Csendőrszemlélet helyett megfelelő kontroll

Nógrádi Tóth Erzsébet

ZOMBOR GÁBOR ❘ Nem a közbiztosító pénzéből, hanem egy központi adósságkezelőből fizetik ki jövő áprilisig a mintegy 80 milliárdos kórházi tartozást. A háziorvosok állandó bevétele havi 1 millió forint körül lesz, a rendelő rezsijét és az asszisztencia bérét az önkormányzat vagy az állam állja. A magánellátás alternatív rendszerben működhet, ne az állami infrastruktúrán próbáljon megerősödni – nyilatkozta a Figyelőnek az egészségügyért felelős államtitkár.

- Az öt hónappal ezelőtti államtitkári kinevezésekor, éppen lapunk konferenciáján jelentette be, hogy az egyik legfontosabb feladatának az eladósodott kórházak konszolidációját tartja. Mi lesz a 80 milliárdos adóssághalmazzal? 

– Az adósságkonszolidációs tárgyalásokba a gazdasági minisztérium szakembereit is bevonjuk, így folyamatosan kontrollálni tudjuk a szükséges fedezet nagyságrendjét. És nagyon nagyra értékelem, hogy az adósságrendezést nem az Egészségbiztosítási Alapból kell megoldani, e célra külön forrás áll a rendelkezésünkre. De annak is örülhetünk, hogy a jövő évi költségvetési tervben 20 milliárd forinttal több jut a gyógyító-megelőző ellátásra az ideinél. A gyógyszerfronton pedig stabilitás van. 

– Milyen feltételekhez kötik az adósságrendezést? 

– Úgy kívánjuk átalakítani a kórházak struktúráját és működési rendjét, hogy kontrollálható legyen a gazdálkodásuk. Tervünk szerint ez az adóssághalmaz egy összegben átkerül egy központi adósságkezelőhöz, s közvetlenül a beszállítókkal tárgyalunk majd a tartozások kifizetésének a feltételeiről. Az a célunk, hogy végre lenullázzuk az egészségügyi intézmények adósságát, valamint, hogy egy olyan rendszerben működjenek, ami garantálja vagy legalábbis megalapozza azt, hogy az nem termelődik újra. 

– Mikorra várható az adósságállomány lenullázása? 

– Jövő április elsejét tervezzük a végső határidőnek. 

– Mit kérnek a kórházaktól az adósságrendezés fejében? 

– Együttműködést, hiszen mindenki érdeke az, hogy a jelenlegi helyzet rendeződjön. A kórházak területi szinten szerveződnek, a fekvőbeteg-szakellátást megyékbe kívánjuk strukturálni, a fővárosról még nincs döntés, de az alapelv hasonló. Komoly változást jelent az, hogy megyei szinten határozzuk meg azt a gyógyítási kapacitásmennyiséget, amit szükségesnek és elégségesnek tartunk az ott ellátandó lakosok számára. Ennek megfelelően egyfajta fejkvótához kötött megyei kasszákat képezünk. Elképzelhető, hogy az új kapacitásmennyiség egyes megyékben magasabb lesz a jelenleginél, máshol pedig alacsonyabb, hiszen jelenleg rendkívül egyenlőtlen az elosztás. 

– Egyes hírek szerint megszűnik a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI). 

– Nem szűnik meg, hanem átalakul. Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) néven működik majd. Továbbra is az intézmények tulajdonosi jogainak gyakorlója marad, ellátja a fenntartói feladatokat, végzi a kórházi beszerzések meghatározott körét, és ellenőrzi az intézmények gazdálkodását. Hamarosan a parlament előtt lesz egy salátatörvény, e szerint a különböző feladatok azokhoz az egészségügyi háttérintézményekhez kerülnek, ahol a rendszer szempontjából optimálisan láthatók el. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatalhoz (OTH) az egészségügyi, a járványügyi, engedélyezési feladatok és az ellenőrzés tartozik majd. Leválik a GYEMSZI-ről és ismét önálló lesz a gyógyszerekkel, táplálékkiegészítőkkel, az orvosi műszerekkel kapcsolatos engedélyezésekkel foglalkozó hatóság. Megalakítunk egy önálló, módszertani népegészségügyi intézetet, amely szakmailag a minisztériumhoz tartozik majd. Minden kórházban létrehozunk egy népegészségügyi feladatokat is ellátó szűrőállomást, amelynek munkájába bevonjuk a házi- és a foglalkozás-egészségügyi orvosokat is.

– És mi lesz az Országos Egészségfejlesztési Intézet dolga? 

– Az OEFI fontos eleme az új népegészségügyi szervezetnek, amely az európai uniós projekteket koordinálja. 

– A betegutak szervezése hová kerül a GYEMSZI-ből 

– A finanszírozással és az ellenőrzéssel együtt ez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feladata lesz. 

– Az átszervezések során számítani kell-e kórházbezárásokra?

 – Mozgás lesz, de kórházbezárás nem, mert amint mondtam, a népegészségügyi feladatokat a sürgősségi ellátással együtt a kórházakhoz kötnénk.

– Ezért jár majd többletpénz a kórházaknak? 

– Mivel a finanszírozás rendszerében is változások lesznek, arra törekszünk, hogy ezek a fent említett feladatokat is támogassák. 

– Milyen mozgásokra utal a kórházi szférában? 

– Az a célunk, hogy azon a helyszínen történjen a betegek ellátása, ahol adottak a tárgyi és a személyi feltételek az egyes beavatkozásokhoz. Ennek érdekében az ÁEEK, az OTH, az OEP, a kormányhivatalok és az érintett intézmények vezetőiből megalakítunk egy olyan grémiumot, amelyben eldöntik, hogy megyei relációban milyen egészségügyi ellátásra alkalmas az adott kórház. A betegek nagy részét a megyei kórházak látják el, így természetes, hogy az ő szerepük felértékelődik. A központi régióban hasonló elvek mentén szükséges megszervezni az ellátást, de itt figyelembe kell venni az országos intézetek feladatait is, melyeket kiemelten kezelünk. 

– Mikor kezdődik el ez a közös döntési folyamat? – Az év végéig a szervezeti átalakítások alapjait le kell tennünk, hogy április elsejével ezek a változások meglegyenek, hogy az adósságtól megszabadult intézményekkel induljon el az új rendszer. Az elkövetkező néhány hét az egyeztetések időszaka lesz. 

– Ez azt is jelenti Ön szerint, hogy a szükségleteknek megfelelően egyben krónikus és ápolási intézmények is alakulnak? 

– Az OEP-ben ennek érdekében már komoly finanszírozási változáson dolgoznak a kollégák. – Hol erőteljesebben, hol gyengébben, de állandó téma még ma is az orvoselvándorlás, ami nem állt meg. – A mai európai tendenciákat figyelembe véve nem várható, hogy megálljon ez a folyamat. Nehéz lenne elvárni bárkitől, hogy itthon maradjon, ha a munkájáért háromszor, négyszer többet kínálnak. És valljuk be, kicsit csábító is, hogy külföldön dolgozzon valaki. Amúgy a mérnökök is mennek. A mi dolgunk, hogy olyan jövőképet adjunk az egészségügyben dolgozóknak, amiért megéri itthon maradni vagy hazajönni egy idő után. E tekintetben nagyon fontos döntés, hogy a háziorvosi hivatás szakmai és anyagi szempontból is újra megbecsült lesz. Úgy gondolom, hogy ez az első üteme az orvosi életpálya modellszerű átalakításának, hiszen a szakdolgozók s a háziorvosok számára nemcsak a finanszírozás, hanem a szükséges jogszabályi háttér is rendelkezésre fog állni. 

– Néhány konkrétumot tudna mondani? 

– A cél az, hogy a jelenlegi finanszírozási összeg az orvos vagy a vállalkozásának a bevétele legyen, s ne terheljék a rendelkezésre állás és a működés költségei. A rendelőjének működéséhez szükséges tárgyi feltételeket, a rendelő fenntartásának, a műszereknek a költségeit, az asszisztencia bérét vagy az önkormányzat, vagy az állam biztosítja számukra. A több szakképesítéssel rendelkező doktorok pedig lehetőséget kapnak arra, hogy a rendelőjükben a választott szakmájukat is gyakorolják, hogy ne utalják a szakrendelőkbe például a fül-orr-gégészeti beteget. Erre jelenleg nincs lehetőségük, mert ezt a tevékenységet nem finanszírozza az OEP. 

– Mikortól számíthatnak az új életpálya bevezetésére s a magasabb jövedelemre az orvosok? 

– Jelenleg önkormányzati feladat az alapellátás, ezért törvényben kell lefektetni az említett változásokat. Pár hónapot szükséges adni az önkormányzatoknak arra, hogy eldöntsék, tudják-e vállalni az említett költségeket. Ha nem tudják, az állam veszi át a rendelőket. A működési költségeket 2015. július 1-jétől, az asszisztencia munkaszerződéssel alátámasztott bérét pedig 2016. január 1-jétől vállalja át az állam, ha az önkormányzat úgy dönt, hogy átadja a feladatot. Egyébként az önkormányzatokra is ezek a dátumok érvényesek. 

– Nyilván vonzó lesz ez a hosszú évtizedek óta enyhén szólva nem keresett orvosi szakma. 

– Remélhetőleg újra vonzó lesz ez a pálya. Megerősítjük a praxisjogot is annak érdekében, hogy az idősebb orvos könnyebben tudja eladni a praxisát. Jelenleg ugyanis az önkormányzat vagy a polgármester egy tollvonással megakadályozhatja az eladást. A módosítás után az állam felülbírálhatja az önkormányzat döntését az alkalmasság kérdésében.

– Lesz-e elég háziorvos? Hiszen ma megközelíti a kétszázat az üres praxis, elöregedett az orvoskar. 

– Bízunk benne, hogy egy olyan orvosi állás, ahol 1 millió forint körüli állandó bevétel van, és még ezt a szakmai végzettségnek megfelelő további jövedelemmel is ki lehet egészíteni, s szakmailag is magas színvonalon lehet gyógyítani, vonzó lesz a fiatal orvosok számára. 

– A jogi akadály megszüntetése mellé pénz is kellene, hogy a fiatalok praxist vegyenek. 

– Most is vannak források e célra, és ha tömeges lesz az érdeklődés, ami jó lenne, találunk megoldást. Becslésem szerint 2016 után állhat be az új rendszer, s úgy gondolom, nagy lesz az érdeklődés, hiszen az orvos jogi biztonsága mellett nem lesz anyagi kockázata. 

– Kapnak többletpénzt az önkormányzatok a praxisok fenntartásával járó többletköltségek fedezetére? 

– Erről még nincs döntés. Saját költségvetésük ismeretében kell eldönteni, hogy tudják-e vállalni a praxisok fenntartását, vagy átadják az államnak. Egyébként sok önkormányzat már ma is fizeti a rendelő rezsijét, elengedi az iparűzési adót, megvásárolja a szükséges eszközöket. A szegényebb településeken erre nincs elegendő pénz, ezért az ottani önkormányzatok bizonyára szívesen átadják a rendelő használati jogát az államnak. 

– Úgy tűnik, a politika ódzkodik attól, hogy elfogadja a magán-egészségügyi ellátást. Pedig vannak törvények, és mindenki tudja azt is, hogy a közfinanszírozott kórházakban, ha másként nem, hát a paraszolvencia formájában dívik a magánbetegek ellátása. 

– A kormány kitart azon alapelve mellett, hogy két biztosított beteg között anyagi szempontból nem lehet különbséget tenni, hiszen egyetlen társadalombiztosító van Magyarországon. A kabinet szándéka, hogy a tb-alapon működő állami egészségügy továbbra is teljesen ingyenes, az esélyegyenlőségen alapuló és mindenki számára hozzáférhető legyen. A magánellátás ne az állami infrastruktúrán próbáljon megerősödni, hanem hozzon létre sajátot. Az állam, csakúgy, mint más szektorban, az egészségügyben is támogatja a munkahely-teremtési, gazdaságfejlesztési programokat. Tehát kialakulhat egy alternatív rendszer, ha erre van igény s van vállalkozó. 

– Mi lesz azokkal a kórházakkal, ahol már most is vannak térítéses ellátások, amelyből jelentős többletforráshoz jutnak? 

– Ezek inkább extra igényeket elégítenek ki, amelyeket el lehet különíteni. Példaként említhető az egyágyas szoba, vagy az is, ha a választott magánszülész orvos kifizeti a kórházi szülőszoba és a műtő bérleti díját. Ám azt, hogy valaki egy protézisműtétért letegyen 200 ezer forintot a közkórház kasszájába, a kispénzű beteg pedig éveket várjon, nem lehet intézményesíteni. Azért, hogy valaki a pénze okán előrébb jusson a várólistán, nem asszisztál jogszabállyal a kormány. 

– Azt hogyan szűrik ki, hogy az orvos a magánrendelőjében fogadott betegének a közkórházban végezteti el például a szükséges laboratóriumi vizsgálatot vagy a CT-t? 

– Ki lehet szűrni. Ugyanis nyomon követhető, hogy ki hol rendel, és honnan érkezik a beutalás a kórházba. De nem a csendőrszemlélet a lényeg, hanem a megfelelő kontroll. 

– És hogyan lehet megakadályozni, hogy a közbiztosító pénzén lássák el a privát betegeket? 

– Az állami egészségügy szereplőinek feladata, hogy ezt megakadályozzák. A kormányzat ehhez a szükséges szabályokat el tudja készíteni, de minden a helyszínen dől el, így a kórházi menedzsmentek felelőssége felértékelődik. 

– Említette, hogy a gyógyszerellátás stabil. Jelentős megtakarítást hozott az OEP-nek, hogy néhány drága betegség terápiájához szükséges gyógyszereket ő szerzi be, és betegre lebontva juttatja el a kórházaknak. 

– Igen, ezzel a módszerrel költséghatékonyabbá vált a gyógyszerfelhasználás. Úgy gondoljuk, a várólisták csökkentésénél is fontos lehet, hogy az OEP központilag vegye meg a beültetendő eszközöket, mert a nagyobb tételben megvásárolt termékeknél jobb árat lehet elérni. A mostani gyakorlat szerint azért is duzzadnak a várólisták, mert egyes kórházaknak nincs pénzük bizonyos eszközök beszerzésére. 

– A jövő tehát az, hogy a kórházi vásárlások helyett központi beszerzések lesznek? 

– Vannak eszközök, amiket helyben kell beszerezni, de nagyobb lesz a részaránya az országosan vagy termékcsoportonként összegezve történő vásárlásoknak. Így azt is láthatjuk majd, hogy az egyes cégek termékét az egyes kórházak mennyiért vették meg korábban.

 

NÉVJEGY 

■ 1964-ben született Kecskeméten. Nős, négy gyermek édesapja. 

■ Orvosi, jogászi és menedzsment-szakértői diplomája van. 

■ Volt Kecskemét polgármestere, a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgatója, számos területen dolgozott az egészségügyben. 

■ 2006-tól 2014-ig országgyűlési képviselő. 

■ Hobbija a tenisz, a foci, a kosárlabda és a horgászat.

vissza