Mikola Bálint röviddel az esemény előtt – más teendői miatt – kimentette magát; a szervezetet Schlégelné Békefi Csilla alelnök képviselte. Jelen volt még és előadást is tartott az ÁNTSZ Dél-Alföldi Regionális szervezetének tisztifőorvos-asszonya, dr. Cseh Ildikó, valamint Lakatosné dr. Hupnai Rozália, a Regionális Egészségpénztár vezetője.

A fórumot Melczer Mária Ágnes, a kamara megyei elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy ünnepi alkalomra jöttek össze, hiszen a gyógyszerész-szervezetek közös rendezvényről van szó, ahol a közös problémák megbeszélése a cél.

Herczegfalvy Lászlóné az MGYT és a MOSZ képviseletében szintén a közös gondolkodás fontosságát emelte ki. Felidézte a privatizáció időszakát, amelyben egységet tudott felmutatni a szakma, és ez óriási energiákat szabadított fel. Úgy látta, hogy fordulóponthoz érkezett a gyógyszerészi hivatás: fel kell venni a versenyt a többi piaci szereplővel. „Versenyezzünk, de ne egymással” – vonta le a következtetést beszéde végén.

Horváth Tamás, a kamara elnöke elöljáróban a válság kettős következményére hívta fel a figyelmet. A válság a változás lehetőségét, a kikényszerített továbblépést is jelenti a súlyos problémákon túl – hangsúlyozta. „Ki kell mondani”, folytatta a helyzet ismertetését, hogy „nincsenek csodák, ami megtörtént, az nem lehet meg nem történtté tenni”, az új helyzetben nem a visszarendezést kell megcélozni, hanem a lehető legjobb megoldások kidolgozását a problémák kezelésére. „A liberalizáció és a gazdasági válság kettős poklával” kell megküzdenie a gyógyszerészeknek, ráadásul úgy, hogy pozícióikat alaposan meggyengítette a politika. Az üzleti szempontok folyamatosan ütköznek az erkölcsi, emberi, szakmai megfontolásokkal, és a működési zavarok – ha sokáig fennállnak – normává szilárdulhatnak. „Hogyan lehet mégis talpon maradni?” – tette fel a kérdést Horváth Tamás. Az elnök az ötvenes éveket hozta fel példának, amikor a gyógyszerészeket megfosztották tulajdonuktól, egzisztenciájuktól, de a betegek pártján álló magatartásukkal, szakmai tisztességükkel mégis kivívták a társadalom megbecsülését. Éppen a megbecsülés tette később lehetővé a privatizációt, és napjainkban a doktori cím megadását, hiszen ezek a nagyjelentőségű lépések találkoztak a társadalom véleményével, értékítéletével. Ezt követően Horváth Tamás ismertette a kamara stratégiai céljait, a jövedelmezőség és a likviditás javítását szolgáló javaslatokat, valamit a kamarai egyeztetések állását. A közösségi túlélési stratégiák közül kiemelte a társszervezetekkel való együttműködést. Úgy látta, hogy az együttműködés nem lehet csak egy szlogen, akkor érdemi és sikeres, ha van tárgya és van tétje, mint ahogy – például - az a doktori cím megadása ügyében történt. Végül az elnök ismertette a kamara által összeállított gyógyszerészi hitvallást. „Legyünk mag hó alatt” – idézett egy Ady-versből, „és őrizzük meg magunkat a jobb időkre” - zárta beszédét.

„Együtt és egymásért” – fűzte tovább az együttműködés gondolatát Klebovich Imre professzor, a SOTE dékánja. Óriási és előremutató értéknek nevezte a gyógyszerész-társadalom érdekében végzett, közös munkát. Beszéde további részében a továbbképzés jelenéről és jövőjéről, az éves képzési lehetőségekről számolt be. Fehívta a figyelmet a „tömeges krach” veszélyére, hiszen az időarányos ponthatárt csak a gyógyszerészek 42%-a teljesítette el eddig.

A MOSZ alelnöke Schlégelné Békefi Csilla is a versenyről beszélt. Arról, hogy a marketinggel az etikus értékrendű patikáknak is foglalkozniuk kell, nekik is meg kell tenniük azokat a lépéseket, amelyeket a versenytársak megtesznek. Ugyanakkor az újakkal szemben a régebbieknek is van versenyelőnyük, amit ki lehet használni - mondta. A hosszú tapasztalat, a helyismeret és a bizalom mellett ilyen versenyelőnynek nevezte az előadó „a magunk önkizsákmányolásnak lehetőségét” is.

A tiszti főgyógyszerész és a REP vezetőjének szakmai előadása után Melczer Mária Ágnes, a helyi kamara elnöke következett. Úgy látta, hogy a kamara az utóbbi időkben súlyos kudarcokat élt át, amelyekből nem volt könnyű felállni, továbblépni. „Ne forduljunk el a nehéz időkben sem tőle, ne hagyjuk veszni az értékeket. Maradjunk együtt, mindenkire szükség van” – foglalta össze a kamarával kapcsolatos kérdéskör tanulságát. Szólt még az asszisztens-képzés anomáliáiról és az új gyógyszertárak létesítésének gyakorlati oldaláról, az ügyelet és az állítólagos többletszolgáltatások alakulásáról.

Herczegfalvi Lászlóné szerint is a MOSZ, az MGY és a kamara hasonlóan értékeli a patikák helyzetét. A politikusoknak meg kellene fontolniuk, hogy „azon az úton, amelyen Európa visszafelé jön, nekünk nem kellene előre rohanni” – figyelmeztetett. A fékeket, ahol lehet, mindenütt el kell helyezni a liberalizmus folyamatában – jelölte meg a közös célt. Kitörési pontként a társadalom bizalmának megnyerését, a bizalmi kapcsolat helyreállítását, és a gyógyszerészi szellemi munkát, a kognitív szolgáltatások erősítését nevezte meg.