A Gyógyszerészi Hírlap 2016-ban megkezdett megújítása 4 számot érintett (2016: szeptember-október-november-december) és ezeknek a címoldalán négy olyan téma került megjelenítésre, amelyek a Kamara célkitűzéseihez és tevékenységéhez kapcsolódnak:

   - szeptemberben a tulajdonosi program,

   - októberben az étrendkiegészítő-program,

   - novemberben a normakövetés normája,

   - decemberben a gyógyszertárak gazdasági működőképességének biztosítása.

Ez után már nem a Kamara aktivitását állítottuk a címoldalon középpontba, hanem a gyógyszerészek tevékenységének tematikus megjelenítésére törekedtünk és törekszünk. A döntés elvi indoka az volt, hogy a rendszerváltás befejezését követően, a gyógyszerész szakmai felkészültsége, szolgáltatásainak fejlesztése és hivatástudatának erősítése lehet az egyik fő szakmapolitikai törekvés.

2017-ben ennek a gondolatkörnek a bemutatását a gyógyszerészi diploma és a gyógyszerészi hivatás középpontba állításával, az „Értékes diploma, sokszínű hivatás” mottó mentén kezdtük el, mivel ez erősítheti a gyógyszerészek önértékelését, hivatásunk iránti elkötelezettségét, szolgáltatás-orientált szemléletét és közösségi kötődését is. Mint akkor írtuk, a gyógyszerészi diploma számos területen feljogosítja a birtokosát tevékenységre, vélemény-alkotásra. Az ezen területeken  való gyógyszerészi szerepvállalás bemutatása a fenti célok érdekében történt: 

   - a közforgalomban az expediáló, a vezető és a magisztrális gyógyszerkészítő,

   - az intézeti gyógyszerellátásban a betegágy mellett szolgáló és a vezető,

   - az iparban a termelő, a kutató és a marketinges,

   - a nagykereskedelemben a minőségbiztosító,

   - az oktatásban az oktató,

  - a hatóságnál az ellenőrző és

  - az államigazgatásban a jogalkotó

funkció került bemutatásra.

2018-ban a gyógyszerésszel szembeni szakmai és társadalmi elvárások ismertetésére vállalkoztunk (Milyen legyen, milyen elvárásoknak feleljen meg a gyógyszerész?). A sokféle megközelítési lehetőség közül objektív bázist jelentettek a képzési és kimeneti követelményekben leírt tudással, képességekkel, alkalmassággal, attitüddel kapcsolatos elvárások, másfelől a szakgyógyszerészekkel kapcsolatos elvárásokra is figyelni kellett, és elsősorban azokra az elvárásokra volt érdemes fókuszálni, amelyek a gyógyszerész társadalmi elfogadottságát (reputációját) növelik, és amelyikkel a beteg (a társadalom) találkozik. Úgyszintén cél volt, hogy a sorozat keretei között bemutatott tulajdonságokat mindegyik fő gyógyszerészi munkaterületen kell tudnunk értelmezni.

A sorozat mottója az „Ilyen a jó gyógyszerész” volt, a feldolgozás során 12 megközelítésre nyílt lehetőség:

   - elkötelezett (hivatástudata van) / normakövető / szakmaszerető,

   - tisztességes / korrekt / becsületes,

   - felkészült / kompetens / élethosszig tanul,

   - felelős / kötelességtudó / döntésképes,

   - intelligens / művelt / széles látókörű,

   - betegorientált / segítőkész / empatikus,

   - etikus / lelkiismeretes / megbízható,

   - precíz / rendszerető / ügyes (manuálisan),

   - innovatív / kreatív / problémaorientált (megoldás-orientált),

   - körültekintő / megfontolt / következetes,

   - jó kommunikátor / magabiztos / internalizáló,

   - kollegiális / igazságos / integráló.

 A sorozatot befejezve érdemes lehet az egyes hónapokban megjelentetett ismertetőket csokorba gyűjteni és így tárni az érdeklődő olvasó elé. A fotókat Kovács Róbert és dr. Nagy Vilmos, a borítótervet Oláh Csaba készítette.

 Borító gondolat hónapról hónapra

 

Január

 Dr. Brezanóczy Ferenc:

A hivatás csak hivatástudattal válhat teljessé

A gyógyszerészet különleges hivatás, mert csak nappali tagozatos osztatlan egyetemi képzésben szerezhetjük meg a diplomát és nemcsak a szakmai munkát kell magas szinten végeznünk, hanem a gazdálkodást és a humán erőforrás kezelést is. 

Az utóbbi években ehhez a tevékenységhez a közforgalomban törvényi támogatást kaptunk, amely nemcsak önállóságot, hanem igen nagy felelősséget is hozott. Ezt ismerte el a politika a kórházi gyógyszerészek orvosokéval azonos jogállásával is.

A gyógyszerészet nem művelhető hivatástudat nélkül. Sokan vagyunk elkötelezettek a betegérdekek és az etikai elvárások érvényesítésére, de még jó néhányan vannak olyanok, akiknek az elmúlt pár évtized komoly léket ütött az önbizalmában, önbecsülésében. A világ egy része nem érti (és nálunk egy ideig a politika sem értette), hogy a gyógyszerforgalmazás nem kereskedelmi tevékenység, hiszen a gyógyszer olyan anyag, amely a hatása mellett számos mellékhatással is rendelkezik. Ha tehát nem felkészült és segítő szándékú gyógyszerész, hanem elhivatottság nélküli „eladó” közreműködésével kerül a paciens kezébe, több bajt okozhat, mint hasznot. Sokat kell még tennünk azért, hogy minden kollégánk megfelelő hivatástudattal legyen képes a szakmai feladatait végezni.

 

Február

Dr. Torma Ádám:

A felelős gondolkodás hivatásunk lényege

Az egyetemet végzett diplomás ember általános értelmiségi felelősségén felül a gyógyszerészi hivatás számos területen ró ránk felelősséget. A rohanó monoton hétköznapok expediálásai közben sem feledkezhetünk meg a betegekkel szembeni információs aszimmetriából fakadó felelősségünkről. Ezen kívül a mellettünk dolgozó asszisztensek munkája feletti, valamint személyi jogos gyógyszerészként a gyógyszertár működtetés szakmai és gazdasági felelőssége is a mi vállunkon pihen. A klinikai gyógyszerészek kompetencia bővülése is fokozódó felelősséget jelent a gyógyszeres terápia tekintetében. Mindezeken túl felelősséggel tartozunk hivatásunk jövője iránt is, mely nem merül ki a megszerzett tudásunk folyamatos frissítésében és bővítésében, hanem megköveteli vállalt kamarai feladatunk legjobb tudásunk és képességünk szerinti végzését is. Az önmagunkért és másokért viselt felelősség hivatásunk lényegéhez tartozik, ugyanakkor a felelősség vállalása tudatos tevékenység: igazán felelőssé a felelősség vállalása tesz.

 

Március

Dr. Schlégelné dr. Békefi Csilla:

Precíznek, rendszeretőnek kell lennünk

A mai elüzletiesedett világ ellenére a  gyógyszerészi munka elsősorban nem a kereskedelemről, hanem a beteg ember szolgálatáról szól. Elődeink évszázadokon át folyamatosan nyitottak voltak az új szakmai megoldásokra és mi magunk is nap mint nap keressük a megújulás lehetőségeit. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek nem változhatnak. Tevékenységünk során mindig végtelenül pontosnak, rendszeretőnek kell lenni. Hiszen nem tévedhetünk soha, sem kicsit, sem nagyot. A hivatásunkat körülölelő bonyolult jogi szabályozó rendszer betartása mellett kell a betegeket magas szintű szakmai színvonalon ellátnunk. A gyógyszerészi hivatás és a beteg ember szeretete, a pontos, tiszta, jól szervezett munka teszi lehetővé, hogy biztosítsuk a gyógyuláshoz szükséges megfelelő gyógyszerelést és segítsük a hozzánk betérőket egészségük megőrzésében. Nem könnyű feladat összeegyeztetni a napi rutin során az etikus gyógyszerellátási modellt a gazdaságos gyógyszertár működtetéssel. Ehhez rátermettnek, ügyesnek kell lenni. Tudni kell azonban azt is, hol a mezsgye az ügyesség és az ügyeskedés között. 

 

Április

Dr. Nyiri László:

Innovatív szemlélet szükséges

A gyógyszerészek innovatív képessége a szakmánk talán legfontosabb értékét jelenti a gyógyszerkutatásban, a betegség elleni küzdelem során és a betegellátásban. Mindamellett, hogy a gyógyszerész a tudományos fejlődés és a gyógyszerfejlesztés területén az egyik legfontosabb szakember, elengedhetetlen, hogy a mindennapi életben az adott munkája során is törekedjen az új ötletekre és azok megvalósítására. Kreativitásunk azonban soha nem irányulhat a gyógyszerfogyasztás növelésére. Nincs helye a gyógyszerészetben a közvetlen, saját haszonszerzésre irányuló és kollégáink ellen ható újításoknak, és az ehhez kapcsolódó „kreatív” marketing és kereskedelmi tevékenységnek. Ugyanakkor helye van és kötelező is a betegek és a gyógyszerészi érdekek érvényesítésére irányuló minden újító, jobbító ötletnek és innovációnak. A gyógyszerészi összefogásra alapozott innováció lehet a fő pillére a gyógyszertári és gyógyszerészi integritás biztosításának. Ha valami nem fejlődik, nem újul meg időről időre, az hamarosan hanyatlani kezd!

 

Május

 Dr. Nagy Vilmos:

A becsület hivatásunk elengedhetetlen része

A gyógyszerészet egyike azon hivatásoknak, amely gyakorlóira a társadalom felnéz, róluk példát vesz. Teszi ezt azért, mert a gyógyszerészet művelése különös odafigyelést és az emberekkel kiemelt bánásmódot követel meg. Ezt a hozzáállást a diploma átvételekor elmondott eskü is elengedhetetlenné teszi. Számomra a tisztességesség és becsületesség életmódot jelent. Alapvető feladatként tekintem, hogy nemcsak a gyógyszerészeten belül, hanem az élet egyéb területein is, embertársaimmal meglévő kapcsolataimban is korrekt hozzáállást tanúsítsak. A korrektség kétféle megfelelést is jelent: valós információátadást, és az esetleges hiba azonnali beismerését és javítását. Az emberek bizalmát hosszú távon e kettő megélt helyzet együttese és a hozzá kapcsolódó megértő-segítő magatartásforma szilárdíthatja meg.

 

 

Június

Dr. Pintér László:

Csak etikusan és lelkiismeretesen

Milyen a gyógyszerész? Többek között etikus. Nem lehet más, mert olyan hivatást választott, amelynek alapja a tudás és esküvel kötelezi el magát gyakorlásához. Esküt tesz, amelyben megfogadja, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel fogja ezt tevékenységet folytatni. Az egészség védelmét, a betegek gyógyulását mindenek elé helyezi és mindezért még folyamatosan képzi is magát. Ezzel vállalja azt is, hogy a rövidtávú anyagi előnyöket háttérbe fogja szorítani a hosszútávú bizalom elnyerése érdekében. A gyógyszerész megbízható. E tulajdonságával megerősítheti a bizalmat a gyógyszer hatásában, a beteg gyógyulásában. Van ennél fontosabb?  Az orvos gyógyszeres terápiájával kapcsolatos döntéseinek a gyógyszerészi munka az egyik fontos kontrollja. Így lehet a gyógyszerész az utolsó láncszem az egészségügy gépezetében, aki még befolyással lehet az utolsó pillanatban a beteg gyógyszerelésével kapcsolatban. Ezt a tevékenységet, ezt a hivatást nem folytathatjuk másként, mint etikusan, lelkiismeretesen és megbízhatóan.

 

Július

Dr. Fang Simon:

Kompetensnek kell lennünk

A gyógyszerész tudása, amelyet több tudományág együttes, rendszerezett ismeretanyagának összessége ad, összetett feladatok sikeres megoldását teszi lehetővé a gyógyszertárban, a szakmai és a magánéletben egyaránt. Számomra ezt jelenti a kompetencia: képesség a szakmai ismeretek mobilizálására és adott kontextusba illesztésére, a kognitív és gyakorlati képességek, a szociális és magatartási attitűdök, az érzelmek és az értékek jó célok érdekében történő megvalósítására. Kompetenssé válni nem egyszerű feladat: sokan tapasztaljuk, hogy a tanácsért hozzánk forduló betegek az élet egyéb területein is kikérik a véleményünket. Különösen is tiszteletet érdemel, aki a tudását a másik javát szem előtt tartva segíti, vezeti, gondozza a helyben élő, hozzá betérő betegeket. A komplex feladatok eredményes megoldásának képessége egyben felelősséget is jelent: rajtunk is múlik, hogyan alakul, változik a környezetünk. Ez a képesség azonban nem magától értetődő és nem korlátlan az időben. Nap, mint nap sok minden változik a szakmán belül és a környezetünkben is, amit követni és értelmezni kell. Ez a folyamatos megújulás képességét és az élethosszig tanulás kötelezettségét rója ránk. Szakmai és emberi hivatásunkat ezzel a nyitottsággal kell tudnunk gyakorolni. Ez tesz minket a gyógyszerészet és a társadalom megbecsült tagjává.

 

Augusztus

Dr. Váczi Donát:

Körültekintően, következetesen

A mai, felgyorsult, teljesítményorientált világban léteznek még emberi értékek, amelyeket szinte kötelező megvédenünk és továbbvinnünk. A megfontoltság és következetesség csak egy-egy ebből a halmazból, amelyek a gyógyszerész számára elengedhetetlenek a mindennapokban. A körültekintő, megalapozott gondolkodásmód kell hogy tükröződjön a szakmaiságunkban, hivatástudatunkban és a magánéletünkben egyaránt. Ezt szem előtt tartva tudunk hitelesek maradni, és az erre felépített bizalmi tőkét fenntartani akár egy estébe nyúló szakmai rendezvényről vagy éppen a baráti kapcsolatok ápolásáról legyen is szó. Ezen értékeket kell érvényesítenünk szakmai fórumainkon, a munkatársi megbeszéléseken, a gyógyszerészi gondozás keretében történő betegközpontú kommunikáció során éppúgy, mint a napi szintű, klasszikus értelemben vett felvilágosító, betegségmegelőző munkában is. Hogy miért kapnak ezek a fogalmak manapság ekkora hangsúlyt? Mert az egyre több kihívás elé néző, feladatait pontosan és körültekintően végző gyógyszerész számára ezek elengedhetetlenek. A múlt által kezünkbe adott értékek megőrzése, létformánkba való beépítése erkölcsi kötelességünk!

 

Szeptember

Dr. Csiri Ibolya:

Segítőkészséggel és empátiával

Akkor jó egy gyógyszerész, ha a hivatástudat mellett jó a kommunikációs készsége, segítőkész, betegorientált, fegyelmezett, azaz betartja és betartatja a szabályokat. A sokszínű elvárásoknak a betegekkel szemben is meg kell felelnünk. Minden napra jut egy-két kihívás, szükség van az empátiánkra, a talpraesettségünkre és a kreativitásunkra is. Mire a beteg a gyógyszertárba ér, kimerült, feszült, ideges, kavarog a fejében az információ, amely az orvosi rendelőben elhangzott. A tára túloldalán ezt gyakran érzékeljük. Egy bátorító, kedves mosoly, higgadt kommunikáció, tájékoztatás a gyógyszerek használatára, ismeretére vonatkozóan, vagy a betegségről, tünetekről, amelyre használni fogja a vásárolni kívánt készítményt, a betegben bizalmat ébreszt, a zavarból rendszer alakul ki, megnyílik felénk és kicsit megnyugszik. Ez az odafigyelés egy hosszú távú gyógyszerész-beteg kapcsolat elindítója lehet. A munkaidő végén nagy az öröm és a jóleső elégedettség, ha minden feladatnak a végére értünk és még egy-egy nehéz esetnek tűnő beteg is elégedetten távozik a gyógyszertárból – a segítőkészségünknek és empátiánknak köszönhetően.

 

Október

Dr. Fittler András:

A beteg nyelvén kell kommunikálnunk

Az egészségügyben minden szereplőnek megvan a maga eszköze, amellyel a betegek gyógyulását szolgálja. Egyszer hallottam egy orvos kollégától, hogy „a sebész szikével, a háziorvos gyógyszerrel gyógyít”. Ez a pár szó gondolkodásra késztetett, hogy akkor valóban mi is a gyógyszerészek eszköze a gyógyításban? Mi a gyógyszerész szikéje? Mi a gyógyszerhez hozzáadott legnagyobb érték, amelyért a gyógyszerészek felelnek? Sokakkal együtt úgy gondolom, hogy ez az információ és annak felelősségteljes, tudatos kommunikációja a betegek és orvosok felé. Az egészségügyben egyedülállóan nagyszámú beteg-találkozásnak köszönhetően nekünk van lehetőségünk és egyben kötelességünk is, hogy segítsük a betegeket abban, hogy a betegségükkel, gyógyszerelésükkel és életmódjukkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket megkapják és megértsék. Elsőre egyszerűnek hangzik, de valójában összetett szakmai és kommunikációs képességet igényel, hogy a gyógyszerész mindig magabiztosan, az adott beteg nyelvén legyen képes átadni a szükséges ismereteket úgy, hogy azt a másik fél ne csak meghallja, hanem meg is értse és el tudja sajátítani. Fontos, hogy a gyógyszerész képes legyen internalizálni a betegét. A gyógyszerész a jó kommunikációval gyógyít, melynek eredménye a megfelelően együttműködő beteg. Ez legalább olyan fontos, mint a helyes diagnózis és a hatásos gyógyszer kiválasztása.

 

November

Dr. Czaun Péter:

Identitásunk is a bizalom záloga

A gyógyszerészi feladatellátás rohamos evolúción megy keresztül, melyet elkerülni nem lehet. Átformálja a kereteket, az eszközöket és számos korábbi standardot. Fejlődési feladat elé állítja a gyógyszerészt magát is. A gyógyszerészi identitás mai igényeknek megfelelő kialakítása halaszthatatlan feladat. Meg kell találnunk az új keretek és eszköztár mellett is azt, amivel értéket tudunk megjeleníteni a társadalom számára (beleértve a rászoruló beteg mellett az orvost, de akár a hatóságot és az önkormányzatokat is). A működési kereteknek megfelelés – bár ilyen intenzív változások közepette ez is óriási kihívás – nem lehet cél, hanem „csak” eszköz.

Még őrzöm fiatal korom élményeit, amikor megtapasztaltam, hogy a betegek körében az expediáló gyógyszerésznek lehet tisztelete, hogy elhalkul a beszélgetés a gyógyszertárba belépéskor, hogy a beteg hálásan megköszöni a gyógyszerész szakmai tanácsait és rendszeresen vissza is tér ezekért. Akkor sem adták ingyen ezt a bizalmat. Akkor sem csak a „mit” volt a fontos az információban, hanem a „hogyan” is legalább annyira. Ott nem volt kérdés a beteg számára, hogy a gyógyszerész érdemi segítséget nyújtani tudó szakértő, aki figyel rá, lefordítja a tudományt az ő nyelvére, és akiben megbízhat – a szorosan vett gyógyszerelési kérdéseken túl is. Ez az elvárás nem változott az új keretek között sem, mert szakmánk lényegéhez tartozik. Ezért a gyógyszerésznek mindig is olyan embernek kell lennie, aki amellett hogy a hivatása világát ismeri, hanem széles látókörrel és érzelmi intelligenciával is rendelkezik. Ezek a jellemzők önmagukban is vonzhatják a fiatalokat a pályára, mert az ilyen tudás megbecsülést és értéket is hordoz, és nem csak egy „állást” jelent! Ez a felismerés az egyik megtartó erő számomra is, amely arra indított, hogy tevékeny szerepet vállaljak a szakmai munkában és emlékeztessem kollégáim is a szakmánkban rejlő valódi lehetőségre.

 

December

Dr. Gutay Tibor:

Nem vagyunk egymás farkasai

2006 júniusában szereztem diplomát. Azonnal dolgozni kezdtem. Fél év után (!), 2007 január elsejével egy új világ kezdődött. Egy új világ, amelyben mindenki félt vagy féltett valamit. A tulajdonos gyógyszerész a patikáját, az alkalmazott gyógyszerész a munkahelyét.  Az addig biztosnak hitt egzisztenciát bármikor veszélybe sodorhatta egy retteget hír: „Valaki patikát nyit mellettünk!” Bizalmatlanság ütötte fel a fejét az egyes patikák között éppúgy, mint a patikákon belül. Több éve, esetleg évtizede jól működő kollegális kapcsolatok ridegültek el. Mindenki a saját egzisztenciájának védelmével volt kénytelen foglalkozni, mindenkit lekötött a mindennapok küzdelme.

2011 óta vagyok tagja a Kamara országos elnökségének. A liberalizációs folyamatok visszafordítását célzó munka első szakaszának, a válságkezelésnek a végét úgy definiáltuk magunk számára, hogy akkor végeztünk jó munkát, akkor értük el a kívánt célunkat, ha a kollégáink úgy érezhetik: már nem kell egymástól tartaniuk; hogy boldogulni, életben maradni immár nem csak a másik ellenében lehet; ha az én boldogulásom és a legközelebbi kolléga boldogulása nem zárja ki egymást.

Én azt gondolom, mára már mindenkinek éreznie kell, hogy immár nem szükségszerű, hogy patikus patikusnak farkasa legyen. Ha pedig ez így van, akkor újra joggal várhatjuk el egymástól a kollegális magatartást a mindennapokban.

 ***

 A Gyógyszerészi Hírlap 2019-es számaiban is folytatjuk a Borító gondolatot és arra kívánunk fókuszálni, hogy „Mit tegyen a gyógyszerész a betegének? A témák elsődlegesen négy kérdés köré csoportosíthatók: (1) mit mondjon, (2) mit kérdezzen, (3) mit mutasson meg és (4) mikor küldje orvoshoz.

Kérem, kísérje figyelemmel 2019-ben is sorozatunkat!

 

Budapest, 2019. január 18.

Dr. Hankó Zoltán
elnök,  MGYK

 

vissza