Van mire visszaemlékeznünk – mondja dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerészi Kamara 1990-1998 közötti elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnök, akivel a kamara születésének 25. évfordulója alkalmából készítettünk interjút.

- Az elmĂşlt 25 ĂŠv gyĂłgyszerĂŠszetĂŠnek tĂśrtĂŠnetĂŠvel kapcsolatban tĂśbb korĂĄbbi interjĂşban is az INPUT, az OUTPUT ĂŠs a KAPUT kifejezĂŠseket hasznĂĄlta. KifejtenĂŠ, pontosan mire is gondolt?

- Az INPUT-ot jelentette a rendszerváltáskor megindult törvényi (patika- és gyógyszertörvény, kamarai törvény) előkészítés – az elmúlt negyven évben méltatlan helyzetbe került – gyógyszerészet remélt szakmai, erkölcsi, anyagi rehabilitációjára, amelyet az OUTPUT követett: a gyógyszertárak privatizációja, amelynek során a magyar gyógyszerészet visszatérhetett hagyományaihoz, régi méltóságához: önálló szabad szellemi foglalkozásúvá vált. A KAPUT állapotot 2006 decembere jelentette a liberalizációs politika hatalomra jutásával, ami teljes mértékben erodálta az etikus gyógyszerészet lehetőségeit.

- „Csak a szépre emlékezem…” – mondja a dal, a 25. évfordulón mi is maradjunk inkább az OUTPUT-nál, hiszen a szakma mára szerencsésen túl van a liberalizáció okozta nehézségeken!

- Valóban, számos olyan esemény van a szakma elmúlt 25 éves történetében, amelyekre méltán lehetünk büszkék. 1994-ben például a kamara köztestületté vált, 1996-ra pedig befejeződött a patikaprivatizáció. A magánosítás időszakát a gyógyszerészek oldaláról szakértelem, szervezettség jellemezte. Gyakorlatilag zökkenőmentesen történt a tulajdonosváltás, nem voltak bezárt gyógyszertárak, talán a lakosság észre se vette, hogy mi történt. A gyógyszerésztársadalom igazolta rátermettségét, fegyelmezetten és egységesen a gyógyszerészek elérték céljukat. A gyógyszerészek tudták mit akarnak. Ez a Kamara által is végigharcolt, hat évig elhúzódó folyamat volt, ami végeredményeként a gyógyszerészet ismét önálló szellemi szabadfoglalkozásúvá vált. Az ezzel kapcsolatos pozitív élményanyag az, ami felemelővé tette számomra a kamarai munkát. A rendszerváltást számunkra a patikaprivatizáció jelentette.

- A Magyar Gyógyszerészi Kamara kiadóval is rendelkezik, aminek létrehozásában Önnek is szerepe volt.

- A Galenus Kiadó 1996-ban alakult meg Fári István vezetésével, azóta a menedzsmentje, a cégben dolgozó kollektíva és a szakmailag magasan kvalifikált szerző gárda a biztosítéka a tulajdonosok által kitűzött célok megvalósításának. A gyógyszerészek kiadójaként nemcsak a gyógyszerészi hivatás szószólója, hanem a szakmának és a nagyközönségnek megjelentetett kiadványaival kiemelt szerepet vállal a magyar lakosság korrekt, hiteles egészségügyi felvilágosításában is.

- Patinás, gyönyörű a székházuk…

- Ez nem mindig volt így. A kamara hivatala a Ganz-MÁVAG irodaházában volt kezdetben, ahol a Medipharma Kft. biztosított számunkra három szobát. Néhány évvel később aztán az orvosi kamarával közösen kaptunk egy szuterént a Balassi utcában, amit hamar kinőttünk. Fári Istvánnak és a Galenusnak köszönhető a Dózsa György úti, jelenlegi székház. 1997-ben sikerült megvásárolni az akkor hat társbérletből álló épületrészt, ami 400 négyzetméter alapterületű, külön bejáratú, márványlépcsőzettel, ólomüveg berakásokkal díszített század eleji villa. Annak idején 80 ezer forintos négyzetméter áron tudtuk megvenni, mai értéke ennek a tízszerese. A gyógyszertárak, magánszemélyek, egyes támogató cégek adományaiból, illetve a személyi jövedelemadók egy százalékából sikerült megvásárolni az akkor nagyon lepusztult állapotú lakásokat.  A Semmelweis Múzeumtól pedig sikerült megszereznem az 1867-ből származó Szerecsen Patika bútorzatát, ami műemlék. Mondhatom, számos kamarai székházban jártam, de csak a dán kamara székháza impozánsabb a miénknél! Ez egy 750 éves szakma hagyományainak és presztizsének megfelelő székház.

- NemzetkÜzi viszonylatban hogyan ÊrtÊkeli az elmúlt Êveket?

- Az MGYK európai kapcsolatrendszere széleskörű és aktív. Kamaránk 1996 óta megfigyelő tagja az Európai Unió Gyógyszerészeti Szekciójának és 2000-től a WHO európai gyógyszerészeti szervezetének, az EuroPharm Forumnak is rendes tagja vagyunk. Ez utóbbi a legnagyobb európai gyógyszerészeti fórum. Említeni kell, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a környező országok kamaráival.

- Ismert, hogy 2009. január 1-től minden hazánkban végzett gyógyszerész jogosult a „dr. pharm”. cím viselésére. Ennek elérése nem kis részben az Ön nevéhez fűződik. Szakmapolitikai sikernek tartja?

- Jobb az a megközelítés, hogy szakmai és politikai siker volt. A szakmai indokok, az az osztatlan képzés tényével egyértelműek volta. Azért hangsúlyozom a politikai sikert, mert ez az áttörés csak abban az időpontban volt lehetséges. 1940 óta többször is napirenden volt a doktori cím megadása, de sajnos sikertelenül. A kamara felső vezetésének állhatatos diplomáciai és szakmai kitartása, dr. Schwartz Tibor képviselő úr empátiájának elnyerése fogadtatta el a politikával ezt a szemléletet. Úgy gondolom, a doktori cím elnyerése megérdemelt alapot jelenthet a szakma rangjának további emeléséhez. Ezzel együtt azonban emelkedettebb erkölcsi tartást is kell hogy adjon hivatásunknak, hogy a társadalomban kijelölt példamutató szerepünket közmegelégedettségre teljesítsük. Annál is inkább, mert mára a gyógyszertár közegészségügyi intézmény lett, a gyógyszerészet hivatásjellege pedig megkérdőjelezhetetlen. Mindez törvénybe is van iktatva… és ez az igazi OUTPUT!

 

B. Zs.

 

A KÜztestßleti Napokkal kapcsolatos informåciókÊrt, jelentkezÊsi lapÊrt kattintson ide!