2006-ban létrejött a Gyógyszergazdaságossági törvény a minőségi és hatékony gyógyszerrendelésről. Ez a törvény arra hívatott ösztönözni az orvosokat, hogy az Egészségbiztosító és a betegek számára is legolcsóbb gyógyszert rendeljék. Először az orvosok is üdvözölték a törvényt, mert tudták, szükséges a gyógyszer rendelés szabályozása. Aztán később...

2009 óta, előre kiválasztott hatóanyagcsoportokat figyelembe véve értékelik negyedévenként az orvosok gyógyszer felírási szokásait. A felírási mutatószámok kiszámolására és azok értékelésére negyedéves ciklusokban kerül sor a 17/2009. (V. 14.) EüM rendeletben meghatározott terápiás csoportok figyelembevételével. A rendelet által választott betegségcsoportok a gyomorbántalmak, a magas vérnyomás betegség, a cukorbetegség, a vérzsír eltérések. Az előre meghatározott célértékek alapján az elvártnál költségesebben rendelő orvosok 5%-a esetében az OEP kötelező továbbképzésen való részvételt rendel el, melynek képzési anyaga az illetékes hatóságok és szakmai szervezetek együttműködésének eredményeképpen alakul ki. A "büntetett" orvosok a továbbképzésen saját költségükön, 15000 forint ellenében vesznek részt.

Megtörtént az első továbbképzés. S láss csodát, a továbbképzésre kötelezettek mindegyike klinikai szakorvos, túlnyomóan több szakvizsgával rendelkező, klinikán dolgozó, elismert, kiváló szakember volt.

Ma már látható, hogy a rendelet az eredeti gyógyszerek visszaszorítását célozza meg a generikumokkal szemben. Mik is a generikumok? Generikumnak nevezik az eredeti gyógyszer szabadalmának lejárta után készített másolatát illetve megvásárolt licence alapján gyártott hasonmását. Ezek a gyógyszerek összetevőket tekintve megegyeznek az eredeti készítménnyel, de sokkal olcsóbbak. Hatásukat tekintve sok esetben azonosak az eredetivel, de nem minden esetben. És itt van az a pont, ahol egyes készítményeknél a szakorvos inkább az eredetit használja és nem a generikumot. Egy dobostorta az egyik vagy másik cukrászdában nem ugyanolyan ízű, pedig alkotórészei ugyanazok. Vagy mégsem? Nem mindegy ugyanis, hogy a lisztet, a cukrot, a kakaót honnan is szerezzük be a süteményünkhöz. Végeredményként aztán esküszünk egyik-másik megszokott dobos tortánkra és csak azt kérjük. Így van ez számos gyógyszerrel is. A rendelet másik vitatható pontja, hogy nemcsak a közpénz felhasználását szabályozza, hanem a felhasználó, a beteg pénztárcájában is kutakodik. Hogyan? Hát azzal, hogy az orvost akkor is bünteti, ha azonos, fix társadalombiztosítású támogatással bíró gyógyszerkészítmények közül nem a legolcsóbb árú pirulát adja a betegének. Amennyiben pedig a drágábbat írja fel, alá kell íratnia a pácienssel egy nyilatkozatot, hogy bár a beteg tájékoztatást kapott arról, hogy van olcsóbb gyógyszer, ő mégis a drágábbat kéri. Ez olyan, ha a közértben az eladónak alá kellene íratni egy nyilatkozatot a vevővel, hogy bár van 15 forintért is zsemle, a vevő mégis a 45 forintost viszi el. Egyenlő elbírálás elve alapján akkor az államnak minden kereskedelmi szervnél alkalmaznia kell a vevő szempontjából költséghatékony vásárlás szempontjait. Az elektronikai boltban nyilatkozzon arról, hogy ő tudva, hogy van olcsóbb televízió, mégis a drágábbat veszi meg.

Az ár-kérdésen felül azonban sokkal fontosabb az szempont, hogy a generikumok valóban egyenértékűek-e az eredeti készítménnyel? Dr. Szirmák Eszter belgyógyász-kardiológus szakorvos véleménye szerint nem minden esetben lehet ezt biztonsággal kijelenteni. Véleménye szerint a rendelet betarthatósága szempontjából aggályos az is, hogy a generikumokkal nincsenek preklinikai, klinikai vizsgálatok, hanem a másolat regisztrációja során az eredeti gyógyszer törzskönyvi adataira hivatkoznak csak. Visszatérve a dobostorta hasonlatra, nem mondhatjuk, hogy ugyanolyan, amíg ki nem próbáltuk, s ezek a klinikai vizsgálatok hiányoznak a generikumoknál. Közel 20 év óta a szakmák Magyarországon is célul tűzték az "Evidence Based Medicine" - a bizonyítékokon alapuló orvoslás bevezetését. Nem véletlen, hogy Angliában, az evidence based medicine bölcsőjében nagyon kevés generikus gyógyszert használnak. - hívja fel e tényre Dr. Szirmák Eszter a figyelmet. A rendelettel szemben aggályoskodó orvosok bizonyítva látják fenntartásaikat a mostani továbbképzésen résztvevők ismeretében, hiszen lehetetlen, hogy a szakma legjobbjai írnák fel a legrosszabb minőségű gyógyszereket. A minőségi gyógyszerelés tényét Dr. Szirmák Eszter a rendelet tükrében kétségbe vonja, mert például a magas vérnyomás betegségek körében széles körben alkalmazandó úgynevezett angiotenzin receptor blokkolók közül az ajánlásban csak egy hatóanyag szerepel. Az az egy, amelyikből generikum már rendelkezésre áll. A másik öt egyáltalán nem szerepel az ajánlásokban. Érdekes módon a másik öt hatóanyagnak nem is létezik generikuma, csak az eredeti változat. Hol van akkor a minőségi gyógyszerelés - teszi fel a kérdést a kardiológus, ha az állam a kevésbé biztos gyógyszerek rendelését támogatja. S mutat egy honlapot (MIHA), ahol megnézhető, hogy az adott negyedévben mit és milyen arányban írt fel. Nevetve mondja, hogy az elmúlt negyedévben közel került a továbbképzéshez, mert vészesen közelít az 5 %-hoz, mivel ő a generikumokkal szemben az átlagosnál nagyobb arányban az eredeti, klinikailag tesztelt gyógyszerek felírását preferálja. Azt is bemutatja, hogy mások pecsétszámával belépve hogyan lehet "csemegézni" más orvosok gyógyszer felírási szokásai között. Hol van itt a személyiséghez való jog? - kérdezi ezt már felháborodottan.

Dr. Szirmák Eszter úgy gyanítja, a rendelet egyszerűen a generikumok felírására született. Úgy gondolja, érdemes volna megnézni, hogy milyen gyógyszergyárak állnak a háttérben? Hány gyógyszergyár alakult hazánkban az elmúlt években és azok termékei milyen arányban vesznek részt a vizsgált csoportokban? Akkor talán választ kaphatunk arra, hogy miért pont ezeket a csoportokat figyelik? Miért nem tárgya a vizsgálódásnak a nyugtatók, antidepresszánsok felírása? Szerinte azok sem fogynak kis mennyiségben Magyarországon. Talán a korrupció már a gyógyszerrendelésbe is ilyen mélyen beférkőzött? Innentől kezdve félve váltsuk ki az orvosunk által felírt receptet? Hiszen ki tudja, hogy valóban a megfelelően tesztelt gyógyszert kapjuk meg, vagy azt, amely bár kevésbé hatékony, de a bűvös 5%-on kívül tartja az orvost, megkímélve a továbbképzéstől?

Az állam kötelessége a közpénzek feletti felügyelet, a gyógyszertámogatásra jutó pénz minél hatékonyabb felhasználása. Ennek eleget is tesz az egy hatóanyag csoporton belül fix mértékben támogatott szerek esetében. A fix támogatás azt jelenti, hogy mondjuk egy hatóanyag csoportban található egy eredeti és 5 generikum. A csoportba tartozó gyógyszerek gyártási árai különbözőek, de az állami hozzáadott támogatás összege mindegyiknél ugyanannyi. Mondjuk 500 forint. Így az 5000 forintba kerülő gyógyszert a beteg 4500 forintért kapja meg, míg a mondjuk 2500 forintba kerülőt 2000 forintért, mert mindkettőt támogatta az állam 500-500 forinttal. A korrekt állami eljárás ez lenne. A gazdasági szempontokat az állam nem háríthatja át az orvosokra. Olyan támogatási rendszert kell alkalmaznia, amelyikben az orvosnak nem feladata a támogatási összegeket figyelnie. A kezelés költségeit, a mai nehéz gazdasági helyzetben úgyis kénytelen minden orvos szem előtt tartani, hiszen nem érdeke olyan szert rendelni, amit a beteg ki sem tud váltani. Aki ezt nem tudja, annak fogalma sincsen arról, mi zajlik egy rendelésen az orvos és páciense között - állítja Dr. Szirmák Eszter. Véleménye szerint, támogassa fixen a hasonló gyógyszereket az állam, és engedje meg az orvosoknak és betegeiknek azt a szabadságot, hogy közösen, minden nyilatkozat nélkül eldönthessék, melyik gyógyszer lesz a legkedvezőbb a beteg számára. A minőség, a hatékonyság ellenőrzése során pedig csak a szakma szabályait vegyék figyelembe, egyéb szempontok kizárásával.

Huszár Orsolya