Tovább nő a különadó, a gyógyszertárak negyede már ma is veszteséges, ez az arány a kormánycsomag miatt emelkedhet

A cikk a vg.hu oldalon olvashatĂł!

 

A cikk teljes szĂśvege itt is olvashatĂł:

A mĂłdszer is fĂĄj a cĂŠgeknek

Tovább nő a különadó, a gyógyszertárak negyede már ma is veszteséges, ez az arány a kormánycsomag miatt emelkedhet

Nem fogadják el a piaci szereplők a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását célzó kormányzati egyeztetések módszerét és a váratlanul 20 százalékra emelt extra adó mértékét. A bizalomvesztés miatt elvész a mainál hatékonyabb gyógyszerrendszer létrehozásának az esélye.

Technikailag minden megoldható, kérdés azonban, ki és mennyire sérül – mondta a Világgazdaságnak Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítására készült kormány-előterjesztés kapcsán.

Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a pénzügyi kormányzat úgy fogná meg az idei gyógyszerkassza elfutását, hogy 26,3 milliárd forintos extra adót vetne ki a gyógyszergyártókra. Ennek hatására az idén elvárt 343 milliárdos szinten befagyasztaná a következő két év gyógyszer-költségvetési előirányzatát. Ám ehhez jövőre további 83, az azt követő évben pedig 120 milliárd forintos megtakarítást kellene elérni a tb-kasszában. A növekvő viszszavágást a várhatóan bővülő gyógyszerfogyasztás alapján számolták ki.

Egy hete a pénzügyi kormányzat már tárgyalt a piaci szereplőkkel, s kérte a javaslatukat terve megvalósításához. Ám mivel a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége a 25 milliárd forintos válságadó befizetésére tett ajánlatát az egészségügyi dolgozók béremeléséhez kötötte, azt a kormány elvetette.

Időközben újabb véleményt kért a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a cégektől. Ám a gyógyszervállalatok döbbenten látták: az egy hete folytatott egyeztetésük óta 2 százalékponttal, 20 százalékra nőtt a cégek különadójának mértéke, amelyet a biztosító által támogatott gyógyszerforgalom alapján kellene fizetni. Ehhez járul még az orvoslátogatók megduplázott, évi 10 millió forintos díja és a támogatásvolumen-szerződéssel forgalmazott készítmények utáni fizetési kötelezettség. (Ha a szerződésben meghatározott mennyiségnél több orvosság fogy, annak értékét az érintett cégnek be kell fizetnie a tb-kasszába.)

„Sem a módszerrel, sem az adómértékkel nem értünk egyet” – jelentette ki lapunknak Szolyák Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Magyarázatként hozzátette: ha 2015-ig fennmarad ez a drasztikus különadó, az Egészségbiztosítási Alap (EA) 35-40 százalékát az iparág állja majd. (Megjegyezzük, hogy a bankok válságadója 0,5 százalék a korrigált mérlegfőösszegre vetítve.) Így Magyarország olyan helyzetbe kerül, mint az afrikai államok, amelyeket gyógyszersegélyekkel látnak el a cégek – tette hozzá.

Az elnök elismeri, hogy vannak támogatható elemei a gyógyszerdotációs rendszernek. Például az eredmény-orientált terápia, amelyet úgy érne el a kormányzat, hogy például egy daganatos betegnél a terápia első ciklusát a gyártó finanszírozná. A biztosító csak akkor vállalná a további költségeket, ha az első kezelési ciklus eredményesnek bizonyul. Érthető, hogy a kormány növelni akarja a közpénzek felhasználásának hatékonyságát – véli Szolyák Tamás. Ám Sinkó Eszter arra figyelmeztet: csak folyamatos monitorozással vezethető be egy ilyen rendszer, a terápia tetemes költségét ugyanis nem lehet a betegekre terhelni. A jövő amúgy a személyre szabott terápiáé, ez elsősorban a súlyos, krónikus betegek drága gyógyszereinél fontos. Ez a jelenlegi fejlett diagnosztikai eszközök segítségével előre megállapítható.

Tovább romlik a patikusok helyzete is – mondja Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnöke. Ugyanis a gyógyszerfogyasztás és a drágább orvosságok alkalmazásának a visszaszorításával tovább csökken a patikák működtetését biztosító árréstömeg. Pedig már most is kritikus a helyzet az évek óta változatlan, átlagosan 13 százalékos patikai árrés miatt, hiszen az évi 89 milliárd forintos öszszegen – a patikaliberalizáció miatt – a korábbi kétezernél ötszázzal több gyógyszertár osztozik. Mára a gyógyszertárak negyede üzemgazdasági szempontból veszteséges, számuk biztosan nőni fog, ez veszélyeztetheti a biztonságos betegellátást.

S akik azt gondolják, hogy a gyógyszercégek ezután a patikusok kegyeit keresik majd, hiszen a doktor csak hatóanyagot utalványozhat, az orvosságot a gyógyszerész szolgáltatja ki, az téved. A patikus ugyanis a nagykereskedőtől kapja a készítményeket, így ma is az utóbbinak ad kedvezményt a gyártó, ennek egy részét – ez tavaly 9 milliárd adóköteles forint volt – adja tovább a gyógyszertáraknak – avat be a gyógyszervilág üzleti titkaiba Hankó Zoltán. Ám ha csökken a fogyasztás, elúszik a 9 milliárd – teszi hozzá.

Lehet, hogy a kormány rákényszeríti akaratát a gyógyszerpiaci szereplőkre, de az garantáltan ellenállást vált ki, így a Széll Kálmán-terv egészségügyet érintő része a visszájára fordulhat. Kár, hiszen a korábbi tervek megegyezésen alapultak, ugyanis mindenki tisztában van az ország gazdasági helyzetével. S ha elvész a bizalom, a kormány elveszti az esélyét egy hatékony, beteg-együttműködésen alapuló gyógyszer-támogatási rendszer létrehozására – szögezte le Hankó Zoltán.

GyĂłgyszerĂĄgazati tĂŠnyek

Közel 20 ezren dolgoznak a hazai gyógyszeriparban, a patikák 14 ezer alkalmazottat foglalkoztatnak. Két éve a magyarországi gyártók adó- és járulékbefizetése 85, a nemzetközi gyártóké pedig 40 milliárd forint volt. A kormányzat is számol azzal, hogy a pénzügyi terhek növekedése miatt elbocsátások várhatók az ágazatban, és ez csökkenti a költségvetés bevételeit. Emellett a magyarországi gyártók tagvállalatainál a csökkenő gyógyszerárak miatt számolni lehet az export visszaesésével is.

 

NĂłgrĂĄdi TĂłth ErzsĂŠbet

ForrĂĄs: VilĂĄggazdasĂĄg, 2011. ĂĄprilis 20.

 

SzĂĄznyolcvan fokos fordulat az OrbĂĄn-kormĂĄny politikĂĄjĂĄban

Jegyzet

Beláthatatlan következménye lehet az egészségügyet érő drasztikus megszorításoknak a tiszavirág-életű ígéretek miatt. Előbb-utóbb elvész a bizalom, pedig nélküle nehéz megértetni az emberekkel a gazdasági nehézségek diktálta szigor szükségességét. Márpedig úgy tűnik, most ennek leszünk a tanúi.

Alig pár hónap alatt száznyolcvan fokos fordulatot vett a fiskális politika. A télutón még arról szóltak az üzenetei, hogy külső pénzforrásra nem számíthat ugyan a gyógyítórendszer, ezért összébb kell húznia a nadrágszíjat, de az így nyert többletforintokból betömheti a tátongó lyukakat.

Az ágazat irányítói, de az abban dolgozók s talán a betegek is vették az üzenetet, elhitték azt. Az egészségügyi államtitkár országjárásba fogott, megszerzett tapasztalatai talaján elkészítették a hatékonyabban működő intézményrendszer tervét, kidolgozták a költséghatékonyabb gyógyszerfogyasztás keretrendszerét. Ám a körültekintő, tényeken alapuló „reformtervektől” reálisan elvárt megtakarítások háromszorosát várja most el a pénzügyi kormányzat, s szó sincs már arról, hogy azt visszaforgatná a gyógyításba. Átvéve az irányítást a szakmától, az okkal-joggal pellengére állítható gyógyszerpiacot vette célba, és példátlan mértékű cégadó kivetése árán harmadolná a közbiztosító gyógyszer-támogatási kasszáját.

A cél – az államháztartás egyensúlyának megóvása – nemes. Ám a hozzá rendelt eszközök hatása beláthatatlan. Gellert kaphat a nemzetgazdaság húzóágazataként prosperáló, exportképes gyógyszeripar, s ha a sarcforintoktól elesik az egészségügy, doktorok és szakdolgozók ezrei fordítanak hátat a hazai kórházaknak. Tudja valaki, hogy mi lesz a betegekkel? Mintha fittyet hánynának az uniós tendenciának, ahol felismerték: a válságból való biztos menekülési lehetőség az egészségiparba, az emberek egészségbe való befektetés.

NĂłgrĂĄdi TĂłth ErzsĂŠbet

ForrĂĄs: VilĂĄggazdasĂĄg, 2011. ĂĄprilis 20.