A Kamara székházában szeptember 16-án emlékülést tartottak a közel egy éve elhunyt dr. Szabó Sándor tiszteletére és leleplezték Kocsis András szobrászművész alkotását, az örökös tiszteletbeli elnök mellszobrát.

Az emlékülés dr. Hankó Zoltán köszöntő szavaival vette kezdetét, aki a moderátor szerepét töltötte be. Külön köszöntötte dr. Szabó Sándor gyermekeit, Szabó Tamást és Szabó Kingát. A szoboravató emlékülés résztvevői között voltak dr. Szabó Sándor rokonságának tagjai, a volt kamarai elnökök közül Hávelné Szatmári Katalin dr. és dr. Horváth Tamás, továbbá prof. dr. Szökő Éva MGYT elnök és Kocsis András szobrászművész is..

Hankó emlékeztetett, hogy dr. Szabó Sándor, két cikluson át, 1990-1998 között volt az MGYK elnöke, majd ezt követően, mint örökös tiszteletbeli elnök tevékenykedett tovább. Meghirdetett programja volt a gyógyszerészek szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációja, valamint aktívan hozzájárult a gyógyszerészettel kapcsolatos első jogszabályok megszületésének. Kiemelkedő szerepe volt a privatizáció létrejöttében. Nevéhez kötődik a Kamara székházának a megvásárlása és berendezése is – a székházat azóta is megcsodálja minden odalátogató. Kitért az emlékülés előzményeire is: dr. Szabó Sándor egy éve, 2020. augusztus 19-én hunyt el. Már a temetésen felmerült az emlékülés megszervezése, majd egy mellszobor felállításának terve, amire a pandémia miatt csak most kerülhetett sor.

Az összejövetel a dr. Kárpáti György által 2011-ben dr. Szabó Sándorról készített film bemutatásával folytatódott. Ebben az évben töltötte a tiszteletbeli elnök a 70. születésnapját, illetve ekkor jelent meg a „Misce fiat…” című könyve. A film betekintést nyújtott az ünnepelt életútjába, bemutatta a családját és életének fontosabb eseményeit. Minden bizonnyal a legizgalmasabb részek azok voltak, ahol személyesen vallott elképzeléseiről, gondolatairól, terveiről. A filmet nagy tapssal köszönték meg a részvevők.

„A gyógyszerész társadalom egyik meghatározó személyisége”, „történelmi jelentőségű”, „bölcs”, „sziporkázó személyiség”, reneszánsz ember”, „nagy műveltségű” – csak néhány olyan kifejezés a sok közül, amelyeket a filmvetítés utáni visszaemlékezésekben elhangzottak az elhunytról. Az első emlékező dr. Zalai Károly főtitkár volt, aki – mint elmondta – nem nekrológot szándékozott írni, hanem a „Sanyi papával” – ahogy mindig is nevezte – kapcsolatos emlékeit, érzelmeit idézte fel. Egyes szám második személyben szólt beszédében. „Sándor, amikor elmentél tőlünk, tudtuk, hogy te örökre köztünk fogsz maradni.” Megrakják a tüzet, mégis elalszik – szokták mondani, ez rád nem vonatkozik. Te megraktad a tüzet, de nem aludt el, hanem máig él. A továbbiakban felidézte megismerkedésük körülményeit, a privatizációs időszakot, a Kamara köztestületté válásának időszakát. Mint mondta „Sanyi papához” számos közös történet, kemény viták és lágy megalkuvások is kötik. Lebilincselő előadásaira máig emlékszik. Szakmai kapcsolatuk mellett a gasztronómia is virágzott. – Egy reneszánsz típusú ember hagyta itt e világot. Örökre élni fogsz emlékeinkben! – fejezte be.

Fári István, a Galenus Kft. ügyvezetője következett ez után, akit szintén több évtizedes barátság fűzött dr. Szabó Sándorhoz. A „Misce fiat…” című könyvből vett idézettel kezdte mondandóját: az emlékezés az egyetlen olyan paradicsom, amiből nem űzethetünk ki soha. „Sándor barátomról a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel emlékezem meg” – folytatta. Ismeretségük a 90-es évek elejére, a rendszerváltozás hajnalára vezethető vissza. Már akkor pozitívan hatott rá humora, határozott, meggyőző fellépése, szimpatikus személyisége. Visszaemlékezett 1996-ra, a Patika Magazin létrejöttére, dr. Szabó Sándor bölcsességére, ami eredményeképpen a Kamara többségi tulajdonosa lett a lapnak. Sokszor megköszönte már a bizalmat dr. Szarvasházi Judittal együtt, de ezt az alkalmat is megragadta. „Judittal azóta is próbálunk megfelelni az elvárásoknak” – mondta. Mindig is példaképként tekintett rá, és nagyra becsülte mindazért, amit a Galenus Kiadóért és a Kamaráért tett.

„Távozásával hatalmas veszteség érte a gyógyszerésztársadalmat” – kezdte megemlékezését dr. Samu Antal, a MOSZ elnökségi tagja. Dr. Szabó Sándor a gyógyszerésztársadalom egyik meghatározó személyisége volt. Munkájával és szakmai tudásával nagyban elősegítette a szakma folyamatos fejlődését és nemzetközi elismertségét. Elnöki tevékenysége, személyisége és stílusa reményt adott a gyógyszerészek szakmai, erkölcsi és anyagi rehabilitációjára. Példaadóan végezte munkáját, mindent megtett, amit az adott korban megtehetett. Utolsó pillanatig részt vett a Kamara munkájában. „Kivételes műveltségű, mélységesen humánus kollégát veszítettünk el” – emlékeztetett. Örökre emlékezetes marad sziporkázó szellemisége, soha nem mulasztott el megosztani egy idézetet, egy sokatmondó poént vagy filozófiai gondolatot. Fiatalos derű jellemezte, szerette az összejöveteleket, a közösségi ünnepeket, gyógyszerészbálokat. Kitért kitüntetéseire is, és a szólt arról, hogy a határon túli kollégákkal szemben a híd szerepét töltötte be. Végezetül örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy azon helyen áll a szobor, ahol dr. Szabó Sándor maradandót alkotott.

A Nemzeti Fórum és a baráti társaság részéről dr. Fejér László, a Polgári Orvoskör vezetője osztotta meg emlékeit. „Jó barátom volt” – kezdte, majd megismerkedésük körülményeit idézte fel. „Mindig szenvedélyesen védte a gyógyszerészek ügyét” – emlékezett. Rendszerváltáskor a liberális körök a gyógyszerészetet kereskedelmi ügyként akarták kezelni, mi ketten küzdöttünk ellene, azt akartuk, hogy a gyógyszertár egészségügyi intézmény legyen – mondta. Történelmi jelentőségű személyiségnek nevezte, „szerencsés a gyógyszerésztársadalom, hogy amikor lehetőség volt a változásra, ő akkor állt a Kamara élén. Mindig szeretettel beszélt a Kamaráról, nagyon fontosnak tartotta a szervezetet, megfelelő szintre emelte a tevékenységét és felkészítette a várható küzdelmekre. Visszaemlékezett előadásaira, a konferenciákon történő hozzászólásaira, mindig nagy élvezettel hallgatta azokat. Szellemes és felkészült volt, művelt és műértő. Nemzeti elkötelezettség és családcentrikusság jellemezte. Család, nemzet, vallás – sokat jelentettek számára. „Büszke vagyok arra, hogy barátja lehettem” – fejezte be mondandóját.

Végezetül Szabó Tamás következett, akiszemélyes aspektusból emlékezett édesapjára. Mint mondta, több szempontból is ellentmondásos személyiség volt, de a habitusa a legjobbakat hozta ki belőle. Ugyan hiúnak tartotta magát, de ez végtelen elkötelezettséggel és hivatástudattal járt együtt az élet minden területén. „Szerencse, hogy az egészségügy területén kötött ki ezzel a mentalitással” – emelte ki. Néha nyers volt és hirtelenharagú, de mindig őszinte és lényegre törő, mindig a jó irányába történő törekvés határozta meg a cselekedeteit. Jó humorú, de ugyanakkor ambiciózus, határozott egyéniség volt. Idézte édesapja egyik mondását, miszerint „addig megyek, amíg falba nem ütközöm, aztán tovább”. Hitét és értékrendszerét jól jellemzi ez a mondása is: Isten mindenkinek csak egy bejáratot adott, de kijáratot számtalant. Kiemelte személyes érdeklődését a filozófia és a műtárgyak iránt, gyűjtötte az aforizmákat és műtárgyakat is. Igényes volt a környezetére, lakása olyan volt, mint egy múzeum. „Most minden bizonnyal meghatódva, de mindenképpen mosolyogva néz le ránk”. bejelentette, hogy édesapja akaratával egyezően a gyógyszerészethez kötődő néhány képet és szobrokat adományoz a Kamarának. Végezetül köszönetet mindenkinek az emlékülés megszervezésért, illetve a mellszobor elkészítéséért.

A megemlékezések után dr. Hankó Zoltán és Szabó Tamás leleplezték Kocsis András szobrászművész alkotását, dr. Szabó Sándor mellszobrát, ami a Galenus Kft. és a Kamara közös megrendelésére készült. Bejelentették továbbá, hogy az elnöki tárgyaló a jövőben az örökös tiszteletbeli elnök nevét fogja viselni.

Az emlékülés rövid állófogadással zárult.

mgyk.gyh

Dr. Hankó Zoltán és Szabó Tamás a szobor leleplezése után

Kocsis András szobrászművész 

 

Dr. Zalai Károly

Fári István 

Dr. Samu Antal

Dr. Fejér László

 

Szabó Tamás 

vissza