A C-62/09. sz. ügyben hozott ítélet - Association of the British Pharmaceutical Industry kontra Medicines and Healthcare Product Regulatory Agency

A hatóságok nyújthatnak pénzügyi előnyöket az orvosoknak, hogy ösztönözzék az olcsóbb gyógyszerek felírását.

E hatóságok azonban egyrészt kötelesek meggyőződni arról, hogy ezen ösztönző rendszer objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételeken alapszik, másrészt pedig kötelesek nyilvánossá tenni – többek között – a rendszerre vonatkozó terápiás értékeléseket.

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló irányelv1 tiltja, hogy a gyógyszerek orvosok vagy gyógyszerészek számára történő reklámozása keretében pénzbeli vagy természetbeni előnyt nyújtsanak, ígérjenek vagy ajánljanak fel.

A gyógyszerekre fordított közkiadások csökkentése érdekében az Angliában és Walesben a közegészségügyért felelős nemzeti hatóságok pénzügyi ösztönző rendszert vezettek be, hogy az orvosok betegeiknek az azonos terápiás osztályba tartozó gyógyszerek közül az olcsóbbat írják fel. Ugyanakkor az a tény, hogy egy eltérő hatóanyagú gyógyszer került kiválasztásra, bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat a betegre nézve. A jelen ügyben elsősorban a koleszterin-szintet csökkentő sztatinok felírása vitatott.

A High Court of Justice (England and Wales) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a pénzügyi ösztönzőknek az irányelvben előírt tilalmával ellentétes‑e az Angliában és Walesben alkalmazott rendszer.

A tegnapi napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az irányelvben foglalt tilalom elsősorban a gyógyszeripar reklámtevékenységére vonatkozik, és arra irányul, hogy megakadályozza az orvosoknak a gyógyszerfelírás során történő gazdasági jellegű befolyásolására alkalmas reklámmagatartásokat.

Ezzel szemben e tilalom nem vonatkozik a közegészségüggyel megbízott nemzeti hatóságokra, amelyek maguk is hatáskörrel rendelkeznek az irányelv alkalmazásának felügyeletére és a közegészségügyi politika prioritásainak meghatározására, különösen ami az e politikával kapcsolatos közkiadások ésszerűsítését illeti.

E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy a valamely tagállam által meghatározott egészségügyi politika és az e területre vonatkozó közkiadások nem követnek semmiféle nyereségszerzési vagy kereskedelmi célkitűzést. Következésképpen, az e politikához tartozó, az ügyben vizsgált pénzügyi ösztönző rendszer nem minősíthető a gyógyszerek kereskedelmi reklámozására irányuló rendszernek. Továbbá, e rendszert illetően, nem állapítható meg semmiféle kockázat a közegészség tekintetében, mivel az előnyben részesített gyógyszerek terápiás értékét folyamatosan ellenőrzik a hatóságok.

E körülményekre figyelemmel e hatóságok számára megengedett, hogy a gyógyszerek terápiás értékének áruk költségvetésre gyakorolt hatásának függvényében történő vizsgálata alapján meghatározzák, hogy egy adott hatóanyagot tartalmazó bizonyos gyógyszerek a költségvetés szempontjából előnyben részesíthetők‑e az ugyanazon terápiás osztályba tartozó, de más hatóanyagot tartalmazó egyéb gyógyszerekkel szemben.

A Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a hatóságoknak a gyógyszeripar szakemberei rendelkezésére kell bocsátania az azt bizonyító információkat, hogy a szóban forgó rendszer objektív feltételeken alapul, és nem történt hátrányos megkülönböztetés a nemzeti és a más tagállamokból származó gyógyszerek között. E hatóságoknak tehát nyilvánossá kell tenniük e rendszert, és e szakemberek rendelkezésére kell bocsátania a rendszer részét alkotó terápiás osztályba tartozó, rendelkezésre álló hatóanyagok terápiás egyenértékét megállapító értékeléseket.

E megfontolások összességére figyelemmel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált pénzügyi ösztönző rendszer összeegyeztethető az irányelvvel, továbbá nem érinti hátrányosan a gyógyszert felíró orvosok objektivitását.