Kimagasló színvonalú munkája elismeréseként a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZT kitüntetésben részesült Dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerészi Kamara tiszteletbeli elnöke.

A köztársasági elnök megbízásából kedden délután (2012.03.13-án) állami kitüntetéseket adtak át az Iparművészeti Múzeumban. Nemzeti ünnepünk, Március 15-e alkalmából Réthelyi Miklós miniszter, Halász János parlamenti államtitkár és Jávor András közigazgatási államtitkár állami kitüntetéseket adtak át, több egészségügyi dolgozó munkásságát is elismerve.

 

Ünnepi beszélgetés Dr. Szabó Sándorral a Magyar Gyógyszerészi Kamara örökös, tiszteletbeli elnökével (2012.03.13-án)

- Elnök Úr! Március 15. alkalmából ma délután az Iparművészeti Múzeumban magas állami kitüntetést vehettél át. Mikor tudtad meg, hogy kitüntetnek, és mi volt a hivatalos indoklás?

- Február 20-án kaptam egy levelet a Miniszterelnökség Kitüntetési Bizottság Titkárától, amelyben értesít,”hogy a Kitüntetési Bizottság Magyarország Miniszterelnökéhez Önt állami kitüntetés adományozására ajánlani kívánja.” Kérték, hogy közöljem, hogy a kitüntetést el kívánom-e fogadni. Jeleztem, hogy ettől a Kormánytól nagy megtiszteltetés a kitüntetés és köszönettel elfogadom. (A Gyurcsány kormánytól nem fogadtam volna el, de nem is jutottam eszükbe.)

Indoklás nem volt, de a felterjesztőktől tudom, hogy a kamarai két évtizedes szakmai és közéleti tevékenységem elismerése volt az indok. Na persze meg a korom is (70) szerepet játszhatott, mert általában ilyenkor szokták „bebalzsamozni” a delikvenseket. Az ember idős korára két dolgot szeret meg: az édességet, meg a kitüntetéseket. Ebben szerencsés vagyok, mert a szakmában elérhető Életműdíjak mindegyikét (4db) megkaptam, s szerintem a nekrológom is kész.

Üröm az örömben Ferencz József szellemes mondása, miszerint ”annyi kitüntetést kell adni, hogy az is kapjon, aki megérdemli.”

- Szimbolikusnak érzem, hogy a kitüntetés átadására a ’48-as forradalom és szabadságharc emlékünnepén került sor, hiszen a kamara elnökeként – és azóta is – a gyógyszerészek szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációjáért folytattál küzdelmet.

		- A forradalom említése, valóban aktuális. Ahogy a Köztestületi Napokon, Szócska Miklós államtitkár úrnak is hozzászólá- somban említettem Kassák Lajos forradalom elméletét, miszerint „forradalom alatt nem a népharag féktelen dühkitöré- sét értem, hanem a materiális és szellemi korlátok ésszerű eltakarítását, a korszerű követelmények megvalósítása érdekében.” A szellemi korlátok eltakarítása megtörtént: a gyógyszertár közegészségügyi intézmény, az expediálás: egészségügyi szolgáltatás, a gyógyszerészi gondozás rendeletileg szabályozott, azonban a materiális korlátok eltakarítására nem került sor.
dr. Szabó Sándor örökös, tiszteletbeli elnök

Megértem ezt az áldatlan gazdasági környezetből adódó kis mozgásteret, de az egészségügy nem kapta meg az ígért támogatást, pedig ez valamennyi állampolgárt érinti, döntő politikai súlya van.

Jó döntésnek tartom a kórházi ellátás centralizálását/államosítását, mert így igazságosabb szakmai döntések hozhatók az esélyegyelőség helyreállítására, a politikai lobbyk kizárására, a közérdek szolgálatára.  Az államnak más szinteken is van feladata. Az alapellátás és a gyógyszerellátás vállalkozási formába került, amely antagonisztikus ellentétben van a hivatással.  (Az egészségügyi szolgáltatás, hivatás – a közérdek szolgálata.) A vállalkozási forma célja a profit, a tevékenység végzéséhez szükséges gazdasági háttér biztosítása, a mindennapos „létért való küzdelem”, ami háttérbe szorítja a hivatást, az örömmel és szeretettel végzett munkát. Tehát az Államnak olyan gazdasági hátteret (kártyapénz, árrés, adókedvezmény stb.) kell biztosítania, hogy a közérdek (a magas szintű gyógyítás) érvényesülhessen.

 

- Diplomácia és harci kedv. Látható, hogy mindkettőre egyszerre van szükség a nagypolitikában és a szakmapolitikában is. Ezek hogyan illeszkedhetnek egymáshoz? Hol találtál ehhez fogódzót?

- Alapvető szakmapolitikai iránytűm, Kant Immanuel bölcs gondolata volt, aki szerint: „a dolgoknak ára, az életnek értéke van!” Tehát az egészségügyet nem lehet csak fiskális oldalról megközelíteni. Így egy áltört, vagy imaginárius egység keletkezik, ahol a számlálóban, vagy a nevezőben 0, vagy végtelen szerepel. Így aztán a harci kedvem megalapozott volt, hiszen zászlómra ez az írás került: ”addig megyek, míg falba nem ütközöm, aztán az ütött résen tovább!” Ez be is jött.

 

- Elnök Úr! A gyógyszerészek szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációjáért folytatott küzdelem 2006-ban elbukni látszott. Hogyan értékeled az elmúlt évek kamarai küzdelmeit?

- Jómagam 1990-től 1998-ig voltam aktív elnök, s ekkor választott meg a közgyűlés örökös, tiszteletbeli elnökké. Az első 8 év sikeres volt, mert ekkor fogadta el a Parlament a legfontosabb szakmai törvényeket (Patika tv., Kamara tv.,  Gyógyszer tv.,), elég sikeresen lezajlott a privatizáció is, tehát igaz, hogy az elmúlt 40 évben méltatlan helyzetbe került gyógyszerészet kivívta szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációját. Ezt követően azonban nemcsak politikai, de belső értelmetlen, szakmai rivalizálások is kezdték erodálni ezt a „paradicsomi”állapotot. 2002 után a Kamara intenzív ellenzéki politikába kezdett, védelmezve a kiharcolt kondíciókat, ami a politika részéről a legdurvább hatalmi intézkedéseket váltotta ki, amely elvezetett a 2006-os liberális egészségpolitikához, amely teljes mértékben lenullázta az „etikus gyógyszerészet” lehetőségét.

A későbbi, inkább diplomatikus megközelítés, szívós, lépésről-lépésre való haladás, a mai helyzetet eredményezte, amit fenti kérdés során már összegeztem.

- Mit vársz az elkövetkező időszakban? Miben tudod segíteni a jelenlegi vezetők munkáját?

- Az elkövetkező időszakban a materiális korlátok ésszerű eltakarítását remélem. A jelenlegi vezetők munkáját a több évtizedes hazai és nemzetközi tapasztalataimmal tudom segíteni. (Ha igényt tartanak rá.)

 

- Milyennek látod a gyógyszerészet perspektíváit?

- A gyógyszerészet perspektívái egyértelműek. Az 1980-as évektől megváltozott a gyógyszerészet irányultsága: a termékről (magisztrális gyógyszer) a beteg, a páciens felé fordult, megteremtve a gyógyszerészi gondozás lehetőségét és etalonját. Ebben, ma Európában elöl járunk.

 

- Szerinted milyen vezetői képességek lehetnek sorsdöntőek egy-egy gyógyszertár sikerében vagy életben maradásában, és ezt hogyan tudja segíteni a kamara?

- Hát itt vezetői képességek csak marginális előnnyel szolgálhatnak. Itt a Kamarának van meghatározó feladata. Az újabb és újabb gyógyszerkeret megszorítások árrés volumen csökkenést és a betegterhek növekedését fogja okozni. Az nem magyarázat, hogy multik extra profitját kell visszafogni, de ez tovább fog gyűrűzni a gyógyszerellátásra és a betegterhekre. Az intelligencia az arányérzék tudata. Ezt nem lehet felrúgni.

Jelen, nagyon szorító gazdasági helyzetben, újból előállok évtizedes javaslatommal, hogy számoljuk fel ezt a rendkívül bonyolult, Európában egyedülálló százalékos támogatási rendszert (9 kategória) a fix recept díjú rendszerre.

Tudjuk, hogy évente hány recept kerül beváltásra (120 millió), tudjuk, hogy milyen árréstömegre van szükség a biztonságos üzemelésre, tehát az angol vagy a német példa alapján (7 font, 8 euro) egy fix receptdíj (500 Ft) befizetésével a szükséges árréstömeg biztosítható, mely szolidáris minden szolgáltatóval, a kis forgalmú patikáknak garantál bizonyos mennyiségű recept (2- vagy 3 ezer/hó) be-váltását. Ekkor nem szükséges bonyolult ösztönző rendszerek (generikus) bevezetése, hiszen innentől kezdve meg lehet követelni a legolcsóbb gyógyszer expediálását, hiszen nincs ellenérdekeltség.

Ugyanezt meg lehet tenni a betegoldalról is, ami kiszámítható, szolidáris, egységes co-payment-et jelent. Akkor nincs 200 Ft-os gyógyszer, hanem egységesen kb.600 Ft, ami kiszámítható, s nem kell egy gyógyszerért súlyos ezreket kifizetni.  Ezt még differenciálni lehet a nyugdíjas és az aktív dolgozó recept díjával is. Szóval van feladata a Kamarának, de a Kormánynak is.

 

- Nagy örömmel mutattad be néhány hónappal ezelőtt „Misce fiat” című könyvedet, amely a Galenus kiadónál jelent meg. Mi vezetett a könyv megírásához?

- A Misce fiat… könyvem Galenus Kiadó által való világrahozatala, nagy öröm számomra! Nem csak azért, hogy ne csak a „matracba hagyjak nyomot”, hanem mert számos dicséret illette a Gyógyszeri Hírlapban megjelent cikkeimet, előadásaimat, és javasolták, hogy ezek összegyűjtve, jelenjenek meg. Hála Istennek, csak pozitív visszajelzéseket kaptam, s a Galenus Kiadónak sem kellett névadót változtatni, Remittenda és Társa Kiadóra.

 

- Elnök Úr! A kitüntetéshez a kamara vezetői és a gyógyszerésztársadalom nevében is szívből gratulálok, és méltóságteljes, szép ünnepet kívánok!

mgyk.hu

vissza