„Sokszor köszönöm meg a jó Istennek, hogy… kinyitotta ennek a gyönyörű, imádni való hivatásnak a kapuját” – vallja dr. Pesti Ferenc, akit március 15. alkalmából Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntettek ki.

– Hogyan tudta meg, hogy állami kitüntetésben részesült?  Tudomása szerint ilyen magas kitüntetést kaptak-e korábban is gyógyszerészek?

– Két héttel ezelőtt a tibolddaróci fiókpatikámban dolgoztam, és megszólalt a mobilom: Miniszterelnöki hivatal, kitüntetési főosztály. Szerencse, hogy tele volt a patika, mert különben azt válaszoltam volna, hogy „itt pedig a Vatikánból Ferenc pápa”. Akkor tudtam meg, hogy valamilyen kitüntetést kapok, de csak a Vigadóban az átadáskor derült ki, hogy a köztársasági elnök úr által adományozott Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerésben részesülök.Őszintén mondom, meghatódtam, mert tudomásom szerint ezt a kitüntetést dr. Szabó Sándor tiszteletbeli elnökünk és dr. Blum Ferenc megyei elnök úr kapta ez idáig, most pedig dr. Zalai Károly főtitkár úr és dr. Gara István elnök úr, barátaim kapták.

– Ön meghatározó személyisége volt a szakmai közéletnek és országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Véleménye szerint e magas kitüntetéssel a hálózatban dolgozó gyógyszerészeket, illetve képviselői munkáját is elismerték? 

– Mi mindannyian, úgy a Kamarában, mint a hálózatban is dolgoztunk, dolgozunk. Így úgy gondolom, hogy ez az elismerés egyrészt a patikákban dolgozó gyógyszerészeket, másrészt pedig a Kamaránkban értünk dolgozó kollégákat illeti meg. A kitüntetéshez tartozó dokumentumban ez áll: „a polgári gyógyszerészetet megalapozó jogszabályok megalkotásában játszott meghatározó szerepe” elismeréseként. Tehát kicsit az országgyűlési képviselői munkám, a szociális bizottságban kapott feladataim elvégzésének a jutalma is.

– A kitüntetésre való felterjesztés szövegét olvasva tudható, hogy kezdetben nem gyógyszerésznek készült…

– 1967-ben a Filmművészeti Főiskola operatőri szakára jelentkeztem, de kiderült, hogy abban az évben csak dramaturgia szak indult, és így jobb híján apám hivatását választottam. Sokszor köszönöm meg a jó Istennek, hogy azt az ajtót bezárta előttem, és kinyitotta ennek a gyönyörű, imádni való hivatásnak a kapuját. Mi négyen voltunk testvérek és mind a négyünkből gyógyszerész lett.  A lányaimat nem érdekelte ez a pálya, de öt unokámból egy fiú, Pápai Ádám a debreceni gyógyszerész karra jár, Sára unokám pedig a gyógyszertáramban dolgozik, mint szakasszisztens. Én magam kezdetben három évig édesapám mellett dolgoztam Mezőkövesden, majd 46 éve egy helyen, Szentistvánon vagyok gyógyszerész, immár három generációt ismerek itt.

– Azt is megtudjuk a felterjesztésből, hogy az elmúlt 45 év gyógyszerészi munkája mellett számos társadalmi megbízatást vállalt, ma pedig a patika mellett a pincészet, a szőlészet is érdekli…

– Szerettem ezt a környéket, az embereket, ezért valóban sok mindent csináltam a patika mellett. Voltam tanácstag, VB-tag, társadalmi tanácselnök helyettes, Vöröskereszt elnök, TIT-titkár, HNF-titkár, egyházközségi tanácstag, Máltai Szeretetszolgálat régió-vezető, máltai etikai bizottsági-tag, a környéken toxikológiai ellenőrzéseket is végeztem mezőgazdasági boltokban, termelőszövetkezetekben, önkormányzati képviselő, országgyűlési képviselő, megyei kamara elnök, országos elnökségi tag. Nem is tudom, hogy hogyan volt mind erre időm a patika mellett, igaz, hogy akkor még nem foglalkoztam borászattal, pincészettel, falusi turizmussal, lovaglással.

– Vajon véletlen-e, hogy jobboldali kormányzás alatt kapta a kitüntetést? Hogyan látja, jelenleg milyen a szakma és a politika viszonya?

– Külön örülök annak, hogy jobboldali kormányzás alatt kaptam meg a kitüntetést, mert magam is ide tartozom, de hangsúlyozni kell, nem politikai, hanem szigorúan szakmai munkám miatt kaptam az elismerést! Most úgy látom, hogy mint a rendszerváltáskor, most is kiváló a szakmánk és a politika viszonya. Nem hiszem, hogy az én életemben még egyszer baloldali kormány lenne, de soha ne felejtsük  el azt az időt, amikor az MSZP kormánya az egészségügyet egy politikai alku során odadobta az SZDSZ-nek. Ezt a sötét időszakot, csak az államosítás „übereli”.

– Hogyan ítéli meg a kamara tevékenységét? A szakma presztízsének, becsületének a visszaszerzése irányába tevékenykednek?

– A kamara nagyon sokat tett az elmúlt időszakban a szakma presztízsének, becsületének a visszaszerzésében. A kamara mi vagyunk. Rajtunk múlik, hogy milyen erősek vagyunk! A fiatalokat biztatom nagyon, hogy tevékenykedjenek a szervezetben! Én hetven éves elmúltam, és megyei felügyelő bizottsági elnökséget, országos küldöttséget is vállaltam. Helyettünk senki se végzi el a feladatokat, csak mi gyógyszerészek!

– Mit gondol, egy fiatal gyógyszerésznek megéri-e itthon maradni, vagy anyagilag esetleg jobban jár, ha külföldre megy?

– Sok fiatal orvos megy külföldre a több pénzért. Szinte minden szakmában többet lehet nyugaton keresni, de vegyük már figyelembe, hogy ott nem volt 40 év szocializmus. Nem hiszem, hogy csak a több pénz boldogít. Nem szeretem, amikor gyógyszerész kollégák a szűkös anyagiak miatt panaszkodnak. Lehet boldog, tartalmas életet teremteni, tele barátokkal, kellemes eseményekkel. Hogy boldogok vagyunk-e, az nem attól függ, hogy városban lakunk, vagy falun, hanem elsősorban tőlünk függ!

B. Zs.