Átalakuló gyógyszertåmogatås...

A teljes műsor videója elérhető az echotv.hu-n, ITT !

A teljes mŹsor (videotrack: 51:45, min:sec), amiben a jelzett tÊmåt  kb. 42:00-tól låthatjåk!

A mĹąsorrĂŠsz szĂśveges formĂĄban:

Szentesi Zöldi László: Kedves nézőink, mi pedig folytassuk az egyik legfontosabb egészségügyi kérdéssel, fogalmazhatunk így, hiszen az egészség az mindenkire tartozik. Mindenecsetre a gyógyszertámogatás átalakulóban van, és érdemes ennek egy kis figyelmet szentelni.

BejĂĄtszĂĄs:

Riporter: Március elsején jelentette be a kormány a Széll Kálmán Tervet. Ekkor kiderült: a kormány 2011. április 1-től kezdi meg a konzultációkat egy új gyógyszer-finanszírozási rendszer kialakításáról, majd megalkotják az ehhez szükséges jogszabályokat, és 2011. július 1-től életbe lép az új rendszer. A gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálata nem először merült fel a kormány részéről. A szakma és a nagy nyilvánosság a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szakállamtitkársága által készített és szakmai vitára bocsátott Semmelweis Tervet már tavaly ősszel megismerhette, mely önálló fejezetben foglalkozott a gyógyszer- és támogatáspolitikával. (Bejátszás vége.)

 

Az interjĂş szĂśvege:

Műsorvezető: Köszöntöm a stúdióban Hankó Zoltánt, a Magyar Gyógyszerészi Kamara alelnökét, jó estét kívánok!

HankĂł ZoltĂĄn: JĂł estĂŠt kĂ­vĂĄnok!

Műsorvezető: Itt a bejátszásunkban már elhangzott, hogy felülvizsgálják ezt az ügyet, tudniillik, hogy a gyógyszertámogatás átalakulását tervezik, de mielőtt ebbe belekezdenénk, lássuk, hogy milyen a gyógyszertámogatás jelenleg és mi az, ami gondot jelenthet a jelenlegi finanszírozásban?

Hankó Zoltán: Hát ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetről beszélünk, nem lehet megkerülni az elmúlt 20 év különböző gyógyszertámogatás-politikai döntéseit. És ezek között legutoljára a legkomolyabb, legnagyobb mértékű átalakítása 2006-2007 fordulóján került sor. Ekkor az akkori konvergencia-programnak a keretei között egy nagyon komoly forráskivonásra került sor. Ennek az intézkedésnek a következtében a 211-es gyógyszer-támogatási előirányzat is még 50 milliárd forinttal alacsonyabb értéket mutat, mint a 2006-os gyógyszertámogatás volt. És mindemellett 2006-hoz képest a gyógyszerpiacnak a szereplői, tehát a gyógyszergyártók, a nagykereskedők és a gyógyszertárak is, de döntően a gyógyszergyárak igen jelentős összeggel, több mint 50 milliárd forintos különadóval is ugye hozzájárulnak a rendszernek a működéshez.

Műsorvezető: Ez utóbbi egyébként úgy tűnik, hogy szakmai vitán felül álló dolog lehet, hiszen hogyha hozzájárulnak, akkor ez egyrészt morálisan igazolható, másrészt pedig teljesen logikusan fakad azokból az előzményekből, amelyeket Ön az imént felvázolt.

Hankó Zoltán: És azt gondolom, hogy ezeknek a mostani különadóknak a tényét és a mértékét olyan nagyon a gyógyszerpiacnak egyik szereplője sem vitatja. Itt első sorban akörül bontakozik ki a vita, hogy az az összeg, amelyet a Széll Kálmán Tervnek a meghirdetésekor, hát, bejelentettek, pontosabban nyilvánosságra került, mert a bejelentő előadásban maga az összeg, a szám el nem hangzott, de hogy ez az összeg, ez a 120 milliárdos összeg ez valójában úgy kivonható-e a rendszerből, hogy mindeközben a betegeknek a gyógyszerköltségei ne növekedjenek és az ellátásának a színvonala is megmaradjon, ez egy nagy bűvészmutatvány lesz.

Műsorvezető: Én is had mondjak egy másik számot. Cserháti Péter államtitkár úgy fogalmazott, hogy az új gyógyszer-támogatási rendszerrel pár év alatt több tízmilliárd forint takarítható meg. Ön szerint is tartható ez, hogyha valóban gördülékenyen végbemegy a folyamat?

Hankó Zoltán: Az, hogy lehet a különféle tartalékokat még keresni a rendszerben, sőt, a rendszer hatékonyságának a növelését is célul lehet kitűzni, én azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és első sorban itt, ahogyan a felvezető szövegben is elhangzott, a szakma úgy ítéli meg, hogy elsődlegesen a Semmelweis Terv eredeti tervezetében rögzített támogatáspolitikai korrekcióknak a mentén lenne célszerű haladni. Nem kellene ugyanabba a hibába beleesni, mint amibe mondjuk 2006-ban az akkori kormány beleesett, hogy közölte, hogy az egészségügyi költségeket (a GDP 0,9% a szerk.) 0,9%-kal csökkenteni kell, és ehhez kell igazítani utána a szakmai döntéseket! Nézzük meg először azt, hogy mi az, ami a rendszer racionalizálásával, a hatékonysági tartalékok föltárásával megtakarítható, és ehhez igazítsuk ezt követően a költségvetési korrekciókat.

Műsorvezető: Tulajdonképpen a hír az, hogy április 1-től folyik a konzultáció a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium tárgyal az érintettekkel, és úgy tudom, hogy a Gyógyszerészi Kamara is benyújtott javaslatokat. Mit tartalmaz ez?

Hankó Zoltán: A Kamara részéről egyrészt készítettünk egy helyzetértékelést, amiben az elmúlt éveknek a, részben a támogatáspolitikai változásait, részben pedig a gyógyszer-fogyasztással kapcsolatos különféle jelenségeket megpróbáltuk leírni, összegezni, elsődlegesen értelemszerűen a támogatáspolitikai szempontok figyelembevételével. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen helyzetértékelés lehet az a kiindulópont, amire a különféle javaslatokat, intézkedéseket építeni lehet. És azt tapasztaltuk, amikor itt a helyzetet megpróbáltuk értékelni, és előbb erre már utaltam is, hogy ez a 343 milliárd forint, ami jelen pillanatban hivatalosan benne van a gyógyszerkasszában, ez nem is biztos, hogy 343. Ugye előbb már említettem azt a különadót, azt a körülbelül 50 milliárdos különadót, amit a gyógyszerpiacnak a szereplői befizetnek. De van például a járóbeteg-gyógyszerkasszában egy olyan 35-40 milliárdos tétel, ami itt van elkönyvelve, de egyébként a kórházi ellátásban használják fel. Én azt gondolom, hogy a legelső elem az, hogy ezektől a tételektől tisztítsuk le a rendszert, és akkor lehet látni, hogy mi mennyi, és ezt követően lehet azokat a belső érdekkonfliktusokat tisztázni, amelyek az elmúlt években bekerültek a rendszerbe. Ilyen például a generikus program, amelyikben a jelenlegi szabályozásban elég sok érdekkonfliktus van, vagy azok a kommunikációs problémák, amelyek az elmúlt években eléggé nyilvánvalóvá váltak. Ugye az orvos az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral van szerződéses kapcsolatban, ugyanakkor az ő informálását, tájékoztatását első sorban nem az OEP végzi, hanem a gyógyszergyárak és a gyógyszerpiacnak a többi szereplői. Azt gondolom, hogy ebben a kommunikációs erőtérbe be kellene lépni a hivatalos gyógyszerpolitikának protokollokkal, finanszírozási protokollokkal, ez egy nagyon komoly hatékonysági tartalékot jelent.

Műsorvezető: Nagyon sok kérdés eszembe jutott, és nagyon kevés az időnk. De van egy érdekes szelet, amiről meglehetősen sokat hallgatunk, és szemérmesek vagyunk, az úgynevezett gyógyszergyári lobbi, a gyógyszergyári tevékenység. Azért mondom ezt a szót, hogy szemérmesen hallgatunk, mert itt nagyon-nagyon súlyos pénzekről van szó. Ön az eddigi gyakorlata során találkozott azzal, hogy akár egy kormány politikáját, akár a szakmai életet a gyógyszergyárak megpróbálják különböző lobbytevékenységgel politikai döntésekre kényszeríteni?

Hankó Zoltán: Azt gondolom, hogy a lobbizás az nem csak a gyógyszerpiacon tapasztalható, hanem mindazokon a területeken, ahol közösségi forrásokat osztanak szét. És én alapvetően azt nem tartom bajnak, hogyha a gyógyszerpiac szereplői a saját szempontjaikat, a saját érdekeiket megfogalmazzák. A baj az, hogyha mondjuk korrupciós elemek kerülnek ebbe a rendszerbe. Azt gondolom, hogy ezeket mindenképpen ki kell iktatni. A másik…

Műsorvezető: Voltak ilyen esetek azért, azt hiszem, hogy mind a ketten emlékszünk ilyen esetekre, ahol korrupció gyanúja merült fel.

Hankó Zoltán: Igen…

Műsorvezető: És Ön szerint ez kiküszöbölhető a rendszerből? Tehát mondjuk egy ilyen politikai döntés és szakmai döntés visszaszoríthatja a korrupciót a gyógyszeriparban?

Hankó Zoltán: Hát egyfelől én azt gondolom, hogy azokat a korrupciós jelenségeket, amelyek a jogszabályokkal mindenképpen ütköznek, meg az etikai, alapvető etikai normákkal is, azt szankcionálni kell. És olyan szankció-rendszernek kell működnie, hogy az elrettentő legyen. Ez az egyik része. Ugyanakkor ugye minden mérlegnek két serpenyője van. Önmagában egy szankcionáló rendszer istenigazából a korrupciót soha, semmilyen területről nem képes elűzni, tehát olyan érdekeltségi rendszereket kell tudni kialakítani, hogy a gyárnak, az orvosnak, a gyógyszertárnak, a betegnek ne fűződjön érdeke ahhoz, hogy korrupciós kezdeményezést indítson, vagy egy korrupciós kezdeményezést elfogadjon.

Műsorvezető: Alelnök úr, köszönöm szépen a beszélgetést!