Dr. Horváth Tamás elnök a Gyógyszerészi Hírlap decemberi számában az alábbi vezércikket jelentette meg:

„Kedves Kollégák!

Ezen a helyen az olvasó a vezércikket szokta olvasni. A vezércikk sokoldalú műfaj, így megengedett, hogy most egy üzenet álljon itt. Búcsúzom megbízatásomtól, és e tisztségem szerint már nem fogok közreadni gondolatokat. Tizenegy évet szolgáltam országos tisztségviselőként a Magyar Gyógyszerész(i) Kamarában, és amit alelnökké jelölésemkor mondtam be tudtam tartani. Annak idején bemutatkozásként latin mondásokat idéztem, így mondtam el, hogy a gyógyszerészetet szeretem, annak jó becsülettel szolgálok, hogy alapelvem egy másik mondás szerint „légy határozott az ügyben, körültekintő a megvalósításban”.

(folytatás az előző oldalról!)

Azt is elmondtam, hogy feladatomnak tekintem elvarratlan szálak elvarrását. Hiszem, hogy több ilyen is történt. Évek, évtizedek óta húzódó ügyek rendezésében működhettem közre. Ilyen tulajdonképpen a szakmai és köztestületi újraszabályozás is, hiszen a liberális átalakítás indokai között voltak rendszerváltó alaptörvényeink hibás megvalósítási elemei is, és most tanulságok birtokában, a romokból ismét építkezhetünk. Ilyen a foglalkozásdoktori címünk is, és ilyen a kórházi-klinikai gyógyszerészet részérdek képviseletének megoldása is, hogy a legfőbbeket és időben a legutolsót említsem.

Mindezeket értelemmel, hittel, a konfliktushelyzetekben harag és elfogultság nélkül értük el. Sokszor segített a szeretett magyartanárom által válogatott és feladott memoriterekbe sűrített életbölcsesség és tapasztalat. Mindig őszintén csodáltam a művészi redukció képességét, ahogy néhány sorba, filmkockába, mozdulatba vagy éppen ecsetvonásba beépítenek annyi gondolatot, amit mi halandók nehezen és hosszan tudunk csak kifejteni. A legnehezebb időkben is ezek az asszociációk segítettek megőrizni a higgadtság erényét. Ezt sokszor számonkérték rajtam, kérdezve: miért hallgatok éppen és nem képviselem erőszakosan az érdekeinket. Erre Kölcsey már válaszolt a Parainesisben, mikor az írta: van idő, mikor hallgatni s látszó veszteglésben élni bölcsesség. Mert a bölcs hallgat és vesztegel, hogy polgártársai nyugalmát idő előtt és foganat nélkül ne zavarja fel. Ebben sokszor vitáztunk munkatársaimmal. Szeretném megköszönni nekik az együtt végig dolgozott éveket, a készséget az együttgondolkodásra, a köz érdekében végzett határt nem ismerő munkára. Az idősebbek tapasztalatait, a fiatalabbak hevületét. Erre mindre szükség volt szolgálatunkhoz. Kérem, hogy akik közülük feladatot vállalnak a jövőben, bizzanak bennük és támogassák őket.

Ahogy most áll a helyzet, arról az utóbbi időben Arany János gondolatai jutnak eszembe, nem csoda, ez is memoriter volt. Nem szép szétszabdalni egy verset, de terjedelmi okok miatt csak darabok, a leginkább ideillők kerülhetnek ide a Magányban című költeményből.

„Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,
Bátorságot nekünk mindez nem ad?
Megvert reménnyel induljunk csatába?
Hitben feladjuk már a diadalt?

…

Csüggedve olykor hagyja lomha gépül
Magát sodorni az ember fia:
De majd ha eszmél és öntudatra épül,
Feltűnik egy magasb hármónia.

…

Bízvást! … mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közülünk még nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

Azt hiszem hivatásról, a közösség erejéről, hitről, reményről és bizalomról, nehézségekről, helyünkről a világban, a jövőről nem lehet tömörebben erőt adó üzenetet adni.

Köszönöm, hogy ezeket leírhattam.

Békés, Áldott Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Dr. Horváth Tamás
elnök”

vissza