2004 előtt szinte senki sem tudta, hogy mi fán terem az étrend-kiegészítő. Ma már ki sem tudjuk kerülni őket. A számuk jelenleg közel 17000. Ott vannak boltokban, drogériákban, és természetesen a gyógyszertárakban.
De biztos, hogy mindenki számára természetes, hogy a gyógyszertárban is ott vannak ?
Kollégáink hozzáállása változó ehhez a termékkörhöz. Az "Én ugyan nem foglalkozok az ilyen szemetekkel"-től, a "Csak amiben magam is bízok"-on át a "Teljesen mindegy, hogy mit, mert ha nem veszi meg nálam, megveszi másutt"-ig mindenféle véleménnyel találkozhatunk.
Mielőtt a szubjektív véleményekbe belemennénk, érdemes megnézni a tényeket:
Először 2004-ben kerültek forgalomba, a számuk azóta rohamosan nő, még idén minden bizonnyal eléri a 17,000-t. Minden gyógyszerész számára közismert, hogy az étrend-kiegészítők piacra kerülése összhangban az EU-s joggal rendkívül egyszerű, csak bejelentés kötelesek. (Ennek tudható be nagy számuk is.) Mivel nem engedély-, csak bejelentés-kötelesek, kötelező minőségbiztosítás nincs, egyedül a gyártó magatartása határozza meg a termékbiztonságot. Továbbá annak ellenére, hogy a termékeknek nem lehet gyógyhatást tulajdonítani, az esetek nagy részében ezzel hirdetik, sőt ilyen céllal is értékesítik őket.
Ezek után következzenek a problémák, szubjektív szempontok!
Kezdjük a gyógyhatással! Eredetileg az étrend-kiegészítőket arra szánták, amire a nevük is utal, hogy kiegészítsék az étrendet, pótolják a szervezet számára szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat, egyéb komponenseket. És amíg ilyen összetétellel találkozunk, ráadásul egy olyan gyártótól, amely más kategóriájú termékei miatt nem engedheti meg, hogy a neve lejáratódjon, és ezért el is végzi a szükséges minőségbiztosítást, addig nincs is probléma. A probléma bizonyos szempontból ott kezdődik, amikor például szabalpálma, ginkgo biloba, vagy tőzegáfonya tartalmú étrend-kiegészítőt expediálunk. Egyértelmű, hogy ezen növények egyike sem része a hazai étrendnek, továbbá az is egyértelmű, hogy terápiás céllal adjuk őket a betegeknek, hiszen ezen növények gyógyhatásait a bizonyítékokon alapuló orvoslás is igazolta. Persze, erre mondhatjuk, hogy ez már csak "jogászkodás", mert hát ha egy megbízható minőségű terméket adunk, aminek a hatóanyagáról bebizonyították, hogy hatásos, akkor miért is kellene ezen fennakadni. Mindenesetre azért ez némileg ellenmondásos helyzet.
A következő, hogy ebből a hatalmas kínálatból mit is tartsak ?
Ezt a kérdést szakmai és gazdasági szempontból egyaránt meg lehet közelíteni. Szakmailag talán egyszerűbb a kérdés: csak azt ami nem lépi túl a bizonyítékokon alapuló orvoslás kereteit: termék hirdetéseiben nincs semmi túlzó, a címkeszöveg összhangban van a komponensekről bizonyított hatásokkal, a gyártó utolérhető. Vagy mégsem ilyen egyszerű a helyzet? Hiszen a terméken feltűntetett és az "éterben" (különösen az interneten) megtalálható információ gyakran nem fedi egymást. Tartsak-e egy vitamin készítményt, ha az összetétele megfelelő, de a gyártó/forgalmazó közvetett vagy közvetlen módon hirdetési felületein lórúgástól fejfájásig mindenre javasolja? Vagy egy sokkal életközelibb példa: tartsunk-e egy egyszerű C-vitamint, amit mondjuk lúgosításra ajánl a gyártó? Erre persze lehet az a válasz, teljesen mindegy milyen C-vitamint tartok, ha az illető meg van győződve arról, hogy lúgosít vele. És hát rengetegszer tapasztalhattuk, hogy ha megpróbáljuk lebeszélni a tévhitekről az embereket, akkor a válasz az: "Nekem ne magyarázzon, majd átmegyek a másik patikába és megveszem ott".
Ezzel a válasszal a szakmai szemponton túl eljutottunk a gazdaságihoz is.
Tagadhatatlan, hogy a gyógyszertárak vény nélküli készítményekből eredő forgalma jelentősen nőtt az utóbbi években, évtizedben. Ez részben betudható a vény nélkül expediálható készítmények (ide értve az OTC gyógyszereket és az egyéb termékeket egyaránt) számának rohamos növekedésének, de a lakosság ilyen készítmények iránti egyre növekvő igényének is.
Ez az az igény, ami választás elé állít minket.
Vajon akkor járok-e el helyesen, ha a "vásárlói elégedettséget" tartom szem előtt, és az illetőre bízom, hogy mit szed, mondván felnőtt ember, el tudja dönteni? Vagy akkor, ha a gyógyszertár forgalma van az első helyen, és nem tagadom meg a kétes készítmények kiszolgálását, különben viszi a többi receptjét is, meg a patika rossz hírét is? Vagy akkor, ha következetesen a bizonyítékokon alapuló orvoslás mezsgyéjén maradok, és így ugyan nem 100%-os megelégedettséget érek el, de akihez eljut az üzenet, az biztosan tudni fogja, hogy itt az ő érdekében dolgoznak, és viszi a patika jó hírét is? Mindegyik magatartásnak számszerűsíthető következményei vannak. De vajon csak az számít?
Ami biztos, hogy az egyes gyógyszertáraknak közel sem ugyanaz a mozgásterük ebben a kérdésben.
Egy vidéki kis zsákfalu idős "Marinénijével" valószínűleg nem fog olyan szituációba kerülni a gyógyszerész, hogy a "hiperpulzatív mágneses térrel manipulált C-vitaminnal dúsított, homeopátiásan hígított articsókateáról" kelljen lebeszélnie. Ugyancsak könnyebben tesz eleget szakmai lelkiismeretének az a gyógyszerész, akinek nem "liheg a nyakában" 5 másik gyógyszertár.
Ugyancsak érdekes kérdés, hogy milyen magatartást tanúsítson az a gyógyszerész, aki szakmailag nem ért egyet a vezetőség által beszerzett és értékesíteni kívánt termékekkel?
Újabb probléma, hogy még ha túl is jutottunk azon a kérdésen, hogy a termékről állított információt értékeljük, még mindig ott marad a kérdés, hogy valójában mi van a termékben? Hogyan lehetne ezt ellenőrizni? A válasz röviden: Sehogy. Persze elvileg meglenne a lehetőség a minőségbiztosításra, de sem a jogszabályi környezet, sem a piaci történések nem ebbe az irányba terelik a termékkategóriát. Sokan éppen ezért nem hajlandóak foglalkozni az étrend-kiegészítőkkel, mert nem akarnak semmi kétes eredetűnek még csak a közelébe se kerülni. De vajon helyes-e ez a magatartás annak a fényében, hogy számos esetben igenis hasznos, biztonságos készítményről van szó, és valóban a beteg érdekét szolgálná, ha hozzájutna az adott termékhez.
Nagyon sok a megválaszolatlan kérdés.
Néha a sok kérdőjel között elkalandozik a gondolatom és egy olyan gyógyszertárat képzelek el, ahol minden termékben bizton az van, amit ráírnak, ahol pontos felvilágosítással tudok szolgálni az érdeklődőnek, és aki meg is fogadja a tanácsom, ám ha valaki mégis az internetnek hisz ellenemben, hiába megy át másik gyógyszertárba, ott is ugyanarról kap megerősítést, így a legtöbben mégis elfogadják a szaktudásunkat.
Aztán meghallom a benyitó páciens lépteit, és visszazökkenek a valóságba...
