2010. jĂşlius 13. (rĂŠszletek)

Műsorvezető: - És akkor patika-ügyekről beszélünk, Korodi Karolina, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége – hú, de szép neve van – elnöke a vendégünk, jó reggelt kívánok! Nyilván sok érdek csap itt össze, a régi patikusoké és az új patikusoké és a potenciális pacienseké. De nekem, mint paciensnek az az érdekem, hogy minél több gyógyszertár legyen, és minél olcsóbban a szolgáltatások minél teljesebb körét érjem el. A jövendő patikusoknak az, hogy létre lehessen hozni új patikákat, de a régieknek – felteszem – az az érdekük, hogy na most aztán elég legyen, ne lehessen minden sarkon nyitni patikát.

Korodi Karolina: - Így van. Tudni kell, hogy 2006-ig működött egyfajta rendszer, amely azt mondta, hogy adott településen akkor lehet létrehozni új gyógyszertárat, ha erre fel tudok mutatni 5000 lakost, és van egy távolság, 250 méter… 5000 lakosonként lehetett létrehozni. Ez egy kényelmes helyzet volt bizonyos szempontokból, és nem adott, nem biztosított lehetőséget egy verseny kialakulására. Miért nem volt verseny? Azért, mert minden gyógyszer, függetlenül attól, hogy receptköteles volt vagy recept nélküli, hatósági áras volt. Tehát abban az esetben, ha én, mint gyógyszertár kaptam kedvezményt a gyártótól, esélyem nem volt továbbadni a betegeknek. (…) A 2006-os törvénynek ez a fajta módosítása, hogy szabadárassá tette az egyéb készítményeket, tehát a recept nélküli készítményeket, az egy…

Műsorvezető: - Akkor ott lehet versenyezni az árral… mentek is lejjebb az árak. Most ugye az alapításnál maradunk még. Ugye az volt az ellenérv, hogy jó, lehet, hogy a 12 ezres településen alapítanak négyet, de ebből kettő vagy három tönkre fog menni, mert nem tud annyit eltartani ez a település, és hát nem igazságos a verseny, mert a nagyokhoz tartozók, esetleg a hálózatba tartozók, a láncok, azok lenyomják a kicsiket, tehát ez nem egy egyenlő pályák, egyenlő esélyek.

Korodi Karolina: - Szerintem 12 ezres településen biztos, hogy nem nyitott négy gyógyszertár, ha nyitott, akkor ez egyfajta öngyilkosság volt. Tehát amikor szabaddá tették a patika-alapítást, ugye akkor sem volt teljesen szabad, volt egy bizonyos kötelezettség, amit el kellett vállalni, ami azt jelentette, hogy három éven keresztül egy gyógyszertár legalább 60 órát tart nyitva…

Műsorvezető: - Például éjszaka el lehet érni, vagy ünnepnap, az sem butaság… Ezek a betegek olyanok, hogy néha éjszaka, de még olyan is van, hogy hétvégén megbetegszenek.

Műsorvezető: - Én tudom, hogy a patikák nem mindig követték ezt a logikát, tehát itt Pesten is, míg talált az ember ügyeletes gyógyszertárt, pár évvel ezelőtt, még az nagy kaland volt.

Korodi Karolina: - Az ügyeletnek a megszervezése, én úgy gondolom, hogy az hatóági körbe tartozik. Mint a másik oldalon lévő, és ügyeletet tartó gyógyszertárakat működtető cég csak azt tudom mondani, hogy az ügyeletnek van egy nagyon fránya csavara: általában olyan 11-éjfél között megszűnik ez a fajta ügyeleti forgalom, és reggel 7-kor kezdődik újra. Az, hogy melyik gyógyszertár ügyel, azt az ÁNTSZ jelöli ki, tehát az, hogy a betegnek városon belül sokat kellett körözni, az nem a gyógyszertárnak a hibája.

Műsorvezető: - Na most ugye most ott tartunk, hogy hát nagyon fúrják ezt a viszonylag liberális patika-alakítási, -alapítási szabályt. Most van egy moratórium vagy lesz egy moratórium is valószínűleg, hogy ne lehessen alapítani, és hát ez egy speciális piac, ne a piac szabályai döntsék el, hogy mi legyen benne. Erről Mit gondol?

Korodi Karolina: - A moratóriummal alapvetően egyetértek. Ugye amikor létrejött ez a törvény 2006-ban, majd ennek a módosítása lehetővé tette volna, hogy 2011-től teljesen szabadon lehessen, semmilyen kitétel nélkül gyógyszertárat létesíteni, az a törvény több sebből vérzett. Úgy gondolom, hogy szabályozni kell, szabályozni kell, de nem szabad teljes mértékben korlátozni az új gyógyszertárnak a létesítését. (…) A korábbi törvény, ami ’94-től volt érvényben, az egy bizonyos távolsági korlátot hozott be két gyógyszertár között. Ugye ennek a korlátnak a megléte üdvözítő lenne, mint ahogy üdvözítő lenne, hiszen nagyon sokszor hallunk arról, hogy a gyógyszertárak a csőd szélére jutottak az elmúlt 3 évben… Nagyon sokat segítene rajtuk, hogyha a mondjuk a törvényhozó szabna egy olyan feltételt, hogy egy adott gyógyszertárat egy minimum tőkével lehessen üzemeltetni, a minimum tőke pedig az, ami az induláshoz legszükségesebb, tehát egy 25-30 milliós tőkével induljon el.

Műsorvezető: - Na most ezt akartam mondani. Most nyilván ebben a maradék másfél percbe nincs időnk belemenni, de hogy miért megy tönkre egy patika? Azért, mert rosszul gazdálkodik esetleg, mert még ez is elképzelhető, vagy azért, mert a szabályozók lehetetlen helyzetbe hozzák, azért az két nagyon külön dolog.

Korodi Karolina: - Ez valóban két nagyon külön dolog. Hogy miért ment csődbe a patika, azt mindig egyedi esetként kell vizsgálni.

Műsorvezető: - Mert itt azt mondják, hogy persze ez a verseny nagyon jó a nagyvárosokban, Budapest, Szeged, Debrecen, satöbbi, satöbbi, de a kistelepülési gyógyszertárak kerültek így lehetetlen helyzetbe.

Korodi Karolina: - Vidéken is elindult egyfajta verseny, tehát az, hogy a marketing-eszközökkel (….) és a beteg a legboldogabb. Az, hogy elindultak a betegek kegyei irányába, az szerintem nagyon jó. Az, hogy a gyógyszertár, amibe a beteg bemegy, láncos vagy nem láncos, ahogy szeretjük hívni, szerintem az a beteg szempontjából lényegtelen. (…) A betegnek az a fontos, hogy szakmailag megfelelő tanácsokkal lássák el, kiszolgálják, megkapja azt a gyógyszert, amire szüksége van, és ne adj’ Isten, még árkedvezményt is kapjon.

Műsorvezető: - Mert a verseny sokat tud ezekben a dolgokban segíteni… Meghozza a patikusok kedvét, hogy kedves legyen, hogy az árban versenyezzen, hogy olyan körülményeket teremtsen, és a többi.

Korodi Karolina: - Pontosan, pontosan, pontosan. És mondjuk, ha azt, amit nagyon sok médiumban olvasunk, hogy a láncos gyógyszertárakban nem megfelelően szolgálják ki, én úgy gondolom, hogy ilyen kijelentésekkel egyrészt a szakmának ártunk, mert ezzel lejáratjuk globálisan a gyógyszerészetet, másrészt pedig kiskorúnak tekintjük a beteget. Mert ha én, mint beteg bemegyek valahova, és én bizonytalannak érzem azt, aki ott velem foglalkozik, vagy nem kapom azt meg, amire szükségem van, és másodszor is, harmadszor is vissza kell mennem, én nem vissza, gondolom Ön sem.

Műsorvezető: - Akkor szeretjük a versenyt patikában is, csak módjával.