A Magyar Gyógyszerészi Kamara hitvallását önmagába tömörítő szlogenje, az „Értékvédő érdekvédelem”. A dr. Zalai Károllyal folytatott beszélgetés során,  arra törekedtünk, hogy érthetően, a húsba vágó kérdések feltevésével, a gyakorlatban megfogható módon bontsuk ki mindazt, ami ma a kamara feladata.

- Körülbelül 20 éve „importáltunk”  Magyarországra egy üzleti filozófiát – „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Milyen a gyógyszerészettel kapcsolatos asszociációkat indít el Benned, ha ezt hallod?

Márai Sándor Füves könyvében  a  félreértésről így ír: „A földön kétmilliárd és néhányszáz millió ember él, így mondják. Tudjad tehát: kétmilliárd és néhányszáz millió esélye van annak, hogy szavadat, cselekedetedet félreértik. Ahány ember él a földön, annyi a félreértés esélye és lehetősége” ... Ma már hétmilliárdan vagyunk. Akiket a pénzvilág irányít. Globálisan lehet tehát gondolkodni, de ez gyakran félreértésekhez és főleg az utóbbi időben ellenségeskedéshez vezet, így én inkább a lokális cselekvéseknek vagyok híve. A gyógyszerészettel kapcsolatos asszociációm, hogy a kevesebb töprengés is több proaktív cselekvést eredményezne, hiszen kapacitásunk van, csak nem mindegy mire használjuk azt fel.

-  Mely ÊrtÊkek vÊdelmÊre hivatott a kamara? Hol tartunk ma?

Az értékeket az 1994 évi kamarai törvény többnyire jól, de néhány kérdésben sajnos, mint ez utóbb kiderült, rosszul határozta meg. Minden abban leírt „jó elemnek” védelmére 1994 óta hivatott a kamara. Azért, mert a néhány értékvédő kérdésben rosszul döntött akkor az Országgyűlés, számos következménnyel számolni kellett. A kamara a hibákat és az évek során megszületett módosító törvények megállíthatatlan útvesztőit értékelve is, sokak szerint jól, egyesek szerint rosszul – ezt majd a történelem dönti el – dolgozott és dolgozik az értékvédő érdekvédelemért, a gyógyszerészet, a gyógyszerészek helyzetének stabilizálásért, függetlenül attól, kikről van szó, hiszen a szakma jövője a tét. Ez a mai helyzetre is igaz, annak ellenére, hogy az országot jelenleg irányító kormány a gyógyszerészet értékeinek megvédése mellett állt ki. Hiszen azokat a jogosítványokat, amelyeket ismét megszereztünk, meg kell tudnunk védeni is, és ez csak a megfelelő hozzáállással lehet eredményes. Szakmai kihívások sorozatával kell szembenéznünk és azoknak megfelelnünk, amelyek a gyógyszerészi kompetenciát, hivatásunk jövőjét értékrendbe állítja. A tulajdonosi szemlélet újragondolása döntő fordulat lehet, de most ennél is sürgetőbbnek tartom a szakmai felelősséget, a gyógyszerészi gondozás kapcsán a terápiabiztonságot és az ehhez tartozó, most már elhíresült generikus ösztönző programot, és a hatóanyag felírás rendszerét. Ez utóbbiakkal kapcsolatban számos ellenmondás van, a gyártók, az orvosok ellenállása kapcsán is, de úgy gondolom megfelelő kommunikációval a kérdések helyre tehetők. Ezeknek a kérdéseknek tisztázására hivatott többek között a kamara „Köztestületi Napok 2012. február 3-5.”című rendezvénye.

 

 
dr. Zalai KĂĄroly

- Melyek a jelenlegi kihívåsok? Hogyan viszonyul ehhez a gyógyszerÊsztårsadalom?

Ennek felsorolása önálló cikkelygyűjtemény kellene. Felsorolásszerűen már unalmasak, de az ismétlés kedvéért az alábbiak fontosak lehetnek. Csak az elmúlt időszak törvényei és minisztériumi rendeletei szintjén: a szakmai - etikai megfelelés, a tulajdonosi program, ehhez a menedzseri- munka jogi kérdések, a generikus ösztönzés, a támogatások rendszere, a gyógyszertárak likviditása, a rendelhetőség, a hatóanyag alapon történő rendelés, az átsorolások, fixesítések miatti készletezési problémák, stb. megoldásra várnak. Az ellátórendszerben aktív gyógyszerészek ma még sajnos csak lassan azonosulnak a helyzettel, pedig egyértelmű, hogy a kihívás, a problémák megértése, a feladatok megoldása hosszú távon csak előnyöket hozhat számukra.

- Håború a lelkekÊrt?

A Magyar Gyógyszerészi Kamara köztestület, a Magyarországon élő és dolgozó gyógyszerészek szakmai, és érdek- és értékvédelmi testülete, függetlenül a munkavégzés helyétől, beosztástól. Itt azonban van különbség a kötelező és a szabadon választott tagságú, aktívan dolgozó tag között.

A kötelező tagságú gyógyszerészek, akik ha kényszerként élik meg tagságukat, az nagyon sajnálatos, de ugyanakkor érthető is a lelkek megnyerésének kamarától függetlenítő, a kamarai törekvéseknek ellentétes nézetek folyamatában. Politizálástól eltekintve is láthatóak azok a törekvések, melyek a 90es évek összeharácsolt tőkéjének újabb befektetései irányába hatottak. De ez már a múlt… és mai álláspont szerint, és hivatásgyakorlási okokból szerencsére - egyelőre! Ugyanakkor látni kell, hogy nagyon sok gyógyszerész bedőlt az ámításoknak. A háború a lelkekért akkor nyert ügy volt, ma viszont sokan közülük munkanélküliek, és nem a szakmai felkészültségük, felkészületlenségük, hanem a csődbevitt hálózatok, így a túlkínálat és a gyorstalpalón végzett asszisztenshad okán. Ezek ma már munkanélküliségnek nevezhető nagyon fontos kérdések és a kamarának, minden gyógyszerész érdekvédelme miatt is ezt a problémát kezelni kell.

 

- Kiért, miért vállal felelősséget ma egy gyógyszertár tulajdonosa?

Az úgynevezett családi tulajdonú gyógyszertáraknál egyértelmű kérdést, ahol a kiért? a betegért és a miért? a betegért és a család egzisztenciájáért választ, azonban nem biztos, hogy általánosítanám. Hiszen megjelentek olyan szemléletű gyógyszerészek, akik az egzisztenciális kérdéseket kizárólag egyéniekké, vagy ennek érdekében a tulajdonosi érdekekké alakították. Sajnos sok esetben szorul háttérbe a beteg szakmai ellátásának igénye, elsődleges az egy expediáló helyre jutó aznapi forgalom. Erre vannak példák, amiből a beteg azért nem érzékel semmit, mert örül a bónuszpontjainak, a kedvezményeknek, az ajándékoknak. Ez a szemlélet nem egészségügyi, hanem kereskedelmi, és akik így fogják fel a gyógyszerészetet, mint hivatást, azoknak ebből az egyetlen szempontból igazuk van. De a hivatásszemlélet így a jelenlegi még nagy többség kárára romlik, és ezt látni kell az egészségügyért felelős kormányzati tényezőknek és a szakma jövőjéért felelő a szakmát vezető pozíciókban, bármelyik gyógyszerészi szervezetben ülő vezetőnek. Én nem vagyok gyógyszertár tulajdonos, minimális üzletrészem volt abban a „dédapai örökségből származó” családi gyógyszertárban, amit tönkretett és - a 125 éves fenn állás ünneplése helyett -, csődbevitt a liberalizáció, a helyi önkormányzati politika, valamint a nem megfelelő szakmai hozzáállás. Személy szerint tehát lehetne még keményebb is, papírt nem tűrő a véleményem.

- Milyen kÊrdÊsek mentÊn lehetsÊges a szakmån belßli integråció?

Az egészségipar részesei vagyunk mindannyian. Ezt tudomásul kell vennie minden gyógyszerésznek, kamarán belül és kívül és függetlenül attól, hogy melyik területen dolgozik, gyógyszereket kutatótól a közforgalmú gyógyszertárban expediálóig egyaránt. A szakmai integráció alapkérdése a gyógyszerészet jövőjének kérdése. Sokszor és sok országban felmerül, ennek a hivatásnak jövője, az egészségügy „modernizációja kapcsán” a léte. A fenyegető helyzeten azonban a különböző országos, így a magyar szervezetek együttműködése, és az EU Gyógyszerészeti Munkacsoportja révén eddig is sikerült mindig úrrá lenni. Én álompolgárként arra vágyom, hogy a kétpólusú – családi, egyéni vállalkozós versus lánc gyógyszertár – gyógyszerészet egyformán, az integráció jegyében gondolkodjon a szakma jövője érdekében.

- Hívatås Ês egzisztencia egyßtt jår?

Számomra fontos kérdés, szellemi örökségemnél fogva a hivatás kérdése, persze ez soha nem elválasztható az egzisztenciális kérdésektől, hiszen ha egy bizonyos, a diplománkhoz méltó egzisztenciális szint alatt élünk, az a hivatás gyakorlásának kárára megy. Vannak a történelemben nagyon nagy áldozatot vállaló híres „hivatástudó”, sőt fanatikus megszállottak, orvosok, nővérek, de gyógyszerészeket is szép számban sorolhatnék. Náluk az egzisztenciális kérdések többnyire háttérbe szorultak. Akik viszont megtalálták a hivatás-egzisztencia egyensúlyát szépen éltek, és élnek ma is. De, ahol az egyensúly felborul, különösen a mai világban, ott baj van, bármelyik oldalról nézzük is. Lelkiismereti tisztaság, szakmaiság és etika kontra megélhetés, konkurenciaharc, stb. És - bár nem szeretem kimondani, mert nem a gyógyító ellátásban kellene elsősorban érvényesülnie - a marketing, és az ehhez tartozó kommunikáció része kell, hogy legyen a gondolkodásnak. De a kérdésre válaszolva: én remélem, hogy a hivatás és az egzisztencia a továbbiakban is együtt érvényesül, hiszen csak ez jelentheti az officina jövőjét, ezzel a gyógyszertár és a gyógyszerészet fennmaradását hosszú távon.

-  Azonosan értik a gyógyszerészek a térben is időben kiegyensúlyozott ellátás kérdését?

Egészség- és szakmapolitikailag nézve többnyire igen. De csak többnyire, mert vannak, akik egyéni, vagy befektetői érdekeknek céljait nézve, és mindenféle gazdaságpolitikai indokmesét bedobva ennek ellenkezőjét vallják. Mi a tér, és mi az idő? Geográfiai értelemben a tér adott. A lakossági igényt nézve azt szeretné mindenki, hogy a közelében legyen a gyógyszertári elérhetőség. Az idő fajlagos, legyen állandó, ez elérhetetlen, vagy legyen nyilvántartási időben meghatározott. Ez utóbbi elég sok vihart kavart az elmúlt tizenöt évben is, gondoljunk csak az ügyelet kérdésére, kötelezettség, vagy vállalás, állandó, vagy készenléti. Nagyon sok tanulmány és javaslat készült el kamarai oldalról, a kérdés ma sem megoldott. A vélemények ma eltérők, de ha lenne megfelelő finanszírozás, úgy gondolom a térben és az időben kiegyensúlyozottság azonosan értelmezhetővé válna.      

-  Hogyan fordítható mindez a gyakorlat nyelvÊre?

A gyógyszer a betegnek szükséglet. Mint mindenkinek a kenyér, a tej, a vaj, vagy a hús a kisboltban, de az ivóknak a bor, sör, pálinka a kocsmában…. A térben kiegyensúlyozott ellátásra tehát szükség lenne, különösen, ha arra gondolunk, hogy a háziorvosok száma, szerepe? csökken, és a gyógyszerészi gondozási programmal a gyógyszerészek szerepvállalása nőhet. De ennek ismét egzisztenciális kérdései vannak. Ki megy el egy ma még gyógyszertárral rendelkező1500-2000 fős faluba, a megüresedés helyzetét kiváltó hivatástudó gyógyszerésznek, ha 20-30 kilométeres körzetben van egy regionálisnak kinevezett, gyógyszertárral működő rendelőcentrum, néha megkérdőjelezett működéssel? Az utóbbit nem veszi figyelembe senki, „a lé a tét”. És ez a gyakorlat nyelve…. Ugyanakkor a  patikák mintegy negyede már most is veszteségesen működik, a gyógyszerkiadások további lefaragását célzó Széll Kálmán-terv pedig még ronthat a helyzetükön. Tény, hogy a működő 2451 hazai patika közül 2010-ben több mint ötszáz, összesen mintegy hétmilliárd forint veszteséggel zárta az évet. Ennyi az ágazat akkori adózott eredménye. A gyógyszertárak tartozásai is egyre jelentősebbek, 2010-ben már csaknem 70 milliárd forinttal tartoztak beszállítóiknak, míg ez az összeg 2006-ban még „csak” 40 milliárd forint volt. A Széll Kálmán-terv lépései 2012-ben számítások szerint 8 milliárd forintos bevételcsökkenést okoznak a patikáknak, mely beláthatatlan folyamatokat indíthat el.  Ezt ugyan részben kompenzálhatja, hogy növekedhet a kiskereskedelmi árrés, illetve az a generikus programhoz kötött terv, mely szerint 2,7 milliárd forinthoz juthatnak a patikák, ha a drágább helyett olcsóbb generikus készítményeket adnak ki a betegeknek, de sok helyen és esetben lehetetlenné teszi gyógyszertárak működését.

 

-  Miben tåmaszkodhat egy gyógyszerÊsz a kÜzÜssÊgre? Megfordítható ez a kÊrdÊs?

Fordítva is kezdem! A közösség kell, hogy támaszkodjon a gyógyszerészekre. Demokratikus alapokra helyezve is így célszerű, de egy közösség, ill. annak vezetői akkor nyerhetnek csatát és ezzel „szimpátiát”, ha megfelelő mennyiségben és minőségben „a katonák” rendelkezésre állnak. Ha a közösség a csaták megnyerésével megerősödik, netán a háborút is megnyeri közössége védelmében, akkor az elmúlt években kialakult feszültségek is oldódhatnak és a gyógyszerész egyre több mindenben támaszkodhat közösségére. A Magyar Gyógyszerészi Kamara, mint a gyógyszerészek legnagyobb közössége pl. az előbb említett Széll Kálmán terv okozta bevétel kiesés kompenzálását szorgalmazza. Várhatóan ez lehet az egyik szükséges, bár nem vagyok biztos benne, hogy elégséges feltétele annak, hogy a gyógyszerészek a gyógyszerellátási feladatokat tisztességesen ellássák. Célszerű lenne emellett még megteremteni a gyógyszertári szolgáltatások díjazásának rendszerét, továbbá megoldani a minimum egy évtized óta első helyen szereplő problémát, a gyógyszertári árrés rendszerének kérdését. Látni kell azonban azt is, hogy a generikus készítmények választási feladatával, a hatóanyag-rendelés szabályozásának változtatásával olyan gyógyszerészi kompetenciák kerülnek előtérbe, amelyek jó értelemben vett eredményes teljesülésével minden közreműködő hozzátesz valamit közössége – a kamara – jövőt építő munkájához. Ennek eredményét reményeim szerint, mint az egyén, mint a gyógyszerészet, mint hivatás hosszú távon élvezheti.

 

- A Kamara februåri rendezvÊnye a KÜztestßleti Napok. Mennyiben jårul ez hozzå a kamarai  szervezetÊpítÊshez, ahhoz a kommunikåcióhoz melyre a cÊlok elÊrÊse ÊrdekÊben szßksÊg van?

Abból kiindulva, hogy a feladat a bizalomépítés kell, hogy legyen, a kommunikáció minden gyakorlati tapasztalatain és alkalmazásán túlmenően olyan emberi értékekre van szükség, amelyek területi és országos szinten egyaránt helytállóak. Szükség van az értékeknek felmutatására és azokra az emberekre, akik ezeket az értékeket képesek felmutatni. Értékeink lehetnek: a tisztesség, a megbízhatóság, az eredmények és a hibák, az előnyök és hátrányok vállalása. A kamara iránti bizalom újraépítése és megtartása csak akkor lehetséges, ha a környezetében kialakult imázs pozitív előjelűvé válik.

A kamara sok szállal kötődik szűkebb és tágabb környezetéhez egyaránt. Nem mindegy azonban, hogy mit gondolnak rólunk. Minden kapcsolat megkeresése, kiépítése és ápolása elemi érdekünk, hiszen minden szál végén ott van egy partner, aki véleményt formál rólunk, minősít, kritizál. Legyen az külső partner – NEFMI, OEP, ÁNTSZ, gyártók, nagykereskedők, stb. – vagy belső, a gyógyszerészek, akik tagjai a kamarának, de azok is, akik nem (még). A  kamaráról  kialakított kép visszahat a gyógyszerészekre, a lakosságra , a politikára, de arra is, hogy szolgáltatásaink milyen minőségűek, mi az, amin javítani kell. De a tagoknak is észre kellene venniük, hogy a kamara ők maguk, és mint ezt korábban is említettem, döntő szerepük  van  abban, hogy mivé formálják azt.  Egy ilyen rendezvénynek célja és  feladata a helyes út megtalálása ehhez. Elégedett gyógyszerésznél nem lehet jobb imázs alkotó embere a kamarának sem!  Elégedett vevő a legjobb reklám!

- KĂśszĂśnĂśm a beszĂŠlgetĂŠst!

Szente
mgyk.hu