészi Hírlap augusztusi számábólA Gyógyszerészi Hírlap augusztusi számában is a szakmát érintő fontosabb aktualitásokról olvashatnak, például, hogy az Európai Bizottság lezárta a hazánkkal szemben indított kötelezettségszegési eljárást, illetve az e-recepttel kapcsolatos kérdésekre válaszolnak a rendszer fejlesztői – ugyanakkor folytatjuk az etikai sorozatunkat is.

 

Az eljárás lezárult…

Mint ismeretes, az Európai Bizottság 2017. június 14-én lezárta hazánkkal szemben a gyógyszertárak létesítésének és tulajdonjogi korlátozása miatt indított kötelezettségszegési eljárást. Dr. Hankó Zoltán cikke az ezzel kapcsolatos tanulságokat járja körbe.

„A magyar példa az elmúlt években több európai ország gyógyszerészeinek és hatóságainak a figyelmét felkeltette. A többségi gyógyszerészi tulajdonlással lezáruló átalakítási folyamat végén, és különösen a kötelezettségszegési eljárás lezárása után, egyre másra érkeznek a hírek arról, hogy más országokban is elindult a szabályozás megváltoztatásának előkészítése (sőt Lengyelországban az első korrekción már túl is jutottak). A magyarországi út figyelembe vétele a liberalizált gyógyszerellátó rendszerek átalakítására tiszta lelkiismerettel ajánlható, különösen a szabályozásra valamint a kormány és a kamara együttműködésére tekintettel.”

 

A gyógyszerészek kérdeznek…

A Kamara honlapján közzétett felhívásban kértük, hogy az e-recepttel kapcsolatban felmerült gyakorlati kérdéseket kollégáink küldjék el, hogy azokra az e-receptrendszer fejlesztőitől autentikus választ kaphassunk. A cikkben számos, az EESZT-vel kapcsolatos kérdésre kaphatnak választ.  

 

Tűnődések a gyógyszerészi etikáról? II. - Kétszeres büntetés?

A hivatásetika kérdései egyre fontosabbá válnak – a sorozattal ennek a kihívásnak kívánunk megfelelni. Prof. dr. Paál Tamás sorozatában ezúttal a „valóban kétszer büntetik meg az embert ugyanazért?” – kérdésre is keresi a választ.

„Többször találkoztam azzal a – szerintem alapvetően helytelen – gyakorlattal, hogy „a személyi jogos mindenért felelős, tehát mindig őt marasztaljuk el”. A személyi jogos gyógyszerésznek persze fennállhat a felelőssége, hiszen „A gyógyszertár vezetéséért felelős gyógyszerész felelős az általa vezetett gyógyszertárban folyó szakmai munka felügyeletéért, ideértve a közforgalmú és az intézeti gyógyszertárat, valamint a közforgalmú gyógyszertárhoz tartozó fiókgyógyszertárat is” (EK VI. fejezet 3. pont), de könnyen belátható, hogy ez a felelősség nem azonos, adott esetben nem kizárólagos." 

 

Összefogás és elszántság – Egy igazi sikertörténet

A Viridis Pharma Gyógyszer-nagykereskedelmi Kft. a gyógyszerészek összefogásának és példamutató együttműködésének sikertörténete. Minderről dr. Nyíri Lászlót, a cég Felügyelő Bizottságának elnökét kérdeztük, aki így emlékszik vissza a kezdetekre:

„Már a kezdetekkor is az volt az elképzelésem, hogy csak abban az esetben lehet sikerrel működtetni – főként hosszú távon – egy gyakorlatilag komoly saját tőke nélkül indított vállalkozást, amennyiben a potenciális vevők a tulajdonosok. Úgy döntöttem, hogy a sikeres induláshoz készre kell csinálni a céget infrastruktúrával, engedéllyel és működéskész raktárkészlettel, vagy legalábbis gyártói szállítási ígérvénnyel, mert ezután van jelentős esély megnyerni tulajdonosnak patikákat. Mindemellett azt is fontosnak tartottam – és ebben is igazolt a „történelem” –, hogy a belépő tulajdonosok mindenkor azonos tulajdonrésszel és jogokkal vegyenek részt a működtetésben. Persze ez nem volt szokványos és a gyógyszerészek körében istalálkoztam gyanakvó kollégákkal, volt, aki egyenesen valami pénzmosási projektet gyanított az egész mögött. Abban az időben több úgynevezett „kis-nagyker” is próbálkozott,de elő bb-utóbb szinte mind elvérzett, mert az alapító, vagy alapítók befektetési és közvetlen haszonszerzési céllal indultak, és a többségi részt megtartva próbáltak működni. Az indulásra kész nagykereskedésbe való patikustoborzás még ezen feltételek megteremtése és egyedülállóan kedvező ígérvénye mellett sem lett volna sikeres, ha nem társul hozzá a potenciális tagok egyéni megkeresése.”