Az EESZT és a gyógyszertár-működtetés aktuális kérdéseinek megvitatása is a Vándorgyűlés pénteki programjához tartozott.

Dr. Bertalan Lóránt „Az EESZT bevezetése és fejlesztési irányai” című előadásában elmondta, gyógyszerészként vett részt az e-receptrendszer kifejlesztésében. „Nagy szükség volt arra a fejlesztés során, hogy a gyógyszerészi oldalt is képviselje valaki, ugyanis az informatikusok nem látták ezt az oldalt.” A rendszer kidolgozásával kapcsolatban említette, hogy először a nemzetközi példákat tekintették át, a pozitív tapasztalatokat pedig átvették munkájuk során.

Az e-egészségügyi rendszer 12 moduljából csak egy az e-recept, de világszerte és itthon is ezt övezi a legnagyobb érdeklődés, ez volt a legnagyobb érdeklésre számon tartott fejlesztés – emelte ki. Előadásában kitért a fejlesztés nehézségeire és az indulás problémáira is. Mint mondta, az első napok gondjai a pilotban még nem derültek ki, csak az éles indulásnál, ezekre nehéz volt felkészülni. Sorolta a rendszer előnyeit: betegbiztonság fokozása, nyomon követés, képtovábbítás. De a beutaló rendszert is a korszerű szolgáltatásokhoz sorolta, előjegyzéseket lehet kérni ennek segítségével.

Kitért a jövőbeni tervekre is: például az e-profil kérdéskörére. Szeretnék elérni, hogy a gyógyszerészek is szerkesztési joggal rendelkezzenek, legyen hozzáférésük a profilokhoz. Ez a közeljövő története – tette hozzá. Beszámolt a tapasztalatokról is: Mára már kb. napi egymillió tranzakció történik, ezek 60 százaléka elektronikus vény. Mint elmondta, az orvosok hozzáállása is változott, egyre többen írnak elektronikus vényt.

Végezetül annak a reményének adott hangot, hogy a kezdeti nehézségek után minden közreműködő élvezni fogja ennek a XXI. századi szolgáltatásnak előnyeit. Az előadás sikerét mutatja, hogy annak végeztével számos érdeklő tette fel kérdéseit az előadónak.

„A vidék gyógyszerellátása” címmel dr. Nyíri László tartott előadást, amelyből kiderült, hogy településeink száma valamivel 3150 felett van és ebből nagyon sok 5 ezer fő alatti lakosságszámú. Ebből és a kis forgalmú gyógyszertárak gazdálkodási körülményeinek ismeretéből következik, hogy közforgalmú, de még fiókgyógyszertárral is ellátni a települések zömét nem könnyű feladat. Kiemelte, hogy  „a nehézségek ellenére az egy lakosra jutó gyógyszertárak száma hazánkban európai viszonylatban is magasnak tekinthető”.  Kormányzati és fontos kamarai cél, hogy ez a jövőben ne romoljon, és minél kevesebb legyen azoknak a száma, akik olyan településen élnek, ahol nincs közvetlen lakossági gyógyszerellátás. Úgy látja, a cél elérése érdekében a kormányzati szerepvállalás továbbra is szükséges.

A továbbiakban az MGYK ezzel kapcsolatos szempontját ismertette: fontos alapelvnek tekintik, hogy az aprófalvak ellátása csak a környező gyógyszertárak szerepvállalása mellett lehetséges, azaz a már működő vidéki kis gyógyszertárak nem kerülhetnek azért nehéz gazdálkodási helyzetbe, mert az ellátási körzetükben lévő településeken távoli megoldásokat alkalmaznak.

Úgy látja, meg kell határozni és vizsgálni kell azokat a szempontokat, amelyek befolyásolják a vidéki kispatikák működését. Sorolta is ezeket: kiemelkedő tényező az állami-önkormányzati szerepvállalás, a fiókpatika-működtetés és szociális otthon ellátás, a humán erőforrás helyzetbe hozása vidéken is, az egészségügyi intézményi szerepkör gyakorlati elismertetése, a marketing szabályozás szigorítása. De minden olyan egyéb segítség is szükséges, amely a kispatikák rentábilis gazdálkodását (generikus ösztönző, árrés és magidíj, nagykereskedelmi és gyártói kedvezmények, gyógyszertárak együttműködése stb.) javíthatja. Jelentős segítség lehetne a jövőben a gyógyszertárak által megelőlegezett gyógyszertámogatás mielőbbi, a jelen technikai lehetőségekre alapozott megtérítése. Fontos lenne a gazdálkodási stabilitás biztosítása mellett, a vidéki egy gyógyszerészes patikák gyógyszerészeinek életkörülményeit jelentősen meghatározó helyettesítési kérdéssel is érdemben foglalkozni és a szintén régi időkben jól működő pendliző gyógyszerészi rendszerszerű, központi finanszírozást is magába foglaló intézményt működtetni.

Dr. Gutay Tibor „A fiatalok integrációjának aktuális kérdései”  című beszámolóját is nagy érdeklődés kísérte. A fiatalok integrációja érdekében egyrészt az országos elnökség, másrészt a területi szervezetek elnökségei és kamarai tisztséget nem vállaló fiatal kollégák tevékenysége nélkülözhetetlen. E cél elérése érdekében jónak tartja például a Táltosképzőt, a különböző megyei találkozók, összejövetelek szervezését. A közösségépítéssel néhány gondolatra hívta fel a figyelmet: „Már nem szükségszerű hogy patikus patikusnak farkasa legyen.” „Ha már nem az életben maradásunkért küzdünk hétfőtől vasárnapig, akkor közös dolgainkra is tudunk szánni egy kis időt.” Figyelmeztetett a generációs különbségekre is, ugyanakkor a tapasztaltabb kollégák felelősségére is kitért az integrációval kapcsolatban.

Előadása további részében a kamarai munkáról is szót ejtett. Mint elmondta, ehhez mindenki hozzá tud tenni, majd a munkában részvevők és részt nem vevők felelősségét hangsúlyozta. Úgy látja, a kamara = érdekvédelem + önkormányzat. Szólt az új, a Kamara által kidolgozott lakossági gyógyszerellátási modellről. „A Kamara által felkínált jövőképet az ország felső vezetése elfogadta, annak kiépítéséhez minden segítséget megadott” – hangsúlyozta, majd részletezte ennek elemeit. A jól átgondolt, hosszú távra tervezett, a társadalom és a gyógyszerészek érdekeit egyaránt szolgáló modellt az ország vezetése is támogatja, de a rendszer működőképességéről és működéséről már minden egyes gyógyszerésznek kell gondoskodnia – hangzott el végezetül.

mgyk.gyh

Fotó: dr. Nagy Vilmos