Horváth Tamás, a kamara elnöke is köszöntőt mondott vasárnap parlamentben, a gyógyszerész doktori díszoklevelek átadásakor.

Mélyen Tisztelt Elnök Úr !

Igen Tisztelt Rektor és Dékán Urak!

Tisztelt Kollégák!

Kedves Vendégeink!

A mai alkalom ünnepi jellegét hangsúlyozza és tovább fokozza az a tény, hogy a kari tanács összevont díszülésére az ország házában, a Magyar Parlamentben kerül sor. Bizony, egy kicsit elszorul az ember szíve, amikor e nagy múltú épület falai között arra gondol: milyen, a nemzet sorsát meghatározó döntések születtek meg ezen a helyen a megépítés óta eltelt több, mint száz évben.A magyar államiság itt - a korona és jogar jelenlétében - szinte kézzel foghatóan érezhető, és ez különleges és egyben felemelő érzés. Ezt érzem most is, amikor a Főrendi ház üléstermében köszönthetem kollégáimat a gyógyszerészdoktori oklevelek átadása alkalmából, miután a nemzet doktorrá fogadta gyógyszerészeit.

Talán többen tudják, hogy hivatásunknak van némi kapcsolata a helyszínnel: a társalgó mennyezetén ugyanis látható egy festmény, amely Szent Lászlót ábrázolja, amint éppen keresztes tárnicsot talál, amellyel meggyógyítja, a sír széléről visszafordítja az embereket. A gyógynövényt ezért nevezik Szent László füvének.

Ebben a teremben pedig, ahol most vagyunk, az Erő, az Igazság, a Hit, a Kritika és a Jótékonyság allegorikus szobrai mellett ott áll a Tudomány is, vagyis - kis túlzással mondhatjuk - a Főrendiházban már van képviseletünk. Talán nem ünneprontás a hála és a köszönet mellett egy kívánságot is megfogalmazni: bizony jó lenne, ha az Alsóházban, ahol a képviselők a döntéseket meghozzák, ott is lenne megbízottunk. Ott, ahol a mai ünnepre okot adó döntést hozták, amely öröm az ürömben. Igen ürömöt említettem, hiszen egy korábbi döntéssel egzisztenciájában, lelkében és morálisan megroppantott hivatás ünnepel ma itt. Köszönet érte az előterjesztőnek és a megszavazóknak. Köszönet a támogatóknak is.

Hölgyeim és Uraim!

A szobrok, festmények említése ellenére a magyar Parlament nem műalkotásokból és falakból áll. A Parlament a magyar nemzet életének és történelmének része, egységének megtestesítője. Erőfeszítéseink, sikereink és kudarcaink is beleépülnek. Így megtestesíti a néhány ezer gyógyszerészt is, és beleépülnek e hivatás sikerei és kudarcai is.

Mint sok más, fontos esemény, ez a nap is bekerül a majd történetét rögzítő krónikákba. Ez a - fizikailag talán nem is létező - Historia Domus pedig pontosabb, és fontosabb, mint a híradások, az újságcikkek, a tudósítások. Mert ez a krónika legfőképpen bennünk, emberekben íródik, és a mi emlékezetünk fogja - mindörökre - megőrizni.

Kívánom magunknak, - mindannyiunknak -, hogy hivatásunknak még sok, a mai alkalomhoz fogható, emlékezetes ünnepnapja legyen.