1. A költségvetés adatai alapján az egészségügyi ellátás évről-évre kevesebb finanszírozási összegben részesül, és ez a tendencia 2009-ben is érvényesül a legcsekélyebb társadalmi közmegegyezés nélkül, megtetézve az ország teljes eladósításával. A legújabb kormányzati konvergencia jelentés szerint: „ A gyógyító- megelőző ellátások kiadásai GDP-hez viszonyított arányának utóbbi években megvalósult, a 2006. szeptemberi konvergencia programmal összhangban lévő csökkenő tendenciája hosszútávon az egészségügyi ellátások finanszírozásának fenntarthatóságát alapozza meg. A gyógyító-megelőző ellátások kiadásai 2006-ról 2008-ra a GDP arányában 3-ról 2,7%-ra csökkentek.”

Sem az elmúlt három évben, sem 2009-ben nem törekednek az egészségügyi ellátórendszer ellátási színvonalát megtartani. Az érvényesülő szemléletben az egészségügy továbbra is csak a költségvetés kiadását növelő tényező, s nem realizálják, hogy emberi erőforrása, és csúcs-technológia szükséglete révén húzóágazattá is válhatna a nemzetgazdaságban.

Nem veszik figyelembe, hogy az egészségügyet az infláció mindig jobban sújtja, mint más területeket. A forint árfolyam romlása – az import jelentősége miatt – ezt még tovább tetézi.

Megengedhetetlen, hogy a tárcák közül a Pénzügyminisztérium befolyása meghatározó, ami a sarokszámokon belüli, teljességgel szakmai kompetenciát és felelősséget igénylő kérdésekben is rendre felülírja az Egészségügyi Minisztérium és az alapkezelő Országos Egészségbiztosítási Pénztár álláspontját mind a költségvetés előkészítésekor, mind a felhasználás során.

A társadalombiztosítás elvétől idegen módon, döntően a napi politika alakulásából vezethető le az egészségügyi közkiadások forrásfedezetének megteremtése.

Sajnálatos, hogy a népegészségügyi program nélkülözi az érdemi szakmai és tárcaközi tervezést, koordinációt, hatásvizsgálatot. Az erre biztosított források folyamatosan elégtelenek, a program szakmai háttere kiüresedett, a szervezetrendszere szétesett és támogatására a deklarációkon túl nem érvényesül valódi politikai akarat.

A humánerő elvándorlás egyik oka az alacsony javadalmazás. Ma már az ágazat ellátási struktúráját és fejlődését meghatározó (torzító-korlátozó) legfontosabb tényezővé az erőforrás hiány vált. Ez a hiány mennyiségi és minőségi, rendkívül megdrágítja, és kockázatossá teszi a működését. E helyzet további súlyosbodása várható.

A rendszer gazdasági konszolidációja nélkül érdemi javulás nem remélhető. Az esetleges adó- és járulékcsökkentés nem vonhatja maga után az E. Alap csökkenését. Meg kell jelölni a csökkenő járulékbevételek kiegészítésének forrását. Lehetőség van az E. Alaptól „idegen” feladatok elvonására is, de ez nem álcázhat csökkentést.

2. 2008-ban a társadalom sikeres népszavazással rákényszerítette a Kormányt arra, hogy a több biztosítós rendszerről szóló törvényt vonják vissza. Úgy látjuk azonban, hogy az érdekeltek taktikát változtattak, és a társadalmi egészségbiztosítás intézményének lopakodó, több irányból történő ellehetetlenítését, és destabilizálását indították el, leplezett privatizációs céllal.

Mivel az egészségkultúra egészére kiterjedő, azon alapuló intézményesített egészségpolitika hiányában nincsenek meg azok a tervezési, döntési lehetőségek, amire az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése építhető, ezért az egészséghez való alkotmányos jogok továbbra sem érvényesíthetőek.

Mindezekért a NEK ismételten felkéri az Országgyűlést, hogy vitassák meg és fogadják el „A társadalmi egészségbiztosítás intézményének meghatározásáról és a fejlesztésének feladatairól” szóló országgyűlési határozati javaslatot, és ennek alapján irányítsák a Kormány szakpolitikai döntéseit, fejlesztési, jogalkotási tevékenységét.

3. A NEK - korábbi határozataival összhangban – soron kívül kezdeményezi a járulékfizetők ellenőrzési és felügyeleti jogának visszaállítását az 1928. évi XXXII. törvény rendelkezései alapján. Az Egészségbiztosítási Felügyelethez eröltetetten telepített feladatokat és hatásköröket a megerősített társadalmi egészségbiztosításhoz, illetve a korábban e feladatokat ellátó, de szétvert intézményekhez kell telepíteni, pl. az ÁNTSZ-hez, OEP-hez, szakmai kamarákhoz, szakszervezetekhez. Az Egészségbiztosítási felügyelet költséges intézménye feleslegessé válik.