Dr. Hankó Zoltán (2023. június 7., Poroszló, Írisz Patika)

Azt a mottót adtam a köszöntőmnek, hogy „a remény diadala a tapasztalat fölött”. Remélem, hogy a végén mindannyian érteni fogjátok, hogy miért.

Az idei Patikanap két részből áll. A szakmai részét tegnap a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának nagy előadótermében tartottuk, ahol jelen volt helyettes államtitkár asszony, az OGYÉI főigazgatója, ott volt a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság és a MAGYOSZ elnöke, ott voltak a dékánok delegáltjai és sokan mások, akiknek a szakmai program szempontjából fontos volt a részvételük.

A szakmai programnak két fő témája volt. Az egyik, hogy az Országos Vérellátó Szolgálattal kötött együttműködési megállapodás értelmében a mostani Patikanaptól kezdődően, bármerre mennek véradást szervezni, a gyógyszertárak, illetve a gyógyszerészek ebben igyekeznek segítséget nyújtani. Ez egyfelől a véradás promócióját jelenti és azokkal a szakmai üzenetekkel segíthetünk, amelyekben mi gyógyszerészek – legalábbis a hitünk és tudásunk szerint – profik vagyunk. Nagyon sok embert bizonytalanít el, hogy elmehet-e vért adni, ha gyógyszert szed, vagy valamilyen betegsége van. Ez a segítség, amit az OVSZ-szel együtt előkészítettünk, ennek a dilemmának a feloldásában segíthet. Úgy tervezzük főigazgató asszonnyal és főigazgatóhelyettes úrral, hogy ahova csak mennek véradásra, a környező gyógyszertárakba ezeket az információkat kihelyezzük, továbbá a gyógyszerészek is tudnak segíteni abban, hogy a helyi lakosság körében promotálják a véradást. A tegnapi program egyik része erről az együttműködésről szólt.

A program másik része pedig arról, hogy a gyógyszerész szakma csak különféle szakmai szabályokat betartva működhet rendesen. Ezeknek egy része a jogszabályokban van leírva, másik része tankönyvekben, folyóiratokban, előiratokban jelenik meg. Ezen felül pedig különféle irányelvek mentén kell a gyógyszerész-beteg együttműködést intézni. Amikor a Semmelweis-terv elkészült a 2010-es évek elején, markáns és meghatározó célkitűzés volt, hogy az azt megelőző években lényegében kereskedelemként pozícionált gyógyszerészetet visszahozzuk az egészségügybe. Ez részben jogszabályi korrekciókkal valósult meg, részben pedig olyan szakmai irányelveknek az előkészítése kezdődött el, amelyek ezt az egészségügyi pozicionálást segítették elő. Volt olyan irányelv is, amelyiknek a jogszabályi megerősítésére is sor került. Ma azt kell mondanom, hogy ahogy a Semmelweis-tervre is már csak néhányan emlékezünk, az elmúlt években szép apránként a gyógyszerészekkel szembeni szakmai elvárások is háttérbe szorultak az egészségpolitikában és a gyakorlatban is.

A tegnapi program második része lényegében arról szólt tehát, hogy ezeknek a már elavult és lejárt irányelveknek a megújítását újra elkezdtük. Ebben inspirált minket a mostani egészségpolitikai vezetés, amelyik már tavaly jelezte, hogy a gyógyszerhasználati adherenciát, és benne a gyógyszerészek szerepét fontosnak tartja. Mivel ebben az irányelvek jelenthetnek komoly segítséget, már meg is kaptuk a felkérést az első, már régen lejárt irányelvnek a megújítására. Tegnap jelentettük be, hogy határidőre elkészültünk vele és benyújtottuk jóváhagyásra. Ez a gyógyszerbiztonsági validáláshoz kapcsolódik, ahhoz a tevékenységhez, amit itt dr. Sass Pál elnöktársam említett. Nem mindegy, hogy a gyógyszerész milyen szakmaisággal próbál segíteni a betegnek.

Egy másik irányelv megalkotását úgyszintén elindítottuk, ez pedig a gyógyszerészek, gyógyszertárak vakcinációban való részvétele. Ez a téma évek óta függőben van, de a Covid-pandémia hívta fel a politikai döntéshozók figyelmét arra, hogy ez egy olyan lehetőséget jelent, amit kár lenne nem kihasználni. Tehát a politika részéről ebben a témában is van egy elfogadó szándék.

A tegnapi szakmai programnak a konklúziója, amit a végén társszervezeteink képviselőivel és előadóinkkal együtt fogadtunk el, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy ezeket az alap-irányelveket elkészítjük, hanem le kell porolnunk azokat az irányelveket is, amelyek a betegségspecifikus gyógyszerészi gondozáshoz és adherencia fejlesztéshez kapcsolódóan jó néhány évvel ezelőtt elkészültek. Ezzel megpróbáljuk ezen a területen is visszaintegrálni a gyógyszerészetet az egészségügybe.

Említettem, hogy elfeledtük a Semmelweis-tervet. Bízom abban, hogy azt a filozófiát, amelyik a gyógyszerészetet és a gyógyszertárakat ténylegesen az egészségügy részeként kezelte, a jelenlegi egészségpolitikai vezetéssel meg fogjuk tudni erősíteni. Elnöktársam előbb említette a kereskedelmi szemlélet egyre dominánsabbá válását, és említette azt is, hogy a gyógyszertárak is gazdasági tevékenységet folytatnak, tehát eredményesen kell a gyógyszertárukat működtetniük. Látjuk, hogy a gyógyszertár és a gyógyszerész két értékláncnak az ütközőpontjában van. A gyógyszerellátási értékláncnak, amelyiknek a gyógyszergyárak, a nagykereskedők és a gyógyszerpiac egyéb szereplői is a részei, a gyógyszertárak nemcsak részei, hanem célpontjai is. Ugyanakkor van egy másik értéklánc is, amelyben jelen vannak a kórházak, szakrendelők, orvosok és a betegek is. Ez az egészségügyi értéklánc, és ennek az értékláncnak az elvárásait is teljesítenünk kell.

A Kamara célkitűzése, hogy ennek a két értékláncnak az egyensúlyát meg lehessen teremteni. Ez viszont nem megy másként, csak úgy, ha az egészségpolitika is magáévá teszi ezt a felismerést. A Patikanapnak az egészségpolitika felé az elsődleges üzenete tehát az kell, hogy legyen, hogy elkötelezettek vagyunk abban, hogy a gyógyszerészek az egészségügy részeként, az egészségügyi értéklánccal szembeni elvárásoknak megfelelően tudjanak dolgozni.