Ki vezeti félre Magyarország Kormányát?

 

Elgondolkodtam, vajon érdemes-e foglalkozni egy olyan színvonalú fizetett hirdetéssel, mint amelyet a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ) napok óta a legkülönfélébb médiumokban megjelentet. Hiszen önmagáról állít ki bizonyítványt, aki nem kevés pénzt áldoz arra, hogy a másikat mindenféle logikai bakugrással terhelt sületlenséggel vádolja! Még mielőtt azonban a Magyar Gyógyszerészi Kamara (Kamara) vezetőire rászáradnának a HGYSZ agresszíven világgá kiáltott vádjai, célszerű néhány dolgot tisztázni. Nézzük a tényeket.

 

1.      A Kamara, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) és a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége (MOSZ) a Kormány Országgyűlés elé beterjesztett J1323. sz. jelentésében foglaltakkal egyetért, és a Kormányt a gyógyszerellátás rendszerének átalakítására irányuló törekvésében mindhárom szervezet támogatja. Ezt a Kamara, az MGYT és a MOSZ 2010. november 2-án, közös sajtótájékoztatón jelentette be. Közös közleményében a három szervezet kinyilvánította, hogy

-        a gyógyszerellátásnak az egészségügy integráns részeként kell működnie,

-        egyetértenek a gyógyszertárakkal szemben támasztott többletkövetelményekkel és a gyógyszerészi kompetenciák rendezésével a patikaműködtetésben,

-        egyetértenek a gyógyszertár-létesítés szükséglet alapú szabályozásával, a gyógyszerészek többségi tulajdonának előírásával, továbbá indokoltnak tartják a gyógyszerpiaci szereplők patikatulajdonlásból való kizárását és a gyógyszertári fúziók tilalmát.

A helyzetértékelést és a teendőket illetően a Kamara által képviselt állásponttal azonos álláspontot képviselnek tehát a gyógyszerészek legitim és tradicionális szakmai, érdekvédelmi és tudományos szervezetei. E három szervezet a gyógyszerészek döntő többségét magába foglalja. Komolytalan tehát a Kamara vezetői ellen különböző fórumokon hónapok óta tendenciózusan ismételgetett és most fizetett hirdetésben is megjelentetett vád, miszerint „még a teljes gyógyszerész-társadalom bizalmát sem élvezik” (azonban legalább 4500 tagot tudunk a sorainkban Molnár Lajos után 4 évvel!), és „egy jól körülírható érdekcsoport – saját érdekeitől vezérelve – szakmai álruhába bújva megpróbálja félrevezetni Magyarország Kormányát, és a közérdek helyett a magánérdeket tartja a legfontosabbnak”. Különösen megmosolyogtató az ilyen vádaskodás egy olyan, idén nyáron létrehozott lobbyszerveződés részéről, amely öndefiníciója szerint 10 (ismétlem: tíz!) gyógyszertárlánc tulajdonosait/menedzsmentjét tömöríti, ugyanakkor önmagát nem egyszer gyógyszerészi(!) érdekképviseletként álcázva jelenik meg a nyilvánosságban. A gyógyszertárláncok csúcsmenedzsereiként vádolják a Kamara társadalmi munkában dolgozó vezetőit, hogy „csak a saját pozíciójukkal vannak elfoglalva”!?

A HGYSZ-ről nem tudok sokat. Az viszont közismert, hogy

-        elnök asszonya egy osztrák tulajdonú gyógyszertárlánc képviselője, miközben Ausztriában a gyógyszertárláncok működését tiltják,

-        egyik alelnöke egy sok országra kiterjedő német gyógyszertárlánc hazai vezető menedzsere, miközben Németországban a gyógyszertárláncok szintén nem engedélyezettek,

-        másik alelnöke egy olyan gyógyszertárláncot képvisel, melynek korábbi vezetője – a lánc működtetésével kapcsolatos ügyek miatt – a legutóbbi időkig előzetes letartóztatásban volt.

Ők képviselik a közérdeket és a magyar beteg érdekeit a gyógyszerészi szervezetekkel szemben? Ők támadják a Kamara vezetőit, hogy drágább gyógyszereket, kevesebb ügyeletet, visszafejlesztett szolgáltatás-színvonalat akarunk? A köz érdekében áldoznak olyan sokat, amikor a hirdetések finanszírozásán túl – a sajtó, a közvélemény és a döntéshozók „megdolgozására” – még egy lobbycéget is felfogadtak?

2.      Nem tudom, hogy melyik az a 10 gyógyszertárlánc, amelynek vezetői a HGYSZ-be tömörültek: a nyilvántartások erről nem tudósítanak. Jó néhány láncról azonban – melyek érdekeit a HGYSZ képviseli – vannak ismereteim. Pár héttel ezelőtt az egyik kollégámmal közösen a Kamara honlapján esetismertetések formájában, anonimizált formában, de valós adatokkal kezdtük meg közzétételüket. Eddig két olyan gyógyszertárláncról jelentettünk meg egy-egy esetismertetést, amely a piaci hírek szerint a három országos hatósugarú gyógyszer-nagykereskedő közül az egyik érdekkörébe sorolható. A piaci híreket cégbírósági dokumentumokban fellelhető nyilvánvaló személyi kapcsolódások is alátámasztják. Mindkét esetismertetés olvasható ma is a honlapon.

Az egyik esetben a 3 millió Ft-os törzstőkével 2007-ben létrehozott, 40 gyógyszertárat működtető, néhány év alatt többmilliárd forintos szállítói követelést felhalmozott, veszteségesen működtetett céget egy olyan egyszemélyes kft-nek adták el 2009-ben, amelyet az előző hetekben 0,5 millió forintos jegyzett tőkével alapított egy magánszemély. A vásárló cég a beszámolója alapján 2009-ben tevékenységet nem végzett (azonban a 2007-ben alapított cégben szerzett törzsbetétjének értéke meghaladja a 3,5 Mrd Ft-ot!). Ezzel párhuzamosan a 2007-ben alapított eredeti cég „eltűnik”: 2009. évi mérlege és eredmény-kimutatása 2010. november 3-án nem található a 2008-as beszámolója mellett.

A másik esetben szintén 2007-ben jön létre a vállalkozás, szintén 3 millió Ft-os törzstőkével és ma már szintén legalább 40 gyógyszertárból álló láncként működik. (Az alapítók közül két személy – R.A. és K.N. – az előző láncban is hosszabb ideig tulajdonos, ill. ügyvezető volt.) A szükséges források egy része (közel 2 milliárd Ft) külső forrásként áll a cég rendelkezésére, de nem fejlesztési (hosszú lejáratú), vagy rövid lejáratú hitel formájában! 2009. évi beszámolója szerint a szokásos vállalkozói eredménye negatív (-151 millió Ft), a saját tőke a fordulónapon már szintén negatív (-83 millió Ft), a rövid lejáratú kötelezettségekből 1,34 milliárd Ft kapcsolt vállalkozással szemben áll fenn. Működése egyértelműen törvénysértő, hiszen a saját tőke két egymást követő évben negatív érték és a tulajdonosok – a gazdasági társaságokról szóló törvényben előírtak betartása érdekében – nem intézkedtek a tőkehelyzet rendezéséről. A céget kisebbségi tulajdonosként és vezető tisztségviselőként négy magánszemély (R.A., K.N., N.G. és U.G.) fémjelzi, azonban a 86%-os minősített többségi részesedés 2010-ben 4 Marshall szigeteken bejegyzett off-shore céghez kötődik. Idén egy liechtensteini székhelyű cég jelent meg vásárlóként, amely a tranzakciót követően azonnal elindította egy közép-európai láncot építő külföldi cégnek a gyógyszertárlánc eladását.

Egy harmadik – még nem publikált – esetben a 2007-ben indított, ma már közel 50 gyógyszertárat tömörítő lánc 2008. és 2009. évi adózás utáni eredményének összevont értéke 560 millió Ft veszteség, a saját tőke 2009 végén mínusz 575 millió Ft, a szállítói tartozás 2,3 milliárd Ft. Működése szintén törvénysértő, hiszen a saját tőke két egymást követő évben negatív érték, és a tulajdonosok – a gazdasági társaságokról szóló törvényben előírtak betartása érdekében – nem intézkedtek a tőkehelyzet rendezéséről. Egy negyedik – szintén off-shore háttérrel terhelt –, kb. 30 gyógyszertárból álló gyógyszertárlánc saját tőkéje 2009 végén 165 millió Ft, rövid lejáratú kötelezettsége 1,2 milliárd Ft, szállítói tartozása 560 millió, hosszú lejáratú kötelezettségeiből 640 millió Ft kapcsolt vállalkozással szemben áll fenn. Az ALMa gyógyszertárak történetét rendőrségi híradásokból ismerhetjük: ott is sikerült minimális törzstőkével pár év alatt milliárdos veszteségeket összehozni. Szintén jól ismert a Hospinvest-Ispotály sztori is – szintén milliárdos veszteségekkel. A történések sora még folytatható: bár van olyan lánc, ahol rendben mennek a dolgok, a szakma a kriminalizálódás útjára lépett.

Ez az ágazat külső befektetők által végrehajtott feltőkésítésének az útja? Ez az a modell, amelynek a megőrzése mellett a Kamara vezetőinek ki kellene állni? Ki kifogásolhatja, hogy a Kamara vezetői off-shore lovagok és kalandor üzletemberek helyett szakmai-nemzeti érdekkörben akarják a gyógyszertárakat tartani?

3.      A gyógyszertárak eladósodottságáról évek óta folyamatosan jelennek meg adatok és elemzések. Ennek részleteivel most nem érdemes foglakozni. Viszont fel szeretném hívni a figyelmet néhány összefüggésre és – a Kamara honlapján néhány héttel ezelőtt megjelentetett – új adatokra.

A gyógyszertárak 2006. december 31-i teljes kinnlevősége 35,1 MdFt volt, ugyanez az adat 2010. augusztusban kb. 66 MdFt. 2006. december 31-én a gyógyszertárak lejárt tartozása a gyógyszer-nagykereskedők felé 2,7 MdFt volt, 2010 augusztusában ugyanez az érték kb. 16 MdFt. Mindegyik adat a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetsége adatközlésén alapul.

2007. januárban (a KSH-tól megkért APEH adatok alapján) a patikák átlagos fizetetési határideje a nagykereskedők felé kb. 30-33 nap volt. 2009. decemberben a betéti társaságként működtetett 1460 gyógyszertár esetében az átlagos fizetési határnap továbbra is 31-32 nap, a kft.-k és rt-k az összevont adatok szerint átlagosan 58-60 napos határidővel fizetnek.

Mivel a 2007 óta létesült új gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságok jellemzően nem betéti társaságok, hanem szinte kizárólag kft.-k és rt-k, a fenti adatokból következik, hogy a patikai ágazat nagykereskedők felé történt eladósodását 2007-2010. között jellemzően a 2007. óta nyílt új gyógyszertárak, valamint a bt-ből és egyéni vállalkozásból kft.-vé átalakult gyógyszertárak okozzák. A fentebb leírtak alapján feltételezhető, hogy az eladósodott gyógyszertárak körében felülreprezentáltak a gyógyszertárláncok ill. a gyógyszer-nagykereskedők érdekeltségébe tartozó gyógyszertárak. Ennek tisztázására többször kértük a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének vezetőit, eddig eredmény nélkül. Félreértés ne essék, tisztában vagyok azzal, hogy jó néhány olyan gyógyszertár is eladósodott, amely 2006-ban már működött, ma is gyógyszerész működteti és van olyan is, amelyiknél vitatható az eladósodás módja és mértéke. A tisztázó együttműködés pedig fontos lenne, mert a gyógyszertárak létesítésének és –működtetésének újraszabályozásával párhuzamosan az ágazatot sújtó eladósodással és körbetartozással is kezdeni kell valamit!

4.      A gyógyszertár-láncokkal kapcsolatos különböző publikus információk alapján okkal feltételezhető, hogy legalább 9 (kilenc!) ismert gyógyszertárlánc tartozik a három nagy gyógyszer-nagykereskedő érdekkörébe. Van olyan nagykereskedő is, amelyhez 5 (öt!) különböző elnevezésű gyógyszertárlánc köthető!

A gyógyszer-nagykereskedelmi piac – lényegét tekintve – oligopol piacként működik: a patikák országos szintű ellátását ma 3 nagykereskedő végzi és ez a három lefedi a nagykereskedelmi piac több mint 90%-át.

A gyógyszer-nagykereskedők érdekkörébe nem tartozó gyógyszertárak a gyógyszereket csak ezektől a nagykereskedőktől tudják beszerezni, ők viszont a piaci sajátságok miatt beszállítóként komoly erőfölénnyel rendelkeznek az egyedi vevőikkel szemben. A gyógyszer-nagykereskedők tehát versenyző szereplők azon a piacon, ahol kizárólagos beszállítói lehetőségekkel rendelkeznek!

Tudok olyan esetről, ahol a nagykereskedő érdekkörébe tartozó gyógyszertár megnyitását követően (lehet, hogy véletlenül?) megváltozott a kiszállítás ütemezése (a régi üzleti partner számára romlott). Tudok olyan esetről, ahol a nagykereskedővel stratégiai marketing-szövetséget kötött és forgalmának 80%-át(!) évek óta vele bonyolító gyógyszertár közvetlen közelében(!) a nagykereskedő az érdekkörébe tartozó gyógyszertárat nyit, ráadásul az orvosokat is az új épületbe terelik. Tudok olyan esetről, ahol a patikai marketinget a nagykereskedővel – szerződés alapján – összehangoltan folytató (de tulajdonosi szerkezetében önálló) gyógyszertárral szemben a nagykereskedő által működtetett gyógyszertárlánc tagja ellen-marketinget folytat, mert a lánc jelenleg veszteségesen működik. Ne feledjük: ezekben az esetekben az egyedi gyógyszertáraknak a fő beszállítójukként szerződött nagykereskedő által működtetett gyógyszertárakkal kell versenyezniük!

Tisztában vagyok azzal, hogy sok gyógyszertár a gyógyszer-nagykereskedők segítőkész üzleti magatartásának köszönhetően működhet ma is eredményesen, és elismerem, hogy a nagykereskedők – nagykereskedőként – komoly hozzáadott értéket képviselnek a gyógyszerellátás folyamatában. De kifogásolható-e, különösen a piaci jellemzők, a nagykereskedői érdekkörbe tartozó gyógyszertárláncok terjeszkedési módszerei és a fenti példák alapján, ha a Kamara vezetői kiállnak amellett, hogy a gyógyszer-nagykereskedők se közvetlenül, se közvetett módon ne tulajdonolhassanak gyógyszertárakat?

5.      Vita folyik arról, hogy a gyógyszertári szolgáltatások színvonala az elmúlt években javult vagy sem. Növekedett a gyógyszertárak száma (a városokban), hosszabb a nyitvatartási idő (a városokban) és a sorállás is minden bizonnyal mérséklődött, bár ezen paraméterek javulásának kemény korlátjaira a kormányjelentés rámutat. Növekedett a verseny is, aminek előnyeiről és hátrányairól a kormányjelentés szintén korrekten számol be.

Közismert az a – sajnos, gyógyszertárláncok által generált – gyakorlat, hogy társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek vényeinek beváltásához kötődően, a beváltott gyógyszerek árának vagy a vények darabszámának függvényében pénzt adnak vissza a betegnek (miközben ezeknek a gyógyszereknek az árszabályozása ma egyértelmű), biotejet, cukrot, különböző ajándéktárgyakat, utalványokat kínálnak és sorsolnak, gyakran különböző boltokkal összehangoltan, a kedvezményeket alapítványokon átfolyatva. Ez lenne a gyógyszertári szolgáltatás-színvonal hőn áhított növelésének az útja?

A vásárló abból ítél, amit lát, azonban a gyógyszertári szolgáltatások bizalmi jellegűek. A gyógyszertár ne legyen trafik! A Kamarának a szolgáltatások kézzelfogható elemei mellett a szakma-specifikus elemekre is oda kell figyelni. Közismert a patikákban a szakember-hiány. Közismert, hogy problémát jelent a vényköteles gyógyszerek vény nélküli értékesítése. Közismert, hogy a betegek növekvő hányadban nem tudják elsőre kiváltani a gyógyszereiket. Az ÁNTSZ adatai szerint az esetek 20%-ában (minden ötödik beteg esetében!) olyan személy szolgálja ki a betegeket, aki erre nem rendelkezik jogszabályi felhatalmazással. Az egyik városban volt olyan ellenőrzés, ahol egyszerre hat jogosulatlanul expediáló személyt füleltek le. Az esetek közel 70%-ában nem gyógyszerésszel találkozik a beteg. Találtak gyógyszerész nélkül nyitva tartó gyógyszertárat, hamis diplomával gyógyszerészként foglalkoztatott személyt is. Patikák bevonásával illegális gyógyszer-export folyik. Az esetek 35-40%-ában elmarad a kötelező helyettesítés felajánlása, sőt egyre inkább bevett gyakorlat, hogy a gyógyszertárlánc tulajdonosa adott gyógyszer forgalomba hozatali engedélyesével – külön kedvezményért cserébe – megállapodik az adott gyógyszer meghatározott forgalmi volumenének értékesítésére, a gyógyszertárai pedig – ha kell, ha nem – az adott gyógyszert ajánlják a betegnek.

Nem állítottam/állítottuk soha, hogy a negatívumok csak a gyógyszertár-láncokhoz köthetők és a gyógyszerészi tulajdonú gyógyszertárakban nem fordulnak elő. A hiba és a szabálysértés mindenhol elítélendő: nem mérhetünk kettős mércével sem a gyógyszerészek, sem a gyógyszertárak esetében. Vajon félrevezeti-e a Kamara „Magyarország Kormányát”, ha a szakmai előírások, az ellenőrzések és a szankciók szigorításáért száll síkra? Kifogásolható-e, ha kiállunk azért, hogy a gyógyszertárak szabályozott marketing tevékenységet folytassanak? Kifogásolható-e, ha a professzionális szakmai szolgáltatások versenyét szeretnénk fokozni, ahol a beteg tényleges egészségügyi érdekeit tartják szem előtt?

 

Jól emlékszem arra, hogy a HGYSZ pár hónappal ezelőtt még a moratórium ellen is tiltakozott. Örömmel fedeztem fel a fizetett hirdetésben, hogy most már megdicsérik a Kormányt azért, mert „változtatni szeretne a jelenlegi szabályozáson”. Ezzel egyetértek: a lakossági gyógyszerellátás rendszere újraszabályozásra szorul. Mégis aggódva írom le, nehogy az a vád érjen: újfent félre akarom vezetni „Magyarország Kormányát”.

 

2010. november 6.

Hankó Zoltán

 

 

vissza