A vándorgyűlés első napja

A kamara programalkotó konferenciájának első napi programjában a délutáni szekción jelen volt és köszöntötte a résztvevőket Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke, a Fidesz-KDNP frakció országgyűlési képviselője. A konferencia első előadását Soltész Miklós országgyűlési képviselő, a Fidesz-KDNP népjóléti kabinetjének vezetője tartotta „Az állam szerepe a gyógyszerellátásban” címmel. Ezt követően további három előadás hangzott el az alábbi sorrendben:

- Az ÁNTSZ igazgatási és hatósági feladatai és tapasztalatai a gyógyszerellátás jelenlegi rendszerében (dr. Bódis Lászlóné országos tiszti főgyógyszerész, OTH)

- Lehet-e egyszerre több hatóság eltérő szempontjaihoz igazodni? Próbavásárlások, hatósági ellenőrzések (dr. Udvardi Anita főosztályvezető, Egészségbiztosítási Felügyelet)

- A belső minőségügyi rendszer és a hatósági gyógyszertár-ellenőrzések rendszere (dr. Kokovay Katalin regionális tiszti főgyógyszerész, ÁNTSZ Észak-alföldi Regionális Intézete).

Soltész Miklós előadásában először röviden vázolta, hogy 2006 előtt az állam alapvetően jól szabályozta a gyógyszerellátást, mert érvényesítette azt az elvet, miszerint a szükségletekhez kell igazítani az ellátás rendszerét. A patikahálózat nemzeti kézben maradt. Kifejtette azt is, hogy a gyógyszerkassza krónikus túllépéséért nem a gyógyszerészek voltak felelősek. 2006-ot nem csak az öszödi beszéd miatt nevezte a fordulat évének, hanem azért is, mert ekkor kezdődött el az egészségügyi szakmai kamarák szétverése, az akkor elfogadott, „biztonságos és gazdaságos” gyógyszerellátásról szóló törvény nem garantál sem biztonságot sem gazdaságosságot, és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének jelszava mögé húzódva forráskivonásra és a rendszer leépítésére került sor. Külön is kiemelte, hogy a forráskivonás következtében - különösen az időszak elején - drasztikusan növekedtek a betegterhek.

A feladatok között elsőként említette, hogy a gyógyszerellátást nemzeti ügyként kell kezelni, a gyógyszertárakat nemzeti kézben kell tartani, érvényesíteni kell a betegérdekeket, és támogatni szükséges a családi mikro- és kisvállalkozásokat. Kormányra kerülésük esetén a teljes körű patikaliberalizáció 2011-es határidejét a törvényből kiveszik, a gyógyszertár létesítés és működtetés szabályozását új alapokra helyezik. Helyre kell állítani a gyógyszerészi szakma presztízsét, mert a beteg gyógyulása a gyógyszerész tevékenységétől is függ. A köztestületet meg akarják erősíteni, és stratégiai partnernek tekintik, mert „az élet a gyógyszertárakban zajlik és nem a minisztériumban”. Önmagában a piac nem old meg semmit, és ezt erősítette meg az európai uniós bíróság is tavaly májusi ítéletében. Az egészségügyet piacteremtő ágazatnak tekintik, mely az ország felemelkedését segítheti.

Előadása befejező részében azt kérte, hogy a gyógyszerellátás gyógyszerészi és nemzeti kézben tartását célzó terveiket senki se tekintse a multinacionális cégekkel szembeni fellépésnek. A gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatására fordított közel 400 milliárd forintos közkiadás döntő hányada ezeknek a cégeknek a gyógyszereit teszi elérhetővé a magyar lakosságnak. Azt szeretnék, ha ezek a cégek a magyarországi K+F tevékenységekben lennének érdekeltek, és idehoznák a gyártásuk egy részét is. Végezetül elmondta, hogy ezeknek az üzeneteknek azokhoz a gyógyszerészekhez is el kell jutni, akik azért nem tudnak a konferencián részt venni, mert megélhetési problémáik miatt a gyógyszertárat még egy fél napra sem tudják otthagyni.

Az országos tiszti főgyógyszerész kiállt a személyi jogos gyógyszerész szakmai kompetenciáinak megerősítése mellett. Fontosnak tartja a személyi minimumfeltételek előírását, a magisztrális finanszírozás rendbetételét és az ügyeleti szabályozás korrekcióját. Fontos a gyógyszertárak belső minőségbiztosítási rendszerének kialakítása is.

Az egészségbiztosítási felügyelet főosztályvezetője a gyógyszertárak ellenőrzésével kapcsolatban legfontosabb feladatuknak az orvosok és gyógyszertárak „magatartás összehangolásának” ellenőrzését tekintette, azonban a vita során kiderült, hogy ennek feltárására az eszközeik korlátozottak.

A délután utolsó előadása a gyógyszertárak belső minőségügyi rendszeréről szólt. A regionális tiszti főgyógyszerész szerint a minőségi normákat nem csak a jogszabályokban kell rögzíteni, hanem a szakmai-etikai-normarendszer részévé kell válniuk. Hiányolta a gyógyszertári standardok átfogó rendszerét.

Az előadásokat követő vita összegzéseként Horváth Tamás elnök kifejtette, hogy a mai nap során minden előadó és hozzászóló megnyilatkozásából az az igény volt kiolvasható, hogy felelősen gondolkodó állami intézményrendszerre, és feladataikat ellátni képes hatóságokra van szükség.

A vĂĄndorgyĹąlĂŠs mĂĄsodik napja

Az MGYK vándorgyűlésének második napjának délelőttjén a gyógyszerellátás kérdéskörét járták körül az előadók. Közérdekű gyógyszerpolitika – liberális gyógyszerellátás címmel dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdász, egyetemi oktató tartott előadást. Államháztartási adatokkal igazolta, hogy 2010-ben az egészségügy többletforrásokra nem számíthat, sőt az „inverz allokáció” kockázataival kell megküzdenie. A gyárak a 12 százalékos visszatérítést támadják, a lakossági terhek növelése korlátozott, miközben a gyógyszerkereskedelem érdekvédelmi képessége (beleértve a nagykereskedőket is) romlott. Ebből fakadóan az árrés politizálás hatékonysága megkérdőjelezhető. A támogatáspolitikában irányváltás várható. Kérdés, hogy a szakma tud-e javaslatot tenni a forrásbevonásra, illetve az allokációs hatékonyság javítására. Ez utóbbit segítheti a beteg-együttműködés középpontba állítása.

Horváth-Sziklai Attila, az MGYK ügyviteli vezetője előadásában elmondta: az Európai Közösség bírósága is megerősítette az államok azon jogát, hogy a gyógyszerellátás szervezéséről saját magunk dönthetnek. A bíróság döntése nemcsak eldöntötte a merkantil modell kontra etikus modell vitát, hanem iránymutatást is ad, és megjelöli a merkantil modell veszélyforrásait. Ennek értelmében az ellátás biztonságának egyik garanciája, ha a gyógyszertár gazdasági vezetését is a szakmai szempontok dominálják. Ma a vezető gyógyszerész személyes felelősségének érvényesítését a hiányos szabályozás nem teszi lehetővé, ezért a vezető pozíciójának megerősítése és szakmai függetlenségének biztosítása szükséges. Az előadásból kiderült, hogy az alkotmánybíróság azon döntései, melyek néhány éven belül az etikus és a merkantil gyógyszerellátási modellt is alkotmányosnak minősítették, mondván, hogy értékrendi kérdésekben az alkotmány nem foglal állást, ráirányítják a figyelmet arra, hogy a szakmának a mindenkori kormánnyal legelőször értékrendi kérdésekben kell megállapodni.

Ellátási igények, gazdasági lehetőségek a hozzáférés térbeli és időbeli korlátai címmel dr. Brezanóczy Ferenc, az MGYK Pest megyei szervezetének alelnöke tartott előadást. A változáshoz tervezés, a jó tervhez elemzés szükséges. A szakma évek óta kommunikációjának középpontjába állította a gyógyszer- és betegbiztonságot, az ellátásbiztonságot, a szolgáltatás minőséget és a költséghatékonyságot. Kérdés, hogy mit tehet ezért a gyógyszerész és a gyógyszertár. Az álegészségügyi szoltáltatások helyett valódi egészségügyi szolgáltatást kell nyújtanunk. Fontos a compliance növelés, melynek alapja lehet a betegorientáltság és a gyógyszerészi gondozás. Meg kell újítani a szakmai és az etikai rendszert is. Végezetül kiemelte, hogy a fiatal kollegák helyzetbe hozására is figyelmi kell.

A gyógyszertári struktúra változásának hatása a gyógyszertárak működésének gazdasági paramétereire című előadásában dr. Torma Árpád közgazdasági szakértő (MGYK) az elmúlt évek gyógyszerellátásra jellemző adatait ismertette. Ezek egyértelműen visszaigazolják azokat a negatív folyamatokat, melyeket a szakma évek óta hangoztat, és alátámasztják azokat a kezdeményezéseket is, melyekkel a kamara az elmúlt időszakban élt. A legújabb adatok szerint a jelentős kapacitástöbblet már a költségfajlagosok romlásával jár, melyre az egészségpolitikának választ kell találnia. A csökkenő jövedelem és a növekvő koncentráció a gyógyszerészek gyors ütemű kiszorulását okozhatja a gyógyszerellátás tulajdonosi szerkezetéből, ha rövid időn belül nem kerül sor modellkorrekcióra.

Az előadásokat követően élénk vita alakult ki, melynek összegzéseként megállapítható, hogy a gyógyszerellátás helyzetének rendezése, a liberalizáció leállítása, a személyi jogos gyógyszerész szakmai önállóságának megerősítése és a működőképesség biztosítása a közeljövő nagy feladatai közé tartozik.

A szombat délutáni előadások a gyógyszerész szerepével, kompetenciáival és a képzés kérdéseivel foglalkoztak.

Dr. Erős István professzor „A hány és milyen gyógyszerészre van szükség?”- kérdést járta körül. Megállapította, hogy a gyógyszerésztársadalom korfája kedvezőtlen tendenciákat mutat, nem jelennek meg a patikákban a képzésből kikerülő fiatalok. A sok vagy kevés kérdésére a hallgatóság nem kapott választ, mert – mint Erős professzor elmondta – a vényforgalom adatai titkosak, így az időnormából és a vényszámból nem lehet kikalkulálni a szükséges gyógyszerészi létszámot. Az SZTE professzora szerint a képzési struktúrában túl sok a szakirány, ráadásul ezek nem a szakterületek, hanem a tudományterületek szerint szerveződnek. Végül az átalakítás két lehetséges modelljét vázolta fel.

Dr. Csóka Ildikó az SZTE oktatási dékánhelyettese izgalmas gondolatkísérletet mutatott be: a gyógyszerészi eskü szövegét a gyógyszerészi kompetenciák és kompetencia-területek szemszögéből „lefordította” a napi gyakorlatra, vagyis az eskü elvont szövegét konkrét tartalommal töltötte meg. Az elhivatottság, a tudás, a készségek és képességek, valamint a motiváció és az erkölcs kategóriában fogalmazta meg azt, hogy mit jelentenek a kompetenciák, mi várható el a hivatás képviselőitől. A szakképzéssel kapcsolatban felvetette, hogy a jelenlegi rendszer helyett új rendszert szervezzenek és a személyi jogos gyógyszerészeknél állítsák vissza a szakképzettségi követelményt. Velük szemben elvárható, hogy a szakmai ismereteken túl társadalompolitikai, gazdasági és menedzsment ismeretekkel is rendelkezzenek.

A jogszabályi, erkölcsi és szakmai felelősség oldaláról közelítette meg a képzést prof. dr. Noszál Béla dékán (SE GYTK). Ez a téma különösen aktuálissá vált a foglalkozási doktori cím megadásával - hangsúlyozta. A vita során véleményt nyilvánított az oktatási rendszerrel kapcsolatban. A dékán szerint a gyógyszerészképzésben, akárcsak a teljes magyar közoktatásban „tombol és rombol a bolognai folyamat” – remélhetőleg már nem sokáig. Taxatíve sorolta fel, hogy az oktatási rendszerrel kapcsolatban „mit kíván a magyar gyógyszerész”. Többek között a normatívák rendezését, a rezidensképzés helyreállítását és a felvételi vizsga visszaállításának kötelezettségét.

A képzőhelyek, az ipar és a gyógyszertár szempontjából elemezte a helyzetet dr. Vecsernyés Miklós dékán (DEOEC GYTK). Előadása elején kitért a gyógyszergyártás globalizációjának folyamatára, majd a klinikai gyógyszerészet helyzetére. A helyzetelemzés alapján feltette a kérdést: szükség van-e új oktatási modellre, amely az egyes területek igényeire jobban felkészíti a gyógyszerészeket, vagy maradjon meg a képzés interdiszciplináris jellege? Válaszként bemutatta az amerikai rendszert, majd a hazai helyzetet két ellentétes állítással jellemezte. Ezek szerint a hazai rendszerben egyszerre van jelen a túlképzés és az alulképzés. Az ipar igényeire az oktatásnak az eddigieknél jobban kellene figyelnie.

Halmos Gábor professzor (DEOEC GYTK) a gyógyszeres terápia menedzsment gyakorlatát ismertette. Szerinte fontos, hogy a végzett hallgatók megállják a helyüket a munkaerő-piacon és a gyakorlatban. A hivatás előtt álló kihívások között említette a romló egészségügyet, a gyógyszerárak növekedését, a reklámot – és még számos más jelenséget. A növekvő gyógyszerfelhasználás és az ebből származó egyéb problémák kezelésére is alkalmas a terápiamenedzsment, ami – a hazai viszonyok között – összevethető a gyógyszerészi gondozással, és a kognitív szolgáltatások előtérbe helyezését jelenti. A professzor kiemelte: Amerikában már a modell anyagi előnyeit is ki tudják mutatni. Minden, a terápiamenedzsmentbe fektetett egy dollárral kilenc másikat lehet megtakarítani. Jelenleg 49 államban több mint 4300 gyógyszerész folytatja ezt a gyakorlatot és szolgáltatásukat anyagilag is elismerik a pénztárak.

A szekció végén Botz Lajos professzor, mint moderátor kifejtette: sok kisebb-nagyobb jelentőségű kérdés került felszínre, melyek megoldása a rendszer javítását hozhatja. Fontos, hogy az asszisztens-képzés megoldatlan problémáit minél hamarabb sikerüljön rendezni. A gyógyszerészképzés, szakképzés és továbbképzés megújítandó rendszerének a betegorientált szolgáltatások végzésére kell alkalmassá tenni a gyógyszerészeket.

A vĂĄndorgyĹąlĂŠs harmadik napja

HivatĂĄst a gyĂłgyszerĂŠszeknek!

Vasárnap délelőtt az előadások az érdekvédelem és a hivatás témája köré csoportosultak. Zalai Károly, az ülés elnöke bevezetőjében az érdekvédelem alapvető feltételének tartotta a tagság markáns szerepvállalását, amely a részvétellel kezdődik. „E nélkül elsorvad a cselekvés, az érdekvédelem” – figyelmeztetett.

Az első előadó a kamara elnöke volt, aki beszédes számokkal illusztrálta a kamara elmúlt három évének fő tendenciáit. Összefoglalójából kiderült, hogy 2006 óta a tagság létszáma kb. a 60%-ára apadt, a források 180-ról 95 millió forintra szűkültek, a hivatal alkalmazottainak száma pedig egyharmadára zsugorodott. Horváth Tamás a szakmapolitikai célkitűzések, a szervezetépítés valamint a kapcsolatok és az együttműködés területein foglalta össze a változásokat. Szakmapolitikai téren reális és megalapozott célkitűzésekkel rendelkezett a kamara, de a politika nem volt partner a megvalósításban, sőt, 2009-re olyan bizalmi válság alakult ki az egészségügyi kormányzattal szemben, amelyben maga az egyeztetés értelme is kérdésessé vált - mondotta. A kedvezőtlen politikai környezet mellett a korlátozott eredmények további okaiként a gyógyszerpiac szereplőinek eltérő érdekeit ill. érdekérvényesítő képességét jelölte meg. Az elnök eredményként emelte ki, hogy az elnökség – országjárása során – hitet tudott adni, és a helyi, személyes tapasztalatokat szakmai és országos keretbe emelte, értelmezte. Szervezeti szempontból szükségesnek tartotta a megyei szervezetek aktivitásának erősítését. A társszervezetekkel való együttműködésről elmondta, hogy azok konkrét ügyek kapcsán voltak igazán eredményesek – erre példa a foglalkozásdoktori cím, a GyGSZB vagy a GYEF.

Dr. Veress Gábor egyetemi tanár a minőség és az erkölcs összefüggéseiről beszélt. Elöljáróban gratulált a kamara hivatás- és értékvédő tevékenységéhez. Úgy látta, hogy „az ország romokban hever”, a közjó teljesen háttérbe szorult, így csoda, hogy egyáltalán még működnek ilyen célú szervezetek. A piaci minőségügyben nincsenek jelen a közösség illetve a társadalom érdekei, így az egyén, a család vagy az emberiség igényei. „Értékrombolás ment végbe” és a közjó megvalósítását nem vállalja az állam magára - hangsúlyozta. Ezzel állította szembe a társadalometika keresztény felfogását, amely az egyénközpontúságra (perszonalitás), a kötelezettség- és felelősségvállalásra (szolidaritás) és a társadalmi közösségek önállóságára (szubszidiaritás) épül. A professzor a gyógyszerellátás állami szintű erkölcsi és szabályozási kérdéseinek felvázolása után a teendőket sorolta fel. Ezek között első helyen szerepelt a „lelkek meggyógyítása”, az értékrend és az erkölcsi rend helyreállítása, a demokrácia alapjainak erősítése a társadalmi szervezetek stabilizálásával, valamint a szakmai színvonal emelése.

Dr. Botz Lajos MGYT alelnök a szakma, a foglalkozás és a hivatás fogalmait elemezte. Feltárta a hivatásrendek történeti gyökereit, a vallási életből eredő, kiszakadó normákat. A hivatásokat jellemző tulajdonságok közül kiemelkedő jelentőségű a másik ember szolgálata, az autonóm, önszabályozó jelleg, a bizalom, a klienssel/beteggel „szövetségben” végzett tevékenység, valamint az, hogy gyakorlása nem csak anyagi haszonnal jár, hanem egyben örömforrás is. Az alelnök áttekintette a professzionalizációval szemben felhozott érveket, valamint a mellette szólókat is, majd feltette a kérdést: hol tartunk ma? A válaszban ismertette a gyógyszerészhallgatók felmérését, amely az expediálás során vizsgálta a gyógyszerészek üzletszerű vagy hivatásszerű, gondoskodó magatartását. Az eredmény 60:40 % – az üzletiesség javára. Az egyéb attribútumok szerint vizsgált gyakorlat is megerősítette ezt az eredményt: a hivatásrendi magatartás egyre kevésbé jellemző a hallgatók véleménye szerint. Ezért azzal a gondolattal zárta előadását, hogy ha azt akarjuk, hogy „a letarolt erdő helyén új sarjadjon”, nemcsak az államban és az üzleti élet szereplőiben, hanem magunkban is keresünk kell a bajok forrását.

Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökeként saját tapasztalatai felől közelítette meg a kamarák jövőbeli szerepét. Elmondta, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt még az ügyvédi kamara vezetőiben is felmerül a kérdés: kell-e, lehet-e, érdemes-e egyáltalán ezt a munkát tovább csinálni. A kamarák történelmi előzményeit ismertetve kiemelte, hogy a kamarák a demokrácia alapintézményei, mivel a társadalom érdekérvényesítési rendszerének elemei, és ahol megkérdőjelezik létüket, illetve megszüntetik a kötelező tagságot, ott nem értik vagy nem akarják megérteni a képviseleti elvet. A kamara nem létezhet kötelező tagság nélkül, ez ugyanis az átruházott állami hatáskörök miatt előírás. Vannak korok, amelyekben a világ másfelé indul el – ilyenkor felmerül a kérdés: van-e ránk szükség - kérdezte az előadó. „Jó lenne, ha lenne” – adta meg a választ, de kétségeit is kifejezte azzal kapcsolatban, hogy ez a helyzet hamarosan és bizonyosan bekövetkezik. Jelenleg a törvényhozási folyamatot is törvényellenes és antidemokratikus folyamatok terhelik, a káosz intézményesült. Hogy ez meddig tart még, az azonban rajtunk is múlik! – zárta előadását dr. Réti László.

Dr. Pintér László, a kamara etikai bizottságának elnöke a jog, az etika és a hivatásetika írott és íratlan szabályait sorolta fel, és vizsgálta meg érvényesülésüket. Összehasonlította a liberalizáció előtti és utáni gyógyszerészi ellátási modelleket a gyógyszerbiztonság, az anyagi érdekeltség, a felelősség stb. tekintetében, majd a rátért az aktuális etikai kérdésekre. Külön szólt a percentezés és az ajándékozás törvényi szabályozásáról, valamint a törvényszöveg (2006. XCVIII.) értelmezésének problémáiról, a versenykorlátozásról, és az etikai eljárások rendjéről.

A hozzászólások sorában Dedinszky Ccsabáné elmondta, hogy a rendezvény három napján elhangzott előadásokat mindenkinek hallania kellett volna, majd megkérdezte: hol vannak a megyei elnökök, és hol vannak a kamarai vezetők, amikor ilyen súlyú és színvonalú eseményre kerül sor. Igazi beszélgetést, egymás meghallgatását, saját hibáink feltárását sürgette. Magyarné dr. Pintér Gabriella, a Pest megyei szervezet elnöke hangot adott annak, hogy a jelen lévők viszont erőt meríthettek az elhangzott előadásokból. Horváth Tamás szerint a kamarai tagok saját, szabad akaratukból döntenek a részvételről, és ezt csak szorgalmazni lehet, előírni nem. A részvétel problémáját szélesebb keretbe helyezte, amikor az általános szemléletet „a mindent szabad, amit nem tilt a törvény” – hozzáállással jellemezte.

Hankó Zoltán alelnök a programalkotó céllal megszervezett konferencia vasárnapi előadásainak az értékelése során a kovász és a só példáját hozta fel, amely szerint a résztvevők lehetnek ugyan kevesen, az számít, hogy a folyamatokat ők indítják el. Fontosnak tartotta, hogy a kamarai szervezet alkalmassá váljon a visszaszerzendő köztestületi feladatok ellátására. Kiemelte: a gyógyszerészi hivatásnak a társadalmi jót kell szolgálnia és érvényesítenie a három alapelvet, a perszonalizációt, a szolidaritást és a szubszidiaritást.

Az ülés a Mit kíván a Magyar Gyógyszerész? című dokumentum végső szövegének kialakításával és elfogadásával zárult.