Műsorvezető: - Ahogy 2006-ban a patikaliberalizáció által teremtett, számukra pozitív változást tudomásul vették, úgy tudomásul kell venniük az új szabályozást is. Az elnök szerint a változások legfőbb indoka, hogy az elmúlt 5 évben romlott a gyógyszer-ellátás biztonsága, és a szolgáltatás minősége. Imre-Balogh Eszter interjúja.
Riporter: - A változtatásokat mennyire indokolhatja a gyógyszertárak jelenlegi helyzete?
Horváth Tamás, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke: - Éppen ez indokolja. Ugyanis arról van szó, hogy a most már 4 éve megkezdett liberalizáció a gyógyszer-ellátásban gyakorlatilag oda vezetett, hogy nincs ellátás-biztonság, sok patikában az emberek a gyógyszerekhez nem jutnak hozzá azonnal, ezek a gyógyszertárak gazdasági problémákkal küzdenek. Ebből kifolyólag azt lehet mondani, hogy az ellátás-biztonság rosszabb, mint 2006-ot megelőzően. A szolgáltatásminőséggel is problémák keletkeztek, összességében a szakszemélyzetnek hálózati eloszlása nem megfelelő, és nem képes biztosítani a szolgáltatásminőséget. Számos helyen arra nem jogosult alkalmazottak szolgáltatnak ki gyógyszert, Ezt vizsgálták, és megállapítást nyert, hogy gyógyszerésszel az esetek nagy részében már a beteg nem találkozhat, és olyan asszisztensek adtak ki gyógyszert patikákban, akik erre nem jogosultak. Szabálytalan gyógyszer-iadások is történtek, például a vényköteles gyógyszerek vénynélküli kiszolgáltatása. Összességében azt lehet mondani, hogy miután ezek a problémák megjelentek a gyógyszertári hálózatban, ebből kifolyólag egy lépéskényszer állt elő, és nagy valószínűséggel ennek a helyzetnek a megállítására, illetve kezelésére történik ez a gyógyszer-gazdaságossági törvénymódosító csomag is.
Riporter: - A javaslat szerint a gyógyszerészeknek a patikákban tulajdoni többséget kellene szerezniük, illetve szigorítanák a gyógyszerekkel kapcsolatos marketingtevékenységet is. Ön hogyan értékeli ezeket a javaslatokat, illetve mennyiben javítana ez a változtatás a jelenlegi helyzeten?
Horváth Tamás: - 2006. decemberére kellett volna a gyógyszertár-működtető vállalkozás tulajdonosi körében az 51%-os személyi jogos gyógyszerészi tulajdonrészt elérni. Tehát nem új dolog az, hogy a jogalkotó szerint meghatározó tulajdonrésszel kell rendelkeznie a szakembernek a gyógyszertárban ahhoz, hogy az ő szakmai felelősségének megfelelő hatáskörökkel eleget tudjon tenni. A liberalizáció abba az irányba indult el, olyan szabályozás született, ami nem írt elő tulajdonrészt a felelős szakembernek a gyógyszertár működtetéséhez, mindösszesen annyit mondott, hogy tulajdonosnak kell lennie. A gyakorlat számos esetben azt mutatta, hogy tizedszázalékokban mérhető tulajdonrészek keletkeztek, magyarán ebben a formában semmiféle döntési kompetenciája nincs a gyógyszerésznek a gazdasági társaságon belül. Közben 2009-ben és 2010-ben is az Európai Közösség Bírósága foglalkozott ezzel az üggyel, és egyértelműen az úgynevezett etikus modell mellett tette le a garast, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer-ellátás biztonságának és minőségének a záloga az a felelős szakember, illetve a gyógyszerészek többségi tulajdona. Magyarországon, úgy gondolom, nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy nemzeti érdek, hogy a gyógyszertárak nemzeti és szakmai kézben legyenek, hiszen ez már nem igaz a gyógyszergyártásra, nem igaz a gyógyszer-nagykereskedelemre.
(...)
Riporter: - Ön szerint a gyógyszerészek milyen forrásból tudják majd felvásárolni a patikák többségi tulajdonrészeit?
Horváth Tamás: - Úgy tűnik, hogy banki háttérre lesz szükség, hiszen nem feltételezhető, hogy több tízmilliárd forintnyi tőke a gyógyszerészek, akik jelenleg éppen alkalmazottként vannak a gyógyszertárban, rendelkezésére áll. Feltételezzük, hogy az állam tudja, hogy ehhez forrást is kell biztosítani, és legalább a hiteleknél, a fedezeti oldalnál egy állami garancia-vállalás meg fog jelenni.
Riporter: - A javaslat legnagyobb vesztesei a patika-láncok lennének. A kormány mivel tudja kompenzálni őket?
Horváth Tamás: - A gyógyszertár-láncok, azt gondolom, egy, a liberalizációval megteremtett jogi lehetőséget használtak ki, amikor jelentek meg a gyógyszertárak területén. Az egy jogalkotói döntést volt, amit akkor tudomásul vett a társadalom, a szakma, tudomásul vettek a befektetni szándékozók. Én úgy gondolom, hogy ha a jogalkotó megfelelő indokok alapján más irányú döntést hoz, akkor tezt a döntést is tudomásul kell venni (...).
