1. Magyarországon nincs elfogadott és érvényes egészségpolitika. Ennek következtében minden gazdasági pénzügyi beavatkozás hatása kiszámíthatatlan és mérhetetlen.

A jelen körülmények között pedig – amelyek eleve súlyosan alulfinanszírozottak – a további forráselvonás katasztrofális következményekkel jár. Az előre kiszámíthatatlan HBCS érték – a 30%-nyi pontmennyiség lebegtetett értéke miatt – fennáll a valós veszélye annak, hogy jelentős teljesítmény, elvégzett gyógyító munka kifizetetlen marad. Intézmények kerülnek gazdasági szempontból végveszélybe, szabályozatlan kórházbezárások rémképe sejlik fel, főként a kisebb, területi gyógyintézetek körében.

A gyógyszeres kezelések terén történő 10 Mrd Ft-ot meghaladó kivonás nem jelentéktelen mértékű betegteher növekedést eredményez. Egyes kiemelt, krónikus betegségcsoportok esetén a fizetendő ár megtöbbszöröződésével kell számolni, amely sokak számára elviselhetetlen terhet jelent. Ennek következtében a gyógyszeres terápia 20-30 évet léphet vissza kevésbé korszerű, és így olcsóbb szerek választásával.

A csökkenő árrés-tömeg mértéke pedig már a patikák létét veszélyezteti.

2. Az egészségpolitika hiánya, és a következményes kiszámíthatatlan helyzet az egészségügyben mára a szó legszorosabb értelmében is katasztrofális munkaerőhelyzetet, hiányt eredményezett.

A kérdés súlyát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy immár 5 esztendeje – az EüM gondozásában – jelent meg az első „Zöld Könyv”, amely súlyos helyzetet jelenített meg korrekt módon, érdemi intézkedéseket sürgetve, ám nem történt semmi. A kedvezőtlen tendenciák fokozódása miatt, illetve az EU csatlakozás következményeként mára az orvos illetve szakdolgozó hiány elviselhetetlen mértéket öltött.

2010-re a legkevesebb diplomás ápoló végzése várható, az orvosok átlagéletkora 50 év felett, halandóságuk rosszabb, mint a hazai átlagé, elvándorlásuk mértéke pedig 2008-ban elérte az azonos évben pályára lépők számát. A távozóknak van jövőképük, és olyan országokba távoznak, amelyeknek van jövőképük!

Az egészségügyi humánerő-hiány olyan mértékűvé vált, hogy az immár közveszély okozás számba megy.

Felszólítjuk a döntéshozókat, vegyék elő a 2004-es „Vitaanyag az egészségügyi dolgozók helyzetéről…” című anyagot, és haladéktalanul kezdjenek hozzá az abban megfogalmazottak érdemi megvalósításához. Alkossanak életpályamodellt, amely nemcsak elfogadható bérezésben, hanem tisztességes, betegközpontú munkakörülmények megteremtésében és a társadalmi megbecsülés helyreállításában is realizálódik.

A jövő évtől esedékes nyugdíj szabály változások – vagy nyugdíj vagy bér, de a kettő együtt nem – egyes becslések szerint akár 20-30%-os további munkaerővesztést okozva romba dönti a gyógyító-megelőző ellátást, ezért e kérdésben sürgős, érdemi intézkedés, derogáció elengedhetetlen.