Az orvostechnikai eszközök, szűkebb körben a gyógyászati segédeszközök (gyse) tekintetében hajlamosak (voltak) a döntéshozók a vállukat megvonni: túl bonyolult, túl sok terméket érint, túl nehéz a szabályozásuk, és különben is az Egészségbiztosítási Alapban (EA) túl kicsi a részesedésük ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak vele. Illetve ez így nem teljesen igaz. Foglalkoztak vele, amikor a gyse-kasszában „megtakarítás” keletkezett, hiszen a könynyen jött pénzt gyorsan át lehetett csoportosítani más területekre, például gyógyszerre.