Dr. Sass Pál (2023. június 7., Poroszló, Írisz Patika)

Mindenkinek köszönöm, aki elfogadta a meghívásunkat, és eljött ide Poroszlóra. Külön köszönetet mondok azoknak, akik még köszöntőt is mondtak.

Heves vármegyében ez már a második alkalom, hogy Országos Patikanap megnyitót tartunk. Az első 2009-ben volt az egri Dobó Téri Kígyó Patikában, ahol akkor dr. Kóró József volt a személyi jogos gyógyszerész. Ezt azért említem, mert itt van a gyógyszertár jelenlegi vezetője is, dr. Kóró András.

A mostani alkalomnak egyfajta szimbolikus jelentősége is van. Ezt már az előttem szólók is érintették. Főispán úr is elmondta, hogy Egerhez képest egy vidéki kistelepülésre hoztuk a Patikanap megnyitóját. Tulajdonképpen a Patikanap eredeti célja az volt, hogy bemutassuk a szakmánkat, a gyógyszertárainkat, a gyógyszertárban dolgozókat. Sokan nem tudják, hogy a gyógyszertár a jogállását tekintve ugyanolyan egészségügyi szolgáltató, mint például egy háziorvosi rendelő. Az itteni szakemberek egészségügyi dolgozók, a gyógyszerészek az Orvosi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán végeznek és a diplomájuk átvételekor esküt tesznek. Hasonló esküt, mint az orvosok Hippokratészi esküje. Esküt tesznek arra, hogy az egészség védelmét, a betegek gyógyítását mindenek elé helyezik. Ezt megtartani csak olyan gyógyszerész tudja, aki anyagilag és szakmailag is független.

Az anyagi függetlenséget nem kell nagyon részleteznem. Meg kell tudni élni a gyógyszertár bevételéből és normális polgári életet kell tudni magának biztosítani. Az utóbbi években viszont sérül a szakmai függetlenség. Most még elsősorban nem a reklámokra gondolok, amelyek teljesen átmossák a gyógyulni vágyó betegek gondolkodásmódját. Gyakorló gyógyszerészként gyakran találkozom azzal, hogy bejön egy beteg megfázós tünetekkel és kér egy – talán kimondhatom – Neo Citrant-t. Ha le akarom erről beszélni, mert azt gondolom, hogy nem ez a neki megfelelő terápia, akkor háromféle ember van. Az egyik azt mondja: „Ne beszéljen, adja gyorsan a Neo Citrant-t, hadd menjek”. A második meghallgat, el is fogadja a szereket, amiket adok, de azzal fejezi be, hogy „Na, de adjon még egy Neo Citrant-t is”. A harmadik elfogadja a javaslatomat. Azt gondolom, hogy ők vannak legkevesebben, és ez ellen fel kell lépnünk.

A szakmai függetlenséggel kapcsolatban, szimbolikus jelentősége van Poroszlónak. A poroszlói gyógyszertár tisztán magyar gyógyszerészi tulajdonban van. Sajnos, azt látom, hogy azok a patikaláncok, amelyek 2010., de leginkább 2017. után Magyarországon már nem is létezhetnének, élnek és virulnak. Hogyan tud független lenni egy olyan gyógyszerész, akinek hátulról megmondják, hogy mit kell eladnia, hogyan kell viselkednie? Van, ahol kamerával figyelik a gyógyszerészt, hogy azt adja-e, amit neki előírnak. Hogyan tud az esküjéhez hű lenni úgy, hogy a háta mögött egy olyan befektető áll, aki nem olyan egészségügyi dolgozó, mint ő?

Elnök úr sokszor mondja, hogy a gyógyszerészet megbecsült szakma a társadalomban, és a felmérések szerint is mindig az első 10 leginkább respektált szakma között végez. Viszont azt látom, hogy az utóbbi években elüzletesedett, és elveszítjük a betegbizalmat. Tavaly a Heves vármegyei Kamara megbízott egy közvéleménykutató céget és egy országos reprezentatív felmérést végeztünk. Amikor azt kérdezték, hogy a gyógyszertárat mennyire tekintik kereskedelmi egységnek, vagy egészségügyi jellegűnek, a válaszadók 80%-a inkább kereskedelmi jellegűnek gondolta. Ez az előbb említett reklámoknak is köszönhető. Azok a patikalánc-reklámok, amelyek kizárólag a gyógyszer akciós árával reklámozzák a terméket, ezzel a mosópor szintjére helyezik a gyógyszert. Pedig a gyógyszer különleges áru és nagyon fontos, hogy a megfelelő személy kapja meg. Mindig el szoktam mondani, hogy a gyógyszer végülis egy gyógyhatású vegyszer, aminek megfelelő időben, megfelelő helyen – tehát amikor beteg az ember – és megfelelő dózisban jó hatása van, de nem megfelelő helyen, nem megfelelő időben, nem megfelelő dózisban igen is káros. És ezek a reklámok, vagy az általuk presszionált gyógyszeralkalmazás nem jó a betegnek és nem egészséges a szakmánk megítélése szempontjából sem. A fölösleges gyógyszerfogyasztás ellen a szakmának föl kell lépnie.

Visszatérve erre a piackutatásra, van egy nagyon érdekes pontja: a válaszadók több mint 90%-a viszont elvárja azt a gyógyszertártól, hogy lépjen közbe, ha olyan szereket kap, amelyek interakcióba lépnek egymással, akár orvosi rendelvényre írták fel, akár önmaga akarja ezt vásárolni. Erre nagy a lakossági igény, ezért ebben nem állunk rosszul. Tehát akár gyógyszerész, akár szakasszisztens expediál, ezekre mindenképpen fel kell hívják a betegek figyelmét. Mindenképpen lépni kell abba az irányba, hogy a lakosság gyógyszerelését át tudjuk tekinteni, és ha valaki esetleg 5-10, vagy még több szert szed, ki tudjuk gyomlálni azokat, amik nem odavalók. Vagy, ha valaki panaszkodik valami mellékhatásra, akkor is lépni kell.

Végezetül még arról, hogy miért szimbolikus Poroszló, mint egy kis település választása, bár itt van orvos. Azt gondolom, hogy a gyógyszerész szakmai tudására különösen nagy szükség van vidéken a kis településeken. A nagyvárosokban sokkal könnyebb az orvosi ellátáshoz hozzájutni, de nagyon sok olyan település van az országban, ahol csak helyettes orvos van, aki hetente 2-3 napon érhető el és nyilván siet, mert minél hamarabb le akarja tudni, hogy mi a probléma. Ott a gyógyszerész egészségnevelő szerepére igenis szükség van. Ha bejön egy orvoshoz egy személy és azt mondja, hogy szeretne vele beszélni, az orvos megkérdezi, hogy mi a baja. Ha azt mondja, hogy semmi, akkor megkérdezi, hogy minek jött ide? Egy patikában viszont meg kell találnunk ezeket az embereket és részt kell vennünk az edukációjukban.

Talán még egy gondolat belefér az időnkbe, mert azt mondják, hogy az a beszéd jó, ami rövid. Az előbb említett patikaláncok terjeszkednek, és vannak olyan országok Európában, ahol ezek legálisan működhetnek. Az Unió Bizottsága azt szerette volna, hogy minden országban legyen ilyen a szabályozás. De néhány ország nem állt kötélnek és az ügy egészen az Unió Bíróságáig került. Ez 2009-ben kimondta, hogy a gyógyszerellátás az egészségügy része és a tagállamnak joga van a gyógyszertárak üzemeltetését akár teljes egészében fenntartani a gyógyszerészeknek. Az indoklás egy részét felolvasom, mert annyira frappáns. „Ami a gyógyszerészeti képesítéssel rendelkező üzemeltetőt illeti, nem tagadható, hogy akárcsak mások, ő is nyereségre törekszik. Ugyanakkor hivatásos gyógyszerészként köteles a gyógyszertárat nem csupán gazdasági céllal, hanem szakmai szempontból nézve is megfelelően üzemeltetni. A nyereség szerzéséhez fűződő személyes érdeke, képzettsége, szakmai tapasztalata és az őt terhelő felelősség miatt kevésbé lesz meghatározó, hiszen jogi vagy a szakmai etikai szabályok esetleges megsértése nemcsak beruházásának értékét, hanem saját szakmai egzisztenciáját is veszélyeztetheti.”

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.