Dr. Hankó Zoltánnal az MGYK XIII. Vándorgyűléséről és a Kamara jövőjéről beszélgettünk.

–  „Hogyan tovább? Újratervezés vagy cselekvési program megújítás?” – ezt a címet adták a konferenciának. E cím egyben az összejövetel célját is mutatja? Miért volt szükség ismét a „hogyan tovább” meghatározására, hiszen a korábbi vándorgyűléseiken erre már sor került?

–  Hadd kezdjem azzal, hogy a vándorgyűléseknek a kamara életében különleges szerepük és feladatuk van. Emlékszem, 2010-ben Debrecenben jöttünk össze, ahol napokon keresztül arról folyt az egyeztetés, hogy a parlamenti választásokat követően várható kormányváltás után elmondhassuk: mit kíván a magyar gyógyszerész? Az akkor megalkotott 12 pont és az azt alátámasztó háttérelemzések lettek végül a kormánnyal 2010-ben megkötött stratégiai együttműködésnek a fundamentumai. 2014 tavaszán Sümegen jöttünk össze, ahol a 2014 és 2018 közötti parlamenti ciklusban általunk fontosnak tartott célkitűzéseinket foglaltuk össze. Ezek képezték úgyszintén az alapját a megújított stratégiai együttműködésnek. Emlékszem, akkor kötöttünk megállapodást az MGYT-vel is. 2018-ban Tatán volt a vándorgyűlés, ahol a strukturális rendszerváltás lezárását követően a szakmai rendszerváltás programját fogadtuk el, amit miniszterelnöki megbízott úr és az akkori egészségügyért felelős államtitkár is szignált. Ez a program az „A gyógyszerészet jövőképe, a kamara cselekvési programja” címet viselte és számomra mindezidáig meghatározó dokumentum volt a Kamara alapszabályának Célok, feladatok című fejezetében, valamint a 2022 tavaszán megjelent zöld füzetben foglaltakkal együtt.

Túljutottunk a Covid-pandémián és az egészségpolitikáért ma már mások felelnek, mint akiknek a feladata lett volna az előző ciklusban megőrizni és tovább fejleszteni mindazokat az eredményeket, amelyeket 2010 és 2018 között a kormánnyal közös erőfeszítéssel elértünk. Változott a minket körülvevő társadalmi-gazdasági környezet és ahogy tapasztalom, a politikában is mások a hangsúlyok, mint néhány évvel ezelőtt. Új kihívásokkal is szembe kell néznünk, mint például az informatika fejlődése, vagy a technológiai környezet változása.

Mindezek együtt indokolták, hogy nézzük meg, melyek azok a célok, amelyeket meg kell őriznünk. Ragaszkodhatunk-e a korábban kialakított struktúra értékeihez? Változatlanul célunk lehet-e a gyógyszerészek és gyógyszertárak integritása? Hogyan küzdhetjük le a gazdasági nehézségeinket? Milyen módon kapcsolódhatunk be az adatvezérelt egészségügy programjába és hogyan gondolkodjunk a telefarmáciáról? Milyen javaslatunk lehet a vidék gyógyszerellátásának megőrzésére?

A kitűzött feladatot elvégeztük. Egy koherens, az eddigi értékeinket megőrző és a változásokhoz igazodni képes program alapjait raktuk össze. Most folyik ezeknek az elemeknek az összehangolása és remélem, hogy néhány héten belül a strukturális rendszerváltás eredményeire támaszkodva a szakmai rendszerváltás megújított programját tehetjük le a politikai döntéshozók asztalára. Szeretném, ha az elmúlt évek „szigetszerű” kormányzati intézkedései helyett végre – a 2010-ben elindult együttműködés módszertanához visszatérve – elkezdődhetne a gyógyszerellátás átfogó felülvizsgálata, ahol tisztázzuk a stratégiai célokat és ezekhez igazítjuk az intézkedéseket. meggyőződésem, hogy ez a betegeinknek, a kormánynak és a gyógyszerészeknek is hasznos lenne.

–  Dr. Takács Péter államtitkár és dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos is megtisztelte jelenlétével a konferenciát. Előadásaik alapján hogyan látja az államigazgatás és a gyógyszerészek közötti kapcsolat jövőjének alakulását?

–  Államtitkár úrral jó a személyes kapcsolatunk és remélem, ezt ő is így látja. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértünk. Az a fajta zárt, hárító magatartás, amely az előző egészségpolitikai vezetés részéről volt tapasztalható, már a múlté. Őszintén, protokollmentesen tudok vele egyeztetni. Jónak tartanám, ha a megoldandó feladatok ellátására nagyobb apparátus állna a rendelkezésére, hogy minél hamarabb feldolgozzuk a restanciákat. Kollégáim a vándorgyűlésen is megtapasztalhatták, hogy nyitott az egyeztetésre, de határozott álláspontot képvisel. Egy ügyeletekkel kapcsolatos kérdésre adott válaszában a gyógyszerkiadó automaták felvetése látszólag egy hirtelen ötlet volt, azonban ismerve őt, valószínűleg már korábban is foglalkozhatott vele. Jó lenne erről minél hamarabb egyeztetni, mert az automatákkal kapcsolatban 2006 óta összegyűlt tapasztalataim alapján rövid időn belül olyan befektetői ötletcunamival találkozhatunk, amely nem segíteni, hanem inkább hátráltatni fogja a megoldást.

Tisztifőorvos asszonnyal nagyon korrekt kapcsolatot sikerült kialakítani, de ez fordítva is igaz: ő is törekszik erre. Remélem, a kollégáim is megtapasztalják, hogy jószándékú, megoldást kereső, letisztult elvekkel rendelkező személyiség lett a legfőbb hatósági vezetőnk. Amikor az OGYÉI és az NNK összevonásáról szóló döntést követően először ültünk hivatalos asztalhoz, részletesen tájékoztattam mindazokról a megőrzendő eredményekről, amelyeket az előző vezetéssel elértünk és nyíltan beszélhettem a problémáinkról is. Erre azóta többször is sort keríthettünk. Problémáink egy része hatósági kompetencia, amelyekre megoldást ígért és ezt meg is fogja tenni. Egy másik része viszont egészségpolitikai kompetencia, amelyeket megértett és közvetítést ígért. A mezőkövesdi előadásában is ezt a szemléletet láttam visszaigazolódni.

–  Az említettek mellett az államigazgatás jelenlévő képviselői foglalkoztak-e előadásaikban a gyógyszerészeket manapság leginkább foglalkoztató három kérdéssel: fiókgyógyszertárak működtetése, kórházi gyógyszertárak kiszervezése és a Máltai Szeretetszolgálat egészségügyi projektje? Milyen választ kaptak a gyógyszerészek ezzel kapcsolatos aggodalmaikra? 

–  A fiókgyógyszertárakkal kapcsolatban államtitkár úr lezárta azt a várakozást, hogy a rendelet hatályba lépését megelőzően visszavonásra kerüljön. Ugyanakkor folyamatos monitorozást igért. Álláspontom továbbra is az, hogy ez a döntés hibás helyzetértékelésre támaszkodik, de a feladatunk az, hogy a lehető legkisebb károkozással jöjjünk ki ebből a helyzetből. Volt már ehhez hasonló történet, amiből több év szívós munkájával sikerült kijönni és az akkori liberális kormány által hozott döntést a gyógyszerész nélküli gyógyszertárakról kivezetni. A kórházi gyógyszerellátás kiszervezésével kapcsolatban a kamara egyszerre tekint a betegellátás biztonságára, a kórházakban dolgozó gyógyszerészek szakmai önállóságára és egészségügyi szolgálati jogviszonyának megőrzésére, valamint arra, hogy a közforgalmú gyógyszerészetet ne érje diszkrimináció és ne létesüljenek gombamódra ezekben a városokban új gyógyszertárak, mert a már működőek mehetnek tönkre. Államtitkár úr ez utóbbira a vándorgyűlésen határozott ígéretet tett, aminek részleteiről már korábban volt alkalmam egyeztetni vele. Ami pedig a Máltai Szeretetszolgálat ügyét illeti, nem hiszem, hogy bárki lenne, aki ne respektálná azt a missziót, hogy mélyszegénységben élő, egészségügyi ellátásban nem részesülő embereknek nyújtsanak ellátást. Szerettem volna, ha ennek a gyógyszerészeti megoldásában a tapasztalatainkra is igényt tartanak, hogy elkerüljük pl. a párhuzamos struktúrák kialakítását és azokat a szakmai-logisztikai problémákat, amelyeket meg kell oldaniuk. Az államtitkárságtól és országos tisztifőorvos asszonytól azt az ígéretet kaptuk, hogy ezekről közvetlenül is tárgyalhatunk.

–  A MAGYOSZ, az MGYT és a GYNSZ vezetői is az előadók között voltak. A jövőben milyen változások várhatók az e társszervezetekkel kitűzött közös célok, megoldásra váró feladatok tekintetében?

–  Az MGYT-vel 2014-ben éppen egy vándorgyűlésen kötöttünk együttműködési megállapodást, és ez azóta is zökkenőmentesen, egyre több területre kiterjedően működik. A vándorgyűlésen egyeztem meg Szökő Éva elnök asszonnyal, hogy két területen ún. szervezetközi bizottságot hozunk létre. Az egyik az irányelvek megújítását célozza és itt a mi Szakmai állandó bizottságunk és a Társaság Gyógyszerészi gondozási szakosztálya harmonizálja a tevékenységét. A másik egy képzéssel, szakképzéssel, továbbképzéssel foglalkozó szervezetközi bizottság lesz. Ennek feladata az eddigi vezetői szintű együttműködés strukturált keretek közötti kiterjesztése.

A MAGYOSZ-szal is régi az együttműködésünk, amelynek az egyik első eredménye az Ipari állandó bizottságunk szervezésében a gyógyszerészhallgatók gyári gyakorlatainak a megszervezése volt. Az együttműködést most megújítottuk és Greskovits Dávid elnök úrral a hazai előállítású gyógyszerek ismertségét elősegítő és penetrációját növelő együttműködésről állapodtunk meg.

Ami pedig dr. Feller Antal GYNSZ elnök előadását illeti, évek óta most volt az első alkalom, hogy előadóként köszönthettük, mert évekig nem hívtunk nagykereskedőt a rendezvényeinkre. Ennek több oka volt, amit most már nem érdemes visszaidézni. Januárban Kaló Tamás alelnök úrral, februárban elnök úrral volt egy informális előkészítő megbeszélés, ahol eljutottunk odáig, hogy a kölcsönös érdekbeszámítás elvét figyelembe véve megpróbálunk együttműködni azokon a területeken, amelyek mindkettőnk számára meghatározóak. A vándorgyűlés óta túljutottunk az első „hivatalos” egyeztetésen is.

–  Nemcsak „külsős” előadóik voltak, a „hazaiak” előadásaikban a Kamara belső működési mechanizmusával is foglalkoztak.  Milyen területeket tekintettek át, és milyen változások várhatók a további feladataikkal kapcsolatban?

–  Ahogy egy korábbi kérdésre válaszolva már említettem, fontos célkitűzés volt a kamara cselekvési programjának felülvizsgálata és megújítása. Ezt a munkát tisztességesen elvégeztük. Nyilván az új kamarai ciklus kezdetén át kell tekinteni a belső működési mechanizmusokat és korrigálni, amit szükséges. Erről a munkáról is több beszámoló hangzott el, így pl. az alapszabály módosításáról és az etikai kódex megújításáról. Azt is fontosnak tartom, hogy azokról az új flottaszerződéseinkről is első kézből tájékozódhattak a résztvevők, amelyeket dr. Sándor Csaba koordinálásával sikerült megkötnünk. Csaba komoly munkát végez ezen a területen, örülök, hogy szép eredményekről tudtak beszámolni.

–  A konferencia előtt egy interjúban azt mondta, hogy „szeretném, ha a vitaindítókat követően célirányos konzultációk lehetnének és a legfontosabb kérdésekben dűlőre juthatnánk például a gyógyszerészek és gyógyszertárak integritását, a gyógyszertárak működőképességét, a gyógyszerészi kompetenciákat, a népegészségügyi programokat vagy akár az informatikai lehetőségeket illetően.”  Sikerült ezt elérni?

–  Azt hiszem igen, de a jövő dönti el, hogy ezeknek a mindennapokban milyen eredményei lesznek. Végezetül engedje meg, hogy a sok technokrata megközelítés mellett arról is beszéljek, hogy örömmel tapasztaltam, végre újra volt egyfajta közösségi élménye azoknak, akik eljöttek a konferenciára. Szép helyen voltunk, jó körülményeket biztosítottak a szervezők és ahogy láttam, a sok panasz és aggodalom mellett jókedvű találkozások, éjszakába nyúló beszélgetések is oldották az egész napos koncentrálás feszültségét. Sok volt a fiatal, ennek pedig külön is örültem. Értük is dolgozunk, hogy hivatásgyakorlásukban örömüket lelhessék. 

 B. Zs.
Fotó: Mogyorósy Márton

vissza