Zalaegerszegi 7 Nap - 2019.08.09. (1,9. oldal)
"Gyakran halljuk, hogy leginkább az élethosszig tartó tanulással tudjuk megőrizni szellemi frissességünket. Az elmélet egyik ékes példájaként tekinthetünk Beledi Istvánné Katira, az egyik belvárosi patika vezetőjére, aki több mint 50 éve lépett a pályára, de a mai napig szívja magába a tudást, amelyet aztán igyekszik továbbadni a jövő gyógyszerészeinek. Fél évszázadot nehéz lenne egyetlen oldalba sűríteni, így most csak a tapasztalatokról, a változásokról, munkaszeretetről és barátságokról beszélgettünk...
– Én még emlékszem gyerekkoromból, amikor édesanyámmal mentünk a gyógyszertárba, a patikus hölgyek névről ismertek mindenkit, tudták, kinek mi a baja, milyen gyógyszerért jön. Ön az egyik legforgalmasabb zalaegerszegi patikát vezeti. Megvan itt még a személyes kapcsolat?
– Hogyne, persze. A patikát ma személyi jog alapján működteti a gyógyszertárvezető, ez azt is jeleni, hogy ellátási kötelezettségünk van.Tehát ez a rész, ahol most vagyunk, hozzám tartozik. Ebből persze az is következik, hogy az elmúlt évtizedek alatt a környéken élőket nagyon jól megismertük. Főleg, akik havi rendszerességgel jönnek a gyógyszereikért. Tudjuk, ki mit szed, mennyit, milyen az élete, a háttere. És ami a legcsodálatosabb, hogy valódi barátságok is szövődtek itt. Nagyon sok olyan barátunk van, akik egykor még bejáró betegek voltak, időközben aztán úgy elmélyültek a kapcsolatok, hogy azóta is összejárunk, programokat szervezünk.
Tudni kell bánni az emberekkel és én ezt úgy szeretem. Ma sem döntenék másként, csakis gyógyszerésznek mennék. Szeretek emberekkel foglalkozni és valahogy még ma is olyan jó érzéssel tud eltölteni, amikor elkészítek egy köptetőt, hogy tudom, valahol egy kisgyerek az én kezem munkája által lesz jobban. Fantasztikus. Nem is tudok erre mást mondani."
