A közelgő vándorgyűlés kapcsán Hankó Zoltánt egy rövid visszatekintésre kértük, illetve a Kamara előtt álló feladatokról beszélgettünk.

– A Kamara idén kilencedik alkalommal tartja vándorgyűlését. A korábbi rendezvényekhez képest van-e valamilyen különös jelentősége a kecskemétinek?

– Igen, de én az eddigi vándorgyűléseket is kiemelt fontosságúnak tartom. A liberalizáció után döntöttünk ennek a rendezvénysorozatnak az életre hívásáról. Egyrészt értelmetlennek tartottam a vitát arról, ami a magángyógyszerészek civil szerveződésével évek óta folyt egymás tavaszi konferenciáinak az időpontjáról, helyszínéről és tematikájáról, másrészt viszont szükség volt arra, hogy kamarai színekben minden év elején találkozzunk és tisztázzuk a teendőinket. Ezért a vándorgyűléseket deklaráltan regionális munkakonferenciaként szervezzük és mindig olyan időpontot keresünk, ami nem ütközik más szervezetek rendezvényeivel. Az eddigi vándorgyűlésekre kivétel nélkül jó szívvel gondolok vissza, ha azonban mégis ki kell emelnem néhányat, akkor először az elsőt említeném, amely Sopronban volt 2008-ban, aztán a debrecenit 2010-ből és a 2014-ben Sümegen rendezettet. E két utóbbin a kormánnyal kötött megállapodások szakmai alapjait raktuk le.   

– Több interjúban is úgy fogalmazott, hogy a szakmában lezárult a rendszerváltó folyamat. E gondolatnak is jelentőséget tulajdonítanak a rendezvényen?

– Az idei vándorgyűlésnek az az alapgondolata, hogy a lakossági gyógyszerellátásban lezárult a rendszerváltás időszaka. Ha pedig valami lezárult, utána szükségszerűen jönnie kell valaminek. Amiről persze még nem tudjuk, hogy mi lesz és csak remélhetjük, hogy jó lesz, de a jövőnket szeretnénk birtokba venni és úgy formálni, hogy az tényleg jó legyen. Az elmúlt évek megerősítettek abban, hogy aktív alakítói lehetünk saját sorsunknak. Bebizonyosodott, hogy a gyógyszerészet helyzete és lehetőségei jelentős mértékben rajtunk múlnak. Ezért szükség van a jelenlegi helyzet értékelésére és arra, hogy a kihívásokkal szembe nézzünk. Ha pedig ezt megtesszük, a feladatainkat is ki tudjuk jelölni. Ezt a munkát helyettünk senki nem végzi el, ha pedig mégis másokra hagyatkoznánk, a jövőnk bizonyára az ő szándékaik szerint alakulna.

– Az immár hagyományosnak mondható programok – aktuális szakmapolitikai kérdések megvitatása, az összejövetel helyszíneként szolgáló megye egészségpolitikai, egészségügyi vezetőivel való kapcsolatfelvétel – mellett milyen konkrét feladatok megoldását tervezik?

– Ne menjünk el szó nélkül a vándorgyűlés regionális céljai mellett! Az a tapasztalatom, hogy a közpolitika regionális irányítóival és egészségpolitikai vezetőivel a gyógyszerészek általában konkrét ügyekben kerülnek kapcsolatba. Ezek többnyire egyedi konfliktushelyzetek, amelyeket meg kell oldani. Gyakori, hogy ezek az ügyek az országos politikai, egészségpolitikai és szakmapolitikai vezetőknél landolnak. Ők pedig szükségszerűen a saját kompetenciájuknak megfelelő megoldásban, így törvénymódosításban, szabályozás-változásban vagy például országos vizsgálat indításában gondolkodnak. Ez pedig nem jó. Ha lehet, az egyedi ügyekről azok döntsenek, akikre tartoznak. A vándorgyűlés nyitó programja – a regionális vezetőkkel való konzultáció – pont arra lehet jó, hogy megismerjük egymást. Történjen meg a kapcsolatfelvétel a közpolitika, a hatóságok és a Kamara helyi vezetői között. Ismerjék meg egymást, tudják meg, hogy ki kitől kérhet segítséget és mi is tudjuk, hogy az adott térségben a konkrét ügyekben kikhez lehet fordulni.

– A tervezett programjukat olvasva látható, hogy több téma is megvitatásra kerül, amelyeket előzőleg informális elnökségi ülésen vitattak meg. Úgy tűnik, a fiatalokra, helyzetbe hozásukra, a generációváltásra ezen a rendezvényen is hangsúlyt fektetnek…

– Előbb már említettem, hogy az idei vándorgyűlésnek milyen feladata lesz. Ezért úgy nem lehet oda elmenni, hogy majd csak lesz valahogy. Az elnökségen belül megtörtént a helyzetértékelés – sok különböző szempont hangzott el a vitában. Ez lesz az alapja az ott elhangzó helyzetértékelésnek. Úgyszintén több alkalommal volt egyeztetés arról, hogy milyen kihívásokat érzékelünk. Ezek figyelembe vételével állt össze az a témacsokor, amit a vándorgyűlés résztvevőivel meg szeretnénk beszélni. Minden témához kijelöltük a vitaindító előadást tartó és az azt követő vitát moderáló kollégáinkat. A többi a vándorgyűlés résztvevőin múlik. Szeretném, ha élénk eszmecsere után alakulna ki az az álláspont, amit a továbbiakban a Kamara ezekben az ügyekben képviselni fog. Ami pedig a fiatalokkal kapcsolatos kérdésfelvetésére vonatkozik, talán emlékszik rá, hogy 2014-ben a kormánnyal kötött megállapodás része volt a fiatalok helyzetbe hozása. Ezt követően vált intenzívebbé egy fiatalokból álló csapat felkészítése a közeljövő feladataira. Ez a csapat létezik és dolgozik, ők a táltosok. Az ő közreműködésükkel kezdődött el a fiatalok megyénkénti szervezése és tavaly ősszel a köztestületi napokon már önálló szekciót is tartottak. Itt megfogalmazták az elvárásaikat, amit azóta publikáltak is. Most arra számítok, hogy ezeket az elvárásokat operatív programmá formálják, hogy az beépülhessen a Kamara feladatai közé.  

– A gyógyszertári gazdálkodás, marketing, gazdasági együttműködések, személyi javadalmazás… mind olyan témák, amelyek vélhetőleg nagy érdeklődésre számítanak…

– Egyetértek, ráadásul ezek azok a területek, ahol minden nap változik a helyzet, továbbá mindenki a saját helyzetének függvényében fogalmazza meg az álláspontját és a kamarai elvárásait. A 2010-es jogszabályi korrekciókat követően elindult válságkezelő program alapján először a legfontosabb feladat a veszteséges gyógyszertárak számának csökkentése, majd a beszállítói tartozások felszámolása volt. A veszteséges patikákat illetően lényegében a 2006-os, tehát a liberalizáció előtti utolsó békeév arányait hozzuk, az egyik nagykereskedő vezetője pedig néhány nappal ezelőtt jelezte, hogy a határidőn túli kintlévőségek aránya a minimálisnál is kisebbre csökkent, így ma már ez is rendben van. Következett a vállalkozások feltőkésítése, ami szerintem eredményes célkitűzés volt, majd elindult a gyógyszertárak készletgazdálkodásának rendezése, hiszen társadalmi elvárás és egészségpolitikai cél, hogy a betegeknek minél kevesebbszer kelljen visszamenni a patikába amiatt, hogy nincs készleten a gyógyszerük. Azt gondoltuk, hogy ennek a rendezését követően lehet érdemben a személyi javadalmazás kérdéseivel foglalkozni, mert a stabil, kötelezettségeit teljesíteni képes, feltőkésített és jól működő vállalkozás képes a munkatársait megfelelően megfizetni. A kormány azonban év elején a garantált bérminimum jelentős emelésével olyan helyzetet teremtett, ahol nemcsak a patikai vállalkozások vezetőinek, hanem a kamarának és az egészségpolitikának is vannak teendői: jó néhány olyan gyógyszertár van, ahol a törvényi előírásoknak való megfelelés komoly gondot fog okozni. Az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseinket már leadtuk az Egészségügyért Felelős Államtitkárságra és nagyon remélem, hogy a vándorgyűlésen már tudunk is mondani valamit arról, hogy mire számíthatunk. Van tehát mit megbeszélni a napi ügyeket és a stratégiai távlatokat illetően is. Ráadásul a patikai vállalkozások ma már a tulajdonosi döntéshozatal szempontjából is többségi gyógyszerészi kézben vannak.  

– Izgalmasnak ígérkezik a többi téma is: kompetenciák, etikai kérdések, szakképzés...

– Örömteli kihívásnak tartom, hogy a gyógyszerészek szakmailag és egzisztenciálisan is önállóvá váltak. Többször beszéltem arról, hogy ez a szabadság nem cél nélküli: a gyógyszerésznek kell felelősséget vállalni a gyógyszerért, a betege gyógyszereléséért, a vállalkozásáért – vagy azért a vállalkozásért, amely foglalkoztatja őt –, és munkatársainak a megélhetéséért is. Ez a felelősség azonban nem alapulhat pusztán egy életérzésen: a felelősségvállalás feltételeit is meg kell teremteni. Ez feladatot jelent a kamarának, a képzésért felelős egyetemi oktatásnak és az érintett gyógyszerészeknek is. A társadalmi elvárásokat a kamarának kell gyógyszerészi kompetenciaként nevesíteni és közvetíteni a kollégáink felé, továbbá a mi feladatunk a szakmai és munkaerő-piaci elvárások közvetítése például a képzésért felelős oktatási rendszer felé is. A jövőnk szempontjából központi kérdés, hogy a kompetenciákkal és a képzéssel kapcsolatos kihívásokra milyen választ adunk. Sikeres a kompetenciarendezés jogi programja, amit a képzésben és a mindennapok gyakorlatában is érvényesíteni kell. Ezért önálló szekcióban foglalkozunk majd a kompetenciafejlesztéssel és ehhez illeszkedik a képzéssel foglalkozó szekció. Továbbá napirenden lesznek az etikai kérdések is, amelyek súlya egyre jobban nehezedik a szakmára. Ez utóbbihoz kapcsolódóan komoly dilemmát okoz, hogy miközben a gyógyszerészek szakmai és gazdasági önállóságát a jogszabályok elismerik, a Kamara az etikai jogköreinek jó részét csak bíróságok és hatóságok döntéseinek alárendelve gyakorolhatja. Azt gondolom, hogy megérett az idő ennek a helyzetnek is az újragondolására.    

– Pénteken párhuzamosan folyó szekció-programok között is válogathatnak a részvevők. Miért van erre szükség, illetve nem látja problémásoknak, hogy az érdeklődőknek választaniuk kell a programok közül?

– Az eredeti tervekhez képest egyszerűbb lett a helyzet, mivel a péntek délután második felére tervezett három párhuzamos program közül csak kettő kerül megtartásra: a fiatalok és a Kórházi Gyógyszerészi Szervezet önálló szekciója. Tegnap született döntés arról, hogy az Ipari Állandó Bizottság tervezett programját elhalasztjuk, az előkészítő munka során ugyanis kiderült, hogy még a megfogalmazandó kérdésekben is több bizonytalanság van. Azonban a bizottságban is folyik a munka és remélem, hogy az ipariak alap-felvetéseit be tudjuk majd építeni a kompetencia-fejlesztési és a képzéssel foglalkozó szekció programjába.

– Nyitrai Zsolt országgyűlési képviselőt, stratégiai társadalmi kapcsolatokért felelős miniszterelnöki megbízottat és dr. Mészáros Jánost,  az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkárt is előadók között találjuk. Következtethetünk-e ebből arra, hogy a politika, illetve a kormány egyetért a Kamara céljaival?

– Én ilyen merész következtetésre nem vállalkoznék. Az viszont tény, hogy a kormány a 2010-ben megkötött és 2014-ben megújított együttműködést a kamarával folytatni szeretné, amennyiben a Kamara is készen áll erre. Az elnökség ezt a köszönettel visszaigazolta és Nyitrai Zsolt képviselő úr, aki már a 2014-es megállapodás előkészítésében is részt vett, a közös szándékot a nyilvánosság előtt is bejelentette. A 2010-től napjainkig eltelt időszak azt igazolja, hogy a kormány komolyan veszi azt amiben megállapodtunk, a ajánlatuk pedig azt sejteti, hogy ők is hasonlóképpen gondolkodnak a Kamara hitelességéről. Az előkészítő munka elindult és a vándorgyűlésnek az egyik feladata az lesz, hogy ehhez a – terveink szerint szeptemberben aláírandó – megállapodáshoz a megfelelő szakmai alapokat megteremtsük. Ami pedig helyettes államtitkár úr részvételét illeti, ő is közreműködött a 2014-es megállapodás előkészítésében, ráadásul a kecskeméti helyszín sem idegen a számára. Így őt nemcsak egészségpolitikusként, hanem az ügyeink iránt fogékony vezetőként is várjuk. Egyébként, ha már az együttműködési megállapodás megújítása szóba került, hadd jelezzem, hogy küszöbön áll egy másik megállapodás aláírása is, amely a minisztérium és a Kamara közötti operatív egyeztetések eljárásrendjét rögzíti. Azt remélem, hogy ennek az aláírására már a vándorgyűlést megelőzően sor kerülhet. 

– Összességében mit vár az idei vándorgyűléstől?

– Azt, hogy a következő évek kamarai munkájának fő irányait ki tudjuk jelölni és elindulhat az önálló magyar gyógyszerészet jövőképének a kialakítása is. Annak pedig szimbolikus jelentősége van, hogy ennek az új kezdetnek a vándorgyűlésére abban a megyében kerülhet sor, amelyik a rendszerváltás kezdetén, negyedszázaddal ezelőtt, a fő motorja volt a változásoknak. Az pedig külön öröm, hogy az erdélyi testvérmegyék delegáltjai is részt vehetnek a vándorgyűlésen. Ezt külön is köszönöm a Pest, a Borsod és a Szabolcs megyei kamarai vezetőknek.

B. Zs.

vissza