A Kamara hagyományos Hozza vagy viszi a Mikulás c. rendezvénysorozatának részeként december 4-én délután Budapesten került megrendezésre a soron következő miniszimpózium, melynek témája a patikai expediálás megújítása volt.
A rendezvényen mintegy 70 érdeklődő jelent meg, a moderátor dr. Hankó Zoltán kamarai alelnök volt. A miniszimpóziumon részt vett a kamara vezetőségének és a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottságának több tagja, valamint a Gyógyszerellátási Szakmai Kollégium elnöke is.
A moderátor emlékeztetett arra, hogy a kamara az első miniszimpóziumot egészségpolitikusok részvételével 2008 augusztusában tartotta, ahol áttekintették a gyógyszer-gazdaságossági törvény és a konvergencia-program hatásait. A rendezvény apropóját a 2008. őszi törvénykezés szolgáltatta. A soron következő miniszimpóziumra 2009 januárjában került sor (szintén egészségpolitikusok és államigazgatási szakemberek jelenlétében), ahol a generikus program gyógyszerészeti aspektusaival foglalkoztak. A kamara alapításának 20. éves évfordulóját ünneplő konferencia keretei között rendezett miniszimpóziumon 2009 májusában gyógyszerészekkel vitattuk meg a generikus programban a gyógyszerészek szerepét, majd a gyógyszer-expediálás egészségügyi szolgáltatásként történt elismerésének lehetséges hatásairól, következményeiről beszélgettük (Hogyan válhat ténylegesen egészségügyi szolgáltatássá a gyógyszer-expediálás?) és megállapodtunk abban, hogy a téma különböző aspektusaira vissza fogunk térni. Ennek a jegyében került sor szeptember elején az expediálás marketing- és etikai szempontjainak a megvitatására Promóció, reklám, etika a patikában címmel.
A jelen miniszimpózium is a májusban kezdett témakör folytatásának tekinthető, hiszen az expediálás szakmai tartalmának elemzésére, minőségbiztosítási szempontjainak áttekintésére hivatott. A moderátor ennek kapcsán emlékeztetett a gyógyszerészi kompetenciák megújítását célzó szakmai és szakmapolitikai tevékenységre is, amit a gyógyszerészi szervezetek által 2007-ben létrehozott munkacsoport keretei között koordinálnak. A munka részeként, a kamara kezdeményezte, hogy a gyógyszerellátási szakmai kollégium kérje fel a Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottságot a vényköteles és a vénynélküli expediálás protokolljainak elkészítésére. A munka olyan fázisba érkezett, hogy a szakmai vitája elindítható.
A szakhatóság ellenőrzési tapasztalatai
A miniszimpózium első előadója dr. Vermes Éva az ÁNTSZ Dél-Dunántúli regionális Intézetének tiszti főgyógyszerésze volt és A gyógyszer-expediálással összefüggő hatósági tapasztalatokról címmel tartotta meg vitaindítóját. Először az expediálás jogszabályi hátterét ismertette és jelezte, hogy a Gyftv. 63. § (6) bek.; Gytv. 24. § (2) bek.; a 41/2007. (IX. 19.) EüM. sz. rend. 3. § (3) bek. és a 43/2005. sz. EüM rend. 7. § (4) bek. előírásainak figyelembe vételével gyógyszert gyógyszerész és szakasszisztens expediálhat. Ezzel szemben regionális ellenőrzéseik során 8 alkalommal nem volt jelen gyógyszerész a gyógyszertárban és az esetek kb. 20%-ában asszisztens végzettségű szakembert találtak a tára mögött. (Egy esetben hamisított gyógyszerészi diplomával is találkoztak!) Az ellenőrzések tapasztalatai szerint az expediálás során előforduló típushibák: gyógyszercsere, dózis túllépés, 30 napot meghaladó mennyiség expediálása, lejárt gyógyszer expediálása, vényköteles gyógyszer vény nélküli kiadása, kábító fájdalomcsillapító helyettesítése, nem bontható készítmények bontása, kiszerelt bontott készítmény feliratozásának hibája, a betegtájékoztatás elmaradása. Előfordult, hogy más gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó gazdasági vállalkozás részére rendeltek és szállítottak nagy tételben gyógyszert gyógyszertárak (pl. Betaferon, Clexane, 100 200 db), de orvosok Pro familia rendelése esetén is tártak fel súlyos szabálytalanságokat. A tiszti főgyógyszerésznő beszélt a gyógyszertár nélküli aprófalvak gyógyszerellátásának megszervezéséről is, ahol nem egy esetben a falugondnoki hálózatot veszik igénybe. Házhoz szállítás esetén gyakori a hiányos dokumentáció és megjelent az első autós patika is, amelynek ilyen formában való működésére az ÁNTSZ nem adott ki engedélyt, a patika tulajdonosa mégis vállalja a szabálytalan működést. Az eljárás megkezdődött.
Ezt követően a vényköteles és a vénynélküli expediálási protokollok tervezetét kidolgozó Gyógyszerészi Gondozás Szakmai Bizottság képviseletében dr. Samu Antal a vényköteles, prof. dr. Soós Gyöngyvér a vénynélküli expediálás protokoll-tervezetét ismertette.
A vényköteles expediálásról
Dr. Samu Antal először a gyógyszerészi gondozás törvényi definícióját mutatta be, mely szerint a gyógyszerészi gondozás a gyógyszerész által önként vállalt, felelősen végzett, dokumentált tevékenység, melynek célja együttműködésben az orvossal a hatásos, biztonságos és költséghatékony gyógyszerelés, a beteg gyógyszeres terápiájának, egészségtudatos életvitele kialakításának elősegítése, megfelelő gyógyszerhasználatának szakmai segítése, együttműködő készségének növelése, életminőségének javítása, minőségileg kontrollált körülmények között. Ismertette a gyógyszeres terápia menedzsment nemzetközi standardizálási törekvéseit is.
A gyógyszerészi gondozás hazai programjában hangsúlyos elem az eddig elindított programok tömegesítése és mélyítése. Cél, hogy az alapszintű gyógyszerészi gondozás elvei minden gyógyszertárban minden expediálás során érvényesüljenek. Ehhez minimális adminisztrációs követelményeket kell támasztani. Az alapszintű gyógyszerészi gondozási szolgáltatások közé tartozik az öngyógyítás-öngyógyszerelés gyógyszerész-szakmai támogatása, a receptre történő expediáláshoz kapcsolódó gyógyszer-alkalmazási információk nyújtása, a lejárt gyógyszerek begyűjtése, az egészség-promóció. Az emelt szintű gondozási szolgáltatásokhoz megfelelő személyi és tárgyi feltételek teljesítésére, speciális szakmai továbbképzéseken való részvételre van szükség. Összetettebb a dokumentáció és nagyobb az időigénye is. Az emelt szintű gondozási tevékenységek közé tartozik a gyógyszer alkalmazásának, felhasználásának nyomonkövetése, elemzése, a recepthez kötődő gyógyszerészi intervenció, az egyes anyagcsere-paraméterek ellenőrzése; a beteg-együttműködést javító szolgáltatások; az adott betegségekre fókuszáló speciális gyógyszerészi gondozási programok.
Ahhoz, hogy a gyógyszerészi gondozás a mindennapi gyakorlat részévé válhasson, szükséges a receptvalidálás folyamatának minőségbiztosított elvégzése. A receptvalidálási protokoll célja
a minőségbiztosított, jogszabályban előírt gyógyszerbiztonsági feltételek érvényesülése,
az alapvető betegbiztonsági kérdések tisztása,
a betegek megfelelő tájékoztatása,
a betegeknek megfelelő tanácsok adása az életvitelükre,
a beteg együttműködés javítása.
Ehhez tisztázni kell a személyi és tárgyi követelményrendszert, a szolgáltatások közti határokat és a kompetenciahatárokat is. Követelményeket kell meghatározni a gyógyszertárral és az expediáló szakemberrel szemben és tisztázandó az expediálási-vényvalidálási folyamat minden lépése. A protokoll tervezet részletesen leírja az előkészítő lépéseket és rögzíti, hogy mely pontokon van szükség kontrollmechanizmusok beépítésére. Hangsúlyos része a tervezetnek a gyógyszerelési hibák kiszűrése, valamint az asszisztensi, szakasszisztensi és gyógyszerészi kompetenciák jelenleginél körülírtabb rögzítésére is javaslatot tesz. Vannak ugyanis olyan expediálási szituációk (pl. várandósok és szoptató kismamák, máj- és vesebetegek, egy névre több orvos receptje), ahol a gyógyszerészi expediálás betegbiztonsági szempontból elengedhetetlen.
A vénynélküli expediálás protokoll-tervezetéről
Prof. dr. Soós Gyöngyvér a vény nélküli expediálási protokoll tervezetét ismertette. Először azt tisztázta, hogy milyen megfontolások szerint sorolják be a gyógyszereket vényköteles kategóriába. Vényköteles a gyógyszer, ha
orvosi felügyelet nélküli alkalmazása esetén közvetlen vagy közvetett veszélyt jelenthet az emberi szervezetre (egészségre) még akkor is, ha a betegtájékoztatónak megfelelően használják, vagy
gyakran és széles körben helytelenül használják, melynek következtében közvetlen vagy közvetett veszélyt jelenthet az emberi szervezetre (egészségére), vagy
olyan anyagokat, illetve ezekből előállított olyan készítményeket tartalmaz, amelyek hatása, illetve mellékhatásai további vizsgálatra szorulnak, vagy
az orvos szokásos körülmények között parenterális alkalmazásra rendeli.
A vénynélküli gyógyszerek egy része ma Magyarországon patikán kívül is forgalmazható. Ezek olyan gyógyszerek, melyek
gyógyszertárban orvosi vény nélkül is kiadhatók és
alkalmazásukat megelőzően az öndiagnózis egyértelműen felállítható, tévedés valószínűtlen vagy nem jár súlyos egészségügyi következményekkel, és
veszélyességük (mellékhatás, kölcsönhatás) még jelentősebb mértékű túladagolás esetén sem nagy.
Az előadó definiálta az öngyógyítást és az öngyógyszerezést, majd kiemelte a gyógyszertörvény előírását, mi szerint az orvosi rendelés nélkül a fogyasztó igénye alapján beszerezhető gyógyszer kiadása során a gyógyszerész a fogyasztóval szemben fennálló felelősségének teljes tudatában köteles gondos tájékoztatást adni. Emlékeztetett arra, hogy a kézi eladás nem veszély nélküli expediálás. A mostani protokoll tervezetnek vannak szakmai előzményei is: a szakmai kollégium Magyarországon 1998-ban állította össze először a gyógyszerész és a beteg kommunikációja kapcsán szükséges legfontosabb kérdéseket.
A vénynélküli gyógyszer expediálása során a hatóanyag választás során tisztázandó, hogy
ki a beteg,
mi a panasza illetve milyen panaszai vannak,
mióta vannak tünetei,
mit tett eddig ellene,
milyen egyéb gyógyszert szed (duplikáció, interakció),
van-e allergiája (gyógyszer, egyéb).
A készítmény kiválasztása előtt tisztázandók a beteg elvárásai:
milyen gyógyszerformát részesít előnyben,
milyen adagolási gyakoriságot részesít előnyben,
milyen költséget tud vállalni.
Az előadó külön és részletesen foglalkozott azokkal a kérdésekkel, amelyekre a tájékoztatás során ki kell térni, majd ismertette, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani
az újszülöttekre, csecsemőkre, kisgyermekre;
az idős- és aggkorúakra;
a máj- és/vagy veseműködési zavarban szenvedőkre,
a várandósokra és szoptató kismamákra, valamint
a daganatos betegekre.
A beteg elbocsátásakor minden esetben fel kell ajánlani a további tájékoztatás lehetőségét, különös tekintettel arra, ha a tünetek nem javulnak, vagy romlanak.
A három vitaindítót követően komoly szakmai diszkusszió alakult ki, melyben részben az előadókhoz hangzottak el kérdések, részben saját tapasztalatokat és véleményeket ismertettek a hozzászólók. A miniszimpózium az estébe nyúlóan, jóval az eredetileg meghirdetett időponton túl ért véget. A miniszimpóziumon elhangzottakat a tervezetek készítői beépítik a protokollokba, majd a tervek szerint a végleges javaslat megfogalmazása előtt ismét sor kerül szakmai vitára. Összegzésként megállapítható, hogy nagyon hasznos, tartalmas miniszimpóziumra került sor.
Dr. Hankó Zoltán
