„A jó struktúra szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a gyógyszerészek jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak és jól is érezzék magukat a hivatásukban. Meg kellett tehát alkotni egy jövőképet, és dönteni kellett arról, hogy ennek elérése érdekében mihez ragaszkodunk…” – mondta egyebek mellett dr. Hankó Zoltán, akit a közelgő Vándorgyűlés alkalmából kérdeztünk.
– Pár nappal nemzeti ünnepünk után aligha kezdhetnénk mással ezt a beszélgetést, mint hogy március 15-e alkalmából magas szintű állami kitüntetésben részesült a Magyar Gyógyszerészi Kamara, illetve személy szerint Ön és dr. Sohajda Attila alelnök is, amelyhez ezúton is gratulálunk! Milyen üzenete van ezeknek a gyógyszerészek felé?
– Válasszuk szét a három kitüntetést. Dr. Sohajda Attila alelnök úr állami kitüntetésének nagyon örülök. Sok év óta, nagyon komoly munkát végez a Kamarában. Számításai pontosak, megállapításai korrektek, javaslatai helytállóak, az államigazgatási és egyéb egyeztetéseken mindenki számára hiteles tárgyaló partner. Nagyon régen kiérdemelte, hogy elismerjék a munkáját.
A Magyar Gyógyszerészi Kamarának odaítélt oklevéllel köszönte meg dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr és Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter úr a gyógyszerész-társadalomnak az EESZT bevezetéséhez kapcsolódó helytállását. Emlékszünk még rá, a patikákban és a Kamarában is nagyon nehéz hónapokon jutottunk túl. Most az EESZT bevezetéséért felelős két kormánytag közvetlenül tapasztalta meg, hogy a gyógyszerész-társadalom a kemény helyzetekben is kötelességtudó és felelősségteljesen viselkedő partner. Örülök, hogy ezt értékelik is.
Ami pedig a Semmelweis-díjat illeti: nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen kitüntetésben részesítenek. Persze egy ilyen díj aktív érdekvédelmi vezetőnek történő odaítélése magában hordozhatja a félremagyarázás kockázatát, különösen akkor, ha kormánytag az előterjesztő. Ezért a díj elfogadásának visszaigazolása előtt, fontosnak tartottam ennek tisztázását, mert nem elég tisztességesnek látszani… Ebben a díjban nemcsak a saját magam és a kamarai vezetőtársak munkája van benne, hanem az a konszenzusra törekvés is, amit az elmúlt nyolc évben a kamarai tagság a strukturális rendszerváltás sikeréért bevállalt.
– Az idei Vándorgyűlés mottója: A szakmai rendszerváltás sikeréért. Az említett kitüntetések, és az, hogy dr. Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízott és dr. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár jelenlétében megújítják a Kormány és a Kamara közti együttműködési megállapodást, azt jelzik, hogy a Kamara által kijelölt irányvonal egybeesik a politikai akarattal?
– Az elmúlt években szerintem mindenki megtapasztalhatta, hogy a gyógyszerészetet érintő legfontosabb stratégiai kérdésekben a Kormány és a Kamara nagyon hasonló elveket képvisel. A gyógyszerellátás legyen az egészségügy része és a betegeket szolgálja, a gyógyszertáraknak a gyógyszerészek legyenek a tulajdonosai és ők is működtessék azokat, szakmailag és egzisztenciálisan is legyenek önállóak és erősítsék a magyar középosztályt. És abban is egyetértés van, hogy ezeknek a fő céloknak a szem előtt tartásával kell a megfelelő eszközöket és azok bevezetésének módját kidolgozni. Erre mindkét fél részéről folyamatos volt a szándék, ezért lehetett a véleményeltéréseket is megfelelően kezelni. Sőt, a lényeges kérdésekben már a stratégiai irányok kijelölésénél is megkérdezik a véleményünket és nem egyszer befogadják az önálló kezdeményezéseinket is. Mindkét fél a kezdetektől stratégiai partnerségre törekszik.
– Mindezt erősíti, hogy dr. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter is a plenáris ülés előadói között van…
– Miniszter úrnak nagyon komoly szerepe van abban, hogy idáig eljutottunk. Már 2012-ben részt vett azon az egyeztetésen, amelyen Miniszterelnök úrral megállapodtunk a patikaalap létrehozásáról és akkor született megállapodás arról is, hogy a Széll Kálmán-terv keretei között a gyógyszertámogatást 63 milliárddal csökkenteni szándékozó javaslatot a Kormány visszavonja. Amikor a szindikálás tilalmáról szóló szabályozás egyeztetései megakadtak, vele sikerült megegyezni egy jó megoldásról. Miniszter úr részt vett a patikaalap 2016-os megújításáról szóló döntésben és az ő fellépésének is köszönhető, hogy a gyógyszertárak tulajdonosi szerkezetének kötelező közzétételére és ellenőrzésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések 2016 végén megszülethettek. Arra is emlékezem, hogy a kötelezettségszegési eljárás során mindvégig fontosnak tartotta a magyar álláspont megfelelő brüsszeli képviseletét. Örülök, hogy el tud jönni a Vándorgyűlésre.
– A legutóbbi küldöttközgyűlésükön elfogadták a Jövőkép című dokumentumukat, amely gyakorlatilag „szentesíti” az említett irányvonalat, a Vándorgyűlésén pedig már konkrét cselekvési tervről is szó esik.
– Mivel a strukturális rendszerváltásnak nevezett átalakítás fő célkitűzései megvalósultak és a liberalizáció alatt kialakult gazdasági, szakmai és morális válságot is sikerül hatékonyan kezelni, tovább kellett lépni. Mit sem ér egy szép ház, ha nincs benne víz vagy villany, és nem lehet benne élni, ha nincs bevakolva, vagy nincsenek benne megfelelő bútorok. A jó struktúra szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a gyógyszerészek jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak és jól is érezzék magukat a hivatásukban. Meg kellett tehát alkotni egy jövőképet, és dönteni kellett arról, hogy ennek elérése érdekében mihez ragaszkodunk, milyen változtatásokat kezdeményezünk, milyen fejlesztéseket tartunk jónak és mindezek megvalósításához mivel tudunk hozzájárulni. A konzultációkat a tavaly kecskeméti vándorgyűlésen kezdtük el. A jövőképet a küldöttközgyűlés tavaly ősszel fogadta el. A cselekvési programról pedig, miután minden kamarai testület és bizottság kifejthette a javaslatait, a területi elnökök és az országos elnökség határozott. Még a Táltosképző fiataljaival is egyeztettünk a cselekvési programról. Azt hiszem, egyetlen lényeges terület sem maradt ki.
– Ismerve a Kamara utóbbi évekbeli tevékenységét, úgy tűnik, egyre nagyobb szerephez jutnak a területi szervezetek. A Vándorgyűlésen az országos elnökség és a területi szervezetek elnökei közös fórumot tartanak – mindez alátámasztja az előbb említettet?
– Napirenden van a szakmai rendszerváltás programja és évek óta beszélünk arról, hogy a szakmai érdekvédelem mellett egyre nagyobb súlya kell hogy legyen a szakmai önkormányzatiságnak is. Ez pedig a területi szervezetek nélkül nem megy. A szervezeteink jogilag ugyan önállóak, de csak akkor működhet hatékonyan a Kamara, ha az országos testületek és a területi szervezetek is azonos célokért és hasonló módszerekkel dolgoznak. A területi szervezetek vezetőivel évek óta minden lényeges dolgot megbeszélünk, a véleményük nélkül nem lépünk. A Területi Elnökök Értekezletének ülésein dr. Horváth-Sziklai Attila igazgató úrral mindig ott vagyunk, a TEÉ elnöke és alelnöke pedig minden elnökségi ülésre meghívást kap és ők is mindig képviselik a területi szervezeteket. És azért is fontos a szervezetek együttműködése, mert egymástól is sokat tanulhatnak. A Vándorgyűlésre például egy kis füzetet is készítettünk, amelyben a területi szervezetek elnökei írásban is bemutatják saját szervezetük működését. Már most is sokan, sokat és jól dolgoznak, a jövőben pedig még több feladatot kell majd ellátniuk.
– A jövő mellett természetesen az aktualitásokkal is foglalkoznak. A pénteki plenáris ülésen „A GDPR bevezetése előtt” és „Az EESZT bevezetése és fejlesztési irányai” címmel hangzanak elelőadások.
– Kezdjük az utóbbival. A 2016 elején elkezdődött megbeszélések és a tapasztalatok bőven elegendő impulzussal szolgáltak arra, hogy észrevegyük: ha túljutunk a kezdeti nehézségeken, az EESZT soha nem volt változásokat generálhat a gyógyszertári munkában, sőt ezek a változások olyan mértékűek lehetnek, amelyek akár a gyógyszerellátás strukturális alapjait is érinthetik. Úgyszintén általános tapasztalatunk, hogy az informatika világában rejlő lehetőségeket sokan olyan adottságként kezelik, ahol a cél-eszköz viszonyrendszer simán felborulhat és a végén észre sem vesszük, hogy eszközvezérelt célokat tűzünk magunk elé. Miközben az EESZT-ben rejlő lehetőségeket ki kell használni, erre a veszélyre is oda kell figyelni, ezért ezzel folyamatosan foglalkoznunk kell. Ami pedig a GDPR küszöbön álló bevezetését illeti, egy kis fáziskésésben vagyunk, mert az e-recept bevezetése rengeteg időt és energiát elvett mindnyájunktól. A személyes adatok kezelésére és védelmére különösen nagy hangsúlyt fektető uniós szabályozás május 26-án lép életbe, és ez a patikákra különleges felelősséget ró. Addigra tehát ezzel is el kell készülnünk a Kamarában és a patikákban is.
– A Vándorgyűlés programjából látható, hogy a szombat délelőtti előadások is több aktuális, mondhatni izgalmas kérdéssel foglalkoznak, hogy csak egy témát emeljek ki: a gyógyszertári marketing etikai aspektusai…
– Dr. Paál Tamás professzor úrral, aki az Etikai Kollégium elnöke, sokat beszélgettünk már arról, hogy a gyógyszertári marketingben is paradigmaváltásra van szükség. Az elvi alapok tiszták: ha a lakossági gyógyszerellátás az egészségügy része és nem kiskereskedelem, a gyógyszertári marketingben is az egészségügyi céloknak kell dominálni. Ezért a fogyasztásösztönző kereskedelmi marketing alkalmazása a gyógyszerellátásban megkérdőjelezhető. Másfelől a nemzetgazdaság különböző ágazataiban is van létjogosultsága a piaci szereplők önszabályozó etikai tevékenységének: számtalan példát ismerünk mindannyian, ahol a jogszabályi minimumon felül különböző kódexekben szabályozzák az adott terület szereplői a reklám- és marketing tevékenységüket. Jogos tehát a kérdés, ha a szabadpiaci szereplők fontosnak érzik, hogy a jogszabályi minimumon felül egyéb szempontokat is figyelembe vegyenek, egy olyan szabályozott piacon, mint a gyógyszerellátás, miért nem lehet betartani a hivatásetikai szempontokat? Nagyon kíváncsian várom professzor úr előadását.
– Az összejövetelen azonban nemcsak elvi kérdéseket vitatnak meg, hanem konkrét gyakorlati tennivalók is szóba kerülnek. A gyógyszertár-működtetés aktualitásai című blokkban milyen kérdésekre próbálnak választ találni?
– A részletes program most már ismert: mindegyik vitaindító téma kapcsolódik a jövőképhez és a Kamara cselekvési programjához, ugyanakkor megvan a napi aktualitásuk is. Most csak a helyettesítő gyógyszerészekkel kapcsolatos vitaindítóra hívom fel a figyelmet. Néhány héttel ezelőtt már volt egy konzultáció ebben a témában. Akkor egyértelműsítettük: a Kamara olyan gyakorlatban érdekelt, amelyben a gyógyszertár és a helyettesítő gyógyszerész is jól jár: mindkettő tudja, hogy mit várhat a másiktól és ezért cserébe mit kell adnia. S mindezt úgy kell megoldani, hogy szakmailag és pénzügyi, adózási szempontból is rendben legyen minden. Szeretném remélni, hogy a Vándorgyűlésen elő tudjuk segíteni ennek a kívánatos helyzetnek a létrejöttét.
B. Zs.
