[Bodor Áron] Beszélgetőpartnerem Hankó Zoltán, a Kamara elnöke. Olyan témákról beszélünk, amik talán most aktuálisak a Kamarával és leginkább a gyógyszerészettel kapcsolatban. Elsőként arról, hogy mi lesz a kórházi gyógyszertárakkal. Úgy néz ki, a kiszervezésük egyelőre késik, és talán ebben a Kamarának jelentős szerepe volt.

[Hankó Zoltán] Amikor a kiszervezési kezdeményezésről legelőször hallottam, azt gondoltam – és remélem, nem sértek meg vele senkit –, hogy akik kitalálták, a vak ló bátorságával álltak hozzá. Az OKFŐ fennhatósága alá tartozó összes kórház teljes gyógyszerellátását egy projekttársaság akarja a kezébe venni, beleértve a gyógyszerek beszerzését, a gyógyszertárak működtetését és az informatikai szolgáltatásokat is, de ez olyan óriási feladat, ami a kórházi gyógyszerellátás részleteinek az ismeretében nagyon nehezen valósítható meg. Ami a Kamara részéről fontos volt nekünk, részben a Hospinvest-Ispotály tapasztalatok figyelembevételével is, hogy ha megvalósul, a kórházi gyógyszerészeknek és a munkatársaiknak a jogállása semmiképpen ne változzék. Maradjanak meg egészségügyi szolgálati jogviszonyban és a kórház főigazgatója teljes körű munkáltatói jogkörrel rendelkezzék fölöttük. A kórházi főgyógyszerésznek ne legyen több főnöke, akiknek a közvetlen érdekei ellentétesek, és tipródnia kelljen azon, hogy melyik akaratot vegye figyelembe. Komoly ellátásbiztonsági kérdéssé válhat, ha egy vállalkozás monopolhelyzetet kap az összes kórház összes gyógyszereléssel kapcsolatos logisztikai, szakmai, személyzeti, informatikai és egyéb feladatainak megoldásában, ha azt nem tudja teljesíteni. A közforgalomban dolgozó kollégáimnak pedig a legkritikusabb kérdés az, hogy a vényforgalmas részlegek kiszervezésére sor kerül-e, és ha igen, milyen körülmények között. Ma egészen más jogszabályi előírásoknak kell megfelelni egy vényforgalmas részlegnek, akár az alapterületet, a szaklétszámot, vagy például a létesítési körülményeket illetően, mint egy közforgalmú gyógyszertárnak. Ez akár alkotmányossági kérdéseket is felszínre hozhat. Azt remélem, hogy az indulás 2024. december 31-i határidőjének várható elhalasztása csak az első lépés egy jó megoldás érdekében, és bízom abban, hogy ezek a kritikus kérdések, amelyeket egyébként a kórházszövetségtől kezdve sok mindenkivel egyformán látunk, végül is betegellátási és gyógyszerészi szempontból is megnyugtatóan rendeződni fognak.

[B.Á.] Egy másik fontos átalakításról is essen szó. Az ügyelet átalakulása az orvosoknál már végbement. Évtizedek óta húzódó kérdéskör, hogy a patikák részéről ez hogyan valósul meg? Az ügyelet finanszírozása a patikákra hárul, a valós haszna pedig erősen megkérdőjelezhető, különösen, ha az éjszaka közepén már nincs is orvos. A Kamarának régóta célja és programja az ügyeleti rendszer átalakítása. Hol tartunk most, és mi várható?

[H.Z.] Egy nagyon régóta húzódó, lényegében megoldatlan problémáról van szó. Ugyanakkor, ha csak a 2006-2010-es számokat vetem össze azzal, hogy most egyidejűleg hány gyógyszertár ügyel az országban, mennyinek van készenléti kötelezettsége és az éves összes ügyeleti óraszám hogyan alakul, azt kell mondanom, hogy nagyon komoly változások voltak. Amit saját hatáskörben az OGYI, az OGYÉI, aztán az NNGYK megtehetett a racionalizálás érdekében, azt gondolom, hogy megtette. Úgy tudom, hogy ma hét olyan vármegye van már, ahol egyáltalán nincs készenléti szolgálat. Számos ügyelet is megszűnt és jelentős azoknak az átalakított ügyeleteknek a száma is, amelyek nem estétől másnap reggelig folyamatosak, hanem csak késő estig érhetőek el. Ugyanakkor ezen a területen továbbra is problémás a normativitás hiánya, másfelől pedig a finanszírozási kérdések sincsenek megoldva.

Az alapellátási orvosi ügyeletek átszervezése megtörtént és ez, úgy szoktam fogalmazni, hogy a kényszerítő nyilvánvalóság erejével tette az asztalra a gyógyszertári ügyelet rendezésének a kötelezettségét. Amikor az NNK-ba beolvadt az OGYÉI, tisztifőorvos asszony azt kérte, hogy készüljön a gyógyszertári ügyeletek rendezésére a tisztigyógyszerészi szolgálatnak és a Kamarának egy konszenzusos javaslata. Már 2020-ban is volt egy ilyen kezdeményezés és készült is egy közös javaslat, de az végül eredménytelen próbálkozás lett. A kérést követően a tisztigyógyszerészi szolgálat és a Kamara is letett az asztalra egy rendezési javaslatot, de az álláspontok nagyon távol voltak egymástól. A tisztújításunkat követően, idén márciusban tisztifőorvos asszony megismételte a kérését. Egy bő hónappal később az új javaslatunkat leadtuk. A Semmelweis-napi ünnepségen tisztifőorvos asszony sürgette, hogy várja a közös anyagot. Augusztus elején tisztifőgyógyszerész úr egy, az addigiakhoz képest koncepcionálisan új javaslattal állt elő. Ezt megismerve már úgy fogalmaztam, hogy ezt elutasítani, de elfogadni sem lehet. Ebben a javaslatban már megjelent az ügyeletre történő kijelölésnél az ellátandó lakosok száma és az ügyeletek területi elérhetőségének szabályozása. Ezt követően a tisztigyógyszerészi javaslatokat is figyelembevéve az elnökséggel és a területi elnökökkel közösen elkészítettük a saját javaslatunkat, ami szeptember közepén ismét tisztifőgyógyszerész úr asztalára került. Hogy mégis menjen előre ez a történet, harminc nappal később elküldtem államtitkár úrnak, helyettes államtitkár asszonynak és a Miniszterelnökségre, valamint átadtam tisztifőorvos asszonynak és az OMSZ főigazgatójának. A javaslatunk lényege az, hogy az összes készenlétet vezessük ki, mert értelmetlen. Ebben a tisztigyógyszerészi szolgálattal konszenzus van. Este 10 után az alapellátásban megszűnik az ügyelet és sürgősségi ellátássá alakul. Ebből fakadóan este 10 után nem várható, hogy akkor írt, sürgős kiváltást igénylő receptek jelenjenek meg a gyógyszertárakban. Ezáltal alapjaiban kérdőjeleződik meg az éjszakai patikai ügyeleti rendszer fenntartása. Nyilván, ha tízig van orvosi ügyelet, akkor fél órával hosszabb ideig ügyeletes gyógyszertárak elérhetőségét is indokolt biztosítani. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy vannak olyan igények és társadalmi beidegződések, amelyek miatt az éjszakai gyógyszertári ügyeletek teljes körű kivezetése jelen pillanatban nem időszerű. Ezért a javaslatunkban az szerepel, hogy a vármegyei jogú városokban, illetve a 60 ezernél nagyobb lakosságszámú városokban oldjuk meg az esti zárástól másnap reggelig elérhető ügyeletet. Ezt a szolgálatot azonban nem konkrét gyógyszertárakhoz, hanem településekhez kell kötni, ahol az ügyeleti terhelés egymás között megosztható.

Meg kell tudni oldani a finanszírozást is. Ezt elsődlegesen igazságossági kérdésként kezelem. Ha valaki többletszolgáltatás elvégzésére kötelez valakit, akkor ennek a többletterheit is kompenzálni kell. Bízom abban, hogy legkésőbb a jövő év elejére a normativitással kapcsolatos döntések megszülethetnek. A finanszírozás konkrét számait, azaz, hogy az egész működtetéséhez mekkora forrásra van szükség, csak ezt követően lehet kiszámolni. Ágazati szinten a mi javaslatunk olyan 2-2,2 milliárd forintos finanszírozással menedzselhető lenne évente, a hatósági javaslat kb. egy milliárddal többet igényel.

[B.Á.] Elég sok változás körvonalazódik. Az egyik a belügyi humán ágazatokat érintő törvények módosításáról szóló törvénytervezet, aminek részét képezik a gyógyszertárak mellett párhuzamosan létrehozható gyógyszerátadás szakmai szabályai. Ez egyértelműen a Máltai Szeretetszolgálat projektjének a jogi rendezését célozza. A Kamara nagy félelme viszont az, hogy a párhuzamosság elve alapján beléphetnek más szereplők. A jogszabály hogyan illik a képbe, illetve mennyire sikerült a Kamarának érvényesítenie az aggályait?

[H.Z.] Ha a parlament előtt lévő törvénytervezetet elfogadják, ez a rendelkezés 2025. január 1-jével lép hatályba. Ennek a szövegéből kiolvasható, hogy ehhez kell még egy kormány- és egy miniszteri rendelet, majd egy engedélyezési eljárás is. Emiatt a Máltai Szeretetszolgálat gyógyszerészeti programja nagy valószínűséggel jóval 2025. első negyedévét követően fog elindulni, és akkor sem teljes kapacitással, hanem fokozatosan.

A Máltai Szeretetszolgálat Naszlady Attila Egészségfejlesztési Programját egy nagyon komoly missziónak látom. Olyan mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű embereknek próbálnak az eddig folytatott szociális segítség mellett egészségügyi ellátást is nyújtani, akik ráadásul olyan településen élnek, ahol jelenleg nincs se orvosi, se gyógyszerészi ellátás. Ahogy az egyeztetéseken többször is elhangzott, ezeknek az embereknek még betegségtudatuk sincs, csak fájdalomérzetük van.

A program gyógyszerészeti része egyszerre érinti a gyógyszergyártással, a nagykereskedelemmel és a lakossági gyógyszerellátással kapcsolatos szabályozást. Az összes érintett szereplővel – a politikai vezetőkkel és a Máltai Szeretetszolgálat vezetőivel is – többször próbáltunk egyeztetni arról, hogyan lehet ezt a komplex feladatot úgy megoldani, hogy mindhárom területtel szemben támasztott kötelezettségeket teljesíteni tudják. Az ugyanis nem lehet működőképes, ha a gyártóknak, nagykereskedőknek, vagy akár a gyógyszertáraknak – egyébként indokoltan – nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni, ugyanakkor van egy szereplő a rendszerben, akire más – könnyített – előírások érvényesek. Azt gondolom, hogy a rendeleti szabályozáshoz kapcsolódóan emiatt érdemi egyeztetések lesznek és erre ígéretet kaptam. De ha ez a program elindul, akkor a szabályozás legyen csak „Lex Máltai”, azaz ne legyen lehetősége ezután boldog-boldogtalannak arra, hogy különféle megfontolások alapján, végig nem gondolt szolgáltatásokat kezdjen menedzselni. A németországi folyamatok intő példaként kell, hogy szolgáljanak a döntéshozóknak és a szakmának egyaránt.

Többször felvetődik a kérdés, hogy miért nem akadályozzuk meg a program elindulását. Ez egy uniós projekt része, ami sok évvel ezelőtt indult el. Sokmilliárd forint uniós támogatást kaptak rá és kormányhatározatok is születtek, amire tudomást szerezhettünk róla. Felépült a bicskei egészségügyi és logisztikai központ is. Ha jól emlékszem '30-ig vagy '32-ig van fenntartási kötelezettségük az uniós finanszírozás keretei között, és ahogy a törvénytervezetben is szerepel, a gyógyszerellátással kapcsolatos tevékenységekre is határidőhöz kötötten kaphatnak majd engedélyt.

Az eddigi ismereteim alapján a gyógyszertárak forgalmából a 300 hátrányos helyzetű településhez kapcsolódó szolgáltatásaik nem nagyon fognak forgalmat elvinni. Ahogy tudom, a gyógyszerészeti szolgáltatásuk csak a vényköteles gyógyszerek egy részére fog korlátozódni, ezért a többi gyógyszer és egyéb egészségtermék vonatkozásában a legközelebbi gyógyszertárral kell majd együttműködni. Azt gondolom, hogy a lakossági gyógyszerellátás döntő többségét a program önmagában nem fogja negatívan érinteni. Ugyanakkor a máltaiak által fenntartott szociális intézmények ellátását saját maguk akarják megoldani. Ez néhány gyógyszertárnak érzékeny veszteséget okozhat.

Más kérdés, hogy ezt a programot az helyzet is legitimálja, hogy sok olyan település van Magyarországon, ahol nincsen gyógyszertár. A máltaiak vezetői többször számonkérték rajtam, hogy mi mit tettünk értük. Tehát, ha megfogalmazunk ezzel a programmal kapcsolatban kritikát, arra is figyelnünk kell, hogy végre teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a jelenleg gyógyszertárral nem rendelkező településeken élők lehetőség szerint a saját településükön juthassanak gyógyszerhez. Ez egy nagy kihívás a szakmának, amiről évek óta komoly viták vannak. De végre elindultak az érdemi egyeztetések. A projekt egy részét borsodi pilot néven ismeri a szakma. Egy másik részét a gyógyszerszoba-szolgáltatás jelentheti és a gondosóra programba történő bekapcsolódás úgyszintén ezen a területen jelenthet előrelépést. Ha ezt országos programként jól meg tudjuk csinálni, akkor a Máltai Szeretetszolgálatnak is elsődlegesen a telemedicinális és az orvosi ellátások lesznek fontosak, és nem az, hogy egy logisztikai, szakmai és anyagi szempontból is nehezen menedzselhető gyógyszerellátó szolgáltatást tartsanak fenn. Hiszen Bicskéről kell majd unit-dose módszerrel például a Zemplén megyei kistelepüléseken élők ellátását biztosítani. És fejlesztenünk kell azokat a megoldásokat is, amelyek a lakossági gyógyszerellátásban is lehetővé teszik a unit dose-szerű ellátásokat.

[B.Á.] Mindenképpen vitathatatlan, hogy a szegényeknek való segítés a Máltai Szeretetszolgálatnak egy abszolút adekvát projekt. Megkérdőjelezhetetlen maga a feladatkör. Amit az ügyelet kapcsán említettél, az az igazságosság elve. Hogyha viszont ez a projekt nehéz helyzetbe hozza azokat a gyógyszertárakat, amik viszont kvázi hősiesen biztosítják a vidék gyógyszerellátását, akkor egy ilyen segítő projekt döntheti azok gyógyszerellátását, akiknek eddig megoldott volt. Tehát szerintem itt van a finomhangolásnak a nagy felelőssége, és ezért úgy tűnik, hogy ez talán messzebbre vezet, mint az, hogy szegény sorsú embereknek adnak gyógyszert.

[H.Z.] Áron, úgy megoldani egy problémát, hogy egy másikat generálok, nem szabad.

[B.Á.] Ha már problémagenerálásról van szó, meg arról, hogy ellássunk olyan embereket, ahol nincs gyógyszertár, átkötnék a csomagküldés, illetve a Borsodi Pilot dologra. A csomagküldés tiltásra került 2022-ben, azzal, hogy a tiltás után a Kamara kidolgoz egy olyan módszert, ami nem vágja keresztbe a jelenlegi rendszert, minden jogszabálynak megfelel, és mégis ellátást biztosít ott, ahol gyógyszertár nincsen. Kiszállítással vagy csomagküldéssel. Hogy áll most ez a kérdéskör, és mik a távlati tervek?

[H.Z.] Nem volt feltétele a csomagküldés megtiltásának, hogy a Kamara kidolgoz egy másik modellt, hanem ez egy jól végig gondolt vállalás volt a részünkről. A csomagküldés megtiltása alapvető egészségpolitikai megfontolások miatt szükséges volt, de az más kérdés, hogy a Kamara kezdeményezte. Sajnos, sokkal később született meg a jogszabály, mint kellett volna, és ez sok konfliktust okozott. Amikor a csomagküldéssel szembeni döntés megszületett, a már kialakult gyakorlatból látni lehetett, hogy a csomagküldést meghonosító cégek alvállalkozókat alkalmaztak és a gyógyszerforgalmazás zárt rendszerébe az alvállalkozók úgy léptek be, hogy nem volt engedélyük erre a tevékenységre. Így velük szemben sem személyi, sem tárgyi feltétel nem volt támasztva, és a betegjogi és adatvédelmi kérdéseket sem lehetett kezelni. Ráadásul a gyógyszerhatóság sem tudta ellenőrizni. Másfelől el kellett és most is el kell kerülni a németországi helyzetet, ahol ezrével szűnnek meg gyógyszertárak. Az utóbbi 7-8 évben körülbelül 7000 gyógyszertár zárt be, és ahogy hallottam, idén is közelíti az ezret ezeknek a száma. Ott rossz politikai döntésekkel olyan helyzetet teremtettek, hogy a gyógyszertárak nem tudnak fennmaradni. Például külföldről vagy akár belföldről is gyakran csomagküldéssel oldanak meg gyógyszerelési problémákat. Ezt az eróziót mindenképpen meg kell akadályoznunk. Garantálni kell a gyógyszer- és ellátásbiztonságot, a megfelelő minőséget, a betegjogi szempontokat, valamint a tevékenységért viselt személyes felelőséget és az ellenőrizhetőséget. Másrészt a hazai gyógyszerellátás struktúráját is meg kell tudnunk védeni. Ha külföldről például egy transzatlanti csomagküldő vállalkozás bekapcsolódik, vagy belföldi nagyvállalkozók lépnek be a gyógyszerek csomagküldésébe, a vidéki gyógyszerellátás pillanatokon belül összeomlik.

Ezek voltak azok a motívumok, amelyek mentén a politika 2021 őszén úgy döntött, hogy a csomagküldést meg kell tiltani. Ugyanakkor azokon az egyeztetéseken is egyértelmű volt, hogy egyrészt, ahol nincsen gyógyszertár, meg kellene oldani, hogy a beteg a saját falujában juthasson hozzá a gyógyszeréhez. Másfelől vannak olyan élethelyzetben lévő emberek, akik nem tudnak kimenni a lakásukból és legitim igényük, hogy a gyógyszerhez való hozzájutásukat megoldjuk. Ezt a kamarai álláspont szerint a személyi jogos gyógyszerész személyes felelősségére alapozva és a gyógyszertárak érdekkörében kell tudni biztosítani. És itt kapcsolódik össze a borsodi pilot, a gyógyszerszoba és az összes olyan kamarai kezdeményezés, aminek a kidolgozását 2020 elején kezdtük el, amikor sikerült megakadályozni, hogy nagykereskedők speditőr cégeivel, a postákkal és befektetők által működtetett automaták tömegével biztosítsák a vidék gyógyszerellátását.

Ahogyan vállaltuk 2022 elején elkészítettük a kamarai koncepciót, majd a politika kérésére 2023. májusban az OGYÉI-vel konszenzusos javaslatot. Pár hónappal később, tavaly októberben indíthattuk el a pilotot. Ez idén áprilisban zárult, a jelentést leadtuk, és elkezdődött az egyeztetés az országos kiterjesztésről. Én nagyon remélem, hogy jövő év közepéig az országos kiterjesztés jogszabályi feltételeit is fogjuk tudni biztosítani.

[B.Á.] Kontextusba helyezésként a Németországban megszűnő nyolcezer gyógyszertár három Magyarországnyi.

[H.Z.] Áron, ez igaz, de azt is tegyük hozzá, hogy Németországban néhány évvel ezelőtt még 24 ezer gyógyszertár működött.

[H.Z.] A másik megjegyzésem, hogy ugye a Borsodi Pilot, illetve az, hogy hogyan működne a házhozszállítás, nagyjából azt a rendszert veti fel, hogy a területileg legközelebbi gyógyszertárnak a kompetenciája a kiszállítás, és nem egy központosított nagy patikáé. A területileg illetékes gyógyszertár szervezi meg akár a falugondnokokon keresztül. Tehát ez a fő cél a struktúrát megtartani.

[H.Z.] Ugyanazt tudom erre mondani, mint előbb: egy problémát úgy nem szabad megoldani, hogy egy másik problémát generálok. Ha az olyan településeken élő betegeknek, ahol nincsen gyógyszertár, a gyógyszerhez jutását valamilyen távoli városból akarjuk biztosítani, a gyógyszertár nélküli településen élő beteg megkapja ugyan a gyógyszerét, de a közelében lévő gyógyszertár be fog zárni. Tehát a kistérségi gyógyszertárak megőrzése létfontosságú. A pilot és az eddigi elemzések azt igazolják vissza, hogy a legközelebbi gyógyszertárra támaszkodva a feladat megoldható. Ahol a pilotot megcsináltuk, mindenki lelkendezett, hogy ez egy jó irány. Nyilván az informatikai hátteret biztosítani kell. És arra is figyelni kell, hogy a gyógyszerpiac különböző szereplői ne egymással kezdjenek el újra veszekedni, hanem egy garantált, hosszú távon működőképes, biztonságos megoldás legyen. A politikával eddig folytatott egyeztetések azt igazolják vissza, hogy a politikai döntés-előkészítésben részt vevő szakemberek látják ennek a problémának a jó megoldási lehetőségét.

[B.Á.] Ha már egyszer kivittünk a patikából a gyógyszert, és nem a betegek, akkor a másik, hogyha esetleg a gyógyszertár ajtajáig visszük ki. Szó volt az automatákról. Egyesek például az ügyeleti rendszer megoldását látták benne, mások pedig újabb problémahalmazt, ami ugyanezeket az informatikai, betegjogi, gyógyszerészi titoktartási kérdéseket veti fel, mint a csomagküldés. Viszont politikai szándék is van az automaták bevezetésére, még egy kamarai pilot is felmerült. Ezzel hogy állunk?

[H.Z.] Emlékszem, először 2006-2007-ben fogalmazódtak meg ilyen igények, és rendszeresen visszaköszön a szándék a gyógyszerkiadó automaták telepítésére szándékai. Legutoljára idén tavasszal Takács államtitkár úr említette meg ennek a lehetőségét Mezőkövesden.

Az automatákkal kapcsolatban fontos alapvetés, hogy a célok ismerete nélkül az eszközökről nem érdemes vitázni. Eddig két megközelítéssel találkoztam. Az egyik, hogy a vidéki gyógyszerellátást szeretnék ezzel megoldani. Egy 40-50 féle gyógyszert tartalmazó automatával egy gyógyszertár nélküli település ellátását nem lehet megoldani. Nemcsak a gyógyszerféleségek alacsony száma és a volumenkorlát miatt, hanem azért is, mert ezeken a településeken sem orvost nem nagyon találnak az ott élő emberek, se gyógyszerészt. Ezért úgy bízzuk rájuk a gyógyszervásárlást, hogy előzetesen nem konzultálnak semmilyen szakemberrel, ráadásul egy olyan szűk termékpalettából válogathatnak, ami szinte semmire sem elég, és megkérdőjelezhető a tárgyi tudásuk is. Ahelyett, hogy érdemi segítséget nyújtanánk, nagyobb bajba sodorhatjuk őket az eddiginél. Azt kell mondanom, hogy ez így életveszélyes. Európai uniós adat, évente 200-220 ezer ember haláláért tehető valamilyen módon felelőssé a hibás gyógyszerelés, 80 milliárd euró a többletköltség, és a kórházi beutalások 5-10%-a úgyszintén erre vezethető vissza. Ezt a negatív folyamatot akarjuk erősíteni? Másik célként az ügyeletek kiváltása vetődik fel. Erre sem igazán alkalmas az automata. Európában nem gyakorlat, hogy vényköteles gyógyszert automatából kiszolgáltatnának és erről nálunk sem szabad gondolkodni. Ugyanakkor több országban beszélnek gyógyszerautomatáról, de ezek döntő többségében az egyéb termékek a jellemzőek és nem a gyógyszerek. Ne keverjük össze azokat a megoldásokat a gyógyszerkiadó automatákkal, ahol a gyógyszertárban előre megrendelt, a gyógyszerésszel egyeztetett gyógyszerigényeket a nyitvatartási időn túl is átvehetik a betegek. Ezzel együtt nincsenek illúzióim, visszatérő presszió van a politikai döntéshozókon az ilyen eszközök bevezetésére. De – ahogy tapasztalom – a hazai politikai döntéshozatalban jelenleg sincs konszenzus ezeknek az eszközöknek a telepítését és funkcióját illetően.

Azt viszont fontosnak tartanám, hogy a komissiózó rendszerek minél nagyobb számban legyenek elérhetők a gyógyszertárakban. Egyrészt ezek nagyon drágák, tehát itt nyilván valamilyen anyagi segítségre szükség van, másrészt viszont minőségbiztosítási szempontból nagyon komoly garanciát jelenthetnek.

Az egészségügyben a technológiai fejlődés óriási lehetőségekkel jár, de még egyszer mondom, minden esetben fontos a cél-eszköz viszonyrendszer tisztázása: először arról kell dönteni, hogy alkalmas-e annak a célnak az elérésére egy adott eszköz, amire be akarják vezetni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyógyszerellátásban a beteg és az expediáló szakember személyes kapcsolata fontos, amit meg kell tudni őrizni. Egy személytelen gyógyszervásárlási folyamat a gyógyszerhasználathoz szükséges adherenciát nem fogja elősegíteni és tovább fogja a gyógyszerek kommercializálódását fokozni, azaz azt, hogy a gyógyszerre egyre inkább közönséges fogyasztási cikként tekintenek az emberek.

[B.Á.] A kommisiózó rendszerek képesek lehetnek időt nyerni a gyógyszerésznek, amit szakmai tudása betegek felé történő átadására tudja fordítani. Ez is egy olyan dolog lehet, amire ugyanazt a pénzt el lehetne költeni, mint az automatákra. Ez egy olyan szakmai előrelépés lehetne, ami jövőképet adhat a gyógyszerészeknek. És ha már jövőkép, akkor néhány kompetencia van, ami esetleg bővülhet. Az egyik, talán leginkább vitatott, mégis talán a legközelebb állhat a valósághoz, az a patikai vakcináció. Amire már egyrészt nemzetközi példák vannak, másrészt egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy ez már itthon is a csőben van. Milyen hosszú az a cső?

[H.Z.] A vakcináció „csőben van”, de azt gondolom, hogy a gyógyszerészi kompetencia bővítésben nem ez lesz a legközelebbi állomás. Tudniillik az általunk vis maior expediálásnak mondott gyógyszerészi kompetenciabővülésnek a bevezetésére sokkal hamarabb sor kerülhet, mint a vakcinációra. Azt, hogy vis maior expediálásról beszélünk, ahol meghatározott feltételek mellett vényköteles gyógyszert is kiadhat a gyógyszerész vény nélkül, vagy gyógyszerészi vényírásról, részben nómenklatúrai kérdésnek tartom, részben a részletszabályoktól függ majd. Ez – bárhogy is nevezzük – nagyon komoly kompetenciabővülést jelenthet. Sok éve dolgozunk rajta. Az irányelv elkészült. Jogszabályt, elsődlegesen miniszteri rendeletet kell módosítani ahhoz, hogy bevezethető legyen. A gyógyszerrendelés és kiszolgáltatás szabályainak az átalakítása napirenden van és ennek a részeként ez a gyógyszerészi kompetencia-bővülés is megtörténik majd.

Ami pedig a vakcinációt illeti, először 2015-ben volt egy kidolgozott anyagunk. Több európai országban és Amerikában ez a gyakorlat már akkor is élt. Óriási társadalmi hozadéka lehet, ha a gyógyszertárak bekapcsolódnak, mert az átoltottság sokkal nagyobb lesz. 2015-ben a politika erre nem volt fogadókész. A pandémia alatt már volt ez ügyben politikai megkeresés, majd a végefelé az NNK-val is egyeztettünk és kiderült, hogy ez a részükről is egy kívánatos történet. Egy ideig az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár asszony még ódzkodott attól, hogy a vakcinációba a gyógyszertárak is bekapcsolódjanak, de a legutóbbi konferencián már azt mondta, hogy az ő részéről sincs ennek akadálya. Süle András kapta meg a felkérést a Kamara részéről, hogy az irányelv részleteit dolgozza ki. Van néhány olyan előírás, ami jogszabályi rendezést igényel, de az irányelv kidolgozása és elfogadtatása is hosszú munka. Remélem, hamar megérik a helyzet, hogy a gyógyszertáraknak egy része a vakcinációba bekapcsolódjon. Jelen pillanatban nem látom sem indokoltnak, sem lehetségesnek, hogy ez kötelező feladat legyen a gyógyszertáraknak. Nyilván lesznek olyan gyógyszertárak, ahol az építészeti-tárgyi feltételeket sem tudják hozzá biztosítani, meg hát a kollégáink egy részénél is tapasztalható egyfajta ódzkodás, de jó néhány száz gyógyszertár biztos, hogy egy ilyen programba örömmel bekapcsolódik. Félreértések elkerülése végett az életkorhoz kötött és kötelező védőoltások beadását a gyógyszertárakban jelenleg nem tartom elképzelhetőnek, de például az influenzajárványokhoz kapcsolódó védőoltásokat a gyógyszertárak is biztonságosan be tudnák adni.

[B.Á.] Süle András a kórházi klinikai szervezet elnöke. Ez azért fontos, mert az ódzkodás egy része a kollégák részéről abban áll, hogy mi van, ha anafilaxiás sokkot kap valaki. Nyilvánvalóan sokkal jobb helyzetben vannak vakcináció kérdésében azok a gyógyszertárak, ahol legalább szemben van egy szakrendelő, vagy eleve a kórházi gyógyszertárak közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző egységei. Említetted, hogy ez nem lesz kötelező, és hogy szakmai továbbképzéshez lenne kötve, illetve akár egy feltételrendszer vagy egy egyszerűsített lehetőség lenne azoknak a gyógyszertáraknak, ahol vészhelyzet esetén közel van egy orvos.

[H.Z.] Én az anafilaxiás reakciótól ebből a szempontból nem félek. Ennek az elsősegélynyújtáshoz kapcsolódó feladatai protokoll szinten rögzítettek. Ez része lesz annak az 1-2 napos továbbképzésnek, aminek a főbb elemeit az NNK vezetőivel végig beszéltük. De ha már az anafilaxia szóba került, pár hónappal ezelőtt hallottam, hogy egy kisiskolás mandulára volt allergiás és meghalt az iskolában. Akkor azon gondolkodtak, hogy Epipent vagy valami ehhez hasonlót kötelezően kellene az iskolákba kirakni, hogy az elsősegélyt meg lehessen oldani. Ha egy tanárnak ez a lehetőség megadatik, aki nem egy egészségügyi szakember, akkor a gyógyszerész részéről ez nyilván nem lehet probléma.

[B.Á.] Megint csak kérdés ennek az egésznek a finanszírozása, és itt átköthetek egy másik kompetencia kérdésre is. Kijött egy irányelv, amelynek az alapjai jogszabályi szinten is régóta adottak, ami elősegítheti – főleg a polifarmáciás – betegek gyógyszerészi felülvizsgálatát vagy gondozását. Ugyanígy a vakcinációban és ebben a tevékenységben is nagyon fontos, hogy ezek rettentő mennyiségű időt tudnak felemészteni, és mint tudjuk, az idő pénz. Ezek a projektek akkor kaphatnának igazán nagy hátszelet, hogyha a döntéshozás átlátja, ez pénzt is ér.

[H.Z.] Én azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy ha a vakcinációban való részvételért az orvosok meghatározott díjat elszámolhatnak, akkor a gyógyszerészeknek ezt ingyen kellene csinálni. Az persze más kérdés, hogy az orvostársadalom erre hogyan fog reagálni.
De a többi egészségügyi szolgáltatás bővítése is téma. Most a gyógyszerbiztonsági validálás irányelve került megújításra. Ebben a kollégáink nagyon-nagyon szép munkát végeztek, és lényegében érdemi változtatás nélkül fogadta el ezt az irányelvet az egészségügyért felelős államtitkárság. Ugyanez a csapat áll neki Szűcs Attila és Somogyi Orsolya vezetésével a többi, korábban már el vagy előkészített irányelvek megújításának. Hat irányelv kidolgozására kértük meg az engedélyt, amelyek nagyon komoly előrelépés lehetőségét hordozzák. De! Ezeknek akkor van értelme, ha a mindennapi munkában az implementáció biztosított lesz, és itt például az informatikai feltételek megteremtése létfontosságú. Másrészt pedig, ha ezek egészségnyereséggel járnak, akkor a finanszírozásukat is meg kell tudni oldani.

Évek óta folyamatosan hangsúlyozom, hogy a gyógyszerészet egyszerre tartozik a segítő és a gazdálkodó hivatások közé. Segítő hivatásként kötelességünk, hogy a beteg egészségi problémáit próbáljuk meg megoldani. Ennek része a gyógyszer értékesítése a betegnek. De az is alapvető, hogy a gyógyszerhasználati, illetve az egészségproblémák megoldásában a gyógyszerész segítsen a betegnek. Ehhez szakmailag mindenféle szempontból felkészültnek kell lennünk. Másfelől gazdálkodó hivatás vagyunk és erre is oda kell figyelni. A gyógyszerészi hivatásnak akkor van jövője, hogyha ez a két elem, tehát az egészségügyi segítő és a gazdálkodó hivatásnak az attribútumai egyszerre vannak jelen a munkánkban. Ha csak kereskedelemként gondolok a gyógyszerészetre, ez a szakma halálát fogja jelenteni. Ha csak egészségügyként gondolkodom, akkor a megélhetése lesz kérdőjeles. A kettőt kéz a kézben kell tudni menedzselni, és ezért nagyon fontos az, hogy az irányelvek elkészüljenek és a szakmai kompetenciák bővülhessenek. Nagyon sokan és nagyon sokat dolgoztak korábban ezért, de a pandémia és a korábbi döntéshozói érdektelenség miatt szinte a nulláról kell elkezdeni újraépíteni mindent.

[B.Á.] Ez így kerek lett. De vannak a nagyon régi kérdések. Például ott van velünk ez az idestova 17 éves 990 Ft-os maximált árrés, ami szinte állandó problémát jelent, és egyre rosszabb, hiszen a 990 forint még 17 éve, az egészen más pénzt volt. Másrészt ugye már sikerült a kamarának elérnie, hogy legalább a magisztrális díjakat valorizálták. Így húsz év inflációjával számolva most jelenleg ott van, mint ahol húsz éve volt a magisztrális díj, ami akkor sem tűnt soknak. Ugyanígy a 990 Ft...

[H.Z.] A gyógyszertárak gazdálkodásával kapcsolatos jelenlegi helyzet vállalhatatlan. És nem csak azért, mert többletforrásra lenne szüksége az ágazatnak, hanem amit említesz a 990 Ft miatt, de említhetem a legolcsóbb gyógyszereket is. A 990 Ft-os árrés miatt a 24.500 Ft-nál drágább gyógyszereknél már a nagykereskedői árrés is nagyobb, és a kétszázvalahány ezer forintos gyógyszereknél a banki átutalási költség is több, mint az árrés. A közfinanszírozott gyógyszereknek a legutolsó általam ismert adat szerint a föntről számított átlagárrése ágazati szinten 8,2%, ami szintén vállalhatatlan. Ugyanakkor az ágazat átlagos árrése 20% fölött van, ami azt jelenti, hogy amit a közfinanszírozott gyógyszereknél elveszít az ágazat, azt lényegében az OTC gyógyszerek és az egészségtermékek szabad árképzésével kompenzálja. Számomra kérdés, hogy ennek a kompenzációnak hol vannak a határai. Az egészségtermékeknél ugyanis a patikák már azzal szembesülnek, hogy drágábban tudják beszerezni a nagykereskedőtől vagy a cégtől ezeket a termékeket, mint amennyiért az üzletláncok a vásárlóiknak értékesítik.

Hadd menjek tovább. Az előző évek adatai szerint az ágazat összesített adózott eredményének több mint fele a nagykereskedői visszatérítés. Ami azt jelenti, hogy a visszatérítés döntő többsége a nagykereskedői érdekkörbe tartozó, illetve a nagyforgalmú gyógyszertáraknál csapódik le. A kis- és közepes forgalmú gyógyszertárak és azok, amelyeket meg akarunk menteni azért, hogy a vidéki gyógyszerellátás is biztosított legyen, ebből a pénzből egészen minimális részaránnyal részesülnek. Nekik ilyen körülmények között nagyon nehéz a működőképességük gazdasági feltételeit biztosítani. Tehát nemcsak az alulfinanszírozottsággal kell megküzdeni, hanem az egyes gyógyszertárak gazdálkodási feltételei között is óriási különbség van. Az lenne a megoldás, hogy adják el magukat egy láncnak? Ez a helyzet rendszerszintű beavatkozást igényel a politika részéről. Nyilván ennek egy része árrés-kompenzáció kell legyen, de az árrés jellegű bevételként beérkező pénzek igazságosabb elosztását is biztosítani kellene. Ebben viszont a gyógyszerellátáson belül nincs konszenzus. Egészen másként gondolkodik erről egy nagykereskedő, egy nagy- és egy kisforgalmú gyógyszertár, vagy a hálózatos működtető és a családi patika. Ez a megosztottság a politikai erőtérben az érdekérvényesítést hátráltatja. Nem akarom elkiabálni, de végre elkezdődött ezekről a kérdésekről a döntéshozói szintű gondolkodás.

[B.Á.] Ha már gazdaságosságról beszéltünk, akkor van még egy kamarai kezdeményezés. Egyfajta gazdasági kompetenciabővítéssel az étrend-kiegészítők bizonyos fajtáit, vagy egy bizonyos hatóanyag-tartalom fölöttieket visszacsatornázzanak a gyógyszertárba. Ez hogy áll, és mi ennek a kifutása?

[H.Z.] Az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos kamarai álláspont nagyon régóta elvi alapokon nyugszik. Ezeknek a gyógyszertári forgalmazása betegellátási és a gyógyszertárak működőképessége szempontjából is indokolt. Amikor sikerült törvényi szinten megfogalmazni a gyógyszertárak mai napig hatályos egészségügyi feladatait, el tudtuk fogadtatni, hogy a gyógyszertárnak az étrend-kiegészítő értékesítése egészségügyi feladat. Ez garantált hamisításmentességet, megfelelő minőséget, valid információt és az egészségi kockázatok kizárását kell jelentse. A MÉKISZ-szel együttműködve nagyon komolyan sikerült az elmúlt években ebben előre lépni, fájlalom ugyanakkor, hogy a gyógyszertáraknak egy viszonylag jelentős köre, körülbelül 5-600 a biztonságos étrend-kiegészítő programba nem csatlakozott be.

Az Állami Számvevőszék 2021-ben elkészített egy elemzést, amelyik a gyógyszer és étrend-kiegészítő túlfogyasztás kockázataival foglalkozott. Akkor mi tárgyaltunk az ÁSZ vezetőivel és kialakult egy olyan közös álláspont, hogy az étrend-kiegészítők használatának az egészségkockázatait csökkenteni kell. Tavaly jelent meg egy olyan törvénymódosítás, ami ezt lehetővé teszi. Vannak olyan étrend-kiegészítők, amelyekben gyógyszerhatóanyagok vannak. Kérdés, hogy gyógyszerként vagy étrend-kiegészítőként kezeljük ezeket. Vannak olyanok, amelyek gyógyszerrel interakciós kockázatot hordoznak. Ezeket föl kell tárni, és ha egy mód van rá, az egészségkockázatot minimalizálni kell. Mivel arra nincs lehetőség, hogy az étrend-kiegészítő a forgalomba hozatalt megelőzően hatósági engedélyezési eljáráson menjen keresztül, a forgalmazás feltételeit kell végig gondolni. Ne felejtsük el, hogy a biztonságos étrend-kiegészítő program is lényegében arról szól, hogy a gyógyszer zárt forgalmazási rendjéhez hasonló forgalmazási rendet alakítottunk ki.  Itt az egészségkockázatok csökkentésének az a legkézenfekvőbb módja, hogy a kockázattal terhelt étrend-kiegészítő esetén egészségügyi szakemberrel találkozzon az a személy, aki ezt meg akarja vásárolni. Ez a mi álláspontunk. Ugyanakkor a gyártó és forgalmazó cégek úgy gondolják, hogy ha ezeknek a termékeknek a forgalmazását gyógyszertárakra korlátozzuk, akkor ez nekik forgalomkieséssel jár és abba meg nem akarnak belemenni. Mégis meggyőződésem, hogy az egészségkockázatok minimalizálása legitim igény. Egy olyan kompromisszumot kell találjunk, ahol a kockázatot is tudjuk minimalizálni, a gyógyszertárak forgalmát is tudjuk garantálni, ugyanakkor ezeknek a cégeknek a korrekció nem okoz számottevő gazdasági kiesést. Most nézetkülönbség van a MÉKISZ és a Kamara között, de jó kompromisszumot kellene kötni. Ehhez a két szervezetnél a személyi feltételek adottak, a többit majd meglátjuk.

[A levezetés és elköszönés azért hiányzik, mert egy gép kezdett zümmögni az épületen kívül, ami lehetetlenné tette a további felvételt. Ezen kívül az idő is elfogyott...]

2024.10.21.

vissza