A vándorgyűlésen hat plenáris előadás hangzott el, folytatjuk ezek bemutatását. Jelen beszámolónkban dr. Greskovits Dávid, dr. Feller Antal és dr. Szökő Éva pénteken, illetve dr. Dózsa Csaba szombaton elhangzott előadásainak összefoglalását olvashatják.
A péntek délelőtti plenáris előadásainak sora (dr. Takács Péter és dr. Müller Cecília után – a szerk.) dr. Greskovits Dávid, a Magyar Gyógyszergyártók Szövetsége (MAGYOSZ) elnöke „A gyógyszerellátás aktuális kérdései a hazai gyógyszergyártók szemszögéből” című előadásával folytatódott.
Dr.Greskovits Dávid rövid személyes bemutatkozás után a magyar gyógyszeripar nemzetgazdaságban betöltött fontos szerepére hívta fel a figyelmet. Bemutatta a MAGYOSZ-t, kiemelve néhány sokatmondó adatot: több mint 100 országban vannak jelen, Magyarországon a hatályos szabadalmi oltalmakon belül a MAGYOSZ tagvállalatoké a legtöbb gyógyszeripari szabadalom, valamint a Szövetség a Kormány stratégiai partnere. Árbevételük folyamatosan nő, termékeik 80%-a exportra készül, a K+F ráfordítás is folyamatosan emelkedik, exportjuk nagyobb az importnál.
Ezt követően rátért a nehézségeik ismertetésére is: kb. 12%-os az infláció, 500%-os a szállításnál, 50-160%-os a nyersanyagoknál, 20-30%-os a csomagolóanyagoknál. Az energiaárak is emelkedtek, mindemellett a kiszámíthatatlanul alakul a gyógyszeripari adó és a háború sem segített a magyar gyógyszeriparon. Említést tett a COVID-pandémiáról, ennek hatására ismerte fel a Kormány a stratégiai gyógyszerlista fontosságát.
A gondokra megoldást is javasolt: az extraprofit adó kivezetése, rendszerszintű értékkövetés, stratégiai gyógyszerlista összeállítása, magyar termék promotálása, oktatás fejlesztése.
Miben bízunk? – kérdezte. A válasz a kormányzati segítség. A korszerű ipar alapfeltétele az innováció és a termelékenység növelése, az állami iparpolitikáknak, iparstratégiáknak támogatniuk kell ezt. A továbbiakban sorolta azokat az elemeket, amelyek a gyógyszeripar további fejlődéséhez szükségesek: gyógyszerfejlesztés, kapacitás növelés, technológia bővítés, az ellátási lánctól való függetlenség támogatása. Mint mondta, a korszerű iparnak képesnek kell lenni nagy hozzáadott érték előállítására, jó minőségű munkahelyek létrehozására. A jövője attól függ, mennyire tud átalakulni, bekapcsolódni az energia- és anyagtakarékos körforgásos gazdaságba.
Mire figyeljünk? – tette fel az újabb kérdést. A válasz: Egymásra! A gyógyszerészeknek figyelniük kell a gyártókra, a kereskedőkre, az egyetemekre, az orvosokra, a hatóságra és a döntéshozókra! Végezetül felhívta a figyelmet a Magyar Gyógyszer Védjegyre, amely létrehozásának célja az orvosok, a gyógyszerészek és a betegek edukációja a hazánkban készült gyógyszerekről.
Az előadást követően írta alá dr. Greskovits Dávid és dr. Hankó Zoltán a MAGYOSZ és az MGYK közötti megújított együttműködési megállapodást. Ennek elsődleges célja a hazai előállítású gyógyszerek ismertségének erősítése a gyógyszerészek és rajtuk keresztül a gyógyszerre szoruló betegek körében.
Dr. Feller Antal, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének elnöke következett ezután „A gyógyszerellátás aktuális kérdései nagykereskedői nézőpontból” című előadásával. Három részben osztotta meg gondolatait a témával kapcsolatban. Az elsőben a gyógyszer-nagykereskedők szűken vett gazdasági környezetét vette górcső alá, elsőként a forgalom és a fedezet összefüggését vizsgálta.
Ezt követően a hiánycikkhelyzettel foglalkozott. Hangsúlyozta, nem azért van hiány, mert a nagykereskedők nem rendelik meg az adott terméket; a gyártók felelősségét is szóba hozta. Bemutatta a hiánycikkhelyzet kezeléséhez szükséges feladatokat az ágazat egyes szereplőinek, így a hatóság, a gyártók, a gyógyszer-nagykereskedők, valamint a gyógyszerészek, klinikai gyógyszerészek és az orvosok szempontjából. A gyógyszerhiányokkal kapcsolatban kiemelte a kommunikáció fontosságát: ki, mikor, mit, kinek. Bemutatott egy az Egyesült Királyságban már létező jó eljárásrendet, amit súlyos hiányhelyzetben alkalmazni lehet (Serious Shortage Protocol 2012). A GYNSZ részére az IQVIA készített egy összefoglaló riportot az elmúlt 12 hónap adatai alapján az európai és a magyarországi hiányhelyzetről – ezt is ismertette.
Előadása második részében a fiókgyógyszertárak működésével, az egységes intézeti gyógyszertári szolgáltatással, a máltai projekttel és a stratégiai gyógyszerlistával kapcsolatos jogszabályi változás hatásait vizsgálta. Mint mondta, ezekkel a jogszabályi változásokkal a gyógyszerforgalmazás „integritása sérül”. Ezeket gyakorlatilag előkészítés (egyeztetés), hatástanulmány elkészítése nélkül hozták meg a döntéshozók. Az egységes intézeti gyógyszertári szolgáltatással kapcsolatban kiemelte, hogy a „projekttársaság a jogszabályban meghatározott engedélyek birtokában gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenységet folytat”. E szerint a kórházaknál „az állam helyett egy profitorientált magánvállalkozás beszállítói leszünk.” A máltai projekttel kapcsolatban pedig feltette a kérdést: hogyan illeszkedik a jelenlegi szabályozáshoz?
Végezetül, a harmadik részben a szektor szereplői közötti együttműködés hiányáról ejtett szót. Idézve a Hungaropharma Zrt. Etikai Kódexéből, kiemelte, hogy „az üzleti életben lényeges a résztvevők közötti bizalom, ez a fenntartható sikeres működés egyik előfeltétele. Az etikus viselkedés a bizalom alapja.” Úgy látja, minden szereplőnek fel kell ismernie, hogy egy erőteljesen szabályozott, a szereplők egymásra utaltságát feltételező (kikényszerítő) piacon, az egyes szereplők csak akkor lehetnek sikeresek hosszútávon, ha minden szereplő sikeres.” Egymás kárára előnyöket szerezni csak ideig-óráig lehet. A továbbiakkal kapcsolatban kiemelte a párbeszéd helyreállításának fontosságát, a rendszeres egyeztetéseket, valamint a közös ágazati jövőkép megvitatásának, kialakításának és elfogadásának szükségességét.
Prof. Dr. Szökő Éva, az MGYT elnöke „A képzés, szakképzés, továbbképzés a gyógyszerészi kompetenciák fejlesztéséért” címmel osztotta meg gondolatait a konferencia részvevőivel. Mennyire szolgálja a képzés a kompetenciák fejlesztését? – tette fel a kérdést. A környezet változása, például az idősödés, a kompetenciák növelést és a gyógyszertári szolgáltatások bővítését követeli – hívta fel a figyelmet.
Előadását a graduális képzéssel folytatta.Bemutatta a három szakterület – közvetlen lakossági, kórházi-klinikai gyógyszerellátás, gyógyszeripar – ellátáshoz szükséges alapvető ismereteket, illetve a Képzési Kimeneti Követelményeket (KKK, amelyeket most már Elvárt tanulási eredményként – ETE - nevesítik).
A kilencvenes évek óta jelentősek a változások a gyógyszerészképzésben – hangzott el, majd a curriculum-reformok bemutatásával folytatta, kiemelte például, hogy 2022-ben új tantárgyak kerültek bevezetésre, például a kommunikáció. Úgy látja, nem kell feltétlenül új curriculum-reform, de szükséges a korábbi tematikák áttekintése, folyamatos korszerűsítése és az új ismeretek beemelése.
A szakképzéssel kapcsolatban ismertette az egyes szakterületeket, illetve szakirányokat, majd adatok osztott meg például a 2023/24-es tanévben szakképzésre jelentkezők számáról, illetve bemutatta az elmúlt öt évben szakvizsgát tettek számát. A kötelező szinten tartó továbbképzésekkel kapcsolatban megjegyezte, heterogén a Karok tematikája. Két képzőhely szervez kórházi-klinikai és ipari szakgyógyszerészeknek, ugyancsak kettő szervez kiscsoportos tréningeket is az elméleti képzés mellett.
A továbbiakban a gyógyszeri gondozásra tért át. Az ezzel kapcsolatos nemzetközi példák ismertetése után a gyógyszeralkalmazás kérdéskörét vette górcső alá. Bemutatta a beteg gyógyszeres terápiájának strukturált elemzésére szolgáló ún. DRP (Drug Related Problem) rendszert, amely célja a terápia optimalizálása, a terápiás kimenet javítása. Ismertette az egyes országokban a gyógyszeralkalmazás áttekintésével kapcsolatos szolgáltatásokat, illetve azok eredményeit. Több nemzetközi példával is alátámasztotta ezek fontosságát, például a Norvégiában, Franciaországban, Belgiumban működő „New Medicine Service”, Új-Zélandon és Ausztráliában működő „Pharmacist-only medicines” és „Pharmacy First” szolgáltatásokkal.
A nemzetközi példák után rátért a hazai helyzetre, felhívva a figyelmet az előrelépés szükségességére. A betegek, a háziorvosok és a gyógyszertárak visszajelzéseit is részletezte. Részletesen foglalkozott a gyógyszerészi szolgáltatások lehetséges bővítésének, fejlesztésének kérdéseivel. Ilyen lehet a betegek öngyógyszerélésének támogatása, nagyobb figyelem fordítása az OTC szerekre. A gyógyszeralkalmazás áttekintését, a gyorstesztek végzését is megvalósíthatónak tartja a gyógyszertárakban, ahogy a gyógyszertárban végzett vakcináció és gyógyszerész önálló gyógyszerrendelése/kiadása is a szolgáltatások bővülését eredményezi. Ismertette az ehhez szükséges feltételeket is. Végezetül bemutatta a gyógyszerészképzés SWOT analízisét.
Dr. Dózsa Csaba László (egészségügyi közgazdász, egyetemi docens, Miskolci Egyetem Egészségtudományi Kar) előadását az előzetes tervek szerint pénteken tartotta volna meg, de hivatalos elfoglaltsága miatt erre szombaton, a vándorgyűlés harmadik napján került sor „A kórházi gyógyszerellátás helyzete egészséggazdasági és egészségpolitikai nézőpontból” címmel. 
Beszámolója első részében az egészségügy egészségpolitikai és hatékonysági szempontjaira helyezte a hangsúlyt. Úgy látja, alapvető elvárás bármilyen egészségpolitikai jelentőségű program, intézkedés esetén, hogy javulást érjünk el az esélyegyenlőség, a hatékonyság és a minőség szempontjából.
Az előadása második részének a „Kórházi gyógyszerellátás új megközelítésben: Projektcég versus gyógyszerészi szakma” címet adta. Az ezzel kapcsolatos adatok ismertetése után számos kérdést tett fel a kórházi gyógyszertárak kiszervezésével kapcsolatban. Ezek közül talán a legfontosabb: Mit tudhat a projektcég, amit a jelenlegi szabályozási és finanszírozási környezetben nem tud megtenni a NEAK, a KEF, OKFŐ, BM? De választ keresett arra is, hogyan tudna a projektcég ár-előnyt, beszerzési előnyt elérni a jelenlegi központosított már lealkudott gyógyszerárakhoz képest? Hogyan hat a központosítás az intézményen belüli gyógyszerellátásra? Milyen érdeke lesz a projektcégnek kiszolgálni az egyedi beszerzési igényeket, méltányossági gyógyszertámogatási igényeket? Kié a végső ellátási felelősség? Kérdéseket tett fel a jelenlegi közforgalmú gyógyszertárak státuszával kapcsolatban is, ahogy az is, hogy a unit dose rendszer erőltetése minden kórházban, hozhat-e hatékonyságjavulást, minőségjavulást? A betegágy melletti kórházi gyógyszerelés hatékonysága változik-e?
Végezetül a kiszervezés megvalósításának jogi kérdéseit, költségeit és kockázatait elemezte. Összefoglalásként szólt a kiszervezés tranzakciós költségeiről, valamint a kiszorító és trade-off hatásáról. Véleménye szerint az indulás 3-4-5? Mrd Ft költsége hiányozni fog más területekről, a megállapodások időigénye, HR terhe pedig leköti a szakemberek idejét. Tartós működési terhet jelenthet a kórházak számára, bevételi veszteséggel is számolni kell. A kockázatokat vizsgálva feltette a kérdést: egy cégnek lesz kiszolgáltatva 80 kórház 2 millió fekvőbeteg magas szintű gyógyszerellátása?
B. Zs.
Fotó: Mogyoróssy Márton
