A cikk pdf-je elérhető itt: A normakövetés normája.pdf
Â
(folytatás)
„Nem tartom helyesnek, de...”
Az elmúlt két évtizedben a gyógyszerellátásban is végigéltük ennek a szemléletnek a megjelenését, pedig a gyógyszerészet mindig is szigorú normák által meghatározott hivatás volt: ezt kÃvánta meg a betegek biztonsága, illetve a gyógyszerbiztonság szavatolása. Már évszázadokkal ezelÅ‘tt sem engedték, hogy a gyógyszertár és a gyógyszerész megfelelÅ‘ szabályok és kontrollmechanizmusok nélkül működjön: az engedélykötelezettség, a szabályozás, a hatósági kontroll, a gyógyszerkönyvek és az árszabások alkalmazása, valamint a gyógyszerészi eskü (!) idejekorán kereteket szabott a gyógyszertárak és a gyógyszerészek tevékenységének.
A mögöttünk hagyott évtizedekben azonban a fentebb emlÃtett szemlélet térhódÃtása, a félremagyarázható jogszabályok sora, a politikai keretektÅ‘l (is) függÅ‘ szakmai követelmények és az etikai szabályozás következetlenségei az alapokig hatóan Ãrták felül a gyógyszerészet évszázados belsÅ‘ normáit. A liberalizációs szabályozás pedig olyan új jogi, gazdasági, szakmai és etikai kereteket állÃtott, amelyek még a normakövetésre leginkább kondicionált gyógyszerészeket is gyakran (a már eleve fellazÃtott) normarendszer figyelmen kÃvül hagyására kényszerÃtették.
Számtalan példát tudunk a jogszabályi elÅ‘Ãrásokat tudatosan kikerülÅ‘ tulajdonosi és patikairányÃtási struktúrákról, a vényköteles gyógyszerek vénynélküli árusÃtásáról, a patikaműködtetés és az expediálás személyi feltételeinek figyelmen kÃvül hagyásáról, a generikus szabályozással ellentétes gyakorlatról, vagy éppen a marketingszabályok „kreatÃv” értelmezésérÅ‘l.
Vajon hányszor hallottuk az utóbbi években, hogy „nem tartom helyesnek, de ha nem igazodom a másik patika gyakorlatához, bezárhatom a gyógyszertáramat”? Amikor a jogi, szakmai és etikai normákat nem csupán az ügyeskedés, hanem az egzisztenciális kényszer is egyre gyakrabban felülÃrja, nagyon erÅ‘s hivatástudatra és morális elkötelezettségre van szüksége annak, aki a szabályoknak ilyen körülmények között is meg akar felelni.
Â
Jogi, szakmai és hivatásetikai normák
A gyógyszerészet jogi, szakmai és etikai normarendszer által behatárolt hivatás. A jogi normákat az állami hatalom állapÃtja meg. Ezek célja a társas együttélés szabályozása és a társadalmi/gazdasági élet feltételeinek a biztosÃtása. Megtartásukat és megtartatásukat az állam a maga szervezeteivel kényszerÃti ki, megszegÅ‘ivel szemben adminisztratÃv gazdasági és büntetÅ‘szankciókat alkalmaz.
A szakmai szabályok a szakma művelésének legalapvetÅ‘bb szabályait összegzik, betartásuk biztosÃtja a kor tudományos szÃnvonalának és követelményeinek megfelelÅ‘ és jó minÅ‘ségű szakmai tevékenységet. A szakmai szabályok szintén Ãrásban (tankönyvekben, módszertani levelekben, publikációkban) rögzÃtettek, betartásukat hatósági jogkörrel felruházott szervezetek és személyek ellenÅ‘rzik. A szakmai (minÅ‘ségi) szabályok megsértÅ‘ivel szemben a szankciók többnyire államigazgatási eljárás keretében realizálódnak, de a szabályok megszegése (súlyának vagy következményeinek a függvényében) akár polgári vagy büntetÅ‘jogi peres eljárást is maga után vonhat.
Az etikai normákat többnyire a közvélemény formálja, a szankciókat a társadalom, a környezet, a család, a szakma és az etikai bizottságok hozzák meg. Az általános etikai normák rendszerint nem Ãrottak, a szakmai etika viszont Ãrásban rögzÃtett. A szakmai etika (hivatásetika) mindig az aktuális erkölcsi rendnek van alárendelve, választott testületek Å‘rködnek felette és megszegésük szankcionálható.
A jogi, szakmai és hivatásetikai normák az idÅ‘ben változnak, sÅ‘t egymással nem egyszer átfedésben is vannak: a szakmai szabályok jogi normává válnak (vagy fordÃtva), a jogszabályi elÅ‘Ãrások az etikai szabályok között is megjelennek. Például az expediálás szakmai szabályainak jelentÅ‘s hányadát miniszteri rendelet rögzÃti, a titoktartás Å‘si etikai követelményét pedig törvény szabályozza. Hasonlóképpen változásban és egymással átfedésben lehetnek a kontrollmechanizmusok is: a kamara például szakértÅ‘ként vehet részt szakhatósági eljárásokban, és az etikai bizottságnak is feladatot adhat a jogi vagy szakmai elÅ‘Ãrásokat vétkesen megszegÅ‘ gyógyszerész.
A változásokat és következményeiket jól nyomon követhettük az elmúlt években. Nem véletlen, hogy a liberalizáció évei után szigorúbb jogi szabályozás lépett életbe, és folyamatban van a szakmai/minÅ‘ségi normák megerÅ‘sÃtése, továbbá elÅ‘készÃtés alatt áll a gyógyszerészet etikai intézmény- és normarendszerének megújÃtása is.
Â
A szabályok szövegének és szellemiségének betartása
A kialakult és még formálódó új jogi keretek lehetÅ‘séget adnak arra, hogy a gyógyszerészi hivatás szakmai/minÅ‘ségi szÃnvonala emelkedjen, és a gyógyszerészet morálisan megújuljon. A kÃvánt változások bekövetkezése most már elsÅ‘sorban rajtunk múlik: szervezeteink hozzáállásán és mindannyiunk mindennapi tevékenységén. A szakmai megújulásra vonatkozóan már számos kezdeményezés indult (például gyógyszerészi gondozás), és – standardok, protokollok formájában – több javaslat elÅ‘készÃtése is megtörtént. Az új etikai norma- és intézményrendszer kialakÃtásának szakmai vitája is elkezdÅ‘dött. Ennek keretében több új elem bevezetésének a gondolata is felmerült. Ilyen például az etikai forródrót és az etikai audit is.
EzekrÅ‘l az elkövetkezÅ‘ idÅ‘ben nyilván sokat fogunk vitázni. Azonban a megújulás legfontosabb feltételének a szemlélet megváltozását tartom. Egészségpolitikusokkal a közelmúltban folytatott beszélgetéseken többször is elhangzott: elképedve tapasztalták, hogy az egyértelmű szabályozás igényével megfogalmazott új jogi kereteket a régi szemlélettel hogyan forgatják ki egyesek az eredeti jelentésükbÅ‘l. Lehetett-e a jogalkotás során józan ésszel például arra számÃtani, hogy patikában arra hivatkozva adnak (egyébként tiltott) kedvezményt, mert a beteg nem kér szatyrot? Vagy, hogy a személyi jogos gyógyszerész új menedzsmentkötelességeinek ismeretében is megpróbálnak egyesek kibújni az elÅ‘Ãrások betartása alól – talán arra számÃtva, hogy a hatósági ellenÅ‘rzés nem veszi észre, vagy éppenséggel nagyvonalú lesz velük szemben.
A gyógyszerészek jelentÅ‘s hányada – a társadalom többségével és a politikai akarattal egybehangzóan – várta a változást! Azonban az új jogi keretrendszer, a megújuló szakmai normák és az elÅ‘készÃtés alatt álló új etikai intézmények csak akkor fogják megváltoztatni a mindennapok gyakorlatát, ha a lakossági gyógyszerellátás rendszerében a normaszegés normája helyett a normakövetés válik általánossá. A „mindent szabad, csak rajta ne kapjanak” szemléletét magunk mögött kell hagyni. A kiskapuk keresése helyett a szabályok szövegének és szellemiségének betartása az, ami a gyógyszerészi hivatás lényegébÅ‘l fakad. Hatására pedig a gyógyszerészek közötti bizalom is helyreállhat, hiszen a több ezer éve ismert aranyszabály megvalósulását segÃtheti elÅ‘: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Mt 7, 12). Az elkövetkezÅ‘ lapszámokban ehhez a megújuláshoz szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni.
Dr. Hankó Zoltán,
a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke