A Lánchíd Rádió november 25-diki Reggeli hírjárat című műsorában beszélgetés hangzott el dr. Hankó Zoltánnal, a Kamara elnökével. A műsorvezető Szépvölgyi István volt. Az interjút szó szerint adjuk közre.

Az mno.hu oldalon, a cikk alatt elérhető a beszélgetés hanganyaga!

 

 Műsorvezető: A gyógyszerészek által képviselt családi filozófiára szükség van a magyar gazdaságban, mint ahogyan arra is, hogy a privatizációval azok kezében legyen egy-egy tulajdon, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak – fogalmazott a napokban az emberi erőforrások minisztere. Ez a szemlélet viszont nem volt jelen mindig az egészségügyi kormányzatban. Gondoljunk például a 2006-os patikaliberalizációra, mely sokak szerint szó nélkül ment el a szakmaiság mellett. Vagy arra a kezdeményezésre, mely szerint minden benzinkúton lehessen gyógyszert kapni – még ha a legalapvetőbbeket is. A vonalban Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. Jó reggelt kívánok!

 Hankó Zoltån: Jó reggelt kívånok!

 Műsorvezető: A felvezetőben csupán néhány – pontosabban két – intézkedést említettem a korábbi politikai ciklusokból. Hogyan vészelték át azt az időszakot? Hiszen akkor veszélyben volt – sokak szerint – az egész szakma.

 Hankó Zoltán: Azt kell mondanom, hogy nagyon nehezen. Sőt, 2010-re a liberalizációs négy évnek a végére egy nagyon súlyos gazdasági-, szakmai- és morális válságba került az ágazat. Tehát itt nem egyszerűen csak arról volt szó 2010 után, hogy néhány intézkedést kell tenni annak érdekében, hogy a gyógyszertárak továbbra is működőképesek lehessenek, hanem ebből a mély válságból is ezzel párhuzamosan ki kellett, ki kell hozni az ágazatot.

 Műsorvezető: Ekkor tehát sokkal inkább üzletnek tartották egy gyógyszertár megnyitását, semmint elhivatottságnak. Mára ez mennyiben egyensúlyozódott ki?

 Hankó Zoltán: Ez egy folyamat, amiben – én azt gondolom, hogy – egészen szépen sikerült előremennünk. Természetesen, ugye általában az a tapasztalat, hogy egy működő rendszert egy pillanat alatt tönkre lehet tenni, vagy el lehet rontani, és azt követően hosszú évek nagyon szívós, kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy az elrontott rendszerből vagy elrontott szituációból mindenféle vonatkozásban kijöjjünk. Én azt érzékelem, hogy a kollégáim körében is – és hadd kezdjem most ővelük – kezd visszajönni az a bizalom, ami a liberalizációt megelőzően volt. És itt most elsősorban a kormányzati intézkedésekkel, a szakma jövőjével illetve a kamarával szembeni bizalomról beszélek, de én azt gondolom, hogy mind az a történés, ami látható a betegeknek a számára az elmúlt évekből, hasonlóképpen a betegeknél is gyógyszerészekkel szembeni bizalmat növeli.

 Műsorvezető: Beszéljünk arról is néhány mondat erejéig – aztán persze tekintsünk ki a jövőre –, hogy talán kevesen tudják, hogy a gyógyszerésztársadalomban is egyfajta dinasztiarendszer azért működik, és a patikaliberalizáció éppen ezt kívánta volna – ha akaratlanul is akár, de – megtörni. Visszaállt ez a családi hagyományrendszer?

 Hankó Zoltán: Ebbe az irányba megyünk. De azért itt a dinasztiákkal kapcsolatban egy mondatot hadd mondjak önnek! Ugye kétségkívül a 2006-os liberalizációnak az egyik nagyon súlyos következménye volt – illetve lett volna, hogyha marad a rendszer –, hogy gyógyszerészdinasztiák kettészakításra vagy szétszakításra kerülnek. És ez nem először történt meg a magyar gyógyszerészet történetében. Tudniillik 1950-ben, amikor államosították a gyógyszertárakat, azt követően az akkori politika minden lehetséges eszközt is megragadott arra, hogy gyógyszerészszülőknek a gyerekei ne kerülhessenek a gyógyszerészpályára. Tehát itt valamilyen – nyilván más módszerrel persze, de valamilyen – ismétlődését is éreztük a történelemnek. Elhatározott cél, hogy ezek a dinasztiák újra helyreálljanak. És ez nem is lehet másként, hiszen az a modell, amelyik most épül az elmúlt években, az elsődlegesen családi vállalkozásokban gondolja a gyógyszertárakat működtetni.

 Műsorvezető: Mennyiben segít ez az új rendszer csökkenteni a terheket?

 Hankó Zoltán: Itt az elmúlt éveknek az intézkedései ugye részben szakmai, részben gazdasági jellegűek voltak; és előbb említettem azt, hogy 2010-re egy nagyon súlyos, nagyon kemény gazdasági válság alakult ki, miniszter úr is szombati beszédében kiemelte, hogy minden negyedik gyógyszertár veszteségesen működött és a beszállítók felé a kinnlevőség – tehát a ki nem fizetett szállítóállománynak az – értéke is hihetetlen mértékben megugrott. Tehát itt először nekünk ebből a gazdasági válságból kellett, illetve kell kihozni a gyógyszertárakat, és a válságnak a leküzdését követően tudunk abban gondolkodni – és ez a munka is elkezdődött hál’ Istennek már –, hogy hogyan tudjuk a gyógyszertáraknak a költségracionális működtetését elősegíteni. Tehát magyarul hogy minél racionálisabban tudjanak dolgozni gazdaságilag, ezzel párhuzamosan viszont minél jobb szolgáltatásokat tudjunk nyújtani a betegeinknek.

 Műsorvezető: Ekkortájt egyébként mennyiben éltek vissza akár a multinacionális gyógyszerkereskedő vagy -nagykereskedő cégek az egyes patikák helyzetével? Merthogy épp erre az időszakra volt az is tehető sokak szerint, hogy árueladással foglalkozott a gyógyszertár, semmint gyógyszerkészítéssel.

 Hankó Zoltán: Énnekem a véleményem nagyon lesújtó ezeknek a cégeknek, ezeknek a gyógyszertári láncoknak és a láncok tulajdonosainak a működéséről. Egy-két példát – persze név nélkül – hadd mondjak! Ezek között volt, van olyan, amelyik nemcsak patikapiaci befektetőként volt jelen, hanem gyógyszertáraknak nagykereskedőként beszállítója is, és olyan rendszerek alakultak ki, ahol a gyógyszernagykereskedő egyszerre volt beszállító, egyszerre volt stratégiai partner, egyszerre volt tulajdonos, és egyszerre volt franchise-gazda, mondjuk egy adott településen lévő gyógyszertáraknál hol az egyiknek, hol a másiknak, hol a harmadiknak. És hogyha netán tán ott az 5-6 gyógyszertár között volt egy olyan, vagy maradt egy olyan, amelyik családi vállalkozásban működött, annak borzasztóan nehéz lett a helyzete, mert hiszen országosan gyógyszernagykereskedelmi tevékenységet mindösszesen három nagy gyógyszernagykereskedő végzett. Most akkor kihez forduljon?

 Műsorvezető: Hát és itt megint csak a szakmaiság a megkérdőjelezhető, mert valószínűleg a rendszer élén nem is biztos, hogy gyógyszerész állt, sokkal inkább egy üzletember. Vagy több.

 Hankó Zoltån: Teljesen egyÊrtelmŹ, így igaz, így igaz.

 Műsorvezető: Viszont talán ez most már változhat, merthogy az idei évtől 25 százalékot ír elő, 2017-től pedig legalább 50 százalékot ír elő a tulajdonrészben a jogszabály a tekintetben, hogy valóban gyógyszerészé legyen a gyógyszertár. Ez mennyiben segíthet, mennyiben működik?

 Hankó Zoltán: Pontosabban 2017-től 50 százalékot meghaladó tulajdonhányadot…

 Műsorvezető: Meghaladó, elnézést.

 Hankó Zoltán: Semmi gond. És erre azért van szükség, hogy azokban a gyógyszertári vállalkozást, illetve magának a gyógyszertárnak a működését érintő döntésekben, ahol a szakmaiságot biztosítani kell, ott ne csak a jogszabály írja elő, hogy melyek azok a kérdések, amelyekben az ő véleményét meg kell hallgatni, hanem a szavazati arányával, a szavazati súlyával is jelen tudjon lenni ezekben a döntésekben. Sőt, tekintettel arra, hogy nagyon sok esetben virtuális tulajdonhányadok voltak a gyógyszervállalkozásoknak a társasági szerződéseiben, a gyógyszerészekhez hozzárendelve, ezért jogszabály rögzíti azt is, hogy a szindikátusi szerződések ezek a területen tiltottak, sőt, nemcsak, hogy tiltottak, hanem semmisek is. Én azt gondolom, hogy 2017-től, hogyha a szindikálás tilalmához sikerül egyértelműen a gyógyszerészek többségi tulajdonhányadát is hozzárendelni, akkor minden gyógyszertárban elsődleges a betegeknek az ellátása kell már hogy legyen.

 Műsorvezető: Korábban szintén megosztotta a gyógyszerésztársadalmat a vaklicit bevezetése. A 2011-ben hozott intézkedésről az akkori tudósítások szerint többen úgy nyilatkoztak, hogy van olyan patika, amelyiknek az árréscsökkenés több százezer forintos veszteséget jelentett. Mi a mostani mérleg visszatekintve?

 Hankó Zoltán: Az kétségtelen tény, hogy a vaklicit tekintettel arra, hogy a forgalmat, illetve a forgalomnak a forintértékét csökkenti, emiatt a gyógyszertáraknak az árrésbevételét is csökkenti. Ez tény. Ugyanakkor a vaklicit bevezetésével párhuzamosan a gyógyszertárak veszteségeinek a kompenzálására egy olyan elem, az úgynevezett generikus ösztönző került bevezetésre, amelyik – ahogy számolunk ágazati szinten – a gyógyszertáraknak azt a kiesést, ami a vaklicitből adódik, azt a kiesést kompenzálja, cserében viszont elvárja a gyógyszerésztől, hogy a gyógyszerész olyan gyógyszereket expediáljon a betegnek, amelyik az úgynevezett preferált sávba tartozó – tehát a legolcsóbb, de egyébként jó minőségű, ugyanolyan minőségű gyógyszerekhez tartoznak. Ebből fakadóan ugye a gyógyszerészeknél sikerült lényegében a vaklicit okozta árréskiesést kompenzálni, ugyanakkor a betegeknek a terhei ezzel a módszerrel éves szinten 10 milliárd forintot meghaladóan csökkentek.

 Műsorvezető: Most nézzünk még egy kicsit a gazdasági kilátások tengerébe is! Éppen a gyógyszertárprivatizáció, pontosabban azt követő -liberalizációnál járta az a közbeszéd itt a fővárosban, hogy ha eldobunk egy követ, akkor vagy fejbe találunk vele egy jogászt, vagy betörünk vele egy patika kirakatát. Mekkora gazdasági potenciál van most akár egy családi vállalkozás keretében gyógyszertárat nyitni, üzemeltetni?

 Hankó Zoltán: A gyógyszertárnyitásnak a szabályozása 2010 végén, 2011 elején megváltozott, és egy olyan rendszer került kialakításra – amihez hasonló egyébként 2006 előtt is működött –, miszerint új gyógyszertárat abban az esetben lehet létesíteni, hogyha az újonnan nyíló gyógyszertárral együtt az azon a településen élő lakosoknak a száma egy bizonyos értéket – mondjuk nagyvárosokban 4000 lakost, a kisebb városokban illetve településeken 4500 lakost – meghaladja. Ez garantálja azt, hogy innentől kezdve akkor ne egymás mellett gombamód szaporodjanak a gyógyszertárak, mert én azt gondolom, az nem jó senkinek – se a betegnek, se az államnak, mert a párhuzamos struktúráknak a működtetése irdatlanul sokba kerül. Ugyanakkor az is cél, hogyha már ezek a gyógyszertárak 2010-ig létrejöttek, akkor ezek valamilyen szinten azért persze értéket hordoznak, tehát őrizzük meg ezeket is. Tehát emiatt új gyógyszertár létesítése lényegesen nehezebbé vált: az elmúlt 3-3,5 évben az OTH-nak az adatközlése szerint nem éri el a 20-at az új gyógyszertáraknak a száma. Ugyanakkor a veszteségesen működő gyógyszertárak száma is nagymértékben csökkent, és lényegében a patikabezárások országos szinten mára befejeződtek. Tehát inkább itt nem annyira új gyógyszertárak létesítésében, hanem a működő gyógyszertárak fenntartásában, illetve – ahogy öregszenek ki kollégáim, úgy – a működő gyógyszertárak fiatal gyógyszerészek által történő megvásárlására kell gondolnunk az elkövetkező időben. És elsősorban ezeknek a kollégáinknak kell tudnunk segíteni a patikához jutásnak a feltételeit. Erről egyébként a kormánnyal van is egy megállapodásunk, hogy a Patikaalap 2016-os zárásáig a fiatal gyógyszerészeknek egy olyan konstrukciót hozunk létre, amelyik segíti az ő patikavásárlásukat.

 Műsorvezető: Hogyha már említette, ugye hogyha már említette az idősebb generáció kifutását: hiányszakma ma a gyógyszerész? Van utánpótlás?

 Hankó Zoltán: Van utánpótlás. Többszörös a jelentkezés a mai napig minden évben a gyógyszerész karokra. Nyilván ezeknek a frissen végző gyógyszerészeknek egy része nemcsak a közforgalmú gyógyszertárakban helyezkedik el, hanem kórházi gyógyszertárakban – ott egyébként hiányszakma a gyógyszerész –, vagy mondjuk elmennek külföldre, vagy az iparba mennek dolgozni. Ezzel együtt ugye azt látom: egy másfél évvel ezelőtt került bevezetésre a gyógyszertárak létszámszabályozása, amelyik megmondja, hogy forgalomhoz és nyitvatartási időhöz kötötten hány gyógyszerésznek, hány asszisztensnek kell dolgoznia a gyógyszertárban. Úgy néz ki, hogy egyensúly van a rendszerben, tehát – bár másfél év azért még nem olyan hosszú idő, de – elegendő gyógyszerész áll most rendelkezésre ahhoz, hogy a szakmai feladatainkat ellássuk. Más kérdés, hogy elindultak olyan programok – például a gyógyszerészi gondozással –, amelyik a jövőben nagy valószínűséggel a gyógyszerészi szakmai munkát a jelenlegihez képest is fel fogja értékelni, és ott elképzelhetőnek tartom – és nem is tartanám rossznak –, hogyha a jelenleginél több gyógyszerésszel tudnánk ellátni a betegeket majd.

 Műsorvezető: Hankó Zoltán, köszönöm, hogy a rendelkezésünkre állt! A mai magyar gyógyszerészet helyzetét tekintettük át az elmúlt percekben a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökével.

 

LĂĄnchĂ­d RĂĄdiĂł