Mit kĂ­vĂĄn a magyar gyĂłgyszerĂŠsz?

A fenti címmel kerül sor 2010. február 19-21. között a Kamara III. Vándorgyűlésére Debrecenben. Az áthallás-szerű történelmi utalás nem véletlen: a Kamara vezetői a rendezvényt nyíltan programalkotó összejövetelnek tekintik.

Az elmúlt években folytatott „kármentő” szakmapolitikai tevékenység során – a stratégiai célkitűzéseket nem feledve – csupán olyan korrekciók kezdeményezésére nyílt lehetőség, amelyek a neoliberális doktrína mentén végrehajtott erőszakos liberalizálás során kialakított struktúra alapvető megváltoztatására nem adtak lehetőséget. Ennek ellenére kezdeményezéseinkkel a politikai döntéshozók nem vagy csak korlátozottan voltak hajlandóak foglalkozni, s ha történt is megállapodás egyes részkérdésekben, a koalíciós alkudozás vagy a gyakran hangoztatott „politikai realitás” következményeképpen a legvégső pillanatban is képes volt a liberális lobby a saját álláspontjának az érvényesítésére és a liberális ámokfutás következményeinek a konzerválására.

A változó politikai erőtér a változtatás esélyét hordozza. Egyrészt azért, mert ma már mindenki láthatja, hogy a neoliberális elvek érvényesítésének több a kára, mint a haszna. Másrészt azért, mert a politikai erőtér változása a közszolgáltatásokkal kapcsolatos politikai elvárások hangsúlyait is átrendezheti. A lehetőség azonban csak lehetőség marad, ha a szakma nem képes megadni a változtatás irányát és e mögé nem képes egységesen felsorakozni.

A Kamara a Vándorgyűlést a programalkotás jegyében hirdeti meg. Négy szekcióban tekintjük át a helyzetünket és a teendőket. Mindegyik szekció vitaindító előadásait követően fórumot szervezünk, melyek végén összegezzük az álláspontunkat és a teendőket.

A Kamara vezetői kérik a tagságot, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen. Húsz év után ismét teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy „rólunk ne nélkülünk” szülessenek döntések.

 

Programtervezet

A pénteken délben kezdődő és vasárnap délben befejeződő rendezvény négy témacsokor megvitatására vállalkozik.

1. Az állam szerepe a gyógyszerellátásban A gyógyszerellátásban az állam szerepe és feladata megkerülhetetlen. Ez alkotmányossági megfontolásokkal is igazolható. A gyógyszerellátás rendszerét meghatározza az állam, a szakma és a gyógyszerész közötti feladat- és felelősség-megosztás elve és gyakorlata. Ebből a szempontból vizsgálva több modell is megvalósult az elmúlt évtizedekben: a gyógyszerellátás a rendszerváltásig állami (önkormányzati) vállalati formában működött, majd egy szociális piacgazdasági modell kiépítésére került sor, ahol a szereplők között klasszikus feladat- és felelősség-megosztás érvényesült és az igazgatási/hatósági feladatok ellátására a korábbi magyar hagyományokra épülő jogkörű és szervezetű intézményrendszer jött létre. A liberalizáció során az állam is „öncsonkítást” hajtott végre, ami nemcsak az állami jogkörök leépítését (és részben decentralizálását) jelenti, hanem az állam az igazgatási/hatósági feladatokat ellátó, engedélyező, ellenőrző szervezeteit is leépítette. Ennek a következményei ma már egyre jobban láthatók. Emiatt indokolt összegezni, hogy (1) melyek az új szabályozási modell tapasztalatai, (2) milyen tapasztalatok szűrhetők le az átszervezésből és (3) hogyan érinti a gyógyszerellátást az állami szerep változása.

2. A gyógyszerellátás helyzete A gyógyszerellátás helyzetében bekövetkezett jól ismert változások részben a liberalizációval, részben a konvergencia-programmal magyarázhatók. Ezek a változások vizsgálhatók szakmai, gazdasági, társadalompolitikai és érdekvédelmi szempontból. Mivel az elmúlt években szakmai, gazdasági és érdekvédelmi szempontú elemzések is születtek, érdemes a gyógyszerellátás helyzetének társadalompolitikai szempontú elemzése, s ennek során vizsgálni (1) az új tőketulajdonosok szerkezetét, mozgató rugóit, (2) a gyógyszerellátó struktúra változásainak hatását a betegellátás biztonságára, gazdaságosságára és színvonalára, (3) a gyógyszerellátó struktúra hatását az egészség- és gyógyszerpolitikai célkitűzések érvényesülésére.

3. Képzés és kompetenciák a liberalizált gyógyszerellátás rendszerében A gyógyszerellátásban működő szakemberek képzésével szemben több elvárás fogalmazható meg. Ilyen pl. a megfelelő létszám, a megfelelő tudás/felkészültség/készségek és a megfelelő szemlélet biztosítása. A továbbképzések rendszerét pedig az időközben bekövetkezett változásokhoz kell igazítani úgy, hogy a különböző életkori sajátosságokkal és előélettel rendelkező szakembereknek is lehetőséget biztosítson a napi feladatok megfelelő ellátásához. Az elvárások reálisan csak a rendelkezésre álló források és a kompetenciák függvényében vizsgálhatók. A megújuló és új gyógyszerészi kompetenciák is új feladatokat támasztanak, továbbá az asszisztensek és szakasszisztensek képzése és továbbképzése sem harmonizál a jogszabályban rögzített kompetenciakörükkel. A program célja a szakember-ellátottság mennyiségi és minőségi problémáinak a feltárása és megfelelő megoldások kialakítása.

4. Érdekvédelem A kamara/kamarák funkciójának értelmezése körül sok félreértés tapasztalható, továbbá a liberalizálás rendszere a kamara működésére nagy kihatással volt. A programban célszerű tisztázni, hogy mit jelent a „szakmai” érdekvédelem, továbbá hogyan tud a kamara megfelelni a közhatalmi és szakmai önkormányzati feladatoknak. *** Valamennyi téma megvitatására a szakterület vezető képviselőit kérjük fel. Valamennyi témacsokor tudatosan több témát jelenít meg, mint ahány kellő mélységű körbejárására a konferencia keretei lehetőséget nyújtanak. Ez a választás kényszerét és a súlyozás lehetőségét hordozza. Az egyes témacsokrokat fórum keretében vitatjuk meg: a vitaindítókat követően érdemi konzultációkat tervezünk, hogy a konferencia zárásaként egy tézisgyűjtemény álljon a rendelkezésünkre.

A rendezvĂŠny akkreditĂĄlĂĄsa megtĂśrtĂŠnt. PontĂŠrtĂŠk: 10 pont (C tĂ­pusĂş). A rĂŠszletes program ĂŠs a jelentkezĂŠsi lap csatolva talĂĄlhatĂł.

Program (1).pdf

JelentkezĂŠsi lap (1).pdf