Az összegző dokumentum többek közt felelős minisztériumot, működő hatóságokat, egyértelmű szabályozást, a patikaláncok korlátozását, a patikaliberalizáció leállítását, a gyógyszerészi hivatás kompetenciaterületeinek rendezését és a köztestületi jogosítványok helyreállítását követeli. A 12 pontot az MGYK februári, debreceni vándorgyűlésén fogalmazta meg egy korszak lezárása és egy új korszak nyitányaként.
- Elnök úr, mi motiválta ennek a dokumentumnak a létrehozását?
- Egyfajta emlékeztetőnek szánjuk, és felhívjuk ismételten a figyelmet arra, hogy meg kell állítani azt a káros folyamatot, melyet a gyógyszer-gazdaságossági törvény 2007. óta indított el. Ennek a feladatkörnek a része, hogy a gyógyszertár-létesítés jelenlegi menetén változtatni kell, a tulajdonlás kérdéseit újra rendezni szükséges és a gyógyszerész szakember feladatvégzése közben gyakorolt jogait helyre kell állítani.
- A szakmai követelmények betarthatósága is ide tartozik?
- Igen, előfordul, hogy a gyógyszerész nem tud eleget tenni a szakmai követelményeknek, mert a munkáltatója (a gyógyszertár működtetője) olyasmire utasítja, amit legjobb szakmai tudása szerint nem tenne, vagy nem tehetne meg. Ilyen eset például a vényköteles gyógyszerek vény nélkül történő expediálására vonatkozó utasítás az expediáló felé. Ezt gyakran nem megfelelő kompetenciával rendelkező asszisztens végzi az officinában. Ahhoz, hogy a szükséges rendet megteremtsük - mert abból következik a biztonság és a minőség -, helyre kell tenni a kompetenciákat és azok mellé a jogokat biztosítani, melyek ma nincsenek meg.
- Ön hol látja legjobban sérülni ezeket a jogokat?
- A személyi jog intézményét ez a törvény és szabályozás gyakorlatilag kiüresítette. A személyi jog korábban gyógyszertári működtetést tett lehetővé, és koncessziós jellegű állami feljogosítás volt arra nézve, hogy egy adott területen ezt a közfeladatot valaki ellássa. A jelenlegi szabályozás a személyi jogból jogosítványt csinált: gyógyszertárat csak személyi joggal rendelkező vezethet, így az mintegy "tárgyi feltételévé" vált a gyógyszertár működtetésének. Előfordulhat ezek szerint, hogy valaki távol dolgozik egy gyógyszertártól (pld. egy cégnél gyógyszer-ismertetőként) és egyébként 300 kilométerre személyi jogosa egy patikának. Tehát a személyes közreműködés feltétele, a kötelességek és a jogok sérülnek, kijátszhatók. Emellett kompetencia-zavarok merülhetnek fel a gyógyszerész és az asszisztens között is. A beteg számára nehezen azonosítható, mi várható el tőlük.
- Milyen megoldások szolgálhatnak erre?
- A Kamara álláspontja szerint a közvetlen betegellátásban való közreműködés a gyógyszerész feladata (ennek része a gyógyszerkiadás és a beteggel való folyamatos kapcsolattartás) Ezt a gyógyszerészi kompetenciát támasztja alá a gyógyszerészi gondozás programja. Ennek a beteg számára is világossá kell válnia. Ehhez kapcsolódóan felmerül a kérdés a patikákban dolgozó gyógyszerészek számát illetően. A debreceni vándorgyűlésen végeztünk egy számítást, melynek eredménye az volt, hogy nálunk az európai normáknak megfelelő számú gyógyszerész van a patikákban. Angliában például egy vénnyel kapcsolatos szakmai tevékenységre (ami ugye a vény elemzése, a gyógyszer kiválasztása és expediálása, a beteg tájékoztatása) átlagosan három percet számolnak. Jogkövető munkavégzés alapján Magyarországon is van annyi gyógyszerész a rendszerben, amennyi ezt teljesíteni tudná. De jelenleg olyan mértékű adminisztratív és gazdálkodási feladat hárul rájuk, hogy kárát látja hivatásuk lényege, a beteggel való kapcsolattartás és ellátás.
- Hogyan lehetne ezen javítani?
- Például ésszerűsíteni kellene az adminisztrációt. Például olyan stabil gazdálkodási környezetet kellene teremteni, mely egy kisebb kompetenciával rendelkező számára delegálhatóvá teszi ezt a munkát. A beszerzést, a rendelést a gyógyszerész jelenleg is delegálhatja az asszisztensnek, de kárát láthatja a patika. Összegezve: az lenne a kívánatos, ha a hálózatban jelen levő gyógyszerészek testi, szellemi és lelki szempontból is folyamatosan alkalmasak lennének a betegellátásra. De ilyen leterheltség mellett ez akadályokba ütközik.
- Elnök úr, végül arra lennék kíváncsi, hogy az összegző dokumentumban foglalt lépések vagy lépéskényszerek között milyen sorrendet tudna felállítani?
- Az elvi sorrendet meghatározza, hogy az elemző munka során a szempontrendszereinket négy témakörbe csoportosítottuk. Az első az állam szerepe a gyógyszerellátásban. Azt foglalja magában, hogy az állami szabályozásnak, a hatékony hatósági ellenőrzésnek és felügyeletnek milyen nagy a jelentősége, továbbá, hogy az hol sérült leginkább az elmúlt három évben, miként állítható helyre. A felelős állam illetve minisztérium után kiáltó 1. pontnak az a lényege, hogy az állam ne mondjon le saját korábbi jogköreiről, szabályozza ezt a területet. A gyógyszerellátás a közegészségügy része, melyet a nemzeti érdekek alapján kell megszervezni. Egyébként ezzel utaltunk az Európai Közösség bíróságának egyik döntésére is, mely erről szól. Az államnak megvan a joga a szabályozásra, a liberalizálásnak nincsenek külső kényszerei. A 4-től 7-ig terjedő pontok gyakorlatilag a gyógyszertárak helyzetével foglalkoznak. Rögzítik a gazdasági állapotot, a működésüket szabályozó, jogi környezetet, és az ezzel kapcsolatos más kérdéseket. A 8-9-10. pont az említett szakmai kompetencia, képzés, továbbképzés témaköre. Végül a 11. és 12. pont a köztestület, az érdekvédelem tárgyában készült. Hiszen a három év romboló folyamatának egyik alapeleme az volt, hogy az egészségügy területén működő köztestületeket ellehetetlenítették, feladataikat és a jogköreiket megvonták. Az önkéntes tagsággal olyan helyzet jött létre, amelyben a kamarák alapfeladataikat nem tudják ellátni. Ez az alapfeladat az lenne, hogy a Kamara szervezze, összefogja azt a rendszert, amely többek közt egy-egy egészségügyi szakmában lévők felkészültségének biztosítását, a szakmához való lojalitását és az etikai kódex betartását jelenti. Ehhez élet-és működőképes szervezet valamint ismét kötelező tagság szükséges, mert a társadalom érdeke így tudna teljesülni, ami a köztestületiség lényege. Akkor van értelme a kamarai munkának, ha azt a jogi szabályozás a közhatalom részévé teszi.
- Köszönöm szépen a beszélgetést.
Tóth Ilona
